FÓRUM
Beszélgetünk
Pontosan itt jön képbe az, h mennyire is ismered a párodat. Igenis
tudod, h mi az a hangnem, ami számára bántó és mi az a
tálalás, ami neki rosszul esik. Ezeket fel lehet ismerni egy olyan
párkapcsolatban, ahol nagyon de nagyon jól ismerik egymást.
Én is félre tudom tenni az egoizmusomat és képes vagyok
bocsánatot kérni, ha úgy alakul...erre mi a magyarázat? A
szerelem és az, h tudom, mivel mit okozhatok.
Mondjuk erre az elérhetetlenségre én tuti berágnék,ez csak
menekülés....
Egyébként, teljesen igazad van, hogy a legjobb megoldás mindent
megbeszélni. Viszont, mi van akkor, ha a másik nem elérhető, és
éppen így próbál hatni érzelmileg a párjára: hogy látod,
megtehetem, hogy nem vagyok, és tudom, hogy te emiatt szenvedsz. És
pusztán azért, mert sértve érzi magát, meg nem értettnek.
Szerintem a szerelem nem tud legyőzni x évnyi
természetet,nevelést,meglátást.
Ez is egy olyan téma,hogy
100 emberből 100 másképp látja.
Gyöngyel egyetértek.
Honnan is látná hogy megbántott,mikor ő úgy érzi,hogy nem
bántott meg???
Eleve az érdekes kérdés, hogy mi az érzelmi manipuláció. Talán
az, mikor tudom, hogy a partner nem tud elérni, és emiatt szenved,
de ettől függetlenül újra és újra megteszi az egyik fél, hogy
hagyja bizonytalanságban. Pusztán amiatt, mert egy vitát úgy
fogott fel, hogy őt megbántották. Holott a vita során nagyon
lehetséges, hogy rengeteg igazság volt abban, amit a partner
mondott. Bizonyos esetekben talán az egyetlen megoldás az, ha a
saját módszerei visszaadásával ébresztjük rá a partnert arra,
hogy mi bánt bennünket. Eléggé gyerekes módszernek tűnik - én
eddig nem is bírtam megtenni - de talán muszáj lépni.
A
bocsánat kérést nem tudom, hogy ki mennyire könnyen teszi meg,
én általában bocsánatot kérek, ha megbántom a másikat, ha
belátom, hogy tévedtem, rosszul ítéltem meg a szicuációt. És
persze, annak kellene bocsánatot kérni, aki tévedett. Csak az a
baj, hogy van, mikor mind a két fél úgy érzi, hogy a másik
tévedett, és mindketten megbántva érzik magukat.
Bár érdekes párhuzamot vonsz az eltérő vélemények és a
megbántás között. Nem függvénye egyik a másiknak.
Természetes, h vannak dolgok, amikben eltér a pár tagjainak a
véleménye...de az nem természetes, h ebből sértődés,
megbántás legyen. Ott valami nagyon hibádzik a kommunikációban.
Na már most ha én durván közlök valamit Párommal, akkor
egoizmus ide, ingerültség oda, tudom, h azzal én Őt most
megbántottam és igenis bocsánatot fogok kérni Tőle. Ha valakinek
az egoizmusa erősebb, mint a szerelem...azaz h képes legyen
belátni, h adott szituációban igenis fájdalmat okozott a
másiknak és képes legyen bocsánatot kérni.
Régen rossz,
ha az egyik fél nem veszi észre, mikor bántja meg a másikat..és
az is régen rossz, ha ezt ráhagyja a partner vagy éppenséggel ő
kér bocsánatot.
Épp ez a lényeg ,az egyik fél bántottnak érzi magát,a másik
viszont úgy érzi hogy nem bántotta.Sakk-matt!!!Nem vagyunk
egyformák /szerencsére /,mindenkinek megvan a szemlélete és nem
biztos hogy egy párnál ugyanaz.
persze. szituációfüggő a dolog. én elsődlegesen a megbeszélés
híve vagyok. mert azért az sem jó, ha az ember napokig emészti
magát, szinte belebetegszik az őrlődésbe, haragtartásba.
akire a jó szó nem hat, arra a durci is csak ideig-óráig
fog-szerintem. max 2-3 hétig vagy 1-2 hónapig képes lesz
odafigyelni,de aztán megint lazul a dolog, s visszatér a régi
kerékvágás...persze tisztelet a kivételnek. van, akinek egy ilyen
pofon elég ahhoz, hogy megváltozzon.de ahhoz az is kell, hogy
totálisan imádja a partnerét, s képes legyen áldozatokat hozni.
a kényelem pedig nagy úr.
