FÓRUM
Beszélgetünk
Jó tudni hogy a "nagy" BME-n is így mennek a dolgok
:)
nem csak a DUF-on :)
Az a baj hogy itt nem arról van szó hogy 3as vagy 2es legyek
belőle, hanem h meglegyen. És hidd el ha mindenre tanulnék
valamennyit, akkor nagy eséllyel mindenből megbuknék, viszont ha
egy olyan tárgyat amire nem épül semmi és kevés kredit is pl,
nem foglalkozok vele, hanem az azzal eltöltött időt inkább egy
másikra forditom akkor legalább az a tárgy meglesz. Sulija
válogatja, de BME-n tényleg szelektálni kell sokszor, vagyis
mindenki ezt mondja aki már több éve itt van. És tényleg senki
nem végzi el 7 félév alatt, nem azért mert nem tanulnak..
Szerintem a szelektálás nagyon rossz ötlet. Rágyúrsz a
fontosakra és nehezekre, közben hanyagolod a könnyebbet, amiből
esetleg csúszni is fogsz, de jövőre se lesz jobb...akkor
ugyanennyi (vagy több) kötelező és kemény tárgyad lesz +
amikből most csúszol...hidd el, nem jó megoldás a könnyűt
hanyagolni, később fogsz belefulladni, mikor jön a neheze. És
bizony egyre nehezebb...
Inkább legyenek 1-gyel rosszabb
jegyeid, de ne csúsztass. Különben is, a jegy semmit nem takar.
Voltam én már 2 olyanból, amiből én korrepetáltam a többieket,
és voltam már 5-ös olyanból, amire egy szót se tanultam.
Kanyim arra még nem válaszoltál amúgy h milyen kar-szak :)
Hát igen, azért kemény így a gimis 0 tanulás jó érettségi
után...pont az ellentettje :D De talán beleszokok még időben és
nem lesz kicsapás az eredménye.
moncsikának:
gondoltam már a munkára, hogy könnyítsem anyámék helyzetét, de
anyám mondta hogy most örüljek neki hogy ők bírják és ne
zavarjon hogy ennyibe kerül, csak a tanulással foglalkozzak. és
végülis tényleg belegondolok ha még dolgoznék akkor talán a
tanulás rovására menne, így is szelektálnom kell hogy mi az amit
lesz*rok és megbukok belőle és mi az amit nyomatok h meglegyen. de
persze ha beleszokok, meg "biztos" helyem lesz már akkor
fogok dolgozni..
Hidd el, tudom, miről beszélsz...én is éltem és tanultam fent 1
évet :)
Amúgy kell némi idő, mire beleszokik az ember az
egyetemi életbe. Megismeri a dörgést, ki mit kér vizsgákon,
stb... Aztán nem mondom, h könnyebb lesz...de akkor már benne
leszel a ritmusban :))))
Szia!:)
Én is most kerültem felsőoktatásba, a
Szolnoki Fősulira.
Ismerősek az érzések, amiket
írtál...tanulsz egy csomót de nem mindig van eredménye,
visszasírod a gimnáziumi éveket, anyagilag rohadt sokba kerül h
felsőoktatási intézményben tanulj.
Én is így látom a
dolgokat:)
Munkát nem próbálsz meg keresni? Pesten van egy
csomó lehetőség. Diákmunkairodákhoz be vagyok regelve és mindig
küldenek nekem e-mailokat, hogy pesten ez meg ez a munka lenne. Szal
szerintem megpróbálhatnád:)
Hosszas keresgélés és
rohangálás után én is találtam magamnak normális munkát
szolnokon: az EON-nál. Akkor megyek be dolgozni amikor időm van,
annyit dolgozok amennyit akarok, az a lényeg h le van bontva a
munkamennyiség 2 hétre és 2 hét alatt teljesíteni kell mindent.
Fénymásolás, scannelés, nyomtatás, world-ben és excelben
feladatok megoldása:) Van egy kényelmes irodám, mindezt 411
Ft-ért óránként. Egész jó szerintem:)
Sok sikert
neked a tanuláshoz, kitartás!:)
hjjj..már ment is a privi..
