FÓRUM
Beszélgetünk
Hmm... Régóta vagytok együtt a barátnőddel vagy még viszonylag
friss a kapcsolat???
Nem egészen értem..de ez csak a jelenlegi pároddal volt eddig
így? Vagy máskor is? Miért félnél tőle? Mi lenne ha
"kihagynátok" az előjátékot és egymásnak
esnétek..?
Nem tudom ez mért lehet, vagy, hogy mitől
félhetsz..:(
Sziasztok,egy eleg kenyes kerdesben kernem segitsegeteket,hatha
valakinek van valami otlete...az a lenyeg hogy a baratnommel ha
probalunk szeretkezni,megvan elojatek meg minden,nincs semmi gond,es
amikor eljutunk oda hogy levetkozunk es mar kovetkezne a szex
egyszeruen arra leall a szerszam de addig fol van allva rendesen.Es
alltalaban mindig ez tortenik,elkap akkor egy ojan fura erzes mintha
felnek tole vagy valami es egyszeruen leall... nincs valami tippetek
hogy ez ellen mit lehet tenni????
Persze, ebben nagyon igazad van. Mint sajnos az is igazság, hogy,
teszem azt egy házasságon belül "apu" elindul
félrelépni, és, ha nagyon akar, ahogy egy ismerősöm mondta
"egy óra alatt adott esetben" meg lehet csalni a másikat.
A megcsalás, az megcsalás, akkor is,ha egyszer,és akkor is, ha
ezerszer történik meg. Vallom, ha valaki meg akarja csalni a
párját /mindegy, milyen okból, akkor meg is teszi akár a
munkatársával, akárkivel..., ha nagyon akarja, és valami nagyon
nem OK a kapcsolatukban. A következő meg az, hogy láttam, hogy hol
laknak, és nem szuper körülményeik vannak, hogy: "na jó,
akkor most megyek egy kicsit anyuhoz...". Persze, igaz, ha
nagyon akarja, akkor megteheti. Viszont, én meg azt látom, hogy ha
majd minden este velem van, akkor miért volna a nőre szüksége?
Ja, meg a nő egy szobában alszik a egyik gyerekkel. És, amiket a
párom elmond, az inkább egy kétségbeesett férfi története.
Megcsalni meg azt lehet, aki iránt érzünk még bármit is a szó
"hagyományos" értelmében. Akivel már csak együtt
vagyunk a négy fal között, kihűlt kapcsolatban, ott már csak
utálkozás van. Ismerem ezt a helyzetet, a saját szüleim éltek a
válásuk után egy lakásban, mert nem tudtak külön-külön
lakást venni!
És igenis, állítom, hogy van olyan
férfibüszkeség, mint ami a páromé. Ő azt mondta, hogy ahhoz a
nőhöz, aki őt már komolyan elküldte szexuálisan soha többé
nem megy vissza.
Persze, nyilván "nagyobb esély"
van elméletileg ilyen helyzetben, ezt én is tudom. De erre mondom,
hogy egyszer akkor is minden kiderül..., és annak a dolognak akkor
nem biztos, hogy /csak/ én leszek a vesztese. Egy felnőtt férfinek
fel kell tudni mérnie, hogy mik a tettei következményei.
Szerintem a te tetted is egy segélykiáltás volt inkább, azért is
mesélted el neki, hogy kapjon kicsit észbe. Talán te sem gondoltad
komolyan. Csak érzed, hogy jó lenne egy kis változás. Közös
programok, stb. Gondolom, a felesége ennyi idő után már rájött,
hogy Te létezel. Rossz lehet így élni hosszútávon,
mindhármatoknak.
Bocsi, de mennem kell dolgozni, ha tudok,
holnap visszatérek.
"A másik, hogy vallom, ha valaki nem őszinte, vagy átvágná
a másikat, előbb-utóbb úgyis kiderül."--> ezzel
egyetértek. De az ilyesminek egy normális kapcsban nagyobb az
esélye, mikor látod, mikor tűnik el a másik vagy mikor
magyarázkodik, merre volt...mert ott napi szinten látod, vele vagy
és ott könnyebb lebukni, ha sántikál valamiben.
Ja, és igen, az is benne van, hogy "abszolút nem
érdeklem", vagy csak a szex fűzi hozzám. De erre tudod, mit
mondok, ha így érezne, akkor én is mondhatnám /de nem így van/,
hogy engem is csak az érdekel, és, ha tisztázva vannak az
erőviszonyok, akkor mi a probléma. Viszont, mikor kijelentem, hogy
nem kell, hogy többet állítson a kapcsolatról, mint ami, akkor
meg azt mondja a párom, hogy ne akarjak bebeszélni ilyeneket,
"mert csak én akarom belesulykolni, hogy nem szeret, meg
ilyesmik.
A másik, hogy vallom, ha valaki nem őszinte, vagy
átvágná a másikat, előbb-utóbb úgyis kiderül.
