Idézetek

Ez rövid de van benne valami:

"Mindenhol jó, de a legjobb az ágyban"
Tankcsapda :):):):):P

"Mindig az arc, az arc először,
csak aztán a láb, a kéz, a test...
mindig az arc, az arc először;
béklyó-láncokkal nem ereszt - - -

Mindig a szem, a szem először,
csak aztán az orr, a fül, a száj...
mindig a szem, a szem először,
hogy nyugtot soha ne találj - - -"

Deák Mór: Mindig az arc

"Nagy különbség van a kifogás és a magyarázat között. A kifogást azért keressük, hogy elmenekülhessünk az adott probléma elől. A magyarázatot pedig azért, hogy megoldást találjunk rá."
"Senki sem tudhatja igazán, hogy milyen lenne egy másik ember életét élni. Számunkra az a feladat, hogy megtanuljuk, hogyan éljük a saját életünket."

John F. Poppe: Vállalod? Kifogások helyett: ÉLJ!
(Agykontroll)

"Az assonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szívük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a szava méz,
aki ifjú és merész,
aki kezd és célba fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek lát a szeme,
akit más és legkívált
barátnő is megkívánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, új s bohó,
aki színházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a sors felett,
aki hírben, pénzben, észben
vagy szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket." :)))

Vátszjájána: Kit szeretnek a nők?

"Az egyik pillanatban még élvezem az életet, a következőben pedig nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle!"

Randiguru című filmből :))))

"Elmondhatom-e, milyen voltál
annak az estnek meredélyén?
Mint kivont kard-él, úgy ragyogtál
szerelmem zárult édenénél.

Én azt hiszem, hogy te is félnél
tőlem, ha kicsit bátrabb volnál.
Ha engemet mennyedbe vinnél,
mélyebbre hullnál a pokolnál."

Váci Mihály: Annak az estnek meredélyén...

"Ha mi nők otthon érezzük magunkat a testünkben, bízunk a bennünk lakó ösztönös képességekben és a maguk mélységében át merjük élni ezeknek a folyamatoknak minden pillanatát, akkor gyönyörű, erőt és energiát adó, önmegvalósító erejű élménnyé válhatnak."

"...ideje lenne tudatosítani magunkban, hogy milyen képességei, rejtett erőtartalékai, energiái és üzenetei vannak a női testnek, a saját testünknek és mernünk kellene megélni ezeket, mert ezektől mi is, partnereink, gyermekeink és tágabb környezetünk is csak egész-ségesebb lehet."
"Azt érzem (élet)feladatomnak, hogy megmutassam, hogy lehet a női testre alapvetően máshogy tekinteni és hogy segítséget nyújthassak ahhoz, hogy minden nő rátaláljon a mindnyájunkban ott rejtőző belső tudásra, bölcsességre, hogy újratanuljuk, újra felfedezzük, újra megszeressük a testünket és ezáltal könnyebben szüljünk, hosszabban szoptassunk, jobban szeretkezzünk, szebben szeressünk."

Hoppál Bori

Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked....
...Nagyon fájt a szívem, egy évig azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember.
Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod? Hát igen, én kibírtam.
Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?... Hát azt, hogy nincsen igazi.

Márai : Az igazi (részlet)

"Gyökér vagy és törzs,
teli lomb s gyümölcs,
hűs fuvallat vagy
s meleg nap érlelő,

kötöző gyökér,
iramodó vér,
vékonyszálú törzs,
széllel barátkozó,

karom lombja vagy,
karomba szaladj,
mellem virága,
szívemen takaró,

ébresztő napom
s napos hajnalom
lombom gyümölcse,
mellettem ébredő,

mellettem alvó,
szívemre hajló,
jó nyugalom vagy,
csöndesen dobogó,


szépszavú forrás,
kezdő sikoltás,
szárnyas lehellet,
lélekkel szálldosó,

árnyékban éles
fény vagy és ékes
árnyék a fényben,
s felhő is, füstölő,

csukódó pillán
utolsó villám,
nyíló testeddel
karolón ringató,

Te harcon áldás,
búvó mosolygás,
aki a földön
régen fehérlő
csontjaimban is majd
ott bujkálsz mindörökkön."

