Beszélgetünk

Jó tudni hogy a "nagy" BME-n is így mennek a dolgok :)
nem csak a DUF-on :)

Az a baj hogy itt nem arról van szó hogy 3as vagy 2es legyek belőle, hanem h meglegyen. És hidd el ha mindenre tanulnék valamennyit, akkor nagy eséllyel mindenből megbuknék, viszont ha egy olyan tárgyat amire nem épül semmi és kevés kredit is pl, nem foglalkozok vele, hanem az azzal eltöltött időt inkább egy másikra forditom akkor legalább az a tárgy meglesz. Sulija válogatja, de BME-n tényleg szelektálni kell sokszor, vagyis mindenki ezt mondja aki már több éve itt van. És tényleg senki nem végzi el 7 félév alatt, nem azért mert nem tanulnak..

Szerintem a szelektálás nagyon rossz ötlet. Rágyúrsz a fontosakra és nehezekre, közben hanyagolod a könnyebbet, amiből esetleg csúszni is fogsz, de jövőre se lesz jobb...akkor ugyanennyi (vagy több) kötelező és kemény tárgyad lesz + amikből most csúszol...hidd el, nem jó megoldás a könnyűt hanyagolni, később fogsz belefulladni, mikor jön a neheze. És bizony egyre nehezebb...
Inkább legyenek 1-gyel rosszabb jegyeid, de ne csúsztass. Különben is, a jegy semmit nem takar. Voltam én már 2 olyanból, amiből én korrepetáltam a többieket, és voltam már 5-ös olyanból, amire egy szót se tanultam.

Kanyim arra még nem válaszoltál amúgy h milyen kar-szak :)

Hát igen, azért kemény így a gimis 0 tanulás jó érettségi után...pont az ellentettje :D De talán beleszokok még időben és nem lesz kicsapás az eredménye.

moncsikának: gondoltam már a munkára, hogy könnyítsem anyámék helyzetét, de anyám mondta hogy most örüljek neki hogy ők bírják és ne zavarjon hogy ennyibe kerül, csak a tanulással foglalkozzak. és végülis tényleg belegondolok ha még dolgoznék akkor talán a tanulás rovására menne, így is szelektálnom kell hogy mi az amit lesz*rok és megbukok belőle és mi az amit nyomatok h meglegyen. de persze ha beleszokok, meg "biztos" helyem lesz már akkor fogok dolgozni..

Hidd el, tudom, miről beszélsz...én is éltem és tanultam fent 1 évet :)
Amúgy kell némi idő, mire beleszokik az ember az egyetemi életbe. Megismeri a dörgést, ki mit kér vizsgákon, stb... Aztán nem mondom, h könnyebb lesz...de akkor már benne leszel a ritmusban :))))

Szia!:)

Én is most kerültem felsőoktatásba, a Szolnoki Fősulira.
Ismerősek az érzések, amiket írtál...tanulsz egy csomót de nem mindig van eredménye, visszasírod a gimnáziumi éveket, anyagilag rohadt sokba kerül h felsőoktatási intézményben tanulj.
Én is így látom a dolgokat:)
Munkát nem próbálsz meg keresni? Pesten van egy csomó lehetőség. Diákmunkairodákhoz be vagyok regelve és mindig küldenek nekem e-mailokat, hogy pesten ez meg ez a munka lenne. Szal szerintem megpróbálhatnád:)

Hosszas keresgélés és rohangálás után én is találtam magamnak normális munkát szolnokon: az EON-nál. Akkor megyek be dolgozni amikor időm van, annyit dolgozok amennyit akarok, az a lényeg h le van bontva a munkamennyiség 2 hétre és 2 hét alatt teljesíteni kell mindent. Fénymásolás, scannelés, nyomtatás, world-ben és excelben feladatok megoldása:) Van egy kényelmes irodám, mindezt 411 Ft-ért óránként. Egész jó szerintem:)

Sok sikert neked a tanuláshoz, kitartás!:)

hjjj..már ment is a privi..
üdv itt és üdv persze pöstön;)))))

Köszi :)

hát talán belejövök a dolgokba, bár eddig nem állok valami jól zh-k terén. és az a baj hogy bme-n keményen fizetni kell ha elbuksz valamit..és engem így is zavar hogy anyáméknak kb havi 60-70ezer ft-be kerül hogy pesten tanuljak. de mindegy nem panaszkodok, örülök h legalább megtehetem..

