szexualitas.hu logo

Regisztráció | Belépés

főoldal cikkek fórum szavazó kereső
FÓRUM

Erotikus játékok


Új hozzászólás

Válasz | 2008-12-04 | 20:57
háát..érdekes témák voltak ittene látom;))))

úgy vagyok vele hogy mindenki a hozzá tartozó partnert keresse..

én tudom hogy egy túlzottan erős..akaratos egyéniség mellett nem maradnék meg.. mert 100% oroszlán vok.. az kell hogy én domináljak..irányítsak a kapcoslatban..

no persze.. páromnak is van szava mindenben.. de azért mindig van egy irányító sztem 1 kapcsiban..
 
Válasz | 2008-12-04 | 17:40
Hinnye tengerszem, látom, te sem vagy a topon:)
Válasz | 2008-12-04 | 15:02
Ja így már érthető... de nem, nem kell nekem senki másé. Mert aki van, az tökéletesen elegendő. Csak az iramot tudjam vele tartani. :)
Válasz | 2008-12-04 | 14:58
Mi van??Le vagyok maradva... nem értek semmit!! Nyújtottam én be igényt a pasidra vagy mi?? :)
Válasz | 2008-12-04 | 14:57
:)
A pasimat azért nem adom ilyen könnyen:)
Válasz | 2008-12-04 | 14:52
Lepasszolod a pasikat és átdobod Tengerszemnek.
De jó is hogy vannak ilyen önzetlen nők :c) Mi több!!! HERCEGNŐK!!! :c)
Válasz | 2008-12-04 | 14:52
Ja.. semmi baj tényleg. :)
Válasz | 2008-12-04 | 14:45
Most meg már hülye is vagyok, bocsi tengerszem...úgy néztem Yet hsz-je pedig a tiéd. Ma már másodszor...:)
Válasz | 2008-12-04 | 14:44
Igazad van, jócskán elkanyarodtunk...:)
Már írtam az előbb tengerszemnek, minden bajom van most...a topik címéhez kapcsolódóan is...:)
Válasz | 2008-12-04 | 14:35
De ez a hsz már legalább passzol a topik címéhez. :)
Válasz | 2008-12-04 | 14:32
Disznó vagy:)
Tudod, hogy nem úgy értettem:)
És tényleg:c)))--->és tényleg:)
Na de itt nem abban az értelemben mondtam:)
Válasz | 2008-12-04 | 14:21
Elnézést tudom komoly dolgok ezek, de valami megfogta a szemem...

"azt hiszi, valaki pumpál engem hátulról,"

...és tényleg :c)))
Válasz | 2008-12-04 | 13:11
Ez így igaz...de mint normális feleség, megpróbáltam megmenteni a kapcsolatunkat...de erről már írtam régebben. Csak hát az alkalmazkodás magával hozza azt, hogy valamennyit feladunk magunkból...én lehet hogy túl sokat feladtam. Bár nem hiszem, hisz én voltam a domináns...nem is tudom igazán...egyszerűen nem találtunk egymásra bizonyos dolgokban, másokban meg tökéletesen...Nem lehet itt már kideríteni, mi is volt a baj okozója. Elsősorban az agresszivitása ez biztos.
Válasz | 2008-12-04 | 10:28
Azért tudod, hogy neked se kellett volna sokmindent eltűrnöd tőle és akkor nem fajult volna el annyira a helyzet. :S
Válasz | 2008-12-04 | 08:38
Látod, ennek én épp ellenkezője vagyok. És amit felvállaltam, és megvalósítottam így egyedül a két gyerekemmel, alighanem példaértékű lehetne sok nő számára. Nálunk inkább a férjem az, akire jellemző amiket itt leírtál. Mindenféle dolgot elkövetett ellenem, és amikor a következményekkel kellene szembenéznie, egyszerűen képtelen rá. Nap mint nap életveszélyesen megfenyeget.És mindig bűnbakot keres az adott szitura, azt hiszi, valaki pumpál engem hátulról, nem tudja elhinni, hogy a saját döntésem.
Válasz | 2008-12-03 | 15:15
Tudod én azt figyeltem meg a harmincas korosztályban is (figyelgetem őket nagy erővel), hogy sokan iszonyú éretlenek koruk dacára is. Azt hiszik, hogy valami falevelek ők, akiket az élet ide-oda sodor és nincsenek döntéshelyzetben. Persze ez egy kényelmes megoldás, mert ha azt mondom, hogy az élet engem ilyen meg olyan szitukba sodort, amik nekem nem voltak jók, akkor a döntést és a döntéseimből eredő felelősségvállalást lehet elodázni. Akkor nem kell felvállalni, hogy 1. rosszul döntöttem, 2. a döntésemért én vagyok a felelős. Csak ez kb prepubertás érzelmi szint. Igenis van akaratom minden helyzetben dönthetek, de akkor vállaljam fel azt is, hogy hibáztam és nem az élet vagy a sors nagy és heroikus áldozata vagyok, hanem esetleg a sajátomé. Főleg nők képesek ilyesmit csinálni (erről a témáról jól ír Csernus: A nő című könyvében amúgy). Sokan a jó helyzeteket persze teljes mellszélességgel vállalják a sajátjuknak, csak a rossz szituációkat nem. Mert nekik így kényelmes. Ez is egy stratégia, bár szerintem sok jóra nem vezet.
Válasz | 2008-12-03 | 14:53
Már alig várom a következő randinkat, hogy odaadjam a kedvesemnek a "Mikulás-ajándékomat":):)
 