üdv itt és üdv persze
pöstön;)))))
Köszi :)
hát talán belejövök a dolgokba, bár eddig
nem állok valami jól zh-k terén. és az a baj hogy bme-n keményen
fizetni kell ha elbuksz valamit..és engem így is zavar hogy
anyáméknak kb havi 60-70ezer ft-be kerül hogy pesten tanuljak. de
mindegy nem panaszkodok, örülök h legalább megtehetem..
Na, grat :))
Kanyim értekezhetsz majd, ő már gyakorlott
:DDDDD
Barátnődhöz is gratula ;) 2 év...az szép :)))))
Szia:) Hááát...budapesti emberke lettem mivel felvettek BME-re.
Bár nem tudom meddig leszek itt mert néha van az az érzésem hogy
nem nekem találták ki ezt az egyetemet...de azért gyűröm csak
hát sok tanulás mellett elég kevés a siker és ez elveszi a
kedvét az embernek de azért nem adom fel. De ha nem megy nem fogom
erőltetni, majd meglátjuk :) Amúgy minden oké. Azóta is azzal a
bnőmmel vagyok még, lassan 2 éve együtt...szóval minden jó,
csak visszasírom a gimis éveket :D
Jééééééééé...egy ismerős,régi arc :)))
Sziaaaaa! Mi
újság mostanság veled? :)
Szevasztok :D Visszatértem. Már ha valaki még emlékszik rám.
Mondjuk Anthico meg kanyim 100 h nem felejtett el :D:D Elfelejtettem
a régi regisztrációm jelszavát meg anno még kamu email címet
adtam meg szóval csinálnom kellett egy újat ezért van . a végén
:D Na majd írkálok ha van valami olyan, bár nemtom mennyien
vannak még a régi arcok közül..
Holnap elmegyek hozzájuk. Nem fogom sajnálni, hogy elmegy a napom
az utazással, a felszállások közötti hosszú várakozással, az
utazás költségeit sem fogom sajnálni. És ők nem is a
településen élnek, hanem annak a külterületén (az internet
szerint oda már 2 óra lesz gyalog az út a falutól), de akkor is
elmegyek arra 30 percre, fél órára. És megkérdezem, amit már
régen meg szeretnék tudni, és amit te is megkérdeznél hasonló
helyzetben, hogy mit vár a kapcsolattól. Lehet, hogy nem is lesz
fél óra sem a találkozás. Attól függ, mi lesz a válasz.
...., hát igen, ez elég érdekes..., hogy egy férfi nem képes
beülni az autójába, és elmenni ahhoz a nőhöz, aki fontos neki,
akit szeret. Pedig nem bicajjal kell mennie, mint például az én
páromnak /aki képes volt zuhogó esőben is gyalog elindulni
hozzám, mikor még a bicaja is éppen elromlott..., egyszerűen
azért, mert nem bír aludni nélkülem, meg hiányzok - mondta/.
Elhiszem, ha valaki fáradt, sok munkája van, problémája
van, lehet túlterhelt bárki -, de, ha valaki fontos nekünk, akkor
"valami hajt hozzá", egyszerűen vágyat érzünk /nem
szexuális értelemben/ arra, hogy vele legyünk, és minden
lehetőséget megragadunk, hogy vele legyünk.
Szóval, fura
párodnak ez a hozzáállása. Én megkérdezném tőle, hogy mit
vár ettől a kapcsolattól, mennyire vagy Te fontos neki.
Mivel nekem hiányzik, arra gondoltam, hogy holnap meglepem. De már
egyáltalán nem tartom jó ötletnek. Attól félek, hogy nem is
örülne nekem. Ráadásul elutaznám az egész napomat, és csak kb.
30 percet vagy egy órát tudnék ott lenni... És nem hiszem, hogy
ráérne
Ezt már én is mondtam neki, hogy hálás vagyok azért, amit tesz
(favágás, stb.), amit teljesen magától ajánlott fel, mi egy
szóval sem mondtuk neki.
