Beszélgetünk

Pontosan itt jön képbe az, h mennyire is ismered a párodat. Igenis tudod, h mi az a hangnem, ami számára bántó és mi az a tálalás, ami neki rosszul esik. Ezeket fel lehet ismerni egy olyan párkapcsolatban, ahol nagyon de nagyon jól ismerik egymást.
Én is félre tudom tenni az egoizmusomat és képes vagyok bocsánatot kérni, ha úgy alakul...erre mi a magyarázat? A szerelem és az, h tudom, mivel mit okozhatok.

Mondjuk erre az elérhetetlenségre én tuti berágnék,ez csak menekülés....

Egyébként, teljesen igazad van, hogy a legjobb megoldás mindent megbeszélni. Viszont, mi van akkor, ha a másik nem elérhető, és éppen így próbál hatni érzelmileg a párjára: hogy látod, megtehetem, hogy nem vagyok, és tudom, hogy te emiatt szenvedsz. És pusztán azért, mert sértve érzi magát, meg nem értettnek.

Szerintem a szerelem nem tud legyőzni x évnyi természetet,nevelést,meglátást.
Ez is egy olyan téma,hogy 100 emberből 100 másképp látja.
Gyöngyel egyetértek.
Honnan is látná hogy megbántott,mikor ő úgy érzi,hogy nem bántott meg???

Eleve az érdekes kérdés, hogy mi az érzelmi manipuláció. Talán az, mikor tudom, hogy a partner nem tud elérni, és emiatt szenved, de ettől függetlenül újra és újra megteszi az egyik fél, hogy hagyja bizonytalanságban. Pusztán amiatt, mert egy vitát úgy fogott fel, hogy őt megbántották. Holott a vita során nagyon lehetséges, hogy rengeteg igazság volt abban, amit a partner mondott. Bizonyos esetekben talán az egyetlen megoldás az, ha a saját módszerei visszaadásával ébresztjük rá a partnert arra, hogy mi bánt bennünket. Eléggé gyerekes módszernek tűnik - én eddig nem is bírtam megtenni - de talán muszáj lépni.
A bocsánat kérést nem tudom, hogy ki mennyire könnyen teszi meg, én általában bocsánatot kérek, ha megbántom a másikat, ha belátom, hogy tévedtem, rosszul ítéltem meg a szicuációt. És persze, annak kellene bocsánatot kérni, aki tévedett. Csak az a baj, hogy van, mikor mind a két fél úgy érzi, hogy a másik tévedett, és mindketten megbántva érzik magukat.

Bár érdekes párhuzamot vonsz az eltérő vélemények és a megbántás között. Nem függvénye egyik a másiknak.
Természetes, h vannak dolgok, amikben eltér a pár tagjainak a véleménye...de az nem természetes, h ebből sértődés, megbántás legyen. Ott valami nagyon hibádzik a kommunikációban.

Na már most ha én durván közlök valamit Párommal, akkor egoizmus ide, ingerültség oda, tudom, h azzal én Őt most megbántottam és igenis bocsánatot fogok kérni Tőle. Ha valakinek az egoizmusa erősebb, mint a szerelem...azaz h képes legyen belátni, h adott szituációban igenis fájdalmat okozott a másiknak és képes legyen bocsánatot kérni.
Régen rossz, ha az egyik fél nem veszi észre, mikor bántja meg a másikat..és az is régen rossz, ha ezt ráhagyja a partner vagy éppenséggel ő kér bocsánatot.

Épp ez a lényeg ,az egyik fél bántottnak érzi magát,a másik viszont úgy érzi hogy nem bántotta.Sakk-matt!!!Nem vagyunk egyformák /szerencsére /,mindenkinek megvan a szemlélete és nem biztos hogy egy párnál ugyanaz.

persze. szituációfüggő a dolog. én elsődlegesen a megbeszélés híve vagyok. mert azért az sem jó, ha az ember napokig emészti magát, szinte belebetegszik az őrlődésbe, haragtartásba.

akire a jó szó nem hat, arra a durci is csak ideig-óráig fog-szerintem. max 2-3 hétig vagy 1-2 hónapig képes lesz odafigyelni,de aztán megint lazul a dolog, s visszatér a régi kerékvágás...persze tisztelet a kivételnek. van, akinek egy ilyen pofon elég ahhoz, hogy megváltozzon.de ahhoz az is kell, hogy totálisan imádja a partnerét, s képes legyen áldozatokat hozni. a kényelem pedig nagy úr.