Válasz | 2008-12-03 | 14:51
Pszichoszomatikus tünetek nálam valóban jelentkeztek...amikor már közelegni láttam az időt, hogy "muszáj" lesz szexelnem a férjemmel, valós fájdalmaim voltak (hasfájás). Érdekes, mostanában nincs ilyen bajom:)
Válasz | 2008-12-03 | 14:19
Én így utólag látom, hogy ott szúrtam el, hogy beleszámítottam, hogy majd ahogy öregszem, múlik a hevességem. Tévedtem! :-) Evés közben jött meg az étvágy... ;-) Exem meg azt hitte, hogy a fájdalmairól én tehetek, mert miattam kialakult "pszichoszomatikus tüneteknek" tartotta. Pechje volt, mert nem; sőt 8 hónappal később majdnem bele is halt... :-( Bár mondjuk kettőnk esete eléggé egyedi, azt hiszem.
Válasz | 2008-12-03 | 14:11
Igen, Kutató...csakhogy az elején még dúl a láv, és akkor elnézed a hibáit is...és ha szereted, legyen bármilyen, akkor sem hagyod el...
A szexuális passzolás meg sztem nagyon sokat nyom a latban egy párnál, de nem minden azért...bár, ha jobban belegondolok, ha csak eszembe jut a szex a pasimmal, minden rózsaszín lesz:)
Válasz | 2008-12-03 | 14:07
Nagyon helyesen is teszed!
Nem is kell azt gondolni, hogy a te kapcsolatod megsavanyodik, a világért sem! Ha eleve így indulnánk egy kapcsolatban, régen rossz lenne. Persze hogy mindenki szeretné hogy kivétel legyen...
Nem idealizáltam a férjemet...csak ahogy az elején viselkedett, azt gondoltam róla, hogy maga a megtestesült tökély, a férfi, akinek hibája nincs...persze nagyon szerelmes voltam...de évek alatt kialakultunk, és állítom, egymást rossz és jó irányba is változtattuk. És hát ez lett belőle.
Én nem kiábrándítani akarlak, dehogy is! De nézz csak szét magad körül...kevés az a pár, aki boldog mondjuk 20 év házasság után...ha ezt valaki meg tudja teremteni, az meg is érdemli...én, ha a férjem nem lett volna ilyen agresszív, valszeg soha nem ábrándulok ki belőle ennyire, hiszen sok más téren megtaláltuk az összhangot, persze több-kevesebb súrlódás árán.
Válasz | 2008-12-03 | 13:46
Direkt tettem fel ezt a provokatív kérdést, mert pontosan ilyen kettős választ vártam rá... Tizenévesen az ember szerelmes, nem lát az orráig sem, minden szép és jó. Huszonévesen már igyekszik testileg is passzoló partnert találni. Harmincévesen már megfelelő egzisztencia is passzoljon hozzá... Negyvenévesen még legyen egy kis merevedése.... Ötvenévesen még lehessen rá támaszkodni.... :-D