De azt is mondtam már, hogy
érzelmileg is szükségem van rá. Sőt úgy sokkal jobban. Ha pedig
elmegy valahová, legtöbbször nélkülem teszi. Nem azt mondom,
hogy legyünk együtt sülve-főve, de ha elmegy, jelentős
részében egyedül teszi meg. Tudom, hogy a korábbi bnője távol
volt tőle, és csak hétvégente, vagy minden második hétvégén
találkoztak, és akkor legtöbbször egyedül ment ide-oda, de én
sokkal közelebb vagyok, velem simán elmehetne...
Elhiszem,h fáradt és sok dolga van,de szerintem elég sok ember
éle a Földön, akik szintén néha nem is tudják, hol áll a
fejük...viszont napi 5 perc telefonba még senki se hallt bele. Ha
már személyesen nem is találkoztok, máshogy kéne
"kontaktusban" maradnotok...mert ha össz-vissz hetente
1-2x beszéltek és havonta taliztok (mostanra értem), akkor az
valóban nem nagyon nevezhető kapcsolatnak :S
Mielőtt elment volna 25-én, egy hónapot volt itt. Addig itt
dolgozott. Igaz, akkor is keveset voltunk együtt, inkább csak este,
amikor holtfáradtan hazajött a munkából. Most hogy elment
hetekre, most nem találkozunk, és csak ritkán telefonál (én
pedig nem vagy csak nehezen tudom elérni), mert azt mondja, hogy
fáradt.
Egyébként, korábban, amikor már ezt az egészet,
ahogy van, kezdtem sokallni, leültünk beszélni erről. Javasoltam,
hogy jobb lenne, ha külön folytatnánk, de ő azt mondta, hogy jobb
lesz majd minden, csak most sok a dolga, de ez változni fog.
Én már el akartam engedni, bár nagyon fájt volna, de nem
akarta. Őszintén szólva ennek még örültem is. Mert így azt
hittem, hogy én kellek neki. De csak magamat csaptam be ezzel.
Köszönöm a véleményed, egyáltalán nem haragszom, hisz azért
is írtam ide, hogy megtudjam, a leírtak alapján mit gondolhattok.
Erről nekem egyből egy valami jutott eszembe: amolyan
kötelesség.
Mint amikor a félrelépő férj attól
megcsinálja a házimunkát, megkeresi a kenyérnek valót a
családjának..ezzel azt hiszi, h megteszi, amit egy családapaként
"kell"...és mintha kompenzálná is a bűnét.
Persze ezzel nem azt mondom, h megcsal vagy ilyesmi...csak ez a
favágás is úgy hat számomra, h neked/nektek kellett és hát csak
megcsinálja (mint valami kötelező segítség)...de ezentúl nem
sokat ad neked..továbbra is "nem tudja összehozni" a
találkát.
Ne haragudj hogy ezt írom, de így külső szemlélőként nagyon
úgy tűnik, mintha ez nem is kapcsolat lenne. Hisz mikor
találkoztok? Ritkán beszéltek. Nem keresi a társaságod. Kicsit
már te erőlteted ezt az egészet. Biztos fáj, de talán jobb lenne
elengedni, hisz a leírtak alapján ő egyáltalán nem igényli a
közelséged.
Anthico, én is ezt érzem. És nem tudom, hogy mi tévő legyek
:(((
De azt is el kell mondanom, hogy mi fával fűtünk, és
szereztünk egy területet, ami tele van fával, és azt mind ő
vágta (korábban favágóként dolgozott). Reggeltől estig kemény
fizikai munkát végzett, hogy legyen mivel fűtenünk télen. Ez
mind nagyon szép tőle és becsülöm is ezért, de az fáj, hogy
nem akar találkozni velem
Nette...kicsit visszaolvasgattam a hsz-eidet és azt kell mondanom, h
amióta írogatsz ide, azóta nincs rendben valami a
kapcsolatotokkal.
Először az volt a baj, h nem nagyon
tudtatok beszélgetni, miközben barátodnak is lett volna rá,csak
valamiért nem akart...aztán jött az, h még magával hordja az ex
képét...összerakva a tiéddel. És nekem továbbra is érdekes, h
a katonák teljesen civil képeit miért kéne leszedni
netről...vagy miért kéne másoknak leszedni a róluk készült
képeket (ez utóbbi az érdekesebb számomra). Most pedig nem is
nagyon erőlteti magát, h találkozzatok...