és az a kapcsolat nem
valami jó, ahol érzelmi manipulációt vet be valamelyik fél. de
ez csak az én véleményem. mert ahol manipuláció van, ott az
őszinteség csorbát szenved.
de szerintem eddig nem jut el a
dolog akkor, ha mindig mindent az adott szituációban lereagálunk
és megbeszélünk. őszintén, egymásra odafigyelve
kommunikálunk.
de továbbra sem térek napirendre
afelett, hogy hogy lehetséges az, hogy az kér bocsánatot, akinek
igaza van, akit megbántottak, nem pedig az, aki bántott, aki
tévedett.
"És bizony egy párkapcsolat nagyon nagyon sok komp. -ból
áll."
Ezzel egyetértek, de az előtte írtakkal nagyon
nem.
Igenis lehet hibáztatni a másik felet...ami már
többször elhangzott, h nem mindegy a tálalás. Lehet az eltérő
nézőpontot veszekedéssé formálni, de akár meg is oldhatják
higgadt ember módjára. Nagyon sok esetben nem az eltérő
vélemény a gond és nem azért hibáztatjuk a másikat, hanem a
közlés módja az, ami igenis képes megbántani valakit.
Ahogy egy nagyon jópofa ismerősöm mondta egyszer, hogy: "Ez
már a felnőttek világa, és nem az óvoda, ahol csúzlival
odalövünk, ha a másik félrenéz..."
Ez tényleg így
van, viszont az azért fontos, hogy kinél mikor szakad el a cérna,
és mondja azt, hogy szeretet ide vagy oda, igenis tiszteletet
érdemlek, vagy jellegzetes, ha megkéred a párod, hogy próbáljon
meg valamitól tartózkodni, ami téged irtóra bánt, fáj neked,
kellemetlen. És attól függetlenül, hogy számtalanszor megkéred,
mégis előfordul..., akár azért, mert érzelmileg akar
manipulálni a másik. Szóval az utóbbi esetben nem árt lépni
/"csúzli- meg óvoda-effektus érvénybe lép...?/ .
Nincs ebben semmi különös,mindenki védi a saját igazát,és
mindkét fél azt hiszi neki van igaza.Ezért nem lehet a pasit sem
hibáztatni,elég ha saját magadból indulsz ki.Te is azt hiszed
úgy van jól ahogy gondolod,a pasi is azt hiszi....ekkor kezdődnek
egy normális kapcsolatban a kompromisszumok,ami nélkül sajnos nem
lehet élni.
És bizony egy párkapcsolat nagyon nagyon sok
komp. -ból áll.
én is hasonlóan látom. le kell ülni, megbeszélni a dolgokat
őszintén. nem pedig durcizni ezerrel.
"Egy pár
kapcsolatban alap dolog, hogy beszélni kell. Őszintén. És mivel a
Kedvesünkről van szó, ezért finoman. "
csak bólogatni
tudok.
christina:hogy tudja barátod elérni, hogy ha
neked van igazad és ő bántott meg téged,akkor a végén még
neked kell bocsánatot kérned? ez nekem magas. némi manipuláció
van a dologban, érzelmi zsarolás. te meg meghunyászkodsz vagy
mi.
ez így nem jó. bár érzed, tapasztalod is, hogy ez így
eltolja az egyensúlyt a kapcsolatban.
szerintem ülj el
vele, és mondd el neki, hogy mit érzel, meg mivel bánt meg stb.
és vagy belátja, hogy tévedett vagy pedig nem...azért reméljük
inkább belátja.
Helló,
Én már inkább szembe megyek a tűzzel,
akármi is legyen, magyarul...oda megyek, üljünk le, beszéljük
meg, mert egymással haragban lenni, ha szeretjük egymást akkor
tök felesleges és idiotizmus.
Egy pár kapcsolatban alap
dolog, hogy beszélni kell. Őszintén. És mivel a Kedvesünkről
van szó, ezért finoman.