Vagy ne gonoszkodjak? :-D

Amúgy én is tengerszemmel értek egyet: egy normális ember képes arra, hogy viselkedésében és tulajdonságaiban kisebb-nagyobb mértékben változzon. Az ösztöneiben azonban nem tud! Hiába szeretnék én kevesebbet szexelni, ha egyszer ösztönszinten, hormonokban és genetikában belém van drótozva, hogy a rendszeres szex KELL! Exemmel a tíz év nagyon szépen megmutatta, hogy hiába a létező legjobb kapcsolat, a legnagyobb összhang és vitamentesség; egy krónikus női baj megmérgezett mindent, mert még azt a minimális szexuális passzolást is tönkretette, ami volt. Én most már csak a szexualitást akarom passzítani, a többivel tuti nem lesz gond a későbbiekben sem, ha az elején azért nincs eredendően nagy probléma.

Más eset, akinek pl. a habitusa elviselhetetlen, vagy képtelen a legcsekélyebb mértékben is változni, mert olyan az egója vagy a neveltetése. De szerintem egy kapcsolat elején, akár 1-2 hónap alatt kiderül, hogy rugalmas-e az emberünk, vagy olyan, amilyen!
Válasz | 2008-12-03 | 13:44
Hát előtted is sokan próbáltak ebből a korosztályból kiábrándítani engem, de nekik sem sikerült. :) Bízok magamban, bízok a páromban, tudom, hogy ő az akivel teljes köztünk az elfogadás és csak azért mert mások elszúrták a párkapcsolataikat, én még nem fogom a sajátomra is ezeket a rémképeket rávetíteni. A kapcsolat folyamatos munka, de ha nem hazudok se magamnak, se neki és képes vagyok munkálkodni ezen a kapcsolaton, akkor senkinek sem hiszem el, hogy itt baj lehet és majd úgyis rájövök, hogy az élet kemény és szomorú. Ez nem így van. Persze aki beengedi a fejébe ezeket a sajnálatos gondolatokat, annak ilyenné is válik. Ha ilyen alapon gondolkoznál te is most is, akkor kezdhetnéd eltemetni a mostani kapcsolatodat is, hisz lehet, hogy most úgy érzed megfogtad az isten lábát vele, de ki tudja m,i válik belőle pár év múlva. Valószínűleg idealizáltad a férjedet és ezért történt, ami történt. Én nem a habos fellegekben röpködök és ne hazudok magamnak, amikor azt mondom, hogy itt van mellettem egy ember, akivel a világ sz*rságait együtt tudjuk kivédeni. Ez eddig is munka eredménye volt. Persze ha elhagynám magam és bevenném a sok kiábrándult dumát, akkor magam alatt vágnám a fát, csakhogy én erre nem vagyok hajlandó. Én vele egy burokban élek együtt és boldog vagyok. És arról meg nem én tehetek, hogy sok embernek, akik már csalódtak, nem alapállapotuk a boldogság. Ez az ő saruk és ezt én nem szeretném magamra vállalni.
Válasz | 2008-12-03 | 13:36
Ez tengerszem azért nem épp így van...kiválasztasz valakit, és amikor már együtt éltek, alakítjátok egymást, magatokat, észrevétlenül. És sokszor az emberek akkor bontakoznak ki, vagy úgy átalakulnak, hogy maguk se veszik észre. Állítom, ha egy másik párja lenne egy embernek, egész másmilyenné formálódna tizenévek alatt, mint amilyen a jelenlegi párjával. És egy emberben ami először erény, sokszor sok év múlva már idegesítő hátrány. Hidd el. Tengerszem, nem éltél még vkivel tizenévet. Remélem, nem is fogsz soha csalódni, de hidd el, én is másként láttam ezt a huszas éveim elején.
Válasz | 2008-12-03 | 12:36
Pedig ilyen egyszerű valóban. A többit már csak a férfiak és a nők direkte bonyolítják maguknak, aztán meg siránkoznak, ennyi. Egy normális nő, jó önismerettel ki tudja választani azt a férfit, akivel jó neki. Pont.
Válasz | 2008-12-03 | 08:52
Ezt te tudod:):)
Válasz | 2008-12-03 | 08:46
Lehet a nagy bundában nem vettem észre hogy nem is pasi vagyok... ??? :c)))
Válasz | 2008-12-03 | 08:43
Hát igen...de ezt legtöbbször csak a nők gondolják így...:(
Válasz | 2008-12-03 | 08:39
Ja... irigyek a bundámra, meg a kecses tappancsomra :c))))))))
Válasz | 2008-12-03 | 08:39
Nem nem vagyok az... de egy család jelen esetemben áll két szülőből és két gyerekből.
És valahogy úgy van rendjén, hogy mind a két szülő nevelgesse azokat a porontyokat és kivegye a részét minden köztös dologból.
Bakker... ezért család. Vagy mi a szösz :-p
Válasz | 2008-12-03 | 08:31
Tudjuk, te egy mintapéldány vagy! :)
Kihalófélben!:)
Válasz | 2008-12-03 | 08:22
Nem elég, Kutató!
Válasz | 2008-12-03 | 08:21
Tengerszem...22 évesen azt hittem, megfogtam az isten lábát ezzel a pasival...37 évesen meg úgy érzem, az ördögét fogtam meg-ugyanarról a pasiról beszélek.
Válasz | 2008-12-02 | 16:40
lehet én látom rózsaszínben a világot ilyen szempontból, de mindenki ugye a környezetéből, tapasztalataiból indul ki, a körülötte lévő családmodellekből és egyéb mintákból.
nekem ilyen rózsaszín világkép jutott. mondjuk nem is vagyok egy kesergő ember. elég hamar túlteszem magam a rosszon:)
Válasz | 2008-12-02 | 16:34
"Általánosan azt látom, hogy a pasik élik világukat házasságkötés és gyerekvállalás után, a nő meg maradjon szépen a fenekén, és ha neadjisten el is megy valahova, akkor hurcolja maga után a gyerekeket is, na és persze ne szóljon egy árva szót se, ha a psi elmarad, vagy beiszik.
Igen, lányok, ez az élet. "