és az a kapcsolat nem valami jó, ahol érzelmi manipulációt vet be valamelyik fél. de ez csak az én véleményem. mert ahol manipuláció van, ott az őszinteség csorbát szenved.
de szerintem eddig nem jut el a dolog akkor, ha mindig mindent az adott szituációban lereagálunk és megbeszélünk. őszintén, egymásra odafigyelve kommunikálunk.

de továbbra sem térek napirendre afelett, hogy hogy lehetséges az, hogy az kér bocsánatot, akinek igaza van, akit megbántottak, nem pedig az, aki bántott, aki tévedett.

"És bizony egy párkapcsolat nagyon nagyon sok komp. -ból áll."
Ezzel egyetértek, de az előtte írtakkal nagyon nem.
Igenis lehet hibáztatni a másik felet...ami már többször elhangzott, h nem mindegy a tálalás. Lehet az eltérő nézőpontot veszekedéssé formálni, de akár meg is oldhatják higgadt ember módjára. Nagyon sok esetben nem az eltérő vélemény a gond és nem azért hibáztatjuk a másikat, hanem a közlés módja az, ami igenis képes megbántani valakit.

Ahogy egy nagyon jópofa ismerősöm mondta egyszer, hogy: "Ez már a felnőttek világa, és nem az óvoda, ahol csúzlival odalövünk, ha a másik félrenéz..."
Ez tényleg így van, viszont az azért fontos, hogy kinél mikor szakad el a cérna, és mondja azt, hogy szeretet ide vagy oda, igenis tiszteletet érdemlek, vagy jellegzetes, ha megkéred a párod, hogy próbáljon meg valamitól tartózkodni, ami téged irtóra bánt, fáj neked, kellemetlen. És attól függetlenül, hogy számtalanszor megkéred, mégis előfordul..., akár azért, mert érzelmileg akar manipulálni a másik. Szóval az utóbbi esetben nem árt lépni /"csúzli- meg óvoda-effektus érvénybe lép...?/ .

Nincs ebben semmi különös,mindenki védi a saját igazát,és mindkét fél azt hiszi neki van igaza.Ezért nem lehet a pasit sem hibáztatni,elég ha saját magadból indulsz ki.Te is azt hiszed úgy van jól ahogy gondolod,a pasi is azt hiszi....ekkor kezdődnek egy normális kapcsolatban a kompromisszumok,ami nélkül sajnos nem lehet élni.
És bizony egy párkapcsolat nagyon nagyon sok komp. -ból áll.

én is hasonlóan látom. le kell ülni, megbeszélni a dolgokat őszintén. nem pedig durcizni ezerrel.

"Egy pár kapcsolatban alap dolog, hogy beszélni kell. Őszintén. És mivel a Kedvesünkről van szó, ezért finoman. "
csak bólogatni tudok.

christina:hogy tudja barátod elérni, hogy ha neked van igazad és ő bántott meg téged,akkor a végén még neked kell bocsánatot kérned? ez nekem magas. némi manipuláció van a dologban, érzelmi zsarolás. te meg meghunyászkodsz vagy mi.
ez így nem jó. bár érzed, tapasztalod is, hogy ez így eltolja az egyensúlyt a kapcsolatban.

szerintem ülj el vele, és mondd el neki, hogy mit érzel, meg mivel bánt meg stb. és vagy belátja, hogy tévedett vagy pedig nem...azért reméljük inkább belátja.

Helló,

Én már inkább szembe megyek a tűzzel, akármi is legyen, magyarul...oda megyek, üljünk le, beszéljük meg, mert egymással haragban lenni, ha szeretjük egymást akkor tök felesleges és idiotizmus.
Egy pár kapcsolatban alap dolog, hogy beszélni kell. Őszintén. És mivel a Kedvesünkről van szó, ezért finoman.