Bár erről eszembe jut egy
kérdés...manapság az a jó, ha 20-on évesen úgy beszél az ember
a másik nemmel, hogy totál bunkó és fitoktatja, hogy ő itt a
férfi?
Lehet, h van igazságalapja, amit mondott, de azért igenis
bocsánatot kéne kérnie, h a tálalással eléggé megbántott.
Oda kell figyelni, h ha tényleg nem sértést vágunk a másik
fejéhez, hanem valóban igaz dolgokat, akkor azt ne úgy tegyük, h
megbántsuk. Van kellemesebb módja is a közlésnek :S
nem mert ő is nagyon makacs és közölte velem hogy nem hajlandó
bocsánatot kérni azokért amikor engem meg bántott (mert joggal
mondta amit mondott) csak hogy azt szebb modorba is lehetett
volna...
Már csak azt nem értem hogy én miért rágódok
egyáltalán... :/
Ha jól emlékszem, erre már felhívtad az ő figyelmét, mármint h
olykor-olykor ő a hibás, nem pedig mindig csak te. Szóval most
már idő kérdése, h mikor győzi le az egoizmusát a szerelem
érzése...
ott a pont!
Kíváncsi vagyok meddig bírja, mindenféle
kontakt nélkül, ha annyira szeret...
Hát pedig jó volna ha néha észre vennék hogy nem csak neki van
igazuk...
és hagyom duzzogni, múltkor én kezdtem a
"békét" hát most nem fogom...
Ez szerintem nem általános érvényű. Vannak lobbanékonyabb
férfik és vannak nyugodtabbak. Ez a 2 csoport teljesen eltérően
kezeli a szituációkat.
Az viszont sajnálatos, ha egy
"hisztisebb" férfi nem képes elismerni, ha ő bántja meg
a kedvesét. Szerintem a szerelem nagyobb erő, mint az egoizmus.
Britanni,3 év az már indokolja a kivizsgálást,általában a
nővel szokták kezdeni és ha ott minden rendben akkor jön a
pasi.
Mi 6 évig próbálkoztunk,tudtuk hogy nálam van a
gond,de nem akartunk hormonokat meg stb. volt időnk várni,és mensi
nélkül egy kóbor peteéréskor,megfogant egy pici angyal.
Úgyhogy ne keseredj el,és ne stresszelj rá,bár tudom hogy ezt
nehéz kivitelezni.
mert mi tévedhetetlenek vagyunk darling...
ebből következve
miért mi kérjünk bocsánatot?
ilyenkor duzzogva el kő
vonulni amig a leányzó rádöbben hogy ismét nekünk van
igazunk...
jó mondom vagy jó mondom
?:)))))))))))))))))))))))))))))))))))
nyah..igazából azért van mert mi érzékényebb lélekkel
vagyunk megáldva és félünk a konfliktusoktól;)))))))))))))
Miért van az hogy a pasik sértődékenyebbek mint a nők, és
miért nem veszik észre ha ők bántják meg a nőt???
hihetetlen...
én is makacs vok de hajlandó vok bocsánatot
kérni még akkor is ha igazam volt, bezzeg Ő nem!
Utálom a
sértődést! semmi értelme! és még dühítő is!
Én is ugyanazt kérdezném, mint Polly: párod akar egyáltalán
babát?
Ha sok-sok év óta próbálkoztok, de semmi siker,
akkor esélyes, h valakinél gond van vagy valamiféle beavatkozás
kell a gyerekáldáshoz.
Azzal, h ő mindezt rád hárítja
és h nem hajlandó kivizsgáltatni magát, bennem azt az érzést
kelti, h nem akar gyereket.
Hát így mi se tudunk segíteni!Ülj le a pároddal és
beszéljétek át a dolgot.Ő is szeretne egyáltalán gyermeket?
Vagy neki nem is olyan fontos?
Ja!csakhogy a parom azt mondja,hogy o nem megy sehova mert nalla
minden rendben es biztos en vagyok az aki miatt nem jon ossze!Kicsit
tul sokat kepzel magarol.
Én tudom ajánlani a Kaáli intézetet. Ott valóban odafigyelnek a
részletekre, nem úgy mint egy átlagos nőgyógyászati
rendelésen. Igaz az árát is megkérik.