Na, grat :))
Kanyim értekezhetsz majd, ő már gyakorlott :DDDDD
Barátnődhöz is gratula ;) 2 év...az szép :)))))

Szia:) Hááát...budapesti emberke lettem mivel felvettek BME-re. Bár nem tudom meddig leszek itt mert néha van az az érzésem hogy nem nekem találták ki ezt az egyetemet...de azért gyűröm csak hát sok tanulás mellett elég kevés a siker és ez elveszi a kedvét az embernek de azért nem adom fel. De ha nem megy nem fogom erőltetni, majd meglátjuk :) Amúgy minden oké. Azóta is azzal a bnőmmel vagyok még, lassan 2 éve együtt...szóval minden jó, csak visszasírom a gimis éveket :D

Jééééééééé...egy ismerős,régi arc :)))
Sziaaaaa! Mi újság mostanság veled? :)

Szevasztok :D Visszatértem. Már ha valaki még emlékszik rám. Mondjuk Anthico meg kanyim 100 h nem felejtett el :D:D Elfelejtettem a régi regisztrációm jelszavát meg anno még kamu email címet adtam meg szóval csinálnom kellett egy újat ezért van . a végén :D Na majd írkálok ha van valami olyan, bár nemtom mennyien vannak még a régi arcok közül..

Holnap elmegyek hozzájuk. Nem fogom sajnálni, hogy elmegy a napom az utazással, a felszállások közötti hosszú várakozással, az utazás költségeit sem fogom sajnálni. És ők nem is a településen élnek, hanem annak a külterületén (az internet szerint oda már 2 óra lesz gyalog az út a falutól), de akkor is elmegyek arra 30 percre, fél órára. És megkérdezem, amit már régen meg szeretnék tudni, és amit te is megkérdeznél hasonló helyzetben, hogy mit vár a kapcsolattól. Lehet, hogy nem is lesz fél óra sem a találkozás. Attól függ, mi lesz a válasz.

...., hát igen, ez elég érdekes..., hogy egy férfi nem képes beülni az autójába, és elmenni ahhoz a nőhöz, aki fontos neki, akit szeret. Pedig nem bicajjal kell mennie, mint például az én páromnak /aki képes volt zuhogó esőben is gyalog elindulni hozzám, mikor még a bicaja is éppen elromlott..., egyszerűen azért, mert nem bír aludni nélkülem, meg hiányzok - mondta/.
Elhiszem, ha valaki fáradt, sok munkája van, problémája van, lehet túlterhelt bárki -, de, ha valaki fontos nekünk, akkor "valami hajt hozzá", egyszerűen vágyat érzünk /nem szexuális értelemben/ arra, hogy vele legyünk, és minden lehetőséget megragadunk, hogy vele legyünk.
Szóval, fura párodnak ez a hozzáállása. Én megkérdezném tőle, hogy mit vár ettől a kapcsolattól, mennyire vagy Te fontos neki.

Mivel nekem hiányzik, arra gondoltam, hogy holnap meglepem. De már egyáltalán nem tartom jó ötletnek. Attól félek, hogy nem is örülne nekem. Ráadásul elutaznám az egész napomat, és csak kb. 30 percet vagy egy órát tudnék ott lenni... És nem hiszem, hogy ráérne

Ezt már én is mondtam neki, hogy hálás vagyok azért, amit tesz (favágás, stb.), amit teljesen magától ajánlott fel, mi egy szóval sem mondtuk neki.
De azt is mondtam már, hogy érzelmileg is szükségem van rá. Sőt úgy sokkal jobban. Ha pedig elmegy valahová, legtöbbször nélkülem teszi. Nem azt mondom, hogy legyünk együtt sülve-főve, de ha elmegy, jelentős részében egyedül teszi meg. Tudom, hogy a korábbi bnője távol volt tőle, és csak hétvégente, vagy minden második hétvégén találkoztak, és akkor legtöbbször egyedül ment ide-oda, de én sokkal közelebb vagyok, velem simán elmehetne...