Szerintem, Kanyim, egyrészt tudod, hogy miért állt így hozzá?
Mert igazából tisztában van azzal, hogy "milyen alapon
kérné rajtam számon ezt a dolgot", ha ő anyagilag képtelen
elköltözni otthonról, és "ha egy helyrajzi számon is",
de ott van egy másik nő. És, a "rendes-komoly"-nak
tűnő /nem a Tiedre gondolok!/ kapcsolatokban sokszor a
külvilágnak úgy tűnik, hogy minden talán OK, közben meg évek
óta egymáshoz sem érnek a felek, és kígyót-békát dobálnak a
másikra /szavakban/.
És kérdem én, ha közük volna
egymáshoz /a gazdasági dolgokon kívül/, akkor melyik nő tűrné
el, ha a férfi szinte alig alszik otthon? Szerintem a nő azon
csodálkozik a legjobban, hogy miért nem megy már onnan el a párom
/mondja is/. Hozzám meg /különböző okok miatt/ nem jöhet.
A párom meg, kinőtt már a "féltékenykedési
korból",megbízik bennem, és ez nem igazán papír kérdése a
bizalom, persze én is elvárom, hogy ne hazudjon semmiben, és ne
kapjam őszintétlenségen, ez nálam íratlan alap.
Ja, és
annyit, ők a nővel vagy 18 évig voltak együtt élettársi
kapcsolatban, én meg 2 év "törvényes" házasság után
elváltam. Erre mondja a párom, hogy akkor mit ér a papír, mondjuk
nem az én esetemre, hanem általánosságban mondta.
azért mondjuk rendes-komoly kapcsiban sztem egyből máshogy ált
ovlna hozzá..
azaz nekem ilyet mondott volna az anyus
kicsit felhúzom magamat....
Valószínű, hogy érzi, hogy szeretem, meg később láthatta is,
hogy "bőgtem, mint a záporeső", és mondtam neki, hogy
úgyis képtelen voltam felvenni a telefont, ha őt szeretem.
Szerintem a párom nagyon jól tudta, hogy bőven elég lesz nekem a
"saját lelkiismeretemmel elszámolni".
Köszi Tengerszem! Én is azt hiszem, hogy hatalmas érték az, hogy
megbízik bennem /mondjuk nem is adok okot rá, hogy ne bízzon/ .
És, valóban ismerhet már engem annyira, hogy tudja, mit
"miért csinálok". És érdekes, ha valamivel tudtomon
kívül megbántom, vele igazából "nem lehet vitázni"
/nem is akarnék/, hanem észrevétlenül "visszakapom",
hogy olyan hasonló dolgokat mond, mint amiket én elejtettem... És
akkor rájövök..., hogy "hoppá", milyen idétlen is
voltam ebben vagy abban...., és sokszor képesek vagyunk együtt
nevetni a hülyeségeinken.
Viszont alapból, sajnos, a
helyzetünkből következik azért az én bizalmatlanságom valahol.
Azért azt mondtam, hogy nézze meg, hogy melyik nő az, aki ilyen
helyzetben egy szemernyi elgondolkodás nélkül, vakon bízna?
Szerintem minden nő egy picit is akár, de azért elgondolkozna...
Persze...lehet, h azért mondta ezeket, mert tudta, h szereted és
nem teszed meg, hiszen sose lennél hűtlen hozzá.
Kettőtök közt azt hiszem ő bízik jobban magában, benned és a
szerelmetekben is. Örülj neki, hogy nem egy féltékenykedő
éretlen férfi van melletted!
Pontosan így gondolom ezt én is, Anthico. Néha eszembe jut a
történet, és pont ezt érzem, hogy ez az "ambivalencia"
benne van a párom szavaiban, illetve rosszul mondom, nem is a
szavaiban, hanem amit azzal kifejez. Ugyanez jellemzi a
kapcsolatunkat is, néha úgy érzem, hogy a párom tud olyan
"cinikus" is lenni, ilyenkor pillanatnyilag dühös vagyok
magamban rá. Viszont egyúttal rá is döbbenek, hogy mintha már
jobban ismerne engem sokszor, mint én saját magam. És rá tud
"ébreszteni a hülyeségeimre". Olyan dolgokat mond, hogy
úgy érzem, mintha tényleg ezer éve ismernénk egymást. Valahogy
Ő egyben "atyáskodó" is egy picit felettem, de egyben
lelki társ, és nem utolsó sorban szenvedélyes partner. És igazad
van, egyébként ugyanezeket mondhatja egy szerelmes férfi is, aki
magabiztos annyira, hogy a párja "visszatalál hozzá",
illetve a mi esetünkben nem is kellett visszatalálni, mert én
képtelen lennék, ha valakivel vagyok bármilyen szempontból is
hűtlen lenni. És szerintem a párom ismer már ennyire,
valószínű.