Ha régóta próbálkoztok sikertelenül, akkor érdemes lenne
elmennetek egy kivizsgálásra. Ott megmondják, h kinél van
esetleg gond és mi.
Sziasztok!kerlek adgyatok tanacsot nekem!Harom eve vagyunk egyutt a
ferjemmel es szeretnenk gyereket de sehogy sem akar osszejonni .ez
tenyleg ilyen nehez?
Párterápia is megoldás lehet. Vagy ha beismerné hogy nála valami
nem ok, akkor részéről egy szexuálpszichológus.
Írod, h már a szeretős korszakotokban is voltak jelek...mégis
volt szex, eljátszotta, megadta, amire vágytál.
Az lett
volna tőle az egyenes, ha már akkor is közli veled, h ő mit érez
igazán ezzel kapcsolatban. Viszont ezt elhallgatta, eljátszotta,
amit kellett...majd miután megvetette a lábait veled, előhozta az
igazi énjét. Ez nekem továbbra is teljesen úgy hat, h csak be
akarta biztosítani magát és ezért tette. De ne legyen igazam.
Köszönöm a tanácsokat. Az "addig jó voltam, amíg.."
dolog ragadt meg bennetek, de igazából csak akkor még volt némi
szex. Csak ennyi, ő már akkor is "beteg" volt, csak én
még nem vettem észre, mert eljátszotta (hozzá kell tenni elég
gyengén) a normálisat. De mondok egy példát, és ez még az
elején volt (csábítós időszak): kicsit hosszaban elnyúló aktus
közben, arra lettem figyelmes, hogy teljesen fapofával mozog
rajtam, megálltam, mondom mi a baj, nem jó valami? Semmi! És
csinálta tovább. Na erre én hagytam abba, és szép dolog vagy
sem, megmondtam neki, hogy ha fizetnék érte, akkor sem vágnának
közben ilyen fejet.
Szóval már akkor is voltak
köztünk szexuális konfliktusok, de nem voltam megijedve ettől,
mert két másik hosszú kapcsolatomban is sikerült kihoznom az
"állatot" a partneremből, gondoltam, miért pont vele ne
sikerülne, kihívásnak tűnt. Na ez nem jött be, életem
legnagyobb tévedése, de kicsit azért még mindig reménykedem,
mert még mindig kívánatosnak tartom őt. Csak visszafogom magam.
Lehet, hogy megpróbálom ezt az elérhetetlen dolgot, bár nem
hiszem, hogy bejön. A válás kizárva, vinné a gyereket! Tudom,
hogy a szerető se megoldás, de nem verhetem életem végéig! :)
"vagy közöld vele hogy te bizony máshol fogod akkor a
testiséget keresni..és ha erre sem reagál semmit akkor lépj
félre nyugodtan..
aki ilyen otthon az megérdemli..."
Tipikus pasi...miért nem jöhet szóba ilyenkor a válás?
És akkor nem kell becsapni a másikat, és megalázni. Így
mindkettejüknek lenne még esélye a boldogságra.
Párom mondta, hogy kezd undorodni a saját nemétől, úgy értve
hogy hihetetlen hogy a pasik miket meg nem játszanak, mekkora
tetvek.
Szerintem 2 dolog lehetséges.
1. Hajtotta a vágy,
hogy megszerezzen, addig voltál érdekes számára, míg egy kissé
elérhetetlen voltál. Szerette a helyzetet, mert így izgalmat
kapott, hisz gondolom ott volt a lebukás veszélye, vagy egyszerűen
csak a tény, hogy nem vagy az övé, és ez hajtotta, hogy
megszerezzen. Megszerzett, az "övé vagy", innentől
elszállt az izgalom, mindaz, ami feléd hajtotta.
2.
Mindenáron férjet akart fogni, tán úgy érezte kifut az időből.
No mármost van férje, van gyereke, és kész, megkapta amire
vágyott.
Itt szerintem bármelyik is legyen az igazi
ok, az tuti hogy az a baj, hogy megkapott. Már bocsi, de minden jel
szerint ott aludt ki a vágya, miután megkapta amit akart. Szerintem
légy egy kicsit megint elérhetetlen számára. Nem hinném hogy
első körben meg kéne csalnod. Próbáld ki, hogy több időt vagy
a barátaiddal. Adj neki lehetőséget arra, hogy le kelljen
vadásznia ismét. Adj neki célt.