én nem így érzem-még. és én ezt max csak nagyanyáimnál tudom elképzelni, hogy így volt.és ahogy kedvesem ismerem, nem fog kujtorogni, mikor két gyerekkel a vállamon próbálok összedobni vmi ehetőt... nem ilyennek ismerem és apukám sem ilyen volt, a kedvesem apukája sem. munkamegosztás, demokrácia, megbeszélés, vita van a családban a házas/élettársak között(vagyis nincs alárendelés, mindenki kimondja a véleményét) mi az h a nő maradjon otthon és kuss neki?:S hát kis környezetemben csak két családból tudok ilyenről konkrétan.de azokon a családokon meg is látszik rendesen, hogy csak úgy kényszerből van együtt apu-anyu x év után, egymás agyára mennek, lelkisérültek már mindketten, frusztráltak stb.....mert elején rózsaszín köd-gondolom én, utána meg kiderültek a dolgok elég rendesen. hogy mások az igények, más értékrend, felfogás uralkodik.
a többiek meg elváltak szépen, akik nem bírták az elnyomást avgy egyéb zizijét a másiknak ( egyébként pasit is lehet elnyomni, nemcsak nőt!)

kell az önbizalom, tisztelet. és tényleg úgy kell választani:D nekem annyi pasim lehetett volna, de valahogy nagyon soknál éreztem, hogy a nőkről való képe khmmm eléggé patriarchális, alárendelt szerepben tudják csak elképzelni a nőt....általában ezt pár óra vagy nap alatt le lehet szűrni. legalábbis nekem ment:) marha válogatós vagyok, de én a belső értékeket tekintve. nekem egy szép szempár nem elég ahhoz, hogy legyen köztünk valami:)

de majd erről újra nyilatkozok, ha szültem.maradjunk annyiban:P
Válasz | 2008-12-02 | 16:11
"...szerintem normálisan kell pasit választani magunk mellé..." Igen, ez így van! Az anyagi jólét titka pedig csak annyi, hogy jól kell bejelölni 5 számot a lottón... :-D Kb. ugyanolyan egyszerű mindkettő: kell hozzá egy nagy adag szerencse, sok kitartás, és legfőképp az, hogy még csak ne is számíts rá, mert akkor tuti csakazértis elkerül... ;-)

