Beszélgetünk

Ez a hozzászólás moderálva lett!

Hát nem tudom, milyen könyveket olvas... de ez már röhej!
Ha valaki katonának megy, nyilván nem olyan, mint maga. Mert ahogy olvasom az írásait, én is egyre inkább azt gondolom, hogy Ön nagyon gyáva. Egy katona tisztában van azzal, hogy pl. háborúban bármikor lelőhetik. És mi nők (bár nem tudom, ezt más nevében elmondhatom-e) igenis büszkék vagyunk a katonákra, akik védik a hazájukat. Olyan könyvet esetleg nem olvasott, melyben az állt, hogy egy-egy csata, háború során az ellenség száma jóval nagyobb volt, és mégis kitartottak a végsőkig?!
Az én párom is katona, és akármilyen "hódító faj" is elérheti pl. az országot, akkor is ugyanúgy fogom szeretni, és nem hinném, hogy gyáván elfutna vagy megadná magát. De ha még így is lenne... melyik nő ajánlkozna a "hódító faj"-nak??????
Hódító faj?! Itt mégis kire/mire gondol?

"Magyarországot egyszer eléri egy idegen, hódító faj"
Miből gondolod,hogy az ufók,Magyarországra jönnek?Vagy milyen idegen fajra gondolsz?

A Németek túlerőben és hadi felszereléseiket is tekintve messze túl szárnyalták a Francia sereget!Az összes Francia aki szembe szegült meghalt!Ön szerint gyávaság nem a biztos halált választani?Amúgy meg maga dumál?!Ön a világ leggyávább embere!

Azóta eltelt pár év, bár hogy ez nálunk is megtörténne-e, ahhoz tapasztalni kéne. Hiába hoz fel érveket. Ön ezzel csak saját maga előtt mentegetőzik. Ön az, aki túlságosan erre helyezi a hangsúlyt, és közben nem veszi észre mennyi szép dologról marad le. Nézzen vissza, az elmúlt 39 évre. Van-e benne olyan, amire szívesen emlékszik, amire esetleg büszke, vagy amire mosolyogva gondol vissza? Vannak-e élményei? Elégedett-e saját magával?
Az emberben alapvetően van egy túlélési ösztön...mindenkiben ott kellene lennie, és bár civilizáltak vagyunk, az utódnemzés is egy alapösztön. A családalapítás. Önből ezek hiányoznak, ami valami komoly múltbéli sérülésre utal. Hogy mi, azt Ön tudhatja, vagy esetleg olyan dolog, ami tudat alatt tett ilyen hatást Önre. Érdemes lenne felkeresnie egy szakembert, már írtam többször is. Ön lehet, hogy alapvetően egy melankolikus típus, de ez már "beteges" szinten értendő. Nem a személyiségét kell megváltoztatnia, hanem barátságot kötnie a világgal, vagyis legalább egy apró részével. A halálvágy nem egészséges érzés, ilyen mértékben.
Azt tanácsolom, sokadjára, hogy keressen fel egy szakembert, és merjen szembenézni Önmagával. Bár amíg Ön sem ismeri be, hogy baj van, addig nem hiszem hogy hinne bárkinek is. A szülei hogyan viszonyulnak Önhöz? És ők is hasonlóan melankolikusak?

Egy, a második világháborúról szóló könyvben, Franciaország német megszállásával kapcsolatban a következők olvashatók:
" A francia nők annyira megundorodtak saját nemzetük férfiaitól, akik gyáván elfutottak vagy megadták magukat, hogy szívesen felajánlkoztak a hódító faj képviselőinek."
Erről az jutott az eszembe, hogy vajon mi fog történni akkor, ha majd Magyarországot egyszer eléri egy idegen, hódító faj ??

"A szexuális élet zavartalan működésének alapvető feltétele a belső elválasztású mirigyek kiegyensúlyozott összjátéka"- ezt olvastam.

Mért gondolja,hogy unalmas az életem?Az egy dolog,hogy semmi dolgom nincs most.Otthon vagy a strandon pihengetek egész nap.Szép lányokkal ismerkedek meg +még ami összejön velük.

Ez is nagy tévedés (szerintem).
Nekem attól izgalmas, élvezetes és boldog az életem, mert van családom, Párom...pontosan annak örülök, h én ezeket "birtoklom", nem úgy, mint sok ember, akinek ez nem adatik meg.

Lehet, hogy az Ön élete éppen azért unalmas, mert nincs nőhiánya. Az életet az teszi izgalmassá, ha valami hiányzik belőle (tehát ha van mi után vágyakoznunk).

Ez egyáltalán nem indulatos.Én nem szólogatok be senkinek(csak Pityunak(cs-istván),de az tényleg hülye),csak kérdezek,meg kifejtem a véleményem.Egyébként meg ilyen a "stílusom" és lehet,hogy az neked erőszakosnak tűnik.Nőhiányom az nincs.