Mennyi időt vagytok
csak kettesben? Mikor változott meg így? Mikor a szeretőd volt,
akkor sem említette azokat a dolgokat, amiket házasság után, hogy
nem izgatja a férfi test látványa, stb.?
Elég időt
szán magára? Eljár fodrászhoz, odafigyel a külsejére? Mert ha
igen, az azt jelenti, hogy tetszeni akar.
háát ez cinkies..
(most abba nem megyünk bele hogy nem szép
dolog hogy hagytad magad elszerettni..stb..)
de ha
eleinte jó volt..akkor valami nagyon megváltozott..vagy csak
ennyire jól játszotta volna te meg elvakultál 1 bomba
testtől???
ha nem lenne a gyerek és az anyagiak azt
mondanám menekülj..
de ha ezt leszámítva emberileg jól
kijöttök..
próbálj vele beszélni hogy vannak igényeid..
és 1 minimális szintet legalább...
vagy közöld vele
hogy te bizony máshol fogod akkor a testiséget keresni..és ha erre
sem reagál semmit akkor lépj félre nyugodtan..
aki ilyen
otthon az megérdemli...
Arra nem gondoltál, h addig volt minden jó (beleértve a szex is),
amikor még te nem voltál független? Ő szerető volt,
csábító,de mikor megkapott, ezzel meg is szűnt minden.
Azért lehet látni, h ki csinál azért muszájból,
megszokásból valamit vagy éppen szenvedélyből. Ha pedig, míg
szeretők voltatok, addig minden szenvedély, vágy megvolt...akkor
én erősen elgondolkoznék.
Nekem speciel az is megfordult a
történetet olvasva a fejemben, h addig mindent megtett, amíg be
nem biztosította magát (gondolok itt erre: "Ennek ellenére,
amikor el akart engem csábítani, lépten-nyomon leszopott").
Vagy mikor szeretők voltatok, akkor nem beszélgettetek
ilyesmikről? Akkor nem mondta, h mindez taszítja, csak mikor már
összeházasodtatok? Szóval ha ez tényleg igaz, akkor
elhallgatta...talán félt attól, h így nem kapna meg...
Ha pedig nem igaz, h mindig is ilyen volt és csak a közös
életetek elkezdése óta ilyen, én gondolnék a megrendült
bizalomra is. Azaz ő képes volt egy feleség mellől gond nélkül
elcsábítani. Ilyenkor mitől lehet abban biztos, h vele ugyanez nem
fog megtörténni? Semmi biztosíték nincs...és ez is lehet az oka,
h elhidegült tőled.
Sziasztok!
Az én helyzetem nem egyszerű, segítetek,
mit tegyek?
Az asszony egy szexuális katasztrófa!
Addig minden jó volt, míg el kellett csábítani a feleségemtől,
aztán össze kellett költözni, aztán házat kellett venni, aztán
gyereket kellett csinálni, de most minden összeomlott, és már nem
tudom mit csináljak!
Éreztem én már az elején, hogy
valami nem frankó ezzel a nővel, de olyan szép teste van, hogy
elcsábultam. De most végképp rájöttem, hogy valami nagy baj van
az ő szexualitásával. Kikérdeztem és az a helyzet, hogy ő
egyébként egyáltalán nem kívánja a férfi testet (a nőit sem),
nem izgatja föl semmi, csak a pornó filmek. De akkor sem képzeli
magát a nő helyébe, csak a dugás látványa talán egy picit
megmozdít benne valamit, amitől hangulatba kerül. De önmagában
egy férfi test, vagy egy nemi szerv látványa neki nem izgató, és
nem is kívánja, nem SZERETI. Nekem ez nagyon furcsa, mert eddig
minden barátnőm (feleségem) imádta a farkamat, ő még szopni sem
hajlandó, mert volt egy kapcsolata, ahol egyszer erőltette ezt a
fickója. Ennek ellenére, amikor el akart engem csábítani,
lépten-nyomon leszopott, persze ez mostanra már kuriózummá
vált.