Ezt privát azt hiszem, hogy beszéltük is Gyöngykagyló, hogy egy
ilyen eset után egy nem szerelmes és ezért nem megértő férfi
nagyon leszidott volna téged szerintem, de ez is azt mutatja, hogy
ő tényleg szeret téged. Nem írja elő, mit csinálj az
életeddel, tudja, hogy nem könnyű neked és ha úgy alakulna, mert
neked az lenne a jobb, elengedne. De szerintem csak az erős ember
tud elengedni. Nem akarja a rajta kívül álló életedet megszabni
és ez nagyon szép dolog. Nem akar rádtelepedni, bár tudom, hogy
te nem bánnád, ha jó sokat lehetnétek együtt, de szerintem ő
úgy gondolkozik, hogy nem fog tudni a családjától elszakadni és
ezért a jövőre nézve feleslegesen nem akar ígéreteket tenni.
Tudja, hogy még fiatal vagy és adódhat úgy, hogy el kell engedjen
téged. De a jelent igyekszik maximálisan kihasználni veled. A
jövőt meg nem tudjuk megjósolni.
"A reakciója az volt, hogy láttam, hogy ledöbbent, és
megkérdezte, hogy komolyan mondom-e. Mondtam, hogy igen. Végül
később is mondta, hogy "ha hülyeséget csinálok, akkor az az
én dolgom, ő is csinált már olyat, amit megbánt", és
hozzátette, hogy ő megbízik bennem. Azóta elgondolkoztam ezen a
"történeten", hogy ennyire "magabiztos" a
párom önmagában, és ennyire tisztában lenne azzal, hogy
"mit ér az én szememben", vagy ennyire szeretne?
"
Erre a választ csak te tudhatod, hiszen csak te
ismered ennyire a párodat. Ilyet mondhat egy nagyon magabiztos
férfi, aki teljesen tisztában van azzal, h ő milyen fontos a
nőnek és h neki nem is kell aggódnia, hiszen mindig is vágyni fog
rá.....de ugyanezeket mondhatja egy teljesen szerelmes férfi is.
Igen nagyon szép sorok, de... a szerelem munka is, nem csak egy
olyan világ, "ahol szivárványt esznek és pillangót
pukiznak". :) Nagyon jó érzés és fájdalmas is néha. De
ettől is szép. Na mindegy. Így is elég sok közhelyet leírtak
már róla.
Érdekes, amit leírsz, Blanche. Nálunk olyan eset volt, hogy nem az
idén - még korábban feladtam egy ismerkedési hirdetést, mikor
már meguntam azt, hogy "mintha a falnak beszélnék",
mikor a közös programokról, élményekről beszéltem..., amik
hiányoztak a kapcsolatunkból. Most persze lehet
"elítélni" engem, de annyira dühös voltam, és
megtettem. Természetesen vagyok olyan lelkiismeretes, hogy még
ebben a szeretői státuszomban is lelkiismeret-furdalásom volt.
Mondanom sem kell, rengetegen hívtak /illetve hívtak volna/, de
egyetlen-egyszer sem voltam képes felvenni a telefont. És
természetesen elmondam a páromnak az egész történetet. A
reakciója az volt, hogy láttam, hogy ledöbbent, és megkérdezte,
hogy komolyan mondom-e. Mondtam, hogy igen. Végül később is
mondta, hogy "ha hülyeséget csinálok, akkor az az én dolgom,
ő is csinált már olyat, amit megbánt", és hozzátette, hogy
ő megbízik bennem. Azóta elgondolkoztam ezen a
"történeten", hogy ennyire "magabiztos" a
párom önmagában, és ennyire tisztában lenne azzal, hogy
"mit ér az én szememben", vagy ennyire szeretne?
És, valahol igen, a szeretet, a feltétlen bizalmon alapul: ő is
azt mondja, hogy bízzak benne, mert rajtam kívül nincs senkije /a
látszat ellenére/. És sokszor mondja, hogy el tudom-e képzelni,
hogy "otthon milyen a társas magány".
Minden
esetre bizonyos tettek rá kell ébresszék a másikat, hogy
"valamit még tenni kellene" a kapcsolatért, még akkor
is, ha azok "drasztikusnak" tűnnek.
Jaj, Blanche, én éppen azért írtam, mert őszintén örültem
annak, hogy jól éreztétek magatokat. És igazából azt akartam
mondani, hogy jó, hogy ennyire egy hullámhosszon vagytok a
férjeddel, és, hogy végül is a férjedtől megkapod ezt a
boldogságot, és, hogy sikerül megújulnotok.