Elhiszem,h fáradt és sok dolga van,de szerintem elég sok ember éle a Földön, akik szintén néha nem is tudják, hol áll a fejük...viszont napi 5 perc telefonba még senki se hallt bele. Ha már személyesen nem is találkoztok, máshogy kéne "kontaktusban" maradnotok...mert ha össz-vissz hetente 1-2x beszéltek és havonta taliztok (mostanra értem), akkor az valóban nem nagyon nevezhető kapcsolatnak :S

Mielőtt elment volna 25-én, egy hónapot volt itt. Addig itt dolgozott. Igaz, akkor is keveset voltunk együtt, inkább csak este, amikor holtfáradtan hazajött a munkából. Most hogy elment hetekre, most nem találkozunk, és csak ritkán telefonál (én pedig nem vagy csak nehezen tudom elérni), mert azt mondja, hogy fáradt.
Egyébként, korábban, amikor már ezt az egészet, ahogy van, kezdtem sokallni, leültünk beszélni erről. Javasoltam, hogy jobb lenne, ha külön folytatnánk, de ő azt mondta, hogy jobb lesz majd minden, csak most sok a dolga, de ez változni fog.
Én már el akartam engedni, bár nagyon fájt volna, de nem akarta. Őszintén szólva ennek még örültem is. Mert így azt hittem, hogy én kellek neki. De csak magamat csaptam be ezzel.
Köszönöm a véleményed, egyáltalán nem haragszom, hisz azért is írtam ide, hogy megtudjam, a leírtak alapján mit gondolhattok.

Erről nekem egyből egy valami jutott eszembe: amolyan kötelesség.
Mint amikor a félrelépő férj attól megcsinálja a házimunkát, megkeresi a kenyérnek valót a családjának..ezzel azt hiszi, h megteszi, amit egy családapaként "kell"...és mintha kompenzálná is a bűnét.
Persze ezzel nem azt mondom, h megcsal vagy ilyesmi...csak ez a favágás is úgy hat számomra, h neked/nektek kellett és hát csak megcsinálja (mint valami kötelező segítség)...de ezentúl nem sokat ad neked..továbbra is "nem tudja összehozni" a találkát.

Ne haragudj hogy ezt írom, de így külső szemlélőként nagyon úgy tűnik, mintha ez nem is kapcsolat lenne. Hisz mikor találkoztok? Ritkán beszéltek. Nem keresi a társaságod. Kicsit már te erőlteted ezt az egészet. Biztos fáj, de talán jobb lenne elengedni, hisz a leírtak alapján ő egyáltalán nem igényli a közelséged.

Anthico, én is ezt érzem. És nem tudom, hogy mi tévő legyek :(((
De azt is el kell mondanom, hogy mi fával fűtünk, és szereztünk egy területet, ami tele van fával, és azt mind ő vágta (korábban favágóként dolgozott). Reggeltől estig kemény fizikai munkát végzett, hogy legyen mivel fűtenünk télen. Ez mind nagyon szép tőle és becsülöm is ezért, de az fáj, hogy nem akar találkozni velem

Nette...kicsit visszaolvasgattam a hsz-eidet és azt kell mondanom, h amióta írogatsz ide, azóta nincs rendben valami a kapcsolatotokkal.
Először az volt a baj, h nem nagyon tudtatok beszélgetni, miközben barátodnak is lett volna rá,csak valamiért nem akart...aztán jött az, h még magával hordja az ex képét...összerakva a tiéddel. És nekem továbbra is érdekes, h a katonák teljesen civil képeit miért kéne leszedni netről...vagy miért kéne másoknak leszedni a róluk készült képeket (ez utóbbi az érdekesebb számomra). Most pedig nem is nagyon erőlteti magát, h találkozzatok...
Nem akarok se vészmadár, se rosszindulatú lenni, de ez a sok-sok aprócska dolog...az én meglátásom az, h valami csak nem stimmel. :S