Egyáltalán nem kezdeményez! Kötelező
kényszernek érzi a szexet, mert egy másik fickója azzal kergette
az őrületbe, hogy napjában többször is dugni akart.
Könyörgöm, mi közöm nekem ehhez?! Én akár hányszor
közeledek, "már megint dugni akarsz!" a válasz. Én ezt
nem bírom tovább! 4 hónapos a gyerekünk, gyönyörű, és
imádom, nem akarom elveszíteni, úgyhogy nincs más megoldás,
szerető után kell néznem. Megfogadtam, hogy nem szexelek vele
többet, ő meg örül neki, és nem változtat semmin, pedig
ezerszer próbáltam vele megbeszélni.
Amikor még volt
köztünk szex, akkor is fantáziátlan, és szenvedélyektől
abszolút mentes volt az egész, úgyhogy ehhez már kedvem sincs.
Nem nyúl magához! Azt mondja, hogy ő soha nem maszturbál!
Régebben igen, de akkor is csak bugyin keresztül! Normális?
Esküszöm én még ilyet nem láttam, és ez a gyerekem anyja! Van,
hogy hetekig puszit se adunk egymásnak, mert már azt is szexuális
közeledésnek veszi!
Szóval tanácsokat kérek, vagy
nem is tudom mit! Kétségbe vagyok esve!
Engem a NőiLábak indítanak be: amikor legugol világít a
térdikéje, amikor lépked kecses és aranyos, engem a combika,
térdike, sípcsont, térdhajlat látványa érdekel közelről, a
finommechanika.
Ezért nincs társam, mert nem láttam még
olyan nőt, aki ebben szeretne a leginkább kívánatos lenni, pedig
mindegyik csinos Nő ott a legaranyosabb, legédesebb csak nem
tudják.
szóval, folytatnám: :)
... a lufi méretű szilikonjait,
aztán feltűrte a nadrágja szárát, hogy a tetkóit is
megcsodálhassuk. Már azt vártam, mikor találja ki, hogy
megcsípte valami, hogy a többi, rejtett helyen lévőt is
megmutathassa...:) Én jót szórakoztam a műsorán, a párom már
annál kevésbé, így egy darabig tűrte, majd felugrott és
rohamléptekkel távoztunk, hazafelé pedig hallgathattam a
morgását...:)))
Bakker, ez elment, mielőtt befejezhettem volna... :)))
A minap vedégségben voltunk, vagyis inkább beteglátogatóban,
amikor betoppant egy másik csapat is. Az egyik nőci (kb. 5 évvel
fiatalabb nálam), persze egyből bedobta magát és ott lebegtette a
párom előtt a lufi méretű
Ja..., az a híres női irígység..., egyébként nekem az egy
terhesség is "dobott" a mellméretemen /meg sajnos a popsi
méretemen is/, a múltkor /pár hete/ kicsit kellemetlen is volt
már egy picit, mikor intéznivalóm volt, és a férfi ismerős /aki
a pultnál intézkedett/ kissé "túl sokáig legeltette" a
szemét a dekoltázsomon. Bár az is igaz, hogy elkönyveltem, hogy a
teltebb idomoknak is lehet "kedvező" hatása. Persze
"ízlések és pofonok" kérdése minden...
Lehet, hogy "A méret a lényeg?" topicba kellene írnom?
:)
Remek, hogy egyes nők milyen gonoszak tudnak lenni
néha!
A hét végén elmentünk kirándulni kettesben a
párommal a kedvenc helyünkre, (ami úgy látszik, mások kedvenc
helye is, mert elég sokan voltak), csodás vidékeken jártunk,
olyan helyet is megmásztunk, amiről nem hittem volna, hogy képes
vagyok rá, de kellenek ezek a kis erőpróbák, amikor kiderülhet,
hogy át tudod lépni a saját korlátaidat...
Kora délután
indultunk el a túrára, akkor már sokan visszafelé jöttek. Egy
idő után feltűnt, hogy kb. minden második nő gúnyosan
méricskél. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, míg egy
halk, de egyértelműen nekem címzett megjegyzésből rá nem
jöttem, mi "szúrja szemüket". A sok hülye tyúk azt
hitte, szilikont hordok a melleim helyén... Már annyira kellemetlen
volt, hogy éreztem, kezdek elvörösödni, amikor csak rám nézett
valaki. Nagyon pocsékul éreztem magam, de persze, ez volt a cél!!!