Radnóti Miklós: Himnusz

Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele."

" Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire,
teljesen odaadni magunkat abban a reményben,
hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is.
A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is. "

"Ne lopj, ne csalj, ne hazudj és ne igyál.
De ha iszol, idd a kedvesed minden szavát,
De ha lopsz, lopj csókot édeset,
Ha hazudsz, hazudj kegyesen,
De ha csalsz, csalj mosolyt az arcára,
És akkor nem fogsz csalódni."

Jean Richepin: Ha szemed lehunyod...

Ha szemed lehunyod, s csókol mézízű szád,
Képed világosabb e csók prizmáin át.
Ha simogatsz, szivem, és nem kapsz erre választ,
Azt a gyönyör teszi, mely átjár s tönkrebágyaszt.
Lódul a vér, a szív kihágy egy ütemet,
Vacognak fogaim és kilel a hideg,
Fejemtől talpamig egyszerre jó s kegyetlen
Rázkódás vágtat át és dúl az idegekben,
És miközben e mély, nagy űr magába nyel,
Húsom mint villamos áramtól olvad el.

ó-akkád varázsszöveg (kr.e 22. sz.)

tedd boldoggá a kedvesed
megérintem ajkad a messzit
megérintem a szemed a fényest
megérintem öled a nedvest
megérintem szád a szerelmest

Ez a hozzászólás moderálva lett!

"A pesszimista azt hiszi, hogy minden nő egy k*rva, az optimista meg reméli"

basszus. ezt kkl írta?:O:O
ez aztán ütős versike.nagyon tetszik. a hangulata meg úgy az egész.

"estéink holdja, melyre fel-felpillantunk néha
- tompa fényében többtonnás magány,
már nem az a hold, mit korábban neveltünk,
nézed, hallod, megérinted, a mi tükrünk;
de se arcod mosolygós nyugalma,
sem pedig beszéded, hallgatásod vagy tetteid,
senmmi gyönyörű mocskosság nem teheti kétségessé,
hogy legnagyobb kegyelem elnézni,
miként simulsz álomba, karomban,
mellkasomra hajtott fejjel,
vagy csak úgy, nélkülem, hasonfekve;
ilyenkor mindig és mindig újra megtisztít az
álom
és láthatlak úgy, ahogy anyád, első napodon,
isten nélkül, nyomasztó súly nélkül,
boldog nyugalomban."

K. Kabai Lóránt : holdfény és hús

A melltartó és a bugyi beszélget.
Melltartó: -Úgy vágyom egy kis kikapcsolódásra!
Bugyi: -Már megint? Tegnap is miattad toltak le!

Szerettük egymást húsz évig ez időben,
és olyan szerelemmel, ami kevésnek adatik meg
Egy évre is, vagy a mézeshetekre, vagy három éjjel

Együtt hallgatni a kordékat az utcán, és nincs tovább.
Mi szeretők vagyunk huszadik éve immár,
meg volt vetve az ágyunk sok házban és sok estén.

Almafa bólong ennek a háznak az ablakában,
Egy másikban pálmák csikorogtak éjszakahosszat,
Egyikben vörös cserepek alatt a tenger órái teltek.


A hónapok sokfajta változatában ágyunkat megvetettük -
A nappali fény még most is túl hosszan időzik az ablakokban
Amíg az éj meghozza a lámpát és minket egymásnak.

Akik látták őt, nem tudják, milyen is valóban:
a napfényben tiszta az arca, mint a víz a tenyérben,
csak éjszaka és a szerelemben söpör rajta sötét szél...

Aznap írtam e verset, mikor arra gondoltam:
Mert oly soká szerettük egymást mi ketten,
Együtt is végezzük-e majd - ha a szerelem odavan?

Vagy hát hogyan is változik velem és vele,
Ha majd ilyen gyönyörre a lélegzet elfúl és megapadt
a vér a torkunkban, és az idő még nem a halál ideje?