Nem neked írtam, hanem Anthiconak, és másik témában beszélgettünk, azért nem értheted.:)

Már bocsánat,de neked mi bajod van?Mire jó ez az indulatos hangnem? Nőhiányod van,vagy mi? Összevissza beszólogatsz itt embereknek.Legalább egy nővel beszélj már normálisan.

Mondtam, akarat...Ezen múlik.
Orvosra se lehet fogni, mert én se megyek olyanhoz, akit nem csípek. Akkor választok másikat és ennyi.

Te miről zagyválsz itt?

Ja, és nem azért nem mennek , mert nem fontos az egészségük.

Akinek fontos az (testi, lelki) egészsége, az megteszi.

Mindenkinek fontos, mégis sokan nem mennek el az orvoshoz, pedig kellene.

Nyilván nemcsak nekem kellene pszichológus :)

Neked van a világon a legunalmasabb és legszánalmasabb életed és ezt különlegesnek tartod.Ha-ha-ha.Szánalmas,szerencsétlen idióta vagy.

Ha zombik mászkálnának az utcán, még talán ez az állítás igaz lenne, de nem így van :) (szerencsére)
Én boldog vagyok, tele élni akarással, egészséges vagyok, van családom, Szerelmem, munkám, nagyrészt azt csinálhatok, amit akarok és ami boldoggá tesz :)

Az a baj, h ahelyett, h valamit tennél ellene, csak fújod ezt az életfelfogást... Fel kellene már ocsudni és kicsit magadhoz térni, csak akarat kérdése..

Inkább élek lagymatag életet, mint normális ember, semmint meg akarjak halni! Szerintem aki így gondolkodik, segítségre szorul. Jót tenne Önnek, ha beszélgetne egy szakemberrel.
Különben is... Az életet úgy éljük meg, ahogyan szeretnénk. Ha Ön unalmasnak tartja, akkor arról kizárólag Ön tehet. Én szépnek tartom, ha nem is mindig. És elfogadom azt, amivel a mindennapok megajándékoznak. És boldog vagyok, hogy "az úgymond normális emberek" életét élhetem és boldoggá tehetek más "normális" embereket

Én nem ismerem magát arról a fórumról csak,ha már volt annyi esze,hogy megadta néhány adatát,én utána néztem magának.

Csak a saját nevében beszéljen. Az Ön számára unalmas és lagymatag az élet, én személy szerint élvezem minden pillanatát.

Ha én Ön szerint homokos vagyok, akkor egy Ön által is ismert másik fórumon (ahonnan Ön ismerni vél engem) miért egy hölgy vádolt meg azzal, hogy zaklatom őt ?

Az miért ízléstelen, ha valaki jobban szeretne meghalni, mint egy értelmetlen életet élni ?
Az a lagymatag és unalmas élet, ahogy az úgymond normális emberek élnek, legalább ennyire ízléstelen.

Az ember szimplán csak hülye,de nem kicsit.Szabad szájú?Nagyon kedves,de legtöbbször inkább bunkónak szoktak titulálni.Ami nem baj,mert tudom,hogy az vagyok egy kicsit.

Te miert irsz ekkora batarsagot? En ertem, hogy 1pasi egy kisse.. hogy is mondjam szabadszaju... de megsem kene ilyen izlestelen... es megborzongato valaszokkal etetned. Vagy betegesen elvezed ezt a helyzetet?

Ha beszelsz angolul ... http://curezone.com/forums/troll.asp
Ha nem akkor hasznald ezt....: http://translate.google.com/

Érdekes:

Ma olvastam, hogy akik a 90-es évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI. Kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű
egyenesági rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, UPC-ről, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelőség.

Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi.

Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

A köcsög alatt homokost értek.Amúgy meg elég beteg vagy.

Birom a valaszaidat! ;D es persze egyet is ertek az utobbival.

Ajanlom ezt a filmet megnezesre. http://www.apple.com/trailers/lions_gate/religulous/ Ha mar teologiarol beszelunk... es ki mennyire es megis miben hisz.

Talán csak nem Shark-ot tisztelhetem Önben ?

Ha pedig Ön köcsögnek tekint engem, mindkettőnknek tehetne egy szívességet azzal, ha megölne engem. Ön megszabadíthatná a társadalmat egy köcsögtől, engem pedig megszabadítana egy értelmetlen és reménytelen élet szenvedéseitől.
Én magam sajnos képtelen vagyok arra, hogy egy éles tárggyal felvágjam az ereimet vagy leszúrjam magam, vagy hogy a vonat elé lépjek; pedig gyakran szoktam fantáziálni ilyenekről.

