szexualitas.hu logo

Regisztráció | Belépés

főoldal cikkek fórum szavazó kereső

nette

Adatlap

Képek

Hozzászólások

Kommentek

Hozzászólások

Összesen 209 db hozzászólás

Válasz | 2012-05-02 | 13:02
Sziasztok!
Lehet, hogy még régről emlékeztek rám. Akkor is azért írtam ide, mert elkeseredtem a barátom miatt. Azóta sok minden történt. Több mint másfél évig voltam egyedül, nem kellett senki. Aztán találkoztam valakivel. Szerelmesek lettünk, boldogok voltunk. Viszont túl féltékeny voltam és hisztis. Ráadásul feleslegesen, hisz soha nem adott okot rá, mindig kimutatta, hogy szeret.
2 hónapja meghalt mamám, ami nagyon megviselt, nem tudtam feldolgozni. Feszültté váltam. A párom pedig nem rég úgy látta, jobb, ha vége lesz a kapcsolatunknak. Nem tudta konkrétan megmondani, hogy miért. Csak annyit mondott, már nem olyan jó, mint korábban. Nekem erről az a véleményem, hogy egy kapcsolatban adódnak problémák, nem mindig jó. De túl lehet jutni mindenen, ha mindkét fél akarja, csak le kell ülni és megbeszélni a dolgokat. Korábban mindent megbeszéltünk. Amikor szakítani akart velem, azt mondta, hogy szeret, de nem hiszi, hogy jobb lesz a kapcsolatunk. Miután már nem voltunk együtt, beláttam, hogy szörnyű egy alak vagyok. Nem kellett volna féltékenynek lennem. Azóta (kb. két hete) is - hogy nem vagyunk együtt - beszélünk a neten, és most is azt mondja, hogy nagyon szeret és segít nekem bármiben.
Soha nem voltam ilyen boldog, mint vele, senki nem figyel rám úgy, mint ő. És olyan mély bűntudat él bennem, hogy ellöktem magamtól, aki rengeteget jelentett nekem. Bármit megtennék, hogy újra vele legyek és vigyáznék rá. Hisz beláttam azt is, hogy hülyeségek miatt voltam féltékeny
Nagyon szeretem őt és szükségem van rá. Van még esély arra, hogy együtt legyünk vagy próbáljak meg túl lenni az egészen, mikor sosem voltam még ilyen boldog, mint vele?
 
Válasz | 2010-08-21 | 18:19
olvastam, megírtam... :)
A párod is regelve van az oldalon?
Válasz | 2010-08-21 | 18:04
Köszönöm, delfin. Igazán kedves vagy :D
Nem tűntünk el... csak én pl. más oldalakon is járok :)
Válasz | 2010-08-21 | 17:40
de annak idején pont a rossz kapcsolatom miatt kerültem erre az oldalra... Anthico-ék biztosan emlékeznek a sok panaszra tőlem :S
Válasz | 2010-08-21 | 17:39
megírtam privátba
Válasz | 2010-08-21 | 17:18
Igen, a szakítás óta vagyok boldog.... mert nagyon rossz kapcsolatom volt. De azért boldogabb lennék, ha lenne valaki.... :) ;)
Akkor holnap jöhet az ajándékozás, ünneplés :) Szabad tudni, mit kap?
Válasz | 2010-08-21 | 17:12
Hát eddig én sem buliztam.... de amióta egyedül vagyok :), azóta más színben látom a világot és boldog vagyok.... szóval ez nem is igazán buli volt... összegyűltünk néhányan és beszélgettünk, ők iszogattak is, táncoltunk, ilyesmi :)
Remélem, azért nem tart sokáig a ház felújítása... és bepótoltok mindent :) és ünnepeltek
Válasz | 2010-08-21 | 17:05
Huhúúúúúú, sok minden (bár kérdés, mit értünk a "mostanában" alatt :D) Tegnap én is buliztam, azelőtt meg dolgoztam
És veled mi történt?
Válasz | 2010-08-21 | 17:02
én meg nyersen, főve ... :D Hmm, nem csak finom, de egészséges is :)
Válasz | 2010-08-21 | 16:58
akkor jó, most megnyugodtam :D
Válasz | 2010-08-21 | 16:57
Nevess csak, Hópari... :D:D:D Tőled már megszoktam :D Humor Herold, csak nem tréfa répát ettél? :P
Válasz | 2010-08-21 | 16:54
Mire feljövök, mindenki eltűnik :S Tudok időzíteni :(
 