Archibald Macleish : Befejezetlen történet
(Várady Szabolcs ford.)

Ez a vers Madeleine egyedül csak a tiéd
A mi vágyunk egyik első költeménye
Legelső titkos költeményünk Ó szerelmem
Édes a nap és édes a háború Ó hogyha bele kellene
halnunk

Nem tudod szűzlányom Testednek kilenc kapuja
Hetet már ismerek kettő még rejtve van előlem
Négybe már beléptem ne is reméld hogy kilépek valaha
Csillagzó szemeden át testedbe léptem
És füleden szavaimmal melyek paradicsomra hallgatnak
És kísérnek

Szerelmem jobb szeme szerelmem első kapuja
Leeresztette szemhéja függönyét
Pilláid úgy sorakoztak mint fekete katonák egy festett
Görög vázán ó szemhéj fekete
Bársony függönye
Mely mögé rejtőzött fényes
És súlyos szerelmünkhöz hasonló
Tekinteted

Szerelmem bal szeme szerelmem második kapuja
Az elsőhöz hasonló szűzi mint ő és szerelemtől terhes
Ó kapu melyen át képem és mosolyom eljut szívedhez
Csillagként ragyogó imádott szemeidhez hasonló
Tekinteted kettős kapuja imádlak

Szerelmem jobb füle harmadik kapu
Magamévá tettelek úgy nyitottam ki az első két kaput
Egészen
Fül hangom kapuja meggyőztelek
Szeretlek téged akiben eszem által lesz a kép
Értelmesebb
S te is bal fül szerelmem kapui közül a negyedik
Megáldom én szerelmem füleit
Kapuk akik hangomra megnyíltatok
Mint a tavasz simogatására megnyílik a rózsa
Rajtatok keresztül ér el a hangom
Madeleine egész testébe s a Paradicsom
Egészen férfi vagyok és egészen költemény
Vágyának költeménye amitől magamat is szeretem én

Szerelmem bal cimpája szerelmem és vágyunk ötödik
Kapuja
Rajta is belépek kedvesem testébe
Kényesen belépek férfi-szagommal
Vágyam szagával
Az éles férfi-illattal melytől Madeleine megrészegül

Jobb cimpa szerelmem és gyönyörünk hatodik kapuja
Te aki érzed majd szomszédokkal együtt gyönyöröm
illatát
És összefonódó illatunk mely erősebb és édesebb
A virágzó tavasznál
Orrcimpák kettős kapuja Imádlak te annyi párák
És zamatok tudományába vágó
Finom örömöt kínáló

Madeleine szája szerelmünk hetedik kapuja
Láttalak téged ó vörös ajtó vágyam szakadéka
S a katonák kik meghaltak ott a szerelemtől
azt kiáltották hogy megadják magukat
E drága gyöngéd kapunak

Ó Madeleine még két kapu van
Amit nem ismerek
Tested két titokzatos
Kapuja még

Szerelmem nagy-nagy szépségének nyolcadik kapuja
Ó tudatlanságom mint vak katonák a spanyollovasok
között haldokló Flandria folyékony holdja
alatt
Vagy inkább mint a felfedező aki éhen és szomjan hal
az őserdő mélyén
Mely sötétebb mint az Erebosz
És titokzatosabb Dodonáná
És Kasztáliánál üditőbb forrást rejt magában
De szerelmem megleli ott a templomot
S miután vérbe borította a gátat melyen az ártatlanság
elragadó szörnye vigyáz
Felfedezem és felfakasztom a világ legforróbb gejzirét
Ó szerelmem édes Madeleine-em
Máris ura vagyok a nyolcadik kapunak

És te kilencedik kapu te még titokzatosabb
Ki két gyöngy-hegy között tárod fel magad
Te még titokzatosabb mint a többiek
Varázslatok kapuja melyekről beszélni se lehet
Az enyém vagy te is
Te legdicsőbb kapu
Enyém kinek kezében
Ott a kilenc kapuba
Illő kulcsok mindegyike