A nagy kérdés inkább az lenne, hogy vajon a tökéletes szexuális összhang elégséges lenne-e arra, hogy összetartson egy tűz- és víz emberpárt? Mert ha igen, akkor a világbéke egy jól kidolgozott szexuális partnerkereső szolgáltatással megoldható lenne! :-D
Válasz | 2008-12-02 | 14:53
Hát azért én nem szeretném azt hinni, hogy ilyen az élet... szerintem normálisan kell pasit választani magunk mellé. Azt nem tapasztaltam még soha, hogy aki tisztelne, az máshol elvenné. De eleve ha egy férfinak elvárásai vannak felém, azzal nem állok le. Adjuk már meg egymásnak a szabadságot. De ez is olyan dolog, hogy szerelemben ez magától értetődő. Egy igazi szerelemben nem kiábrándultnak érzem magam, meg rabnak, hanem felszabadulok. Ha nem jönnek felém elvárások és én se varrok a másik nyakába elvárásokat. Vagyis a mostani kapcsolatomban ez így működik.
Válasz | 2008-12-02 | 14:39
Na ezt cáfolom, mármint hogy élik világukat.
Spec én példás családapa vagyok.
amikor a gyerekek megszülettek az első 3 évben sehol sem voltam... mindig haza és a család... és most sem kujtorgok :-p
Válasz | 2008-12-02 | 14:37
A hitvallásom...
Először úgy megrakni ahogy csak lehet, utána mindig egy picivel mindig jobban :c))))
Válasz | 2008-12-02 | 14:34
Azért e témában van mindenféle...nem biztos ám, hogy a nőnek nincs önbizalma...lehet olyan is, amikor a pasi olyan, hogy ha nem rendeled magad alá, akkor olyan is...és sokszor észrevétlenül is belekeveredik egy nő a hülye helyzetbe...pl. féltékenység miatt...inkább nem megy sehova, hogy a pasi ne morogjon...inkább nem szól semmit a kocsmázás v. hasonlók miatt, mert akkor balhé van...sok sok mindent fel lehetne sorolni...
Általánosan azt látom, hogy a pasik élik világukat házasságkötés és gyerekvállalás után, a nő meg maradjon szépen a fenekén, és ha neadjisten el is megy valahova, akkor hurcolja maga után a gyerekeket is, na és persze ne szóljon egy árva szót se, ha a psi elmarad, vagy beiszik.
Igen, lányok, ez az élet.
És beszélhetünk itt önbizalomról, meg tiszteletről...nagyon kevés pasi aki megadja a nőnek. Ha meg is adja egyrészt, máshol meg elveszi.
Válasz | 2008-12-01 | 18:42
A férfiakkal meg az, hogy azt mondják, keveset szeretnének, amikor meg adnál, akkor mégis kicsit többet. :P
Válasz | 2008-12-01 | 18:31
A nőkkel az a baj,hogy sokmindent szeretnének,de pont nem akkor,amikor épp megkapják :D
Válasz | 2008-12-01 | 18:20
Továbbfűzve:a nők általában ott rontják el, hogy nem akkor tudatosak, amikor kéne és nem akkor vesztik el az önkontrollt, amikor annak ideje lenne.Volt időm megfigyelni, elmélkedni ezeken, és abszolút így tudnám röviden és velősen leírni.
Sokszor a nők maguknak állítanak csapdát, azzal, hogy berögzült reakciókat ismételnek és képtelenek felismerni ezt a monoton cselekvést, ezáltal nem is változtatnak rajta.
Ugyanez igaz a hapsikra is.
Az önkontrollt és ösztönösséget kell fejleszteni és megtanulni a kettő között rugalmasan váltani-mondani könnyű ezt, megvalósítani nehéz. :o))
Válasz | 2008-12-01 | 11:55
de kár h lemaradtam erről a témáról. mindig elszomorodok azon, ha vki olyat tapasztal vagy lát, mint amit hercegnő is írt ("mi is van a valóságban? A pasik azt csinálnak amit akarnak, még család meg gyerekek mellett is, a nők meg beledöglenek a napi robotba, gyereknevelésbe...emellett legyenek k*rvák az ágyban, legyenek jó szakásnők, meg úriasszonyok...Ha nem kapnak semmit cserébe, hidd el, nagyon gyorsan belefáradnak ebbe...és megpróbálnak harcolni ellene. ")
miért nem kapnak semmit cserébe???ez szerintem egyszerű. tengerszem, jól megfogalmaztad.