Válasz | 2009-12-26 | 21:20
Polly :)
Meg a Turul madár.... És megszületett Álmos (vagy nem ő?)
Válasz | 2009-12-23 | 11:48
Ti aztán témánál vagytok... Hogy mikről nem tudtok beszélni. Előttetek nincs tabu-téma?! :D
 
Válasz | 2009-12-22 | 21:47
Polly, neked már nagyon piahiányod lehet! :) Te most még elesett is vagy! :)))
Válasz | 2009-12-17 | 17:25
Aki ilyen bölcseket és klasszakat ír, össze kell, hogy jöjjön! :) Soha ne add fel! Bár nem úgy tűnsz, mint aki feladná! :) Jó fej vagy! (legalábbis így neten keresztül) Engem is "kirángattál" a "tespedésből".
Válasz | 2009-12-17 | 17:12
Sajnálom. Biztosan szeretted.
Majd találkozol valakivel és boldog leszel! :) Ha túltetted magad rajta, akkor ismerkedj! :)
Válasz | 2009-12-17 | 16:56
Nem azért szeretnék boldog lenni, mert rosszat akarnék a volt barátomnak. Szeretném, ha majd ő is boldog lenne.
A kiszemeltről annyit, hogy tegnap küldtem el neki az üzenetet. És azt is tudom, hogy azóta már többször is volt fent. Egyébként is elég csökönyös! :)
Nem biztos, hogy nem fog megérkezni az e-mail, amit vársz. Nekem is van egy barátnőm, aki csak hónapok múlva veszi a fáradtságot, hogy visszaírjon. :D Szóval, még van remény!
Válasz | 2009-12-17 | 16:43
Tudom, hogy nem volt szép, de most már még jobban érzem magam :) Szíven ütötte a dolog, hogy boldognak hallott! :D

Aki érdekelne, annak nem tudom a számát :( Most már nem tudom, hogy vele lesz-e valami. (akár barátság, akár más) Hisz nem tudjuk egymás számát. Nem találkozunk, mert másfelé sodort minket az élet. Az üzenet küldésről annyit, hogy most ő következne. De szerintem nem fog írni. ... Most jut csak eszembe, az egyik kérdésére nem is válaszoltam. de a többire igen. Lehet, hogy nem lesz vele semmi sem most már.......
Válasz | 2009-12-17 | 16:30
Uhhhhh, most hívott a volt barátom. És azt kérdezte, hogy akkor most mi lesz? Mire én azt feleltem, hogy vége van és már nem lesz semmi. Erre megkérdezte, hogy biztos, hogy ezt akarom. És én azt feleltem, hogy igen. Nincs értelme folytatni. Szánom, bánom, de hazudnom is kellett :( De nem bánom egyáltalán. Úgy tettem, mintha éppen üzenetet kaptam volna egy másik férfitól és randit beszéltünk volna meg. De megnyugtattam, hogy már régebb óta ismerem. Tudom, hogy ez nem volt szép, de legalább még szomorúbb lett, mint a beszélgetés elején és azt mondta, hogy legalább nekem jó kedvem van. És tényleg jó kedvem van. Még ha nem is igaz, amit mondtam neki (előbb-utóbb, hátha igaz lesz!)