Ó nyíljatok meg szavamra kapuk
Én vagyok a Kulcsok ura

Guillaume Apollinaire : Tested kilenc kapuja

Nem tudok dönteni, melyik fordítás tetszik jobban :O)



AMARU : TADVAKTRÁBHIMUKHAM

Míg orcája föléhajoltam, a szemem sugara lábára hullt,
gyengéd, jó szavait figyelni akaró fülkagylóm elfedtem én,
arcomról letörölve hirtelen öröm forró verejtéke; de
mégsem rejthetem áradó örömömet: mind szétrepedt szép ruhám.
(Weöres Sándor fordítása)

Bár szemközt velem áll, lehajtom a fejem, lábára néz csak szemem.
Hallgatná csevegő szavát buta fülem, ám két tenyérrel fedem.
Két arcomról a titkos öröm verítékét gyorsan kezem törli le.
Ám elárul vágyakozó kebelemen széjjelrepedt köntösöm.
(Vekerdi József fordítása)

Míg szájával számhoz közelített, elnéztem, s konokul bámultam a padlóra,
fülem nem akarta meghallani, de édes szavai ölemben bizseregtek.
és elpirultam, izzadt arcomat tenyerembe zártam, tehetek-e róla,
hogy szemérmem virága magától feslett ki néki, mint bimbójából a rózsa?
(Faludy György fordítása)

"A hisztéria veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele."

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

"Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge."

"A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek."

"Szerelem. Egyfülű kosár - olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen - de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik."

"Szerelem és szeretet. A jó tulajdonságokat szeretjük - a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk."

"Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt."

(na ki? Karinthy :O))

" A meccset pedig mindig ők nyerik.
Ha ágyadba fekszenek - nekik is jó.
Ha nem? - hát megmarad az erényük.

_ Legyőzhetetlenek."

Simonyi Imre : Még egyszer ők

Merűlve voltak mély álomba
mindnyájan, akik alszanak,
mikor beszöktem egy klastromba,
hol szép apácák laktanak.
Játszottak már az angyalkákkal
álmokban a friss sororok,
Sanctust hortyogtak nagy pauzákkal
közöttök a vén máterok.

Becsúszván Soror Formózával
szűk celllájának ajtaján,
ki átsegített font létrával
a klastoromnak kőfalán,
átkaptam töstént karjaimmal,
mint régen-kívánt tárgyamot,
s megrakván képét csókjaimmal,
elkezdtem véle harcomot.

Mióta egymást megszerették
a szóló-házban szíveink,
ily Rendez vousnak nem lelhették
jó módját mesterségeink.
Ott ült, ha együtt tréfálgattunk,
az őr, egy titkos trónuson,
s alig hogy cédulát válthattunk
némelykor a vas-ablakon.

Most hát, örülvén a prédának,
az ágyra vontam Kincsemet,
hogy harmatjában szűz udvának
megoltsam régi tüzemet,
s kezébe adván húsvillámot,
mely szörnyű nagyra duzmadott,
felbontogattam oltárkámot,
mely kődök-alján csillogott.

De, áh, mely nagy volt bámúlásom,
midőn elállván útamot,
bármely hő volt is koldúlásom,
be nem fogadta dúcomot.
Ujjammal bátran átvéshettem
egész völgyének udvarát:
de ha vesszőmet ráértettem,
rémülve zárta pitvarát.

A csillagútnak hajlására
az Éj azonban feljutott.
Intette már a solyozsmára
a nagy harang a klastromot.
Futott a költő, hajlékunkhoz,
megzördítette zárjait,
s becsukva lelvén, szomszédunkhoz
sürgette gondos lábait.

Ez volt órája válásomnak.
Elkezdtem búcsúzásomot,
s kis hasznát látván járásomnak,
szidtam magamban sorsomot.
Átkúlcsolt lyányom. Sóhajtozni
érzettem végső csókjait,
s új lángra láttam gyúladozni
a mécsvilágnál arcait.

Dühödtem. Forró ihletéssel
széthánytam minden gátomot,
s egyszersmind szörnyű szürcsögéssel
völgyébe döftem dúcomot.
Megrezzent lyányom. Ijedtében
zokogva szürcsölt friss eget.
De olvadt végre, hogy völgyében
mozgatni kezdte a szöget.