Én ennek
kapcsán csak elkezdtem "hangosan gondolkodni", hogy vajon
mennyit kellene kapnom egy kapcsolatban - az enyém ugyanis
"csak" szeretői kapcsolat. És a párom gyerekeire
gondoltam, nyilván ők a legfontosabbak neki, és soha egyetlen
szóval sem mondtam, hogy helyezzen a családja elé. És
rengetegszer elmondtam már neki, hogy "igazán mondjuk már ki,
hogy mi is a mi kapcsolatunk", hogy "eddig, és ne tovább
soha". De erre meg érdekes módon mindig azt a választ kaptam,
hogy "neki ez sokkal több". Meg mostanában sokszor mondja
a "párom", hogy rajtam kívül nincs senkije, /hiába van
4 gyerek/. Meg, hogy én vagyok a "minden". Viszont,
elgondolkozok azon, hogy "az, hogy nekem mi fáj, arra ki
gondol". És "hogy férfifejjel fel tudja-e fogni, hogy mit
érzek", mikor "hazamegy" az élettársához. Aki meg
nap-, mint nap szidja /állítólag/, meg beledöngöli a sárba az
önbizalmát. És valóban, érzem, hogy szeret, de azért most
döbbentem rá, hogy "kicsit fáj az az elmulasztott
hétvége"..., mert a nyert hétvége nagyon messze lett volna a
lakhelyünktől..., és tudom, hogy nem tudta megengedni magának
anyagilag.
A végén pedig nekem is elment a kedvem az
egésztől.
Nálunk sajnos nem volt, aki vigyázzon a gyerekekre. Az én szüleim
már rég nem élnek, a gyerekek nem is ismerték őket, anyósomék
pedig nem is igénylik sajnos az ő társaságukat. De nem is bíztam
volna rájuk őket!
Ha nekünk lesznek unokáink, szívesen
vigyázunk majd rájuk, hogy a gyerekeink nyugodtan
kikapcsolódhassanak.
A megújulásról egy kis történet: (Nem lesz könnyű elmesélnem,
de belevágok.)
Egy alkalommal mosáshoz készülődve a
férjem farmerjának a zsebében egy kis cédulát találtam. Egy
újsághirdetés volt, amiben egy K. kínálta
"szolgáltatásait". Ez volt csak az igazi K.O. Mintha
gyomorszájon vágtak volna. Lázasan járt az agyam, hogy mit
tegyek. A cetlit visszatettem a farmer zsebébe és kimostam azzal
együtt, mintha nem is láttam volna. Én addig úgy éreztem, tőlem
mindent megkap, amire csak vágyik. Lehet, hogy szándékosan
"felejtette" ott a cetlit, hogy így jelezze, még sincs
minden rendben. Vagy csak a kíváncsiság hajtotta? Attól kezdve
megpróbáltam még jobban odafigyelni rá, többet kommunikálni
vele, és újra és újra meghódítani. És az ő viselkedése is
megváltozott. Még kedvesebb, nyugodtabb lett. És talán 70 éves
korunkban meg merem majd kérdezni, hogy megtette-e azt, amire
vágyott...
jaja..fontos hogy az ember sok programot csináljon cska párjával
kettesben.. még ha lészen gyerek is..akkor is fontos..hogy ne csak
mnit anyára..hanem mint szerlemedre-párodra is tudj gonodlni.. (ami
2-3visító lurkó mellett nehéz;)))
senkki sme hal
bele ha néha 1-1 hétvégére lepasszolják a
nagyszülőkhöz;)))
mondjuk nekem ez még nagyon messze
van.. mert én is és párom is még jó darabig a felhőtlen..komoly
felelősségtől mentes éveket akarjuk tölteni.. amikor suli után
összeköltüzuünk..utazgatunk.. azt csinálunk hétvégente mait
akarunk..stb...
persze a gyerek mindenek felett. de azért mi magunk is éljünk
már.:)
mi is kedvesemmel eljárunk.és eldöntöttük, h
minden évben megyünk legalább egyszer rendesen nyaralni, meg pár
nap wellnesre :) és ha lesz gyerekünk, akkor is megyünk
családosan is meg csak kettesben is. mondjuk amíg a
nagyszülőknél nyaralnak. így ők is nyaralnak meg mi is
eltölthetünk kettesben időt :) anyumék is így csinálták:volt
közös nyaralás, utána meg mentünk nagyszülőkhöz, ők meg
kettesben maradtak. így mindenki jól járt:)
blanche: jól tettétek, hogy elmentetek! az embernek szüksége van
kikapcsolódásra! a legnagyobb hülyeség, hogy emiatt bárkinek is
lelkiismeretfurdalása legyen, hogy jajj a gyerekek meg nem jöttek.
és? :) mi mindig örültünk, ha anyuék elmentek pár napra, mert
akkor önállósdit játszhattunk. izgi volt :) és közben
örültünk, hogy a szüleink a kemény robot után végre
foglalkoznak magukkal is, nemcsak mindig velünk.:) elvégre ők is
emberek, nekik is szükségük van arra, hogy kettesben
legyenek!amelyik gyerek ezt nem érti meg, s a szülő szemére
hányja, az önző gyerek.szerintem.
a szülők ott rontják el
sokszor, hogy sajnálják magukra a pénzt, s valóban olyan
érzésük lesz, mint ahogy gyönygkagyló is írta, hogy
huszadrangú valakinek érzi magát az ember. nem kell teljesen a
gyereknek alárendelni magunkat.meg kell értetni a gyerekkel, hogy a
szülő is ember, neki is vannak igényei, nemcsak neki(mármint a
gyereknek).