Már csak az a gond, hogy nem tudjuk egymás számát, így nem fogja hallani a hangomat. Hiába mosolyognék, ha vele beszélnék :(
Válasz | 2009-12-17 | 16:11
Már nem szoktunk találkozni. Mindketten befejeztük a fősulit, és nem egy helyen élünk. Szóval nem láttuk már egymást régen :( és nem tudom, hogy mikor futunk össze. Véletlenül nem valószínű :(
Válasz | 2009-12-17 | 15:17
Nekem 3 csomag volt a max. Így van, kit érdekel, hogy mit gondolnak! Nehogy aztán a röhögcsélő lánykáknak kelljen abortuszra menni, vagy felnevelni egy nem tervezett gyermeket!
Válasz | 2009-12-17 | 15:15
Vidáman pakolok, az biztos. Ennyit még életemben nem énekeltem, mint most :)
Szerintem, tudja, hogy már nincs barátom. De igazad van, jobb lesz, ha egyelőre hagyom. :) Mindent a maga idejében! :)
Válasz | 2009-12-17 | 15:11
Nehogy azt hidd! Nekem volt olyan ismerősöm, aki egyszerre több csomaggal is vett, hogy ne kelljen állandóan bevásárolnia! 4-5 csomaggal vett és nem néztek rá furcsán! :)
De ha nem szeretnéd egy helyen megvenni emiatt, akkor különböző helyeken vedd meg, ne ugyanott! :)
Válasz | 2009-12-17 | 15:06
de jól tetted, hogy írtad! Mert az a szöveg indított meg bennem valamit. (Persze a többiek is sokat segítettek a véleményükkel) És már pakolok! :) Hála neked! Köszönöm!!!!!!!!!!!! :D:D:D
Válasz | 2009-12-17 | 15:03
"csak adj időt neki".... "csak ismerkedj és kerülj közelebb hozzá..." --> Nem rég még váltakoztak köztünk az e-mailek, aztán a legutolsóra nem válaszolt tegnap. Azóta már néhányszor volt fent az oldalon. Hát nem tudom, hogy tudnék közelebb kerülni hozzá, ha nem reagál, én meg mégsem írhatok neki újra, nem akarok ráijeszteni :S
Válasz | 2009-12-17 | 14:55
Igazából, nem tudom, hogy tudja-e, hogy mióta van vége. De lehet, hogy erre gondol.... És az baj :(
Mivel már akkor is tetszett, amikor még volt barátom, sőt már előtte is.
Akkor lehet, hogy jobb, ha békén hagyom örökre... :(
Válasz | 2009-12-17 | 14:32
Így van, egy másik Nette van itt köztetek! :)
Én nyugodtan csinálnám "ami jólesik, akivel jólesik", csak kettőn áll a vásár. És most nem tudom eldönteni, hogy ő mit gondol (mármint, hogy ő is találkozna-e velem) Régebben mindig megörült nekem, most is, amikor írtam neki, de hogy azóta mit gondol.... azt csak ő tudja. És hogy a legutolsó üzenetre miért nem válaszol, ez is egy jó kérdés...
Válasz | 2009-12-17 | 14:06
Őszintén szólva már régen nem érzem azt, amit az elején és még később is éreztem. Tudtam, hogy a végét járjuk, de azért nem gondoltam, hogy ennyire
Egyébként amikor ezzel a másik férfival beszélőviszonyba kerültem, akkor sem volt már rendben a kapcsolatunk. Sőt, akartam már vele szakítani is, de hát erős volt a kötelék. Ráadásul nekem ő volt - minden tekintetben - az első.
Válasz | 2009-12-17 | 13:25
Köszi a biztatást! Először megörült az ötletnek, meg hogy írtam neki. Aztán oda-vissza mentek az üzenetek, most meg nem ír :(
Válasz | 2009-12-17 | 13:04
Nem, nem fog akadályozni! :) A külvilág nem látott mindent, ami kettőnk között történt, így ők aztán nem tudhatják pontosan, hogy mi volt...
egyébként meg annyira adok a véleményükre, hogy már írtam annak a srácnak, aki érdekel(t) a korábban "beígért" bulizással kapcsolatosan :) Ebből is látszik, hogy nem érdekel, mit gondolnak. Legalábbis nem annyira...
Válasz | 2009-12-17 | 13:01
Háát Polly, most csak ez jár a fejemben. Meg az, hogy nem is szeretett igazán...
Nem tudom, miért de most olyan jó kedvem van (pedig még csokit sem ettem)! :)