Ráadásul telefonon sem tudom mindig elérni. Sőt az a ritka, ha elérem. Tegnap délután hirtelen fejeztük be a telefonbeszélgetést, mert megérkezett az apukája. Furcsa, ha az apja közelében van, már megszűnök létezni számára.
Nem tudom, mit tehetnék. Most egyfolytában sírok, és már nagyon rossz ez az egész.

Még okt. 25-én elment. Most a lakóhelyén (tőlem kb. 100 km) maszekol, de múlt héten behívták a munkahelyére (tőlem 30 km), reméltem, hogy eljön hozzám is, de tévedtem. Pedig szükségem lett volna rá. Azért is, mert hiányzott, azért is, mert volt egy egészségügyi gondom (amit akkor még nem tudtam, hogy micsoda), és jól esett volna, ha egy kicsit mellettem van és számíthatok rá. De ő inkább hazament még aznap, útközben megállt, mert az egyik ismerőse megkérte, hogy nézzen meg neki egy motort, hogy érdemes-e megvennie. Annyira fájt, hogy az ismerősének segített, nekem pedig nem nyújtott vigaszt. Akkor este azt mondta, hogy nov.-ben végig ott lesz, de közben eljön hozzám valamikor, aztán megy vissza a munkahelyére és csak dec. első hetében fog eljönni.
3 napja meg már azt mondta, hogy 3-4 hétig nem is jön egyáltalán. Hétvégente ráadásul nem dolgoznak, akkor az apjának segít otthon. De most nem dolgozott csüt. és pénteken sem. Volt/van 4 munkamentes napja. És mégsem hiányzom neki, hiszen ha hiányoznék neki, úgy érzem, beülne az autójába és eljönne hozzám.

Az nagyon furcsa, ha az egyik fél úgy videlkedik, mintha nem hiányozna neki a másik. Szerintem arra nincs mentség, ha valaki hetekig nem foglalkozik a másikkal, hanem egyszer csak megjelenik bizonyos idő után, mintha mi sem történt volna. Mi - ha úgy alakul - pár nap nem találkozás után már nagyon hiányzunk egymásnak. Nem is bírnám elfogadni, ha egy férfi hetekig nem foglalkozna a létezésemmel..., az ilyen azért elég furcsa. Biztos, elgondolkoznék én is, hogy mennyire lehetek fontos a másiknak..., mert mindent akarni kell, ha fontos a másik, akkor akármilyen akadály van, teremtünk lehetőséget, hogy lássuk a másikat, vagy telefonon jelentkezzünk.
Fura szitu, igazad van. Nem érzed rosszul, vannak határok, amikor hiába a mentegetőzés később ..., valami nem OK a hozzáállással...

Vajon van olyan, hogy párkapcsolatban az egyik félnek nem hiányzik a másik, amikor hetekig távol vannak egymástól? Most már semmit sem értek... :(

Én még sose mondtam senkinek ilyet:D Én viszont hallottam kb 3x, ebből egy teljesült is:)

Nem hiszem, hogy mindenki ezt mondaná.... De én hülyeségnek tartom olyan dolgok kimondását, amit nem tartanak be, nem vesznek komolyan. Vannak, akik mondják, hogy barátok maradnak, és azok is maradnak, de ez nagyon ritka. Hogy a többiek miért mondják ezt a bűvös mondatot?! Nem tudom, de elkeserítő számomra.... :S

Szerintetek a csajok miért ismételgetik folyton azt a bűvös mondatot, hogy maradjunk barátok vagy , hogy ne rontsuk el a barátságunkat vigysztalásból vagy miért???????????