Bár erről eszembe jut egy kérdés...manapság az a jó, ha 20-on évesen úgy beszél az ember a másik nemmel, hogy totál bunkó és fitoktatja, hogy ő itt a férfi?

Lehet, h van igazságalapja, amit mondott, de azért igenis bocsánatot kéne kérnie, h a tálalással eléggé megbántott.
Oda kell figyelni, h ha tényleg nem sértést vágunk a másik fejéhez, hanem valóban igaz dolgokat, akkor azt ne úgy tegyük, h megbántsuk. Van kellemesebb módja is a közlésnek :S

nem mert ő is nagyon makacs és közölte velem hogy nem hajlandó bocsánatot kérni azokért amikor engem meg bántott (mert joggal mondta amit mondott) csak hogy azt szebb modorba is lehetett volna...
Már csak azt nem értem hogy én miért rágódok egyáltalán... :/

Ha jól emlékszem, erre már felhívtad az ő figyelmét, mármint h olykor-olykor ő a hibás, nem pedig mindig csak te. Szóval most már idő kérdése, h mikor győzi le az egoizmusát a szerelem érzése...

ott a pont!
Kíváncsi vagyok meddig bírja, mindenféle kontakt nélkül, ha annyira szeret...

Hát pedig jó volna ha néha észre vennék hogy nem csak neki van igazuk...

és hagyom duzzogni, múltkor én kezdtem a "békét" hát most nem fogom...

Ez szerintem nem általános érvényű. Vannak lobbanékonyabb férfik és vannak nyugodtabbak. Ez a 2 csoport teljesen eltérően kezeli a szituációkat.
Az viszont sajnálatos, ha egy "hisztisebb" férfi nem képes elismerni, ha ő bántja meg a kedvesét. Szerintem a szerelem nagyobb erő, mint az egoizmus.

Britanni,3 év az már indokolja a kivizsgálást,általában a nővel szokták kezdeni és ha ott minden rendben akkor jön a pasi.
Mi 6 évig próbálkoztunk,tudtuk hogy nálam van a gond,de nem akartunk hormonokat meg stb. volt időnk várni,és mensi nélkül egy kóbor peteéréskor,megfogant egy pici angyal.
Úgyhogy ne keseredj el,és ne stresszelj rá,bár tudom hogy ezt nehéz kivitelezni.

mert mi tévedhetetlenek vagyunk darling...
ebből következve miért mi kérjünk bocsánatot?
ilyenkor duzzogva el kő vonulni amig a leányzó rádöbben hogy ismét nekünk van igazunk...
jó mondom vagy jó mondom ?:)))))))))))))))))))))))))))))))))))


nyah..igazából azért van mert mi érzékényebb lélekkel vagyunk megáldva és félünk a konfliktusoktól;)))))))))))))

Miért van az hogy a pasik sértődékenyebbek mint a nők, és miért nem veszik észre ha ők bántják meg a nőt???

hihetetlen...
én is makacs vok de hajlandó vok bocsánatot kérni még akkor is ha igazam volt, bezzeg Ő nem!
Utálom a sértődést! semmi értelme! és még dühítő is!

Én is ugyanazt kérdezném, mint Polly: párod akar egyáltalán babát?
Ha sok-sok év óta próbálkoztok, de semmi siker, akkor esélyes, h valakinél gond van vagy valamiféle beavatkozás kell a gyerekáldáshoz.
Azzal, h ő mindezt rád hárítja és h nem hajlandó kivizsgáltatni magát, bennem azt az érzést kelti, h nem akar gyereket.

Hát így mi se tudunk segíteni!Ülj le a pároddal és beszéljétek át a dolgot.Ő is szeretne egyáltalán gyermeket? Vagy neki nem is olyan fontos?

Ja!csakhogy a parom azt mondja,hogy o nem megy sehova mert nalla minden rendben es biztos en vagyok az aki miatt nem jon ossze!Kicsit tul sokat kepzel magarol.

Én tudom ajánlani a Kaáli intézetet. Ott valóban odafigyelnek a részletekre, nem úgy mint egy átlagos nőgyógyászati rendelésen. Igaz az árát is megkérik.