Tüzes volt harcom. Markaimmal
felkapván alsó combjait,
fenékig dúltam ostromimmal
völgyének húsos bótjait,
s már kétszer lőttem ki dúcombúl
egyvégben férfiségemet;
akkor megtérvén mély bájombúl,
kivontam bágyadt csövemet.

Szó nélkül habzott e pauzánkig,
de most, rám nézvén, Kedvesem
"No még csak egy kis Miatyánkig
- úgymond nyöszörgve -, Édesem!"
Mit tudtam tenni? Ujjaimmal
meg visszatúrtam dúcomot,
s tüzet szerezvén csókjaimmal,
megújítottam harcomot.

Verseghy Ferenc: Soror Formoza

:)

"Ne keresd sem amit kedvelsz, sem ami ellenedre van.
A kellemest veszíteni, a kellemetlent tűrni fáj.
Így kedvesnek ne tarts semmit; kedves dolgok távozta rossz.
Kedvest és kellemetlent nem ismerõnek bilincse nincs."

(Dhammapada)

Vedd például a madarat:
olyan szabad, hogy visszaszáll.
Ki messze megy, az itt marad.
Ki itt marad, az messze jár.

Eörsi István: A hűségről, metaforikusan

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel. Minden más csak erő- és időpocsékolás."
Nisargadatta

"Sohase veszítsd el önnön erődbe vetett hitedet,
s így mindenre képes leszel
ebben a világmindenségben.
Ne lankadj!
Minden erő a Tiéd!"

/Vivekananda/

Mikor engem szádba vettél
legelőször életemben
Libabőrös lett a testem
Veríték ült köldökömre
Köd ereszkedett szememre
Szívem úgy vert mint az üllőn
Kalapács a forró vasra
Belemártottál magadba
Mit akarsz tán azt se tudtam
Ajakad mint pánt szorított
"Menekülj, ha tudsz te golyhó!"
Eszem ágában sem volt ez:
A gyönyört ha így akartad?!
S ha szokatlan volt is tetszett
Nagyon elbűvölt a játék
Hogy elém letérdepeltél
s furulyámat kézbe fogtad
Zene zendült mélyről bennem
Megigézett sejtjeimben
Tüzes ajkad égetett míg
Nekidőltél combjaimnak
Hajad úgy omlott ölembe
Feketén mint nyári zápor
Kezed egyre szorosabban
Kulcsolódott hangszeremre
Szaporázta nyelved is, már
Nyugtalankodott a vulkán
S kilövellt a forró láva
Alabástrom melleidre
Sima, gömbölyű hasadra
Kisimult parázsló arcod
Szelíd, őz-szemekkel néztél -
Mikor engem szádba vettél


FECSKE CSABA : ANAKREÓNI

Nel mezzo del cammin

Internátus, Berck Plage, 1926 nyarán

Emlékszel még a nyári intézetre,

a tengernél, hol hajlongtak a fák?

Bőrönddel kézben érkeztünk egy este

franciául tanulni, két diák.

Emlékszel még a nyári intézetre?

– „Egy szobátok lesz”, szólt a gondnokasszony,

„magyar barbár, német emberevő!”

Rád pillantottam, fellángolt az arcom,

te fehér voltál mint a krétakő.

– „Egy szobátok lesz”, szólt a gondnokasszony.

Tíz órakor eloltották a villanyt.

Foszforeszkáltál, mikor a ruhát

ledobtad. Forgolódtunk ágyainkban

és egymást lestük a holdfényen át.

Tíz órakor eloltották a villanyt.

Úgy jöttél mint öldöklő bosszúangyal,

ahogy hüvelyből repül ki a kard,

ingedben, mely kis, reszkető haranggal

sután alig félcombodig takart.

Úgy jöttél mint öldöklő bosszúangyal.

Petroniusról suttogott a szánk,

csiklandozott az ágy nehéz daróca

(azt hittem: bűnöm száz darázsa bánt)

mellbimbód úgy szúrt mint parány vadrózsa,

s Petroniusról suttogott a szánk.