Nincs is annál jobb, mikor mindent félredob az ember és elvonul
kettesben a Párjával valamerre :)
Már most meg lettem
bízva, h keressem a nyári célállomásokat, nézegessen, hol
milyen szálláslehetőség van. Anyum tegnap azt mondta, h nyáron
meg ne lásson itthon...utazgassunk :D De azért imád :D
Jaj, csajok , én nem akartalak elkedvetleníteni benneteket és
dicsekedni sem. Csak azért meséltem el, hogy ha van
lehetőségetek, ti is szökjetek el egy-két napra
kikapcsolódni.
Mi sem állunk anyagilag valami fényesen, de
nyálas V.-nap ide vagy oda, ez nyitotta fel a szemünket, hogy jó
lenne kettesben elvonulni. Érdekes módon, pont egyszerre gondoltunk
erre, egy újsághirdetés alapján. (Nem véletlenül írtam, hogy a
férjem a lélektársam is.)
Sokáig én is úgy voltam vele,
mindenki más előrébb való, minden és mindenki fontosabb, mint
én, de lassan azt vettem észre, hogy a gyerekeim is így kezdenek
viselkedni velem szemben és akkor bepöccentem. Elhatároztam, hogy
most már magamra is gondolok néha. Karácsonyra pl. Depeche Mode
-jegyet kértem, más haszontalan dolog helyett. Névnapomra pedig
B. B. King- et kérek.
A hétvégi kiruccanást pedig
egészségpénztári számláról fizettük, V.-nap alkalmából még
egy éjszaka kedvezményt is kaptunk.
És a mi házasságunk
sem tökéletes, én is meg tudnám folytani néha a férjemet,
annyire fel tud húzni. De igazatok van, derűvel sokkal könnyebb
átvészelni a viharokat. Már háromszor 7 évet kibekkeltünk, most
remélem, lesz pár nyugodt évünk, hogy feltöltekezzünk.
Igazából mi a párommal ezt a témát már akkor leírtuk, és
megtárgyaltuk, hogy miért nem. Én meg a végén ki is jelentettem,
hogy akkor ne is menjünk sehová. És igazából azért nem esett
rosszul /csak egy kicsit/, mert tudom, hogy milyen az anyagi
helyzete.
Egyébként, csatlakozz nyugodtan...
Látom, a jó hangulatod mit sem változott:) Csatlakozhatok?
Az az igazság, hogy mi akkor sem mentünk el végül nyaralni, mikor
a párom nyert egy kétszemélyes hétvégét egy szállodába.
Egyszerűen mindig meg volt ideologizálva, hogy miért nem, meg
nincs is pénz útiköltségre. Én meg, hogy: Á, ne költsön rám!
A végén el is úszott az egész. Néha úgy véletlenül eszembe
jut a téma, hát ez van. Nyilván kellett otthon a gyerekekre a
pénz. Igazán nem ártana már megszoknom, hogy huszadrangú vagyok
mindig. Ez a sorsom biztosan, ez a karmám. Nem is várok senkitől
semmit, megszoktam már, hogy annyi jut, amennyi. De akkor egyszer a
másiknak is csak annyi lesz, amennyi.
Szerintem senki sem fog megfeddni, hanem mindenki azt gondolja
/akiben van érzés/, hogy igenis ez járt már nektek. A magam
részéről azt gondolom, hogy egy "fantasztikus", az
életet élvezni tudó páros vagytok Ti a férjeddel, és igenis az
életet tudni kell boldogan, örömmel szemlélni, és elvenni azt,
ami jár a boldogsághoz. Szerintem örülhetsz, Blanche, hogy ilyen
férjed van, aki melletted áll jóban és rosszban, és akivel
önfeledten lehet átélni, megélni az életed, és aki, mint Te is,
úgy látom romantikus alkat. És, igenis, örülj annak, hogy Te
olyan nő vagy, akit a párja a "tenyerén hordoz", ez
szerintem egy nagy kincs manapság! Mint az is, hogy újra- és
újra meg tud újulni a kapcsolatotok.
HAHA, nem tudtam róla, hogy én lennék a fórum mumusa... XD
Örülök annak, ha valaki jól érzi magát, és valszeg ha
lesznek gyerekeim, én is elhúzok pár napa kikapcsolódni.
Az
meg legkevésbé jellemző rám, hogy irigy vagy féltékeny lennék.