Nem akarok se
vészmadár, se rosszindulatú lenni, de ez a sok-sok aprócska
dolog...az én meglátásom az, h valami csak nem stimmel. :S
Ráadásul telefonon sem tudom mindig elérni. Sőt az a ritka, ha
elérem. Tegnap délután hirtelen fejeztük be a
telefonbeszélgetést, mert megérkezett az apukája. Furcsa, ha az
apja közelében van, már megszűnök létezni számára.
Nem
tudom, mit tehetnék. Most egyfolytában sírok, és már nagyon
rossz ez az egész.
Még okt. 25-én elment. Most a lakóhelyén (tőlem kb. 100 km)
maszekol, de múlt héten behívták a munkahelyére (tőlem 30 km),
reméltem, hogy eljön hozzám is, de tévedtem. Pedig szükségem
lett volna rá. Azért is, mert hiányzott, azért is, mert volt egy
egészségügyi gondom (amit akkor még nem tudtam, hogy micsoda),
és jól esett volna, ha egy kicsit mellettem van és számíthatok
rá. De ő inkább hazament még aznap, útközben megállt, mert az
egyik ismerőse megkérte, hogy nézzen meg neki egy motort, hogy
érdemes-e megvennie. Annyira fájt, hogy az ismerősének segített,
nekem pedig nem nyújtott vigaszt. Akkor este azt mondta, hogy
nov.-ben végig ott lesz, de közben eljön hozzám valamikor, aztán
megy vissza a munkahelyére és csak dec. első hetében fog
eljönni.
3 napja meg már azt mondta, hogy 3-4 hétig nem is
jön egyáltalán. Hétvégente ráadásul nem dolgoznak, akkor az
apjának segít otthon. De most nem dolgozott csüt. és pénteken
sem. Volt/van 4 munkamentes napja. És mégsem hiányzom neki, hiszen
ha hiányoznék neki, úgy érzem, beülne az autójába és eljönne
hozzám.
Az nagyon furcsa, ha az egyik fél úgy videlkedik, mintha nem
hiányozna neki a másik. Szerintem arra nincs mentség, ha valaki
hetekig nem foglalkozik a másikkal, hanem egyszer csak megjelenik
bizonyos idő után, mintha mi sem történt volna. Mi - ha úgy
alakul - pár nap nem találkozás után már nagyon hiányzunk
egymásnak. Nem is bírnám elfogadni, ha egy férfi hetekig nem
foglalkozna a létezésemmel..., az ilyen azért elég furcsa.
Biztos, elgondolkoznék én is, hogy mennyire lehetek fontos a
másiknak..., mert mindent akarni kell, ha fontos a másik, akkor
akármilyen akadály van, teremtünk lehetőséget, hogy lássuk a
másikat, vagy telefonon jelentkezzünk.
Fura szitu, igazad
van. Nem érzed rosszul, vannak határok, amikor hiába a
mentegetőzés később ..., valami nem OK a hozzáállással...
Vajon van olyan, hogy párkapcsolatban az egyik félnek nem hiányzik
a másik, amikor hetekig távol vannak egymástól? Most már semmit
sem értek... :(
Én még sose mondtam senkinek ilyet:D Én viszont hallottam kb 3x,
ebből egy teljesült is:)
Nem hiszem, hogy mindenki ezt mondaná.... De én hülyeségnek
tartom olyan dolgok kimondását, amit nem tartanak be, nem vesznek
komolyan. Vannak, akik mondják, hogy barátok maradnak, és azok is
maradnak, de ez nagyon ritka. Hogy a többiek miért mondják ezt a
bűvös mondatot?! Nem tudom, de elkeserítő számomra.... :S
Szerintetek a csajok miért ismételgetik folyton azt a bűvös
mondatot, hogy maradjunk barátok vagy , hogy ne rontsuk el a
barátságunkat vigysztalásból vagy miért???????????