nagyon egyetértek azzal, hogy meg kell tartanunk az önállóságot, önmagunkat. de miért kéne feladni önmagunkat? ezt sosem értettem. a gyerekneveléssel sem kell önmagunkat feladni, a házimunkával sem.pl. én elég sokmindent megcsinálok a ház körül, de sokszor bevonom kedvesemet is, így tudja, hogy mivel mennyi munka van. én mondjuk szívesen megcsinálom, mert dicséretet, elismerést, tiszteletet kapok. nem várom el tőle a dicsérő szavakat, de valahogy magától jön.szerinte én mindenben istennő vagyok:):) mi mondjuk elég sok külön programot is szervezünk, vannak saját hobbijaink, szerintem ez is segít abban, hogy megőrizzük magunkat és mindig tudunk új dolgokat mesélni a másiknak. fontos, hogy a kapcsolat meg tudjon újulni, nyitottak legyenek a kommunikációs csatornák, legyen maximális bizalom, őszinteség.
kedvesemről tudom, h többek között azt imádja (tiszteli) bennem, hogy nem rendelem magamat őalá, vibrálok, játékos vagyok, és emiatt érdekes vagyok neki. én meg szeretem benne a végtelen türelmét, kitartását, én ezt imádom, tisztelem benne. ez valahogy magától értetődő. ez így konkrétan nincs kimondva, de kis agyalás után kikövetkeztethető a gesztusokból, érzelmi megnyilvánulásokból.
igaz, még csak pár hónapja lakunk együtt, de már 5,5 éve szeretjük, tiszteljük, rajongjuk körbe egymást. és most még erőteljesebben:) mindig azt hiszem, hogy ennél erősebb, mélyebb érzések nem lesznek, de mégis, és nem látom a végét:)
külön-külön is egész emberek vagyunk, együtt meg a végtelen:)
Válasz | 2008-12-01 | 11:02
legalulra mindenképpen tangára. felsőnek esetleg valami neccet. színben mindenképpen feketét, esetleg pirossal/vörössel kombinálva.
ez pl nem is rossz:
http://shop.goldengate.**/index.php?main=showpic&url=kepek/gg/n_211 04588700-1.jpg

(**=hu)
:)
Válasz | 2008-12-01 | 10:49
És milyen ruhára gondolsz?? :)
Válasz | 2008-12-01 | 10:49
Sziasztok!
Az utolsó pár hozzászólást olvasva nem biztos h jó helyen kopogtatok:D...
Szeretném meglepni a partnerem egy kis műsorral;) Csak ehhez megfelelő ruhára lenne szükségem. Neten körbenéztem pár helyen, de igazából olyan eladóra lenne szükségem, aminek van valóságos üzlete is. Ahova be tudok menni körülnézni, magamhoz próbálni ezt-azt. Tud nekem valaki ajánlani egy ilyen helyet valaki? Én Bp-n élek (III.ker). Tehát lehetőleg a fővárosban, vagy a III.ker.hez közel (szentendre, solymár...)
Ja és nem bérelni, hanem vásárolni gondoltam:)
Előre is köszi a segítséget!
 