Egyszóval :tökéletes és szerény emberke vok. ;)
További jó kedélyt neked, Blanche!A feltöltött
energiaraktárak tartsanak ki! Az erő veled van! :O)
És lehet, hogy martinagore most meg fog feddni, hogy milyen gonosz
szülők vagyunk, hogy csak úgy magukra hagytuk szegény
gyerekeinket, akkor is azt mondom, ez már járt nekünk! 20 év
feltétel nélküli, odaadó szolgálat után már egymásra is kell,
hogy fordítsunk időt. Elhatároztuk, hogyha sikerül, többször
megismételjük ezt. A kapcsolatunknak is jót tesz, hogy csak
egymásra kell figyeljünk, és a gyerekeink is élvezték a
szabadságot, igaz a kicsit "szoros emberfogásban"
tartotta a nővére és a "vejem". Tehát a jelszó:
"Jövőre veled ugyanott!"
Sziasztok, megjöttem.Fúj,mi ez a trutyi? Vissza akarok menni! Négy
csodálatos nap után nagyon nehéz a visszatérés a való
világba.
Köszönöm, kedves Amitriptilin a
közreműködésed, de a hó kicsit megkésve jött, csak Pest
határában ért el minket. Ott lenn Zalában gyönyörű
napsütéses idő volt, végig kinn fürödtünk a hotel teraszán
vagy a fürdő külső medencéiben, egész jó színem lett.
Hatalmas izomlázam van, (rossz az, aki rosszra gondol!), mert
rengeteget úsztam. Na jó, volt páros gimnasztika is, úgy, ahogy
az orvos is rendelné, napi 3*1 (2,3...). Esténként éjfélig
buliztunk, első este az élményfürdőben volt zenés éjszakai
fürdőzés, másnap pedig a hotelben tartottak Valentin-napi
táncestet. Még az én falábú férjem is egészen belejött,
miután megfenyegettem, hogy mással fogok táncolni. Aztán
"éjfélkor indult útjára a gyönyör"! :) Titokban a
férjem is készült masszázsolajjal.HMMM... Egy aprócska probléma
adódott csak: azt hiszem, a hangszigetelés nem volt tökéletes,
mert a reggelinél huncut mosolyok és hangos "Jó
reggelt!" fogadott minket. A bilincs pedig nem kulccsal
záródik, így nem ejtettem foglyul a férjemet. Egyszóval nagyon
jól éreztük magunkat és egymást!
Köszönöm Gyöngykagyló...
Hát igen, sztem ha vki ilyen
helyzetben nő fel akkor, (legalábbis én így gondoltam), úgy kell
felfgoni, hogy legalább látod milyen NE legyél... Persze, nehezebb
ha az agresszivitás előjön, és Neked kell megvédened anyudat
vagy tesódat, vagy magadat, de mostmár másképp látom
szerencsére...nekem is el kellett jutnom erre a pontra, hogy így
lássam.. Mert ha pl bnőm, aki erről a környezetemből csak Ő
tud(14 évea bnőm) és ekezd sajnálni, vagy sajnált akkor mondtam
neki, hogy nem ne sajnálj nem kell...
Függetlenül ki miben
hisz, de az égiek vagy nevezzük Istennek, nem bántanak ahogy azt
ma az emberek mondják...hanem TANÍTANAK..és azt mondják, csak
azokat tanítják akiket érdemes..és lehet, hogy nem volt egy
boldog gyerekkorom, rágóta dolgozom, hogy anyunak segítsek(hisz
egyedül nevel engem és mé 2 testvérem),(bár mindazok ellenére
amik történtek nagyon apás voltam és midig tiszteletre és
becsületességre nevelt..)mégis semmin se változtatnék... Mert
így bármim lesz az életben egy kapcsolat, ember, pénz, vagy
bármi sokkal jobban fogom tudni értékelni mint a legtöbb mai
elkényeztetett fiatal.. és ez az egész úgy érzem erősebbé
tett..
Szóval ha egy ember nagyon szomorú és kétségbeesett
mindig azt mondom neki, hogy cserélnél valakivel? egy milliomos,
boldognak tűnő emberrel vagy bárkivel? Amíg nem(és tedd fel
magadban a kérdést, hogy mért nem..!!!!!), addig te kel, hogy
legyél a legboldogabb ember az egész világon......:)
Semmi nem számít a világon csak a szerelem!
Most olvastam
egy klassz leírást erről!
http://hu.shvoong.com/books/1867602-szerelem/
Mi a
véleményetek?Ugye lelki gyönyört okozó sorok?
Teljesen igazad van, hogy a szüleim téma "nem mindig
takarózás", és az is persze, kimutatott, hogy hozunk
magunkkal öntudatlanul magatartásmintákat a szüleinktől,
akarva-akaratlanul.
Én igazából azt gondolom, hogy bizonyos
"problémás" gyerekeknél, fiataloknál hajlamosak azért
mindent a "szülői háttérre rákenni"..., ami persze van
mikor helytálló is, de nem szabad elfelejteni azért azt sem, hogy
mindenkinek van önálló személyisége. És egy felnőtt fiatalnak
a döntése azért már a sajátja, legalábbis 18 éves kort
betöltve már igen. És a jog nem azt fogja kérdezni, ha elkövet
esetleg valamit, hogy miért, hanem azt fogja nézni, hogy
elkövette. A döntésünket nem lehet mindig másokra hárítani.