Ha régóta próbálkoztok sikertelenül, akkor érdemes lenne elmennetek egy kivizsgálásra. Ott megmondják, h kinél van esetleg gond és mi.

Sziasztok!kerlek adgyatok tanacsot nekem!Harom eve vagyunk egyutt a ferjemmel es szeretnenk gyereket de sehogy sem akar osszejonni .ez tenyleg ilyen nehez?

Párterápia is megoldás lehet. Vagy ha beismerné hogy nála valami nem ok, akkor részéről egy szexuálpszichológus.

Írod, h már a szeretős korszakotokban is voltak jelek...mégis volt szex, eljátszotta, megadta, amire vágytál.
Az lett volna tőle az egyenes, ha már akkor is közli veled, h ő mit érez igazán ezzel kapcsolatban. Viszont ezt elhallgatta, eljátszotta, amit kellett...majd miután megvetette a lábait veled, előhozta az igazi énjét. Ez nekem továbbra is teljesen úgy hat, h csak be akarta biztosítani magát és ezért tette. De ne legyen igazam.

Köszönöm a tanácsokat. Az "addig jó voltam, amíg.." dolog ragadt meg bennetek, de igazából csak akkor még volt némi szex. Csak ennyi, ő már akkor is "beteg" volt, csak én még nem vettem észre, mert eljátszotta (hozzá kell tenni elég gyengén) a normálisat. De mondok egy példát, és ez még az elején volt (csábítós időszak): kicsit hosszaban elnyúló aktus közben, arra lettem figyelmes, hogy teljesen fapofával mozog rajtam, megálltam, mondom mi a baj, nem jó valami? Semmi! És csinálta tovább. Na erre én hagytam abba, és szép dolog vagy sem, megmondtam neki, hogy ha fizetnék érte, akkor sem vágnának közben ilyen fejet.

Szóval már akkor is voltak köztünk szexuális konfliktusok, de nem voltam megijedve ettől, mert két másik hosszú kapcsolatomban is sikerült kihoznom az "állatot" a partneremből, gondoltam, miért pont vele ne sikerülne, kihívásnak tűnt. Na ez nem jött be, életem legnagyobb tévedése, de kicsit azért még mindig reménykedem, mert még mindig kívánatosnak tartom őt. Csak visszafogom magam. Lehet, hogy megpróbálom ezt az elérhetetlen dolgot, bár nem hiszem, hogy bejön. A válás kizárva, vinné a gyereket! Tudom, hogy a szerető se megoldás, de nem verhetem életem végéig! :)

"vagy közöld vele hogy te bizony máshol fogod akkor a testiséget keresni..és ha erre sem reagál semmit akkor lépj félre nyugodtan..
aki ilyen otthon az megérdemli..."

Tipikus pasi...miért nem jöhet szóba ilyenkor a válás? És akkor nem kell becsapni a másikat, és megalázni. Így mindkettejüknek lenne még esélye a boldogságra.

Párom mondta, hogy kezd undorodni a saját nemétől, úgy értve hogy hihetetlen hogy a pasik miket meg nem játszanak, mekkora tetvek.

Szerintem 2 dolog lehetséges.

1. Hajtotta a vágy, hogy megszerezzen, addig voltál érdekes számára, míg egy kissé elérhetetlen voltál. Szerette a helyzetet, mert így izgalmat kapott, hisz gondolom ott volt a lebukás veszélye, vagy egyszerűen csak a tény, hogy nem vagy az övé, és ez hajtotta, hogy megszerezzen. Megszerzett, az "övé vagy", innentől elszállt az izgalom, mindaz, ami feléd hajtotta.

2. Mindenáron férjet akart fogni, tán úgy érezte kifut az időből. No mármost van férje, van gyereke, és kész, megkapta amire vágyott.

Itt szerintem bármelyik is legyen az igazi ok, az tuti hogy az a baj, hogy megkapott. Már bocsi, de minden jel szerint ott aludt ki a vágya, miután megkapta amit akart. Szerintem légy egy kicsit megint elérhetetlen számára. Nem hinném hogy első körben meg kéne csalnod. Próbáld ki, hogy több időt vagy a barátaiddal. Adj neki lehetőséget arra, hogy le kelljen vadásznia ismét. Adj neki célt.