A párom csak annyit mondott nevetve, ne foglalkozzak vele, mi ketten
tudjuk, mi az igazság! :) Beláttam, hülyeség ilyen korlátolt,
üresfejű libákon felhúzni magam, csak nem fogom hagyni, hogy
elrontsa a kettesben töltött szép órákat. De akkor is
bosszant!
Érdekes, itt Pesten ez soha nem okozott gondot,
pedig sokkal feszesebb felsőket is felveszek néha, ott pedig egy
lezserebb cucc volt rajtam. A méreteim sem extra nagyok, csak a két
terhesség dobott rajtuk sokat...:) Egyszerűen annyi a
"titka", hogy márkás, minőségi ferhérneműt hordok,
ami kiemeli, és nem "ócsó" kínait, ami lelapítja,
eltorzítja. Hát, igen, nem vagyok egy anorexiás gebe, akinek
befelé nőnek a mellei, de nem mind "mű", ami annak
látszik!!! :(((
Lehet, h én értettem félre valamit, de jól olvastam ki a
szavaidból, h se magaddal, se nővel nem volt még kielégítő
szexuális kapcsolatod? Ez azt jelenti, h orgazmusig se jutottál
vagy a magömlés megvolt csak az orgazmus maradt el?
Az
ingereket sem érzed vagy egyszerűen nem éred el a kívánt
orgazmust?
sztem ott a bibi..hogy 2 hete ismered.. és mennyi volt eddig?
1x együtt utaztatok 1x meg sétáltatok???
simán
lehet hogy kicsit gyorsnak érzi a tempót..
szimpi vagy neki
különben nem talizott volna..
de még adj neki kis időt..1-2
talit..
meg akar minnél jobban ismerni.. nem tudom pl hány
kapcsolata volt..
minnél kevesebb annál több időt adj
neki..
a másik hogy lehet hülén érezte hogy így
sms-ben megkérded akarsz-e velem járni???
hisz ezt
érezni kell..adja magát sztem a szitu ha jól érzitek magatokat
és egyre többet taliztok és pezseg a levegő..stb...simán
átlehet majd akkor váltani kézfogásra.. bucsu puszit
ismételgetni..stb..
Sziasztok!
Elég régen írtam ide... :) Anno még 3
éve :D
Most 3 év után elég sokat fejlődtem a
kapcsolatokban... Már mindjárt 20 éves vagyok... úristen hogy
repül az idő :D
Na de a lényeg... Most szakítottam
azzal a lánnyal akivel 3 évig együtt voltam. Túl sok volt a
veszekedés nem értettük már meg úgy egymást , mind1 a lényeg a
lényeg hogy szakítottunk 2 hónapja. Azóta én elkezdtem
találkozgatni egy lánnyal. Pontosan kb 2 hete ismertem meg, a
szomszéd városban lakik ő is pestre jár suliba. Egyszer együtt
jöttünk haza, tegnap pedig megbeszéltük hogy találkozunk és
hát elmentünk sétálni meg beszélgetni :) Én nagyon jól
éreztem magam vele meg láttam rajta hogy ő sem közömbös ilyen
téren. Este aztán megkérdeztem tőle sms-ben hogy mi lenne ha
több lenne köztünk mint barátság? Ő erre azt felelte hogy :
Szerintem még túl korai lenne... :P
Hát lányok akkor
most várom a válaszokat :D Ez mit jelent nálatok? :D Mert amikor
msnen beszélgetünk meg élőben akkor mindig flörtölgetünk és
hát tetszik neki :P :P
Szal HELP ME :D lányok! :)
én is így vagyok vele..
jobb valamit gyorsan lezárni
minthogy huzzuk és szenvedjünk évekig..
meg lebegtessük a
kapcsit és senki se tudja hogyan is állunk..
és lehet ez
alatt megy el 1-1 nagy kapcsolat....
Egy búcsú mindig fájdalmas,mert elveszíted azt aki fontos volt
neked. De jön helyette olyan ember,aki talán még fontosabb lesz
majd az életedben.:)
köszönöm a hozzászólást....
Elbúcsúztunk egymástól..
és ez nagyon fáj nekem:(