És, amit írsz, például párkapcsolatokra, persze, hogy
vannak esetek, mikor öntudatlanul a látott mintákat utánozzuk, de
számtalan olyan is van, amikor éppen a látott példák miatt
gyökeresen ellenkezően cselekszik tudatosan valaki, mint a szülei.
A szüleim így meg úgy nem mindig takarózás,bár lehet
vele,viszont egyik legmeghatározóbb forrás tudatalatti szinten
amit semmiképpen nem lehet kizárni,úgygondolom.
Bár
sokan nem mondják,talán nem is veszik észre,de irtósokmindenben a
szüleink viselkedésmintáit használjuk.Csak ez olyan korban
ivódott belénk,amikor
egy-ezt fel se fogtuk
kettő-ami már olyan régen volt hogy eszünk ágába se jutna
jelenlegi dolgok okait ott keresgélni
Például az
apa-anya ős archetipusa mint férfi és nő,illetve az apa anya
viszonyból érkezik a legeslegelső párkapcsolati
minta,természetesen direkt a tudatalattiba.
Erről van
egy érdekes cikk itt,bocs az éles kanyarért:
http://web.t-online.hu/stellium/4ast/jap04.html
Nagyon egyetértek veled abban, hogy az valahogy belső
meggyőződésből meg személyiségtől is függ, hogy az ember
mennyi mindent próbál ki az életben /jó- és rossz értelemben
is/, és mennyi mindent "enged meg magának" másokkal
szemben, meg magával szemben is. Valójában az szerintem olyan
"takarózás", hogy azért, mert a szüleim így meg
úgy... És maximálisan igaz az, hogy nem az a lényeg /legalábbis
egyáltalán nem mindig/, hogy a szülők esetleg elkövettek-e
hibát vagy sem. Az én apukám eléggé ivott, ennek ellenére soha
életemben /talán éppen ezért is?/ nem jutott eszembe, hogy olyan
szintig igyam magam /pedig van elég problémám, de az alkohol soha
nem megoldás/, hogy az már kimerítse a részegség fogalmát.
Megtanultam egy életre, hogy mi a "kulturált ivás"
fogalma. Az is igaz, hogy az apukám ennek ellenére nagyon
szerettem, mert - az ivástól függetlenül - egy fantasztikus
egyéniség, egy nagyon értelmes, polihisztor típusú ember volt.
És soha semelyikünket nem bántotta a családból, sem anyukámat
sem engem. És mondjuk ez más, mint ahol aki iszik az még
agresszív is! Az már nehezebb helyzet általában.
Szóval, tisztelem benned azt, hogy ilyen éretten, komolyan tudsz
gondolkozni dolgokról, és tudod, hogy mit nem szabad a saját
érdekedben megtenned. Az anyukád pedig jó emberismerő lehet, és
okos is, hogy teret engedett neked, hogy saját magad erejéből
jöjj rá arra, hogy mit szabad megtennéd, és minek nincs értelme,
vagy káros rád.
Szóval, sokkal károsabb szerintem is az a
nevelés, ahol mindent alapból tiltanak. Az ember úgyis olyan, hogy
annál inkább szeretne valamit, minél inkább tiltják, ha meg van
engedve, sok esetben már nem is olyan izgalmas a dolog.
jah és azért is elnézést, hogy nem ezzel a témával kapcsolatban
írtam, csak az még előrébb volt..pápá
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett, belemelegedtem és észre se
vettem, bocsi még egyszer pusz
Először is leszögezném, hogy nagyon örülök, hogy ilyen
érdekes, értékes és normális embereket ismerhetek meg
valamennyitőtök személyében...Nagyon örülök,hogy rátaláltam
erre a fórumra..
Ennek a topicnak most kezdtem el olvasni az
elejét, de elég sok van....de nem adom fel, és tök jó volt
látni, hogy ilyen összetartók vagytok és megvéditek egymást ha
jön egy tapintatlan bunkó (bocsánat). Nah erről
ennyit,köszi:)
A másik, hogy komolyan nem magam
fényezésére, de nálam nem volt(remélem nem is lesz)ilyen, hogy
bekattanjak..
Mondjuk volt egy kis ideig, mikor meg mondtam
anyumnak 14 évesen, hogy jó akkor elmegyek bulizni és kérlek
addig engedj el míg megbizhatsz bennem és amíg betartom a
szabályokat...mondjuk falun nőttem fel szal, bár itt is ének ám
a fiatalok...(most már város ám..:P) itt sokkal kevesebb veszély,
de én vhogy tudtam mi az értékrendem...pl:
14 éves
koromtól számtalanszor kínáltak droggal, fűvel, akartak,
meg...ni...de soha egyik sem, nah jó egyszer kipróbálás szintjén
a cigit de azt még anyu is tudta:)már akkor tudtam hogy egyszerűen
az nekem nem kell(pláne nem mint a legtöbbnek hogy divat)nah mind1
engem anyu elengedett bár volt nálam gázspray, és mindig sokan
mentünk fiúk,lányok...
