Alap-testhőmérséklet - Fogamzásgátlók nélkül (3.rész)

2004-02-07 | Ethel Sloane | részlet Ethel Sloane "A Nő biológiája" c. könyvéből

Az alap-testhőmérséklet-görbe ismeretében az időszakos megtartóztatás hatásfokát növelni lehet. A naptármódszerrel ellentétben, amelyet nagyon befolyásol a ciklus rendszeressége, az alap-testhőmérséklet láthatóan, mérhetően jelzi a peteérést.

Az alap-testhőmérséklet-görbe ismeretében az időszakos megtartóztatás hatásfokát növelni lehet. A naptármódszerrel ellentétben, amelyet nagyon befolyásol a ciklus rendszeressége, az alap-testhőmérséklet láthatóan, mérhetően jelzi a peteérést. Ekkor ugyanis az egészséges határokon belül megnő a testhőmérséklet a petesejtnek a petefészekből történő kiszabadulásakor vagy röviddel előtte. Az alaptesthőmérsékletgörbe használatát a 11. fejezetben tárgyaltuk, abból a szemszögből, hogy hogyan alkalmazhatják azok a párok, akik gyermeket akarnak. Ahhoz, hogy az alaphőmérséklet-mérést fel lehessen használni a terhesség elkerülésére, az szükséges, hogy a nő-nek olyan ciklusai legyenek, amelyekben jól mér-hető hőmérsékletnövekedés van, mert csak ek-kor lehet megállapítani a peteérés időpontját. Ha közösülés nem történik a hőmérsékletemelkedést követő három napon, vagyis a peteérést követő úgynevezett posztovulációs időszak elérésé-ig, amitől kezdve a fogamzás már biológiailag lehetetlen, akkor az alap-testhőmérséklet-mérés gyakorlatilag teljesen megbízható módszere a születésszabályozásnak.

Egy felnőtt, egészséges, petesejtet termelő nő-nél a havi alap-testhőmérséklet-változás jellegze-tes kétfázisú görbét ír le két menstruáció között. Ha a testhőmérsékletet alapállapotban (legalább három óra alvás után, nyugalomban és bármilyen tevékenység megkezdése előtt) mérik száj-ban vagy végbélben, a ciklus első napjától kezdve a napi ingadozás 0,1—0,2 °F, egészen a peteérés időpontjáig. Akkor az alaphőmérséklet kis mértékben lecsökken, néha nem is mérhető módon, azután hirtelen felemelkedik, amit hőkiugrásnak neveznek. A legalább 0,4 °F testhőmérséklet-emelkedés, ami legalább három napig tart, azt jelzi, hogy a peteérés megtörtént. Ez után a hőmérsékletkiugrás után egészen a következő menstruáció kezdetéig, vagyis a következő ciklus preovulációs (peteérés előtti) fázisának a kezdeté-ig nem szükséges védekezni a közösülések alkalmával. Az alaphőmérséklet-módszer igen pontos betartásával nagyon eredményes a fogamzás-gátlás.

A gyakorlatban előfordul, hogy nehéz felis-merni az alap-testhőmérséklet-kiugrást. A hőmérsékletnövekedés esetleg nem egy nap alatt játszódik le, hanem fokozatosan emelkedik öt-hat napig vagy lépcsőzetesen nő több vízszintes szakasz közbeiktatásával, vagy cikcakkban - kisebb fel-le ugrálásokkal — halad felfelé egy héten át. Betegség, álmatlan éjszaka vagy elektromos melegítőtakaró alatti alvás is megbolygathatja a görbét. Bár ugyanaz a variáció nem feltétlenül jele-nik meg minden hónapban, minden nőnek általában megvan a saját jellegzetes, egyéni alaphőmé-séklet-görbéje, ezért meg kell tanulnia a saját görbe jenek alakját (12.6. ábra).

Ha egy ciklus alatt elmarad a peteérés, akkor nem lehet hőmérsékletnövekedést észlelni. Ilyen körülmények között az egész hónap során arra várni, hogy mikor kerülhet sor a közösülésre, nem éppen kellemes, de arra nincs mód, hogy ki lehessen biztosan deríteni, hogy a peteérés csupán csak késik, vagy pedig teljesen elmaradt. Moghissi 1976-ban közölt egy tanulmányt 30 egészséges menstruáló nőről, akik feljegyezték saját alaphőmérséklet-görbéjüket, és ugyanakkor sor került ösztrogén, progeszteron és luteinizáló hormonszintjük változásának mérésére. A hor-monszintek változása azt jelezte, hogy a 30 nő közül 27-nél volt peteérés, viszont az alaphő-mérséklet-görbe emelkedése csak 21 esetben fordult elő a peteérés idején. Nyilvánvaló, hogy az alaphőmérséklet-növekedés elmaradásának nem szükségszerű velejárója a peteérés elmara-dása.

Az alap-testhőmérséklet-módszer fő hátránya az, hogy a peteérés időpontja előre nem állapítható meg belőle. Csak azt jelzi, hogy a peteérés mikor következett be. A teljes biztonság kedvéért a közösüléseket a következő menstruációs perió-dust megelőző 10-12 napra kell korlátozni. Ahhoz, hogy a védekezés nélküli közösülésekre alkalmas napok számát növelni lehessen, az alaptesthőmérséklet-módszeren kívül más módszereket is kell alkalmazni, hogy jobban meg lehessen határozni a biztonságos vagy meddő napokat a peteérés előtt.