Mennyi időt vagytok csak kettesben? Mikor változott meg így? Mikor a szeretőd volt, akkor sem említette azokat a dolgokat, amiket házasság után, hogy nem izgatja a férfi test látványa, stb.?

Elég időt szán magára? Eljár fodrászhoz, odafigyel a külsejére? Mert ha igen, az azt jelenti, hogy tetszeni akar.

háát ez cinkies..
(most abba nem megyünk bele hogy nem szép dolog hogy hagytad magad elszerettni..stb..)

de ha eleinte jó volt..akkor valami nagyon megváltozott..vagy csak ennyire jól játszotta volna te meg elvakultál 1 bomba testtől???

ha nem lenne a gyerek és az anyagiak azt mondanám menekülj..
de ha ezt leszámítva emberileg jól kijöttök..
próbálj vele beszélni hogy vannak igényeid.. és 1 minimális szintet legalább...

vagy közöld vele hogy te bizony máshol fogod akkor a testiséget keresni..és ha erre sem reagál semmit akkor lépj félre nyugodtan..
aki ilyen otthon az megérdemli...

Arra nem gondoltál, h addig volt minden jó (beleértve a szex is), amikor még te nem voltál független? Ő szerető volt, csábító,de mikor megkapott, ezzel meg is szűnt minden.
Azért lehet látni, h ki csinál azért muszájból, megszokásból valamit vagy éppen szenvedélyből. Ha pedig, míg szeretők voltatok, addig minden szenvedély, vágy megvolt...akkor én erősen elgondolkoznék.
Nekem speciel az is megfordult a történetet olvasva a fejemben, h addig mindent megtett, amíg be nem biztosította magát (gondolok itt erre: "Ennek ellenére, amikor el akart engem csábítani, lépten-nyomon leszopott").
Vagy mikor szeretők voltatok, akkor nem beszélgettetek ilyesmikről? Akkor nem mondta, h mindez taszítja, csak mikor már összeházasodtatok? Szóval ha ez tényleg igaz, akkor elhallgatta...talán félt attól, h így nem kapna meg...

Ha pedig nem igaz, h mindig is ilyen volt és csak a közös életetek elkezdése óta ilyen, én gondolnék a megrendült bizalomra is. Azaz ő képes volt egy feleség mellől gond nélkül elcsábítani. Ilyenkor mitől lehet abban biztos, h vele ugyanez nem fog megtörténni? Semmi biztosíték nincs...és ez is lehet az oka, h elhidegült tőled.

Sziasztok!

Az én helyzetem nem egyszerű, segítetek, mit tegyek?

Az asszony egy szexuális katasztrófa! Addig minden jó volt, míg el kellett csábítani a feleségemtől, aztán össze kellett költözni, aztán házat kellett venni, aztán gyereket kellett csinálni, de most minden összeomlott, és már nem tudom mit csináljak!

Éreztem én már az elején, hogy valami nem frankó ezzel a nővel, de olyan szép teste van, hogy elcsábultam. De most végképp rájöttem, hogy valami nagy baj van az ő szexualitásával. Kikérdeztem és az a helyzet, hogy ő egyébként egyáltalán nem kívánja a férfi testet (a nőit sem), nem izgatja föl semmi, csak a pornó filmek. De akkor sem képzeli magát a nő helyébe, csak a dugás látványa talán egy picit megmozdít benne valamit, amitől hangulatba kerül. De önmagában egy férfi test, vagy egy nemi szerv látványa neki nem izgató, és nem is kívánja, nem SZERETI. Nekem ez nagyon furcsa, mert eddig minden barátnőm (feleségem) imádta a farkamat, ő még szopni sem hajlandó, mert volt egy kapcsolata, ahol egyszer erőltette ezt a fickója. Ennek ellenére, amikor el akart engem csábítani, lépten-nyomon leszopott, persze ez mostanra már kuriózummá vált.