Ez igaz, de olvasd el még egyszer, amit írtam.

Hát azért némi bátorság kell ahhoz,hogy ha lőnek rád ne fuss el!

És ennek mi köze a bátorsághoz? Sőt, egyáltalán itthon, nekünk mi közünk van ahhoz, hogy ott egymást lövik az idióták?
Az a bátor, aki részt vesz egy háborúban, amihez semmi köze?

Ez a neved egy NŐI fórumon!Köcsög vagy Pityu?Azért vagy szűz,mert a fas*t jobban szereted,mint a nőket!

sztyepan vengrij ismerős Pista?

Krisztus csak butította a népet,hogy eltartsák és ne kelljen dolgoznia és ez olyan jól sikerült,hogy rengeteg ember követte vakon és a rómaiak megijedtek és gyorsan bemocskolták majd példát statuálva megölték.

Nem kell emiatt tisztelni,mert nem vagyok rá büszke és a környezetemben is csak páran tudják.Egyébként meg sok kint a magyar és nagyon megbecsülik őket,mert ők a legbátrabbak.Szláv meg elég kevés van csak az ukránok vannak még sokan keletről.A keresztények meg a legálszentebb emberek a világon.

Ha Ön igazat mond, akkor őszintén tisztelem Önt, és irigylem a bátorságát.

Csiszár István ; Orosháza

17 évesen szülői engedéllyel mentem ki a francia idegenlégióba és nekem elhiheti,hogy Irak meg Afganisztán játszótér ahhoz képest ami ott van!50 km menetelés után amikor kiönti a vért a bakancsból és van rá lehetősége,hogy a kamion vigye tovább,de akkor nem veszik fel és még menetel 10 kilométert úgy,hogy akár meg is sántulhat ahhoz azért kell némi bátorság egy 17 éves gyereknek szerintem!

Mindehhez még annyit kell hozzátenni, hogy a kereszténység a Bibliát tartja az abszolút igazság forrásának, egy olyan írást, amely tele van számos, egymásnak homlokegyenest ellentmondó kinyilatkoztatással.

Az az elv vagy szellemiség, amiről én próbáltam szólni, egy teljesen más dolog.

A keresztényekkel ellentétben én a szexualitást nem tekintem erkölcsi szempontból értelmezhető bűnnek, és a kereszténység egyik legnagyobb szentségét, a monogám házasságot kifejezetten nem kedvelem.

"Az önmagukat keresztényként felmagasztaló emberek"

Ez továbbra sem válasz a kérdésemre :)
Bár ha már a felmagasztalás is szóba került, mintha pontosan Ön lenne az, aki felmagasztalja a keresztényeket. Talán ezért is írta, h meglepődött, mikor egy keresztény kamionsofőrnek ment...mintha az valami nem keresztényi dolog lenne, mintha ahhoz a keresztények túlságosan is magasztosak lennének :S

A szemforgató és képmutató vallásoskodásnak semmi köze sincs Krisztushoz.
Én nem a magukat kereszténynek nevező emberekről és intézményekről szóltam, hanem a Krisztusi lelkiségről, vagyis a mások iránt való szeretet miatt önként vállalt szenvedésről.

Az önmagukat keresztényként felmagasztaló emberek és intézmények valamint Jézus Krisztus között nagyobb különbség van, mint a tűz és a víz között.

Ugyan már.

ha ön bátor lenne nem rettegne 40évesen a másik nemmel való párbeszédtől...

Ez nem válasz a kérdésemre, azaz miért a vallás alapján kellene véleményezni/leírni egy népet?
Vagy miért lennének olyan felmagasztalt emberek a keresztények?

Ha egy népet vagy egy embert a kereszténység viszonylatában véleményezünk, először is határozott különbséget kell tennünk a képmutató és álszent vallásoskodás, valamint Krisztus igazi személyisége között.
Nem az a lényeg hogy Krisztus egy valóságosan létező személy, vagy pedig valakik csak kitalálták; még csak nem is az a lényeg, hogy ember volt-e vagy valamilyen szuperhumán lény.
Krisztus lényege az, hogy vagy a valóságban, vagy pedig valakik képzeletében létezett egy olyan érző lény, aki a világ iránt való szeretetből magára vette a világ minden bűnét, az önzést, a gyávaságot, a gonoszságot és a lélek ürességét, és a legborzalmasabb szenvedéseket élte át mindezek miatt.

A vallásos emberek álszent erkölcsösködése pedig e szempontból egy teljesen irreleváns dolog.

Most pedig lehet kuncogni és röhögni !

Hmmm..én nem tudtam, h a bátor egyenlő azzal, h valaki a hazárt akarna meghalni.
Sok bátor férfi szereti az életet (még jó) :)

:O
:)
:D
:DD
:S