Sajnos a munka és a szerelem elveszi az időmet (és az
eszemet)...na meg hülye chatfüggő is lettem...de igyekszem
kigyógyulni:))) főleg a munkából:)))
Szija szija szija Yetiiiiiii:) Örülök, h visszatértél az élők
sorába:))) Bár inkább fogjam be én is...mostanában én se sokat
vagyok itt...de azért még táncsak emlékszik rám itt
valaki:)))))))))))
Igyekszem... éeletben maradni és igazán kedvez a klíma mostanság
nékem :c)
Elvégre ezért fórum egy fórum :)
Valaki válaszolna nekem ha kérdeznék valamit?
jetiiiii..hát te még nem pusztultál ki?:)))
hogy
vagyunk?
fel a kobakkal..gyün a tél és nem lecccc meleged a
bundádban;)))))
Szeretetteljes szívvel köszöntöm azokat, akik még emlékeznek
rám :c)
Pusszantásom nektek!
Igen, csak a bizalmat ki is kell érdemelni, illetve erősíteni is
kell/ene/, nem pedig időről-időre különböző tettek miatt
visszaesik a bizalom-szint, a másik bizonyos tettei miatt. Úgy
eléggé nehéz megtartani a bizalmat, ha a kialakult bizalom
néha-néha visszaesik.
És akkor az egész olyan lesz, mint
egy érzelmi hullámvasút..., aminek a csúcspontján nagyon klassz
lenni, de gödörben meg, több, mint ramaty érzés. Szerintem
minden nő megérdemel/ne/ egy támogató, óvó kapcsolatot, de
sajnos ez nem mindenkinek adatok meg, ez van, sajnos.
ilyen esetekre 1 tanács.. tessék jó előre gyártani
beszólásokat.. visszavágásokat..
nem kell sok..néhánnyal
már simán lehet reagálni az alap szitukra és akkor ha látják
hogy nem hagyod hogy csesztessneek keresnek könnyebb áldozatot...
azzal az "azonnal" dologgal van a gond!
Vissza
vezethető az óvodába, vagy az ált. iskolába amikor csúfoltak
nem tudtam vissza szólni semmit, semmi jót, hogy érezze az illető
hogy mivel is bánt meg.
Vagy ha kiosztottak, később eszembe
jutottak a saját és ráadásul jó érveim de akkor már túl
voltunk azon a szitun...
eme "reakcióidőm" vagy mi,
még mindig nem jó.
De majd dolgozom az ügyön...
pedig fontos lenne, hogy a kényes témákról is tudjatok feszengés
nélkül beszélni!
sosem szabad ráhagyni a másikra a
dolgokat. erről beszéáltem lejjebb is, hogy mindig az adott
szituban kell kimondani a dolgokat, nem pedig később, mert akkor
nincs olyan nagy hatásuk, s nagyobb az esélye annak, hogy a dolog
ismét megismétlődik, mintha egyből akkor mondjuk meg a bajunkat,
mikor épp aktuális.
ne essen nehezedre beszélni! ha
meg elfelejtenéd, írd össze egy lapra ;)
vagy ha vmit ki is
felejtenél, majd ha megint felbukkanna, akkor bizony ott azonnal
mondd meg neki.
kommunikáció nélkül csak
problémák vannak egy kapcsolatban...és ha vmit elhallgatsz és
nyelsz, akkor az csak egyre rosszabb lesz, még akár a szerelmet is
képes kiölni az emberből, hisz csalódásként, negatív
élményként raktározod el xy dolgot, ami kedveseddel
kapcsolatos.
szóval tessék kinyitni a szádat, és
meséld el neki a nyűgöd, bajod. persze odafigyelve arra, hogy ne
légy durva.
Erről beszélek...sokszor nem azzal van gond, amire utal a férfi,
hanem ahogy azt megteszi..ezért szoktak megbántódni a nők, nem a
tartalma miatt.
hihi..
azért kétlem hogy egy rendes lány eltűrné a 2.
megszólítást..
de most ha pl valahol a kettő
között lenne a dolog még azért sem kéne kiakadni mindig
sztem...néha azért egyes lányok túlzottan érzékenyek.. ami
azért idegesítő tud lenni...deh nem kő senkivel sem
maradni...
pl..öö..te témádnál maradva..
drágám gyere te is velem sportolni...a téli tartalékot majd
csak késöbb kezdjük felhalmozni;)))))
Képzeld el a két szitut:
1)
Pasi: - Mit
szólnál hozzá, ha legközelebb eljönnél velem futni? Sokkal jobb
érzés, megmozgat és egészséges.