Ajkad kemény volt mint a nyers barackok,

mosolyod durva és fogad jeges,

tested rügyedző illatot fakasztott,

mint déli szél, ha hómezőn evez –

ajkad kemény volt mint a nyers barackok.

Kint bukva szállt a cinkos telihold,

szemed setétjét sárga szikrák törték,

körmünk az ágyvason szikrát csiholt,

ágyékunk szemben állt, mint két tükörkép

s kint bukva szállt a cinkos telihold.

Testedből bodzabokrok íze áradt,

combod hideg volt mint a gyors folyam,

s akár két játszó, fiatal vadállat:

haraptuk egymást tréfás komolyan.

Testedből bodzabokrok íze áradt.

Aztán odabújtunk egymás öléhez.

Ilyen, gondoltam, az édeni rét,

a Kísértő kígyófeje szemérmed,

a Bűn Fájáról alma a heréd.

Aztán odabújtunk egymás öléhez.

– „A kárhozat vár”, hallottam anyámat,

de mit bánom, legyek az ördögé,

s győztesen én is odanyomtam számat

ágyékod bársony bimbója köré.

– „A kárhozat vár”, hallottam anyámat.

Villám nem sújtott, nem jött értem ördög,

de libabőrös lettem. A kezem

véknyadhoz csúszott s az öröm elöntött,

hogy ilyen nagyszerű a szerelem.

Villám nem sújtott, nem jött értem ördög.

Az ablak alatt háborgott a tenger.

Kéj cikkázott ölemben mint a kés.

Egy csepp spermádat érezte a nyelvem,

s mellemben folyt, üdítő vízesés.

Az ablak alatt háborgott a tenger.

Szökőkút lettél. Magodból, szerelmem,

torkomban vadvirág fakadt. Olyan

boldog voltam veled. Fanyar tejedben

lubickolt mind a harminckét fogam.

Szökőkút lettél torkomban, szerelmem.

Féltem, hogy elfordulsz tőlem utána,

de nem mozdult el se kezed, se szád.

Begörbült combodon szemem pillája,

s magamba szívtam öled illatát.

Féltem, hogy elfordulsz tőlem utána.

Majd átadtuk egymás testét a holdnak,

nem volt rajtunk sem takaró, sem ing

és tudtuk, hogy gyönyörű lesz a holnap.

Felébredtünk, ölelkeztünk megint,

majd átadtuk egymás testét a holdnak.

Tűnt Édenünk kertjét ma hol keressem?

Kék csillagok közt reszkettél velem,

nem furdalt bűn azóta íly hevesen,

nem korbácsolt még így a szerelem.

Tűnt Édenünk kertjét ma hol keressem?

Ma már tudom, hogy minden elveszett

és győzelmes lányok prédái lettünk.

Sírhatnék, de utunkra nem lelek,

hol összenőtt a sűrűség megettünk.

Ma már tudom, hogy minden elveszett.

Emlékszel még a nyári intézetre?

Azt képzeltük: zöld és örök vadon,

de vaságyunkat a rozsda megette

és sárga lomb kering az udvaron.

Emlékszel még a nyári intézetre?

(Párizs, 1939)

( Faludy György )

A csókok átka

Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak, búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem laknak itt: csak istenek.



Szívek messze egymástól

Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.

Ady Endre, Új versek c. kötetből, 1906

Dehogyis!!! Annyira szép, és annyira összeszedett.

NE HARAGUDJ!!!

Mindjárt bőgök.