És Anthico, igazad van. Jobbat érdemelek nála! És azt hiszem, hogy nála, már csak jobb lehet. Alig várom, hogy az összes holmiját elvigye! Már most is jobb, ahogy fogynak a megszokott helyükről a dolgai.
Válasz | 2009-12-17 | 12:48
Köszi Bogi! Nagyon aranyos vagy! Már tegnap elkezdtem összepakolni a cuccait. És ma be is fejezem, és remélem, hogy minél hamarabb elviszi. Egyébként, hogy őszinte legyek nem is tudok rá jót mondani, mert aki képes ilyenre, arra nem tudok jót mondani. És még azt hazudja, hogy szeret. Szeresse az öreganyját! :P
Hát már csak az "idegel", hogy egy kis faluban élek. A szórakozási lehetőség egyenlő a nullával. Elmenni meg nem nagyon tudok kivel, mert a legjobb barátaim messzebb élnek. És az egyik hasonló cipőben jár mint én (csak ők még együtt vannak), a másik meg a fellegekben jár a boldogságtól. Szerencsére támogatnak még így messziről is. Csak olyan, mintha kalitkába lennék zárva, hogy nincs kivel, hová elmennem. :( Pedig bíztam legalább egy jó kis szilveszterezésben, de hátha.
Egyébként volt/van egy srác, aki a "párom" előtt is már tetszett, és amikor már a párommal voltam, akkor elég jó viszonyba kerültünk egymással. Kölcsönös volt az érdeklődés. Hát vele szívesen buliznék, (főleg, hogy még tartozik is egy bulizással) csak jól lehurrognának, hogy most szakítok és már mással bulizok... Na mindegy :( Lehet, hogy nem vagyok normális, hogy ilyeneken agyalok :S
Válasz | 2009-12-17 | 12:27
Köszi Kanyim a véleményedet.
Igazából én is így látom, csak nehéz ezt beismerni.
Tegnap aztán felhívott rejtett számmal, mert új száma van, és nem szeretné, ha én tudnám. Mindenképpen ragaszkodik a szünethez, én pedig mondtam neki, hogy semmi értelme sincs. Azt mondta, hogy a szünet után ad nekem esélyt 2-3 hetet is, hogy hátha rendbe tudjuk tenni. Ennél a telefonbeszélgetésnél nem jutottunk előrébb. Viszont később felnéztem erre az oldalra, és láttam még a többi hozzászólást. Igazatok van/volt. Feltettem magamnak a kérdést, kell az nekem, hogy végig csak szenvedjek mellette, és a szünet alatt? És ha a szünet alatt eldönti, hogy vége, aztán meg mi értelme van esélyt adni? Ha már egyszer magában eldöntötte, hogy vége.... Rájöttem, hogy semmi. Nehéz, és fáj. Írtam a régi számára sms-t (mivel tegnap délután még élt az a szám is), hogy a mai nap folyamán összepakolom a holmijait, és hétfőig vigye el.
Tudom, hogy most rossz lesz és borzasztóan fáj is, de inkább szenvedjek most, mint még ki tudja meddig mellette. Hisz úgysem lesz már jobb vele. Nélküle meg előbb-utóbb nagyon jó lesz.
Válasz | 2009-12-16 | 14:17
Az előbb hívtam, hogy elmondjam, amit már régen el kellett volna...
Csak éppen előadáson van. Mondtam, hogy majd hívjon fel, ha vége. Ha estig nem hív, én fogom őt hívni. De minél hamarabb tisztázni szeretném a dolgot.
Kimondtátok a lényeget! Nincs értelme tovább várnom, nincs értelme, tovább görcsölnöm.
Köszönöm Gyöngykagyló, Anthico, Polly. Majd megírom, hogy mi volt
Válasz | 2009-12-16 | 13:21
Én ezt a férfi viselkedést/hozzáállást női aggyal nem tudom felfogni. De azt hiszem, ez a hozzáállás is csak rá vonatkozik, és nem egy általános férfihozzáállás, csak és kizárólag az övé....
Azért kíváncsi lennék, hogy egy férfi mit gondol erről az egészről. Talán ők jobban tudják, hogy egy másik pasas miért teszi ezt. Hol lehet Kanyim a véleményével?! :)
Persze a tiétek is sokat számít, de nekünk nőknek másképp jár az agyunk...
 