Egész éjszakára kimaradtam már
akkor is és más ezen felháborodna de sztem nagyjából normális
gondolkodású lény lettem:) és eddig is csak eggyetlen kapcsolatom
van/volt majd két éve szal...no mindegy de nyilván ebből kevesebb
van..De ahogy a mai fiatalok(mintha én öreg lennék hihi,jól
látjátok magamat gúnyolom..hihi)beszélnek az elképesztő, csak
nézek nagyokat.
De az meg sztem hülyeség, hogy ha a szülő
alkoholista meg veri,meg stb akkor a gyerek se lesz normális..
merthogy apumnak mindháromból jutott, sajnos,de megfogadtam, hogy
jó akarok lenni, élvezni az életet, és embernek maradni..apum,
eltűnt több mint két éve, teljesen nyomtalanul,és így hogy anyu
elengedett, meg, hogy apum ilyen így(direkt nem írom, h volt ha
csak ha vki nem értené mert nekem Ő egész addig van míg be nem
bizonyosodik az ellenkezője) mégis sztem normális lettem, de
nyilván még rengeteget kell tanulnom... szal ez nagyon sok
mindentő függ sztem...de az tuti, hogy nagyopn sokat rontott volna
ha akkor megpróbál anyu visszfogni..nálam pont az segített, hogy
hagyott "felnőni" , na ennyitmára, bocsi hogy hosszú
lett...puszi
elolvastam az ajánlót, megnéztem a trailert is most neten. amit te
meg martinagore írtatok, azzal meg kiegészítettem.így arra
jutottam, hogy húúú, ez egy nagyon jó film lehet. de számomra
minden olyan film "ütős", ami gondolatokat ébreszt
bennem, pláne a többrétegű filmeknél, hogy mögé kell nézni,
kicsit megrági, emészteni, több napig hatással van, és muszáj
megnézni többször is. na azt szeretem. :)
Hát szerintem van benne egy kulcsjelenet, ami minden orgazmusra
vágyó nőnek üzenet...Amikor a szexológusnő már jó ideje
szenved magával, a párjával is rágörcsölnek mindenre, elmennek
a klubba...A párja semmit nem tett az orgazmusáért, még a
távirányítós vibratojás is a nő ötlete. Ebben a csaj is
hibás, mert megjátszotta az orgazmust és nem vallotta be, hogy nem
jó, pedg a pasi rá is kérdezett.
A Shortbus nevű
szórakozóhelyen a szexológus csaj teljesen fel van dobva a
távirányítós tojás miatt és várja az orgazmusát, de
lelombozza őt , amikor tanúja lesz a dominacsaj orgazmusának (aki
nem mellesleg az ő vibratojásán élvez el) :O)
Végre
felszakad belőle valami, és kiadja a felgyülemlett dühét.
Az a bizonyos kulcsjelenet, amikor tojik rá, ki mit gondol róla,
nagyközönség előtt kikapja és földbe tiporja a vibratojást. Ez
sztem szimbolikus.
Felad a megfelelési kényszerével, ellazul
(mert dühkitörések után az ember ellazul) és egy meditatív
állapotában orgazmusa lesz. Aztán rájön, hogy nem a megfelelő
pasival próbálkozott és szeretettel tud továbblépni a
kapcsolatából, nem gyűlölettel. Megpróbálja máshogy,másokkal,
mert rájön, hogy az orgazmusa belőle születik, nem lehet a
pasira kenni, még ha az nem is tett érte túl sokat. Közben meg
ugye a pasiról is kiderül, hogy mazo-eltérőek az igények.
"Röviden" is ilyen sokat tudtam írni-bocsesz, hogy
ilyen hosszú lett. :O)
Na ezzel tökéletesen egyetértek. És még valami Aninak:
1.
ha ennyire nem tudsz elvonatkoztatni magadtól és attól, hogy
nemcsak az orgazmusnélküliség lehet probléma, hanem minden
embernek megvan a maga problémája, amit próbál megoldani, vagy
valahogy boldogulni vele az életben, akkor tényleg nem látod a
fától az erdőt (de a film lényegét biztos nem).
2. te
szeretsz szenvedni. Te szeretsz inkább szomorkodni, ahelyett, hogy
végre egy kicsit felszabadultan tudjál nevetni azon, hogy nem
tökéletesen működnek a dolgok esetleg, de ez nem a világvége
és fölösleges rajta gyötrődni és hogy miközben a problémákon
rágódsz, addig elvárások nélkül élvezhetnéd a jelent.
Hidd el, Ani, hogy a szeretkezés, szex nem az orgazmusról szól.
Orgazmus nélkül is tökéletesen boldog lehetsz akár érzelmileg
is, ha együtt vagy azzal, akit kívánsz. És igenis lehet akár egy
pár perces együttlét is boldogító, attól, