Idézetek

Dehogynincs..

„A tigrist a vadászat előtt gondolatban el kell ejteni, a többi csak formalitás."

(Konfuciusz)

"A szerelem olyan, mint a szél, az ember sohasem tudja, honnan támad rá."

/Balzac/


"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljességében."

/Erskine/


"Álomban, szerelemben nincs lehetetlenség."

/magyar közmondás/

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

"A spermának angyali erényei vannak, mert a meg nem fogant lényeket tárolja."
(Salvador Dalí)

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
József Attila

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Nagyon jó ez az idézet. Minden olyan nőhöz szól, aki nagyon szerelmes, de mégsem kaphatja meg "teljesen" a szeretett férfit, csak órák ..., "lopott percek" jutnak neki a szerelméből. Talán ezért érint meg annyira ez az idézet, mert most úgy néz ki, hogy pont ilyen helyzetben vagyok...

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem."

"Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd."

De jókat lehet rajta röhögni...:) Vannak benne poénok, és az ember-lássuk be-néha magára is ismer:)

El nem olvastam,csak beletekintettem...hát elég nagy közhelyhalmaznak tűnik...Már a címe is butaság.

A "Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? " c. könyvben vannak ilyen és hasonló okosságok:)

Jajj már...

"Minden férfi egyforma. Csak azért másmilyen az arcuk, hogy meg tudjuk különböztetni őket"

"Megmondom a titkát édesem a dalnak:
csak magát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

"Mindkettő - ami elől menekülsz és ami után vágyódsz - benned van." (Anthony de Mello)

"Ezek az emberek a nőket csak absztraktul ismerik, csak szemükkel, és fülükkel, és így alig van róluk közvetlen tapasztalatuk. A tapintásig csak ritkán jutnak el. Ha valaki eziránt a tárgy iránt komolyabban érdeklődik, olvassa el az idevágó részeket D. H. Lawrence könyveiből, s akkor sejtelme lesz róla, hogy a kéz a női testen milyen tudást szerezhet. Én még Lawrence-nél is tovább merek menni. Azt mondom, hogy éppen úgy mint a növény esetében, a nő titka is testének illatában van. Ez az illat úgy távolról, absztrakt messzeségből elég egységesnek látszik. De ha az ember közelebb lép és a részletekbe merül, meg fogja látni milyen különbség van például a nyak hátsó részén, a haj tövén levő illat és a csukló, vagy a váll illata között. A női test végtelenül olajosabb és éppen ezért könnyebb, ritkább, geniálisabb, végül is spirituálisabb, mint a férfitest. A női alak bűbája éppen dús olajokban való határtalan gazdagságának egyenes következménye. Igen, az, aki lehetőleg sok közvetlen tapasztalatot óhajt szerezni az olajokról, az a nőt egyáltalában nem hagyhatja ki. Szívja csak be a nő ajkának illatát és elemezze csak egy kicsit, hogy mi van benne: huncutság, fecsegés, kihívás, csábítás, cukor, szédület, mámor, tűz, örvény ragyogás, komiszság, méreg, aljasság, kéjvágy Ezek mind apró géniuszok, akik az ajak illatában bizseregnek.

A magam részéről úgy tapasztaltam, hogy leginkább három zónát kedvelek. Az egyik az ajak, amelyről beszéltem, de különösen a száj sarka, amely a száj közepénél sokkalta fűszeresebb. A második a térd belső hajlása. Akár ostobaság, akár nem, kimondom, hogy számomra a nő itt, ezen a helyen a leginkább nő. Hogy miért, azt nem tudom. Itt, a térd belső hajlásának gödröcskéiben páratlanul forró olajok illatoznak. A harmadik és legillatosabb, fűszeres olajokban a legdúsabb zóna a térd fölött a felső lábszár belső oldala, ott, ahol a bőr a legpuhább és a legsimább. Az illatcentrum a legbelső oldalon a térdtől körülbelül négy-öt ujjnyira

van. Gyakran egy-egy nagy illatélmény után elhatároztam, hogy egész könyvet írok erről az egész világegyetemben található legeslegillatosabb, fűszeres olajokban leggazdagabb, alig két tenyérnyi kicsiny részről. Ezen a helyen bontakozik ki egy nő lénye teljesen. Azt merném mondani, hogy itt érzem erotikus intelligenciájának fokát és karakterét. Ha ezt az illatot megérzem, tudom, hogy mennyi spirituális szerelmi olaj van benne s ez milyen lánggal ég, mennyire világít, milyen meleg, milyen a füstje, fehér, lila, kék, rózsaszín, sárga vagy arany."

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

"Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma - a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket.
A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában - akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket. Ez a szerelem szabadságon alapul, nem
pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé."