Egyáltalán nem kezdeményez! Kötelező kényszernek érzi a szexet, mert egy másik fickója azzal kergette az őrületbe, hogy napjában többször is dugni akart. Könyörgöm, mi közöm nekem ehhez?! Én akár hányszor közeledek, "már megint dugni akarsz!" a válasz. Én ezt nem bírom tovább! 4 hónapos a gyerekünk, gyönyörű, és imádom, nem akarom elveszíteni, úgyhogy nincs más megoldás, szerető után kell néznem. Megfogadtam, hogy nem szexelek vele többet, ő meg örül neki, és nem változtat semmin, pedig ezerszer próbáltam vele megbeszélni.

Amikor még volt köztünk szex, akkor is fantáziátlan, és szenvedélyektől abszolút mentes volt az egész, úgyhogy ehhez már kedvem sincs. Nem nyúl magához! Azt mondja, hogy ő soha nem maszturbál! Régebben igen, de akkor is csak bugyin keresztül! Normális? Esküszöm én még ilyet nem láttam, és ez a gyerekem anyja! Van, hogy hetekig puszit se adunk egymásnak, mert már azt is szexuális közeledésnek veszi!

Szóval tanácsokat kérek, vagy nem is tudom mit! Kétségbe vagyok esve!

Engem a NőiLábak indítanak be: amikor legugol világít a térdikéje, amikor lépked kecses és aranyos, engem a combika, térdike, sípcsont, térdhajlat látványa érdekel közelről, a finommechanika.
Ezért nincs társam, mert nem láttam még olyan nőt, aki ebben szeretne a leginkább kívánatos lenni, pedig mindegyik csinos Nő ott a legaranyosabb, legédesebb csak nem tudják.

szóval, folytatnám: :)
... a lufi méretű szilikonjait, aztán feltűrte a nadrágja szárát, hogy a tetkóit is megcsodálhassuk. Már azt vártam, mikor találja ki, hogy megcsípte valami, hogy a többi, rejtett helyen lévőt is megmutathassa...:) Én jót szórakoztam a műsorán, a párom már annál kevésbé, így egy darabig tűrte, majd felugrott és rohamléptekkel távoztunk, hazafelé pedig hallgathattam a morgását...:)))

Bakker, ez elment, mielőtt befejezhettem volna... :)))

A minap vedégségben voltunk, vagyis inkább beteglátogatóban, amikor betoppant egy másik csapat is. Az egyik nőci (kb. 5 évvel fiatalabb nálam), persze egyből bedobta magát és ott lebegtette a párom előtt a lufi méretű

Ja..., az a híres női irígység..., egyébként nekem az egy terhesség is "dobott" a mellméretemen /meg sajnos a popsi méretemen is/, a múltkor /pár hete/ kicsit kellemetlen is volt már egy picit, mikor intéznivalóm volt, és a férfi ismerős /aki a pultnál intézkedett/ kissé "túl sokáig legeltette" a szemét a dekoltázsomon. Bár az is igaz, hogy elkönyveltem, hogy a teltebb idomoknak is lehet "kedvező" hatása. Persze "ízlések és pofonok" kérdése minden...

Lehet, hogy "A méret a lényeg?" topicba kellene írnom? :)

Remek, hogy egyes nők milyen gonoszak tudnak lenni néha!