Mióta várlak, már nem is tudom.
Napok, hetek vagy évek óta, mindegy.
Sok a dolgod, tudom, hisz férfi vagy,
nem ülhetsz a szoknyámon örökké,
sőt, másén sem. Ez nem szemrehányás:
sokkal féltékenyebb vagyok kalandjaidra
amelyek tőlem távoltartanak,
mint a nőkre, akik mellett rám gondolsz,
bűntudattal, mégis elégedetten,
hisz én nem vagyok olyan, mint te meg ők,
bár néha belédmar a kétség: hátha én is.
Nyugodt lehetsz: én hűséges vagyok
hozzád s éppíly hű lennék bárki máshoz,
ha mást szeretnék. Hűségem, nem érdem,
fogyatékosság inkább:képtelen
vagyok másra még csak gondolni is,
s érdemednek éppígy nem tartanám,
ha hű lennél hozzám míg másra vágysz.
Régen - nem is tudom, mikor - még nem szenvedtem
hiányodtól ilyen betegesen.
Korán felkeltem, tettem dolgomat,
nem azért, hogy ne kelljen rád gondolnom,
mint mostanában. Boldoggá tett a napfény,
a kezem nyomán születő rend, a munkás
nappal utáni éjszaka nyugalma,
a napok, a hetek rendje, költöző
madárként visszatérő évszakok
önmagukat jelentették, nem téged,
nem a te elindulásod, megérkezésed,
nem vártam levelet, üzenetet,
nem kémleltem estefelé az utat:
hátha előbukkansz a jegenyék közt,
nem rezzentem fel álmomból riadtan:
mintha kopogtak volna... S csak a szél.
Nem forgolódtam féléjszaka ébren
jelenre váltva múltat és jövőt,
nem kívántam meghosszabbítni
az éjszakát, hogy legalább álmomban
láthassalak. Ha reggel felkelek,
elképzelem: hol jársz most, mit csinálsz -
mint a növényeket a föld alól
felszívott nedvesség:remény duzzaszt
s estér velük fonnyadok. Lefekszem
feléd tájolva arcom a sötétben,
mint hívő Mekka felé. Nem bírom
ezt én így tovább. Börtönöm vagy, kilépek
belőled, mint gubójából a lepke.
Szabad akarok lenni. Egyedül
voltam eddig is, de most én szabom meg
magányomat, mindig magam leszek
inkább, mint mástól kelljen függenem.
Inged kívántam lenni, kenyered,
vized és levegőd. Már nem kívánom
éhséged, szomjad csillapítani,
ugyanarra van nekem is szükségem,
mint neked s bárkinek. Tárgy nem vagyok,
hogy ha eszedbe jut, elővegyél,
anyád se, hogy mint tékozló fiú
visszatérj hozzám, amikor elfáradsz.
Nem rostokolok itthon ezután,
hogy itthon találj, ha véletlenül
betoppansz. A hosszú ádventnek vége.
Megkaptam a lapokat. Köszönöm.
Bármikor meglátogathatsz. Nem zavarsz.
Megbocsátok persze. Hisz nem szeretlek.

Tóth Éva : Solvejg utolsó levele

Fudzsivara Nó Ietaka: Ha mástól hallod...

Ha mástól hallod,
cseresznye szirma mily szép:
Ez még nem elég!
A szemeddel kell látnod
az új tavasz köntösét.

(365 waka)

(Nálunk már virágzik a barka. Tényleg itt a tavasz! :))) )

De miért nincs miért? Ha jó a szex és szereted, akivel vagy?akkor mi az, hogy nincs miért, az érzésért, egymásért.

Találó idézet, csak a kitartásom lenne olyan nagy.

„Nézd, szerintem a legjobb, ha keresel valakit, aki pontosan olyannak szeret, amilyen vagy.
Jókedvűen, rosszkedvűen, csúnyán, csinosan.
Aki úgy látja, hogy a nap süt a fenekedből.
Az ilyen mellett kell kitartani.”

( Mac MacGuff / Juno )

Hát..., lehet, Ani, hogy az 1-es kategóriát megértem, de jelenleg az életem megfeneklett a 3. sorszámú kategóriánál. Lassan ott tartok már, tényleg, hogy nincs miért....
Az idézetek - találóak - bár nem én mondtam, hanem "Mr. Murphy".