OSHO:Tarot idézetek

"A havi vérzés a nőiesség, a termékenység, a fogékonyság kifejezése. A nő kiszolgáltatott ennek a ritmusnak. Engedelmeskednie kell mindannak a korlátozásnak, akadályoztatásnak, amit ez jelent. Ez az engedelmesség a nőiség egyik központi területét érinti: az odaadás képességét. Itt most nőiességről annak az átfogó princípumnak a jegyében beszélünk, mely a női pólust jelenti a világban, amit a kínaiak „Jin”-nek neveznek, az alkimisták a Holddal szimbolizálnak, a mélypszichológia a víz szimbólumán keresztül fejez ki.

Ebből a szempontból minden nő csak ennek az archetipikusan nőinek egy megjelenési formája. A női princípiumot befogadóképességként definiálhatnánk. A Ji csing így fogalmaz: „A teremtő út a férfié, a befogadó a nőié.” És másutt: „A befogadó a legodaadóbb a világon.” Az odaadás képessége a nőiség központi tulajdonsága; minden további női képesség alapja: így a megnyílás, a befogadás, a fogamzás, az önmagába zárás, elrejtés képességéé is.

Az odaadás képessége ugyanakkor az aktív cselekvésről való lemondást is jelenti. Vizsgáljuk csak meg a nőiség archetipikus szimbólumait, a Holdat és a Vizet. Mindkettő lemond arról, hogy aktívan sugározzon, kibocsásson valamit, mint ellentétük, a Nap és a Tűz. Ezáltal válnak azonban képessé arra, hogy fényt és meleget vegyenek fel, bocsássanak be magukba, és visszatükrözzék őket. A víz lemond egyéni formai igényéről – felvesz bármely formát. Beilleszkedik, odaadja magát.

A Nap és a Hold, a Tűz és a Víz – a férfi és a nő polaritása mögött nem áll értékelés. Az értékelés teljességgel értelmetlen lenne, hiszen önmagában mindegyik pólus csak fél és tökéletlen – a tökéletességhez szüksége van ellenpólusára. Ez a tökéletesség azonban csak úgy érhető el, ha mindkét pólus a maga egyediségét teljességgel reprezentálja.

Általában minden menstruációs zavar, illetve a legtöbb szexuális zavar hátterében az áll, hogy „nem tudunk megbékélni” saját nőiségünkkel. Az odaadás, az egyet-értés mindig nehéz feladat, hiszen le kell mondanunk az én-ezt-akaromról, le kell mondanunk ego-dominanciánkról. Egónkból kell áldoznunk, egy részünket kell odaadnunk, feláldozunk – a havi vérzés is ezt az odaadást követeli meg a nőtől. A vérveszteséggel a nő életerőt áldoz. A menstruáció egy kis terhesség, egy kis szülés. Amilyen mértékben nem törődik bele ebbe a „szabályozásba”, olyan mértékben lesznek cikluszavarai vagy egyéb menstruációs panaszai.

Ezek a zavarok arra utalnak, hogy valamely, a nőben lévő felsőbb instancia (gyakran tudattalanul) nem akarja odaadni magát: a menstruációnak, a szexualitásnak, a férfinak. Aki fájdalmasan éli meg a menstruációt, az fájdalmasan éli meg a nőiséget is. Így a menstruációs zavarokból mindig szexuális zavarokra is következtethetünk, az az odaadás elleni tiltakozás, amely a menstruációs zavarban mutatkozik meg, a nemi életben is megakadályozza azt, hogy a nő elengedje magát.

Aki az orgazmusban képes elengedni magát, az a menstruáció során is el tudja engedni magát. Az orgazmus, mint az elalvás is, egy kis halál. A havi vérzés is egy kis meghalás, hiszen szövetek halnak el, s lökődnek ki a szervezetből. A halál nem más, mint kihívás arra, hogy éngörcseinktől és ezek hatalmi játszmáitól megszabaduljunk, elengedjük magunkat.

A halál mindig csak egónkat fenyegeti, sosem az embert magát. Aki ragaszkodik egójához, a halált küzdelemként éli meg. Az orgazmus kis halál, mert megköveteli, hogy megszabaduljunk énünktől. Az orgazmus az Én és a Te eggyé válása, előfeltétele, hogy én-határainkat megnyissuk. Aki ragaszkodik az énjéhez, nem él át orgazmust (ugyanez érvényes az elalvásra; lásd a későbbi fejezetben). Közös az orgazmusban, a halálban és a havi vérzésben tehát: az odaadás képessége, a készség egónk egy részének feláldozására."