A hét végén elmentünk kirándulni kettesben a párommal a kedvenc helyünkre, (ami úgy látszik, mások kedvenc helye is, mert elég sokan voltak), csodás vidékeken jártunk, olyan helyet is megmásztunk, amiről nem hittem volna, hogy képes vagyok rá, de kellenek ezek a kis erőpróbák, amikor kiderülhet, hogy át tudod lépni a saját korlátaidat...
Kora délután indultunk el a túrára, akkor már sokan visszafelé jöttek. Egy idő után feltűnt, hogy kb. minden második nő gúnyosan méricskél. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, míg egy halk, de egyértelműen nekem címzett megjegyzésből rá nem jöttem, mi "szúrja szemüket". A sok hülye tyúk azt hitte, szilikont hordok a melleim helyén... Már annyira kellemetlen volt, hogy éreztem, kezdek elvörösödni, amikor csak rám nézett valaki. Nagyon pocsékul éreztem magam, de persze, ez volt a cél!!! A párom csak annyit mondott nevetve, ne foglalkozzak vele, mi ketten tudjuk, mi az igazság! :) Beláttam, hülyeség ilyen korlátolt, üresfejű libákon felhúzni magam, csak nem fogom hagyni, hogy elrontsa a kettesben töltött szép órákat. De akkor is bosszant!
Érdekes, itt Pesten ez soha nem okozott gondot, pedig sokkal feszesebb felsőket is felveszek néha, ott pedig egy lezserebb cucc volt rajtam. A méreteim sem extra nagyok, csak a két terhesség dobott rajtuk sokat...:) Egyszerűen annyi a "titka", hogy márkás, minőségi ferhérneműt hordok, ami kiemeli, és nem "ócsó" kínait, ami lelapítja, eltorzítja. Hát, igen, nem vagyok egy anorexiás gebe, akinek befelé nőnek a mellei, de nem mind "mű", ami annak látszik!!! :(((

Lehet, h én értettem félre valamit, de jól olvastam ki a szavaidból, h se magaddal, se nővel nem volt még kielégítő szexuális kapcsolatod? Ez azt jelenti, h orgazmusig se jutottál vagy a magömlés megvolt csak az orgazmus maradt el?
Az ingereket sem érzed vagy egyszerűen nem éred el a kívánt orgazmust?

Köszi.

sztem ott a bibi..hogy 2 hete ismered.. és mennyi volt eddig?
1x együtt utaztatok 1x meg sétáltatok???

simán lehet hogy kicsit gyorsnak érzi a tempót..
szimpi vagy neki különben nem talizott volna..
de még adj neki kis időt..1-2 talit..
meg akar minnél jobban ismerni.. nem tudom pl hány kapcsolata volt..
minnél kevesebb annál több időt adj neki..

a másik hogy lehet hülén érezte hogy így sms-ben megkérded akarsz-e velem járni???

hisz ezt érezni kell..adja magát sztem a szitu ha jól érzitek magatokat és egyre többet taliztok és pezseg a levegő..stb...simán átlehet majd akkor váltani kézfogásra.. bucsu puszit ismételgetni..stb..

Sziasztok!

Elég régen írtam ide... :) Anno még 3 éve :D

Most 3 év után elég sokat fejlődtem a kapcsolatokban... Már mindjárt 20 éves vagyok... úristen hogy repül az idő :D

Na de a lényeg... Most szakítottam azzal a lánnyal akivel 3 évig együtt voltam. Túl sok volt a veszekedés nem értettük már meg úgy egymást , mind1 a lényeg a lényeg hogy szakítottunk 2 hónapja. Azóta én elkezdtem találkozgatni egy lánnyal. Pontosan kb 2 hete ismertem meg, a szomszéd városban lakik ő is pestre jár suliba. Egyszer együtt jöttünk haza, tegnap pedig megbeszéltük hogy találkozunk és hát elmentünk sétálni meg beszélgetni :) Én nagyon jól éreztem magam vele meg láttam rajta hogy ő sem közömbös ilyen téren. Este aztán megkérdeztem tőle sms-ben hogy mi lenne ha több lenne köztünk mint barátság? Ő erre azt felelte hogy : Szerintem még túl korai lenne... :P

Hát lányok akkor most várom a válaszokat :D Ez mit jelent nálatok? :D Mert amikor msnen beszélgetünk meg élőben akkor mindig flörtölgetünk és hát tetszik neki :P :P

Szal HELP ME :D lányok! :)

én is így vagyok vele..
jobb valamit gyorsan lezárni minthogy huzzuk és szenvedjünk évekig..
meg lebegtessük a kapcsit és senki se tudja hogyan is állunk..
és lehet ez alatt megy el 1-1 nagy kapcsolat....

Egy búcsú mindig fájdalmas,mert elveszíted azt aki fontos volt neked. De jön helyette olyan ember,aki talán még fontosabb lesz majd az életedben.:)

köszönöm a hozzászólást....
Elbúcsúztunk egymástól.. és ez nagyon fáj nekem:(