Sajnos a munka és a szerelem elveszi az időmet (és az eszemet)...na meg hülye chatfüggő is lettem...de igyekszem kigyógyulni:))) főleg a munkából:)))

Szija szija szija Yetiiiiiii:) Örülök, h visszatértél az élők sorába:))) Bár inkább fogjam be én is...mostanában én se sokat vagyok itt...de azért még táncsak emlékszik rám itt valaki:)))))))))))

Igyekszem... éeletben maradni és igazán kedvez a klíma mostanság nékem :c)

Elvégre ezért fórum egy fórum :)

Valaki válaszolna nekem ha kérdeznék valamit?

jetiiiii..hát te még nem pusztultál ki?:)))
hogy vagyunk?
fel a kobakkal..gyün a tél és nem lecccc meleged a bundádban;)))))

Szeretetteljes szívvel köszöntöm azokat, akik még emlékeznek rám :c)

Pusszantásom nektek!

Igen, csak a bizalmat ki is kell érdemelni, illetve erősíteni is kell/ene/, nem pedig időről-időre különböző tettek miatt visszaesik a bizalom-szint, a másik bizonyos tettei miatt. Úgy eléggé nehéz megtartani a bizalmat, ha a kialakult bizalom néha-néha visszaesik.
És akkor az egész olyan lesz, mint egy érzelmi hullámvasút..., aminek a csúcspontján nagyon klassz lenni, de gödörben meg, több, mint ramaty érzés. Szerintem minden nő megérdemel/ne/ egy támogató, óvó kapcsolatot, de sajnos ez nem mindenkinek adatok meg, ez van, sajnos.

ilyen esetekre 1 tanács.. tessék jó előre gyártani beszólásokat.. visszavágásokat..
nem kell sok..néhánnyal már simán lehet reagálni az alap szitukra és akkor ha látják hogy nem hagyod hogy csesztessneek keresnek könnyebb áldozatot...

azzal az "azonnal" dologgal van a gond!
Vissza vezethető az óvodába, vagy az ált. iskolába amikor csúfoltak nem tudtam vissza szólni semmit, semmi jót, hogy érezze az illető hogy mivel is bánt meg.
Vagy ha kiosztottak, később eszembe jutottak a saját és ráadásul jó érveim de akkor már túl voltunk azon a szitun...
eme "reakcióidőm" vagy mi, még mindig nem jó.
De majd dolgozom az ügyön...

pedig fontos lenne, hogy a kényes témákról is tudjatok feszengés nélkül beszélni!

sosem szabad ráhagyni a másikra a dolgokat. erről beszéáltem lejjebb is, hogy mindig az adott szituban kell kimondani a dolgokat, nem pedig később, mert akkor nincs olyan nagy hatásuk, s nagyobb az esélye annak, hogy a dolog ismét megismétlődik, mintha egyből akkor mondjuk meg a bajunkat, mikor épp aktuális.

ne essen nehezedre beszélni! ha meg elfelejtenéd, írd össze egy lapra ;)
vagy ha vmit ki is felejtenél, majd ha megint felbukkanna, akkor bizony ott azonnal mondd meg neki.


kommunikáció nélkül csak problémák vannak egy kapcsolatban...és ha vmit elhallgatsz és nyelsz, akkor az csak egyre rosszabb lesz, még akár a szerelmet is képes kiölni az emberből, hisz csalódásként, negatív élményként raktározod el xy dolgot, ami kedveseddel kapcsolatos.

szóval tessék kinyitni a szádat, és meséld el neki a nyűgöd, bajod. persze odafigyelve arra, hogy ne légy durva.

Erről beszélek...sokszor nem azzal van gond, amire utal a férfi, hanem ahogy azt megteszi..ezért szoktak megbántódni a nők, nem a tartalma miatt.

hihi..
azért kétlem hogy egy rendes lány eltűrné a 2. megszólítást..

de most ha pl valahol a kettő között lenne a dolog még azért sem kéne kiakadni mindig sztem...néha azért egyes lányok túlzottan érzékenyek.. ami azért idegesítő tud lenni...deh nem kő senkivel sem maradni...

pl..öö..te témádnál maradva..
drágám gyere te is velem sportolni...a téli tartalékot majd csak késöbb kezdjük felhalmozni;)))))

Képzeld el a két szitut:

1)
Pasi: - Mit szólnál hozzá, ha legközelebb eljönnél velem futni? Sokkal jobb érzés, megmozgat és egészséges.