Válasz | 2009-12-16 | 13:09
Mert ettől a 3,5 hét bizonytalanságtól tisztára be vagyok h*ly*ve, megőrülök tőle. Aztán még ha a legrosszabbra is számítok (= szakítás), akkor is borzalmasan esne jan. 8-án, ha bekövetkezne, amire gondolok. És így nekivágni a következő évnek.... hogy tiszta idegbeteg vagyok, meg bizonytalan.... nem lehet, akkor már jobb, ha sírok és hamarabb túl tudok lenni a szakításon (ha egyáltalán az lesz)
Válasz | 2009-12-16 | 13:05
Már gondoltam rá, hogy felhívom (ha egyáltalán még el tudom érni, ugyanis hamarosan számot fog cserélni, de ez a telefonszolgáltató miatt van, nem miattam), és azt mondom neki, hogy ha szeret, akkor szünet nélkül, együtt próbáljuk meg rendbe tenni a kapcsolatot. Töltsünk kettesben időt, és ha nem sül ki belőle semmi jó, akkor intsünk végleges búcsút egymásnak. Ha pedig ebbe nem akar belemenni, és csak a saját igazát fújja, akkor azt kellene mondanom neki, hogy "ha nem fogadod el, amit szeretnék, akkor ennyi volt. És pakolhatsz!"
Nem tudom, ez így durvának tűnne?!
Válasz | 2009-12-16 | 13:01
És rákérdeztem, hogy akkor most a szünet alatt egyedülállók vagyunk, akkor más nők is számításba jöhetnek, az volt rá a válasza, hogy "akár". Majd a következő mondata az volt, hogy kivel ismerkedne meg a tanyán. (mert ők már a falun jóval kívül laknak). Csakhogy nem fog végig a tanyán lenni, be fog menni a faluba. És tudomásom szerint a pesti rokonait is készül meglátogatni. Hol van Pest a tanyához?!
Válasz | 2009-12-16 | 12:59
Először végleges szakítást akart. Én meg nem akartam. Aztán előállt a szünettel. Én pedig rákérdeztem, hogy mi van, ha nem egyezem bele a szünetbe. Ő pedig azt mondta rá: Vagy szünet vagy végleges szakítás.
Legszívesebben azt mondtam volna neki, ha így áll a dolgokhoz, akkor legyen végleges, de szeretem őt, és ezért nem tettem. Nem mondtam, hogy elfogadom a szünetet, de azt sem, hogy nem fogadom el.
Válasz | 2009-12-16 | 12:38
Szívesen felhívnám vagy írnék neki, hogy vagy eljön Szenteste vagy már csak a holmijaiért jöjjön.
De ez lehet, hogy aljas fenyegetés lenne. :S
Válasz | 2009-12-16 | 12:36
Arra biztos nem gondol, hogy elmegyek hozzá. De már az is eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha nem is megy haza karácsonykor, csak nekem mondta azt...
És ha be is toppannék, lehet, hogy azt támadásnak érezné. És azonnal szakítana velem, mert úgy gondolná, hogy nyomozok utána (ami mondjuk igaz is). Szerintem arra gondolna, hogy most egyedülálló, azt csinál amit akar, és nekem semmi közöm hozzá.
De ez a szünet is csak neki jó. Ezzel nem lehet megoldani semmi. És amikor mondtam neki, hogy menjünk el együtt valahová, tetszett is neki, aztán mégis inkább a szünetet választotta. Mintha menekülne a megoldások elől...
Válasz | 2009-12-16 | 12:30
Ebben teljesen igazad van. De mi van, ha egy másik nővel látnám meg?! Tuti elájulnék, összeesnék vagy bármi ilyesmi történhetne az idegességtől... És én érezném magam rosszul. De legalább tényleg esély lenne arra, hogy kiderüljön. És még ha fájó is az igazság, legalább most derülne ki, nem sok év múlva
Válasz | 2009-12-16 | 12:21
Legszívesebben utánamennék Szenteste... de nem tehetem, mert szünet van, és a szünet alatt nem találkozunk. :(
Válasz | 2009-12-16 | 12:19