2. Ha csak harminc felé jutsz hozzá először, még az sem rossz."

Remélem belesek még ebbe a kategóriába:)
A hihetetlenül nagy szerencséről már lecsúsztam:)

Murphy törvényei a szeretkezésről:

1. Ha szereted csinálni, nincs kivel.
2. Ha szereted csinálni és van kivel, nincs hol.
3. Ha szereted csinálni, van kivel és van hol, nincs
miért.
4. Ha szereted csinálni, van kivel, van hol és van miért - akkor olyan unalmas az egész, nincs benne semmi izgalom."


Murphy orgazmus-törvényei férfiaknak:

1. Minél nagyobb az orgazmusod, annál ritkábban juthatsz hozzá.
2. Mire gyakrabban hozzájutnál, már megnősültél, és megette a fene az egészet."

"Lopott orgazmusnak rövid a hatása."

"Az orgazmus akkor jó, ha akusztikusan reagálsz közben."


Murphy orgazmus-törvényei nőknek:

1. Ha húszéves korod előtt megismered, hihetetlenül nagy szerencséd van.
2. Ha csak harminc felé jutsz hozzá először, még az sem rossz."

"Negyvenévesen esik a legjobban."
"Ha ötvenig nem ismered meg, ne is erőlködj. Arra a kis időre már minek...?"


"Az igazi nőnek nincs kora."

"Jeanne: Utálod a nőket. Mit követtek el ellened?
Paul: Vagy megjátsszák, hogy tudják, ki vagyok, vagy megjátsszák, hogy én nem tudom, hogy ők kicsodák. Ez nagyon unalmas."


"Jeanne: Akkor szerettem bele, amikor először hallottam zongorán játszani.
Paul: Úgy érted, amikor először belenyúlt a bugyidba.
Jeanne: Gyerek volt még! Mind a tíz ujjával játszott.
Paul: Meghiszem azt."

"Jeanne:Mit csinálok én veled ebben a lakásban?Szeretkezem?
Paul:Szeretkezel?Nem! Megnyitod, kitárod magad. Kiteregeted a zsigereidet.
Jeanne: Te pedig azt gondolod rólam, hogy kurva vagyok.
Paul: Nem. Azt gondolom, hogy amolyan régimódi úrilány vagy, aki igyekszik alkalmazkodni.
Paul kimegy, Jeanne egyedül marad.
Jeanne: No lám... ez még rosszabb, mintha kurva volnék. "

Paul: Miért kutakodtál a zsebeimben?
Jeanne: Hogy megtudjak valamit rólad.
Paul: Ha többet akarsz megtudni, a sliccemben kutakodj."


( Az utolsó tangó Párizsban)

"Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban."

Paul Verlaine : Holdfény

Szerintem ez gyönyörű szép. És mindenkinek vigyáznia kellene a saját "gyöngyszemére", addig, amíg lehet.

Pillanatkép

Kettesben szép, boldog együttlét...
Mosolygós szemek, s halk zene...
Suttogó szavak, s kalandozó kezek...
Szerelem illata, Életünk legszebb pillanata...

Akarom még, még, hogy tartson örökké
A határtalan vágy lángoló folyama...
Veled lenni, érezni, Szeretni...
Tudni, hogy Vagy nekem, s én Neked vagyok...

A gyöngy

Volt egy lány, ki boldogan élt,
Soha semmitől sem félt.
Törődött, védett, szeretett,
Más egyebet nem is tehetett.

Volt egy gyöngyszem, mit őrzött féltve,
Szíve a gyöngy mélyébe volt téve.
Egy nap a kincs kezéből elgurult,
S a lány élete teljesen felborult.

Futott a lányka utána sebesen,
Észrevette, feleslegesen.
Megállt, és csak sírt,
Apró könnyeivel nem bírt.

Bele fog halni úgy hitte,
Hisz a kincs szívét is vitte.
Úgy döntött leül és vár,
Vagy a gyöngy jön, vagy a halál.

Linzenbold Lilla

"Én ÉN vagyok magamnak,
S néked én TE vagyok,
S te ÉN vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten MI vagyunk.
De csak ha vállalom."

Radnóti Miklós: Papírszeletek
Kis nyelvtan

"Csak azok láthatják meg a világot a maga valóságában,akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek...!" sztem ez nagyon igaz...