Válasz | 2008-12-01 | 10:22
Talán mert ha nem adná fel önmagát, akkor a pasi tisztelné is. Senki sem kéri vagy várja el a nőtől, hogy adja fel önmagát és kapjon idegösszeroppanást a háztartás terheitől. Tisztelje önmagát, ne engedjen önmagából és akkor olyan pasit fog találni, aki ugyanúgy tiszteli és elismeri. Valójában abszolút nem leírva tökéletes, hanem ez a gyakorlatban működik. Egy kapcsolatot ketten rontanak el, a nő a kezdet kezdetén, amikor feladja magát, mártírkodik, aztán csodálkozik, hogy őt nem tisztelik. Ennek semmi értelme, mert akkor csak az olyan férfiakat vonzza be, aki ezt kihasználja. Sokkal egyszerűbb ha férfi is és nő is önmaga marad, mert akkor saját egyéniségéért szeretik a másikat és így magától értetődővé válik a tisztelet. A nők ott rontják el, hogy nincs önbizalmuk, ezért aztán mástól se kapnak tiszteletet.
Válasz | 2008-12-01 | 09:49
Aha, ez így leírva tökéletes:)
Csak tudod, amikor egy nőnek kell helytállnia sokszor a férfi helyett is, akkor szépen felborul ez a menetrend:)
És azt mondom, ha egy nő megpróbál e három "szabálynak" megfelelni, cserébe igenis elvárhatja, hogy a férfi tisztelje, és meghagyja az önállóságát (amire sokszor már energiája sincs).
Csak, tengerszem nézz körül...mi is van a valóságban? A pasik azt csinálnak amit akarnak, még család meg gyerekek mellett is, a nők meg beledöglenek a napi robotba, gyereknevelésbe...emellett legyenek k*rvák az ágyban, legyenek jó szakásnők, meg úriasszonyok...Ha nem kapnak semmit cserébe, hidd el, nagyon gyorsan belefáradnak ebbe...és megpróbálnak harcolni ellene.
Lennék én egy pasi k*rvája az ágyban, a szakácsnők gyöngye a konyhában, és úriasszony mellette, várnám gyertyafényes vacsorával, dorombolnék neki mint egy kiscica az ágyban, lesném minden kívánságát, ha ezt kapnám vissza én is...hogy tisztel, és lehetek mellette önmagam. De nézd meg...egy házasságban legtöbbször a nő adja fel önmagát.
Válasz | 2008-11-28 | 12:30
Sok-sok érdekes kultúra van világszerte. Japánban is roppant érdekesek a szokások a párkapcsokat, házasságot illetően.
Nem hiába mondják, h a legmodernebb országbana világ legkonzervatívabb társadalma él.

Persze ilyenkor pici baba korától így nevelik a fiúkat, lányokat, ebben nőnek fel, ezt tartják természetesnek, elfogadják. Olykor akad 1-2 erősebb, önállósodni kívánó személyiség, de elenyésző és a társadalom véleménye miatt nem sokan mernek lépni valami nem odaillőt...pl Japánban több emberrel járni, míg meg nem állapodik.
Új hozzászólás


« 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 »

Témakörök

Friss

Egy megbízható hormonmentes fogamzásgátló módszer

A nyitott kapcsolatokról

Kapcsolódó cikkek

Flörtiskola

Nyári szerelmek

Fórum

Homoszexualitás
2021-03-28 - 18:47

Szüzesség elvesztése
2021-03-12 - 14:56

Beszélgetünk
2021-02-21 - 23:21

Hűtlenség, megcsalás
2021-02-18 - 00:43

Orális szex
2021-02-08 - 21:24

A méret a lényeg?
2020-12-26 - 11:35

Prosztata masszázs, prosztata orgazmus
2020-12-07 - 06:15

Maszturbálás
2020-11-05 - 11:07

A terhesség első jelei
2020-09-17 - 16:25

Nemi betegségek
2020-09-15 - 17:08

Anális szex
2020-09-13 - 03:21

Erotikus játékok
2020-09-13 - 03:17

Segédeszközök
2020-09-13 - 03:17

Merevedési zavarok
2020-08-18 - 09:53

Társkereső oldalak, vélemény
2020-08-07 - 05:35

Láb, harisnya és tűsarok
2020-06-19 - 22:24

Biszexualitás
2020-04-29 - 10:56

Női orgazmus
2020-03-08 - 20:29

Barátság extrákkal
2020-03-03 - 09:05

Szexuális nevelés
2020-03-03 - 03:08

Pornográfia
2020-02-04 - 16:43

Menstruáció
2019-10-13 - 19:11

Nők szexuális problémái
2019-08-06 - 23:37

Szex különleges helyeken
2019-07-17 - 16:01

Mit változtatnál a szexualitas.hu-n?
2018-09-16 - 23:08

Korai magömlés
2018-04-22 - 17:17

Szex a terhesség alatt és után
2018-02-15 - 16:18

Idézetek
2016-02-27 - 09:58

Könyv, zene, film, TV
2015-01-15 - 21:49

Szakítás
2013-12-30 - 01:18

Abortusz
2013-12-30 - 00:35

Szerelem, párkapcsolat
2013-08-22 - 09:53

Fogamzásgátlás
2013-04-13 - 15:22

Intimtorna
2012-10-18 - 10:41