2)
Pasi: -
Mindenhol érződik, h hájas vagy, már nem kívánlak úgy, mint
régen.
Lényegében mindkettőben arra utal a férfi, h
a nőnek kissé oda kéne figyelni az alakjára. Lényegében
mindkettő tálalásban ugyanaz az igazság lakozik, de az egyikkel
igenis megbántja a párját, a másikkal nem. Szóval a tálalás a
lényeg...és a rossz tálalás megbánása...nem az igazság
visszavonása.
Hát nekem nem ez kell=)))
háát ha a pasi úgy érzi igaza volt akkor jó ideig várhatod hogy
bocsánatot kérjen..
ez lényegében meghunyászkodásnak
tünne a számára..
próbáld akkor megértetni vele
hogy nem az igazád vonod kétségbe hanem a megfogalmazással vannak
gondjaid..
sztem simán elbeszéltek 1más
mellett...
ő az igazát védi.. neked meg a modorral van
gondod...
ősi probléma.. mi bizonyos dolgokat.. khm..
kicsit egyszerübben és nyersebben foglamazunk meg néha;)))))
Nálunk például Párom hajlamos késni..., volt, hogy ebédről
késett, de több, mint másfél órát..., elkezd csinálni valamit,
és az időérzékének sokszor fuccs. Már az is nagy eredmény
volt, hogy az utóbbi időben pár perc késéssel érkezett meg
valamilyen megbeszélt időpontra. De még mindig előfordul, hogy
"indulok..." azután másfél óra múlva érkezik meg. És
szerintem, nem direkt csinálja, hanem ő ilyen. Meg, elvárja, hogy
megbízzak benne, hiszen, "Ő nem olyan, hogy átvágna, meg
úgyis jelentkezik." - addig viszont én meg kitörök nem tudom
hányszor magamban, mint az Etna.
Azt hiszem, a
Hétköznapi pszichológia sorozatban írta az egyik pszichológus,
hogy néha muszáj a saját hibáival a saját
"módszereivel" szembesíteni a másikat. Akkor válik
nyilvánvalóvá, hogy milyen kellemetlen a másiknak, amit
csinálunk esetleg vele. Persze ezt nagyon nehéz megtenni, véghez
vinni, az biztos.
"de néha muszáj ráébreszteni a másikat, hogy minket mi
bosszant."
igen ez kéne nálunk is, már van már 2-3
dolog ami nem jó...
értelek!
én inkább csak azt mondanám hogy rá hagyom.
és biza igen, púposodik... erőssen érik már egy beszélgetés,
csak valahogy nem megy
szépen kigondolom a dolgaimat és tuti
elfelejtem a fontosabb dolgokat ha oda jut a sor... vagy közbe vág,
vagy megsértődik pedig csak puszta jó szándékból mondom... vagy
akármi
De velem is gond van:
nem tudom miért esik
nehezemre szemtől szembe őszintének lenni
ha kényes
témákról van szó...
Igen, egyedül az a baj, talán, ha az egyik fél folyamatosan
engedni fog, akkor ez rögzül. És a végén, egyszer robban a
bomba..., esetleg akkor, mikor a férfi nem is számít rá. Akkor,
mikor már Christin végképp nem bírja, hogy mindig ő enged, és
megalázónak fogja érezni. De, ez csak egy elgondolás.
A
saját kapcsolatomban látom, hogy, ha ráhagyok a másikra
folyamatosan - na, jó, az túlzás, hogy ráhagyom -, akkor úgy
érzi, újra és újra OK így. Én néha szenvedek, Ő meg
megcsinálja - ha nem is tudatosan..., míg, ha talán hasonló
mószerrel szembesítem a problémával: akkor elgondolkozik - elég
ramaty lehetett neki várni, most én is ezt érzem... Lehet, hogy
óvodás viselkedés..., de néha muszáj ráébreszteni a másikat,
hogy minket mi bosszant.