2)
Pasi: - Mindenhol érződik, h hájas vagy, már nem kívánlak úgy, mint régen.

Lényegében mindkettőben arra utal a férfi, h a nőnek kissé oda kéne figyelni az alakjára. Lényegében mindkettő tálalásban ugyanaz az igazság lakozik, de az egyikkel igenis megbántja a párját, a másikkal nem. Szóval a tálalás a lényeg...és a rossz tálalás megbánása...nem az igazság visszavonása.

Hát nekem nem ez kell=)))

háát ha a pasi úgy érzi igaza volt akkor jó ideig várhatod hogy bocsánatot kérjen..
ez lényegében meghunyászkodásnak tünne a számára..

próbáld akkor megértetni vele hogy nem az igazád vonod kétségbe hanem a megfogalmazással vannak gondjaid..

sztem simán elbeszéltek 1más mellett...
ő az igazát védi.. neked meg a modorral van gondod...

ősi probléma.. mi bizonyos dolgokat.. khm.. kicsit egyszerübben és nyersebben foglamazunk meg néha;)))))

Nálunk például Párom hajlamos késni..., volt, hogy ebédről késett, de több, mint másfél órát..., elkezd csinálni valamit, és az időérzékének sokszor fuccs. Már az is nagy eredmény volt, hogy az utóbbi időben pár perc késéssel érkezett meg valamilyen megbeszélt időpontra. De még mindig előfordul, hogy "indulok..." azután másfél óra múlva érkezik meg. És szerintem, nem direkt csinálja, hanem ő ilyen. Meg, elvárja, hogy megbízzak benne, hiszen, "Ő nem olyan, hogy átvágna, meg úgyis jelentkezik." - addig viszont én meg kitörök nem tudom hányszor magamban, mint az Etna.
Azt hiszem, a Hétköznapi pszichológia sorozatban írta az egyik pszichológus, hogy néha muszáj a saját hibáival a saját "módszereivel" szembesíteni a másikat. Akkor válik nyilvánvalóvá, hogy milyen kellemetlen a másiknak, amit csinálunk esetleg vele. Persze ezt nagyon nehéz megtenni, véghez vinni, az biztos.

"de néha muszáj ráébreszteni a másikat, hogy minket mi bosszant."
igen ez kéne nálunk is, már van már 2-3 dolog ami nem jó...

értelek!
én inkább csak azt mondanám hogy rá hagyom.
és biza igen, púposodik... erőssen érik már egy beszélgetés, csak valahogy nem megy
szépen kigondolom a dolgaimat és tuti elfelejtem a fontosabb dolgokat ha oda jut a sor... vagy közbe vág, vagy megsértődik pedig csak puszta jó szándékból mondom... vagy akármi
De velem is gond van:
nem tudom miért esik nehezemre szemtől szembe őszintének lenni
ha kényes témákról van szó...

Igen, egyedül az a baj, talán, ha az egyik fél folyamatosan engedni fog, akkor ez rögzül. És a végén, egyszer robban a bomba..., esetleg akkor, mikor a férfi nem is számít rá. Akkor, mikor már Christin végképp nem bírja, hogy mindig ő enged, és megalázónak fogja érezni. De, ez csak egy elgondolás.
A saját kapcsolatomban látom, hogy, ha ráhagyok a másikra folyamatosan - na, jó, az túlzás, hogy ráhagyom -, akkor úgy érzi, újra és újra OK így. Én néha szenvedek, Ő meg megcsinálja - ha nem is tudatosan..., míg, ha talán hasonló mószerrel szembesítem a problémával: akkor elgondolkozik - elég ramaty lehetett neki várni, most én is ezt érzem... Lehet, hogy óvodás viselkedés..., de néha muszáj ráébreszteni a másikat, hogy minket mi bosszant.