Beszélgetünk

Hogy tovább fokozzam a kedélyeket :)))
Nemrég az egyik rádióban hallottam egy olyan mozgalomról, hogy poliamoria!
Eszerint igenis létezik az, hogy egy ember egyszerre több embert szeret. (kb. mint a virágkorszak az amcsiknál) Továbbá minden emberben ez benne van, és csak elfolytja ezt magában, és hamis illúzió az, hogy szeretni csak egy embert lehet. Bocs, nem emlékszem pontosan rá, egy hete hallottam.
Nekem az a véleményem, amit akár az előző hsz-hez fűzhetnék, hogy ez emberek többsége nincs tisztában a következő három szó közti különbséggel (vagy én tévedek?!) szimpátia - szeretet/vonzalom - szerelem. Vegyük ezeket szépen sorba!
Elmegyek egy buliba (én nem!, csak a példa kedvéért). Meglátok egy lányt, aki nagyon gyönyörű, mondjuk úgy álmaim nője. Tehát szimpatikus. Semmi más, csak szimpátia, mert ugye nem ismerem!
Ezután odamegyek hozzá, hogy megismerjem. Beszélgetünk/randizgatunk, és ha jól alakulnak a dolgok (közös téma, azonos hullámhossz), még szimpatikusabbá válik, elkezdek hozzá vonzódni. A szerelem csak ez után alakul ki (szerintem)! Amikor már nagyon jól ismerem a lányt, ismerem a szüleit a hobbyjait, tisztában vagyok a jó és rossz tulajdonságaival, ami utóbbiak esetleg számomra kellemetlenek lennének. Ezután jön a nagyobb kérdés: képes lennék ezzel a lánnyal együtt élni, örök hűséget fogadni? Ha erre a válasz igen, az a szerelem, az igaz szerelem. Sőt! Hozzátennék még valamit, az őszinteséget. Képes vagyok megtisztelni őt azzal, hogy elmondom, ha valami nyomja a lelkem vele kapcsolatban, meg tudjuk ezt beszélni, elősegítve így a még jobb kapcsolatot? Ha a válasz megint csak igaz, akkor az már tényleg szerelem.
Talán egy kicsit erőltetett vagy sarkított (vagy akármilyen) leírása ez a párkapcsolatok kialakulásának, de én így látom.
Na mármost, visszatérve a poliamoriához! Én aalpvetően nem hiszek ebben, hacsak nem az a poliamoria, hogy megyek az utcán, és minden második vagy harmadik lányra azt mondom, aki szembe jön velem, hogy "azta de gyönyörű lány" Ez így van, ezt le se tagadom, és szerintem ezzel minden férfi és nő így van. Vagy, ahogy momdani szokás, hűséget fogadtam, nem vakságot. Mert ez esetben ezt tényleg lehet poliamoriának nevezni, de hogy egy ember egyszerre több emberbe legyen szerelmes, azokkal a feltételekkel, amiket leírtam, szerintem... ha nem is lehetetlen, de kicsi rá az esély. Már csak azért is, mert ha én egy lányba szerelmes vagyok és szeretem, akkor eleve nem is ismerkedek párkapcsolat céljából másik lánnyal. Ahogy mondani szokás: "ha szeretsz valakit, ne hagyd el egy olyanért, aki tetszik, mert az esetleg elhagy egy olyanért, akit szeret."
Ebből kifolyólag mostmár úgy vélem, hogy tényleg nincs szerelem első látásra. Ezt viszont már tapasztalatból mondom. Az hogy én meglátok egy lányt, aki számomra maga Vénusz istennő, az nem azt jelenti, hogy szerelmes is vagyok belé, mert esetleg ha jobban megismerem, már elkezdek gondolkodni, hogy tényleg össze akarok én jönni vele?! Nagyon erős vonzalomról lehet szó, olyanról, hogy "bármi áron meg akarom őt ismerni", de szerelem nem.
Hát ez az én véleményem, kíváncsi vagyok a tiétekre is!