Mielőtt külföldre ment volna, igényelte, hogy együtt legyünk. Inkább a hazatérése óta vagyunk keveset együtt. Főleg, mikor hazament legutóbb 6 hétre, és közben csak egyszer, 30 percre jött el hozzám :S Ő már nem igazán próbál időt szakítani rám. Régen is volt dolga, de nem hanyagolt ennyire
Válasz | 2009-12-16 | 12:17
Külföldön legtöbbször táborban voltak, ha megismerkedett valakivel, akkor az egy katonanő lehet. Nem tudom, már bármit el tudok képzelni. A legtöbben azt mondják, hogy biztos van valakije, ő persze azt mondja, hogy nincs senkije. De mondani lehet bármit...
De miért "javítja át" a szakítást szünetre? Tuti szakítani fog jan. 8-án. Legalábbis gondolom. És ha nem lennék szerelmes, akkor biztos én küldeném el. De így....
Válasz | 2009-12-16 | 12:11
Tudom, hülyén hangzik és gonoszságnak, szemétségnek tűnik. De legszívesebben ráállítanék valakit, hogy figyelje, kövesse, mit csinál. Mert így olyan mintha tűt keresnék a szénakazalban. Nem tudom, mit miért csinál, de mindenfélére gondolok. Még ha semmiféle ünnep nem közelegne, akkor is furcsa gondolataim támadnának a szünettel kapcsolatban, de így .... :S
Válasz | 2009-12-16 | 12:07
Nekem is szöget ütött a fejembe, hogy van valakije. És a többi dolog is furcsa nekem is.
Egyáltalán nem értem, hogy miért pont az a dátum a szünet vége. De egyébként sem értek semmit, hogy mit miért tesz.
És ha már elküldött, akkor miért szépíti meg a dolgot egy szünettel? Hogy aztán véglegesen elküldjön?! ÁÁÁÁ, ennek semmi értelme!
Azóta ilyen fura, mióta kint volt külföldön katonáskodni. Azelőtt minden okés volt. Ott történhetett valami (de ha a szexhiány, arról nem én tehetek, mert ő akart kimenni, és nem engem kellene büntetnie). Amikor kint volt, akkor lett ilyen rideg velem, és mióta hazajött... mindenhová nélkülem megy (alig voltunk együtt valahol).
Jelenleg mindketten egyedülállónak vagyunk titulálva. Külön vagyunk most, külön karácsonyozunk, külön szilveszterezünk.
Válasz | 2009-12-16 | 12:00
Azért írtam, hogy őt nem veszik körül rám emlékeztető tárgyak, mert:
- az apukájánál én csak egyszer jártam. Többször már nem szerette volna, ha vele tartok. Ő is ritkán megy haza, és ott valószínűleg nincsen semmi, ami rám emlékeztetné. Karácsonykor pedig otthon lesz.
- a laktanyában is ha van valami, amiről eszébe juthatok, az nagyon csekély. Max. egy sál, amit nem rég kötöttem neki. De ha rajta áll, inkább nem hordja. Nagyon meg tudja makacsolni magát. És szerintem most mindent elkövet, hogy ne jussak eszébe
Nem fogalmaztál durván, más is ezeket mondta. Köszönöm a véleményedet. Szerinted is a legrosszabbra (végleges szakítás) kellene gondolnom, hogy ne érjen akkora csalódás a szünet végén?
Válasz | 2009-12-16 | 11:48
És azt mondja, hogy szeret... Ha szeret, akkor hogy képes elhagyni. Ezen a karácsony-dolgon meg nagyon kiakadtam.
Javasoltam neki, hogy menjünk el ketten valahová. Tetszett neki az ötlet, de mégis szünetet akart.
Egyszerűen nem tudom mire gondoljak, hogy jobb legyen és ne érezzem ilyen rosszul magam. Körbe vagyok véve a dolgaival. Nem tudok, nem rágondolni. Neki ilyen szempontból egyszerűbb dolga van, őt nem veszik körül olyan dolgok, amik rám emlékeztetik.
Az lenne talán a legjobb, ha arra gondolnék, teljesen vége van. Akkor talán nem fog fájni annyira, amikor majd 8-án végérvényesen is kidob. Mert valószínűleg ezt fogja tenni.
[ 1 ] 2 3 4 5