Rüdiger-Thorwald: Út a teljességhez

"A polaritás kérdésével a gyakorlatban leginkább szexuális életünk során szembesülünk. Ez az a terület, amelyen mindenki érzékeli tökéletlenségét, s keresi azt, amire szüksége van. A szexuális életben testileg egyesülünk ellenpólusunkkal, s ebben az egyesülésben egy új tudatállapotot élünk át, amelyet orgazmusnak nevezünk. Ezt a tudatállapotot a boldogság teljességeként érzékeljük. Egyetlenegy hátránya, hogy időben nem tartós. Ezt a hátrányt a gyakorisággal próbáljuk behozni. Bármilyen rövid legyen is alkalmanként a boldogság pillanata, mégis azt jelzi, hogy vannak olyan tudatállapotaink, amelyek úgynevezett „normális” tudatállapotunkat minőségileg meszsze meghaladják. Ez a boldogságérzés nem enged nyugodni bennünket, állandóan és újra csak ezt keressük. A szexualitás a titoknak csak az első felét fejti meg: ha két polaritás eggyé válik, ez boldogságérzéssel jár. A boldogság ezek szerint: „egység”.
Már csak a titok második fele hiányzik, amely elárulná, hogyan leledzhetnénk tartósan ebben a tudatállapotban, ebben a boldogságban anélkül, hogy abból ismét vissza kéne süllyednünk. A válasz egyszerű: amíg az ellentétek egyesülése csak testi síkon valósul meg (szexualitás), addig az ennek eredményeképpen előálló tudatállapot (az orgazmus) is időben korlátozott, mert a test szintje az idő törvényének van alávetve. Az időtől csak úgy szabadulhatunk meg, ha az ellentéteket tudatunkban is egyesítjük"

Rüdiger-Thorwald:Út a teljességhez

“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

"Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezõleg, a szerelmes olyasmiket lát meg imádottján, amiket más nem vesz észre."

(Feleki László)

"Valakit szeretni annyit jelent,
mint egyedül gyönyörködni olyan csodában,
amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen."

(Mauriac)

Csak akkor szólalj meg, ha az amit mondanál, szebben szól mint a csend!

a második idézet nagyon tetszik!

osho: intimitás. a bizalom művészete

"aki bízik és hisz önmagában, csak az tud megbízni másokban. ez az intimitás alapja. arra vágyunk, hogy a másik valóban intim viszonyba kerüljön lünk, lemondjon a védekezésről, feltárja előttünk sebeit, levesse minden álarcát, s anyaszült meztelenül forduljon felénk? Nekünk kell megtennünk az első lépést"

"A Mester nagyon tudott kritizálni, ha úgy gondolta, hogy helyénvaló a bírálat.
Ugyanakkor dorgálásai miatt - általános csodálkozásra - senki sem neheztelt meg rá. Amikor egyszer efelől kérdezték, így válaszolt:

- Minden azon múlik, hogy hogyan csináljuk. Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak."

“A társasági élet a hiúság vására.”

“Senki sem hivatkozhat az érdemeire a szerénység megsértése nélkül.”

“Nagy dolog hinni magadban, és még nagyobb hinni a többiekben.”

“Légy tudatában esendő pillanataidnak, hogy megértsd mások gyöngeségét.”

“A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés, türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.”

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.”

mind-mind Tatiosz
naggyon bírom

Mégegy:
"A nõ akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."


(Rippl-Rónai József)

"A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk."


(Nicolas Chamfort)

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Reményik Sándor

"a legjobb szerető a teljesen ellazult nő, aki érti, hogy mi játszódik le benne" gyógyító szerelem

...Bárhogy lesz, úgy lesz,
a jövőt nem sejtheted,
a sors, ez a rejtelem,
ahogy lesz, úgy lesz...
(Koncz Zsuzsa)

"Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!"

(Szepes Mária)

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes.

Egy tökéletes férfi hajlandó órákon át várni, míg a barátnője 2 perc alatt elkészül.

Nem az az igazi kín, amikor könnyeidtől vagy elázva,
Ha nem az mikor, belül sírsz, kívül pedig mosolyogsz!!!

"Annyira imádom ezt a szót,hogy GIGÁSZI de sajnos csak olyan ritkán használhatom"-szintén T.

"Az igaz ember útját mindenünnen az önzők igazságtalansága, s a gonoszok zsarnoksága szegélyezi." Ezékiel, 25, 17. Tarantino: Ponyvaregény :D

"Szép volt a sorstól hogy utamba ejtett,hogy minden édes csókod ajkamon felejtett. Márcsak akkor adna igazán szépet,ha örökre nekem adna Téged."

Jó a címe. :D:D

"A nő és a vaginája kihívást jelent az értelemnek." :D

( Bo Coolsaet-Laurens de Keyzer: A szerelem ecsetje- A pénisz élete és munkássága című könyévből )

neten fent van, letölthető:

http://www.esnips.com/doc/5ab6dcde-1ef4-4500-9be9-bbce6276df4a/bieg elbauer

(egyébként még vannak fent jó könyvek, zenék, meditációk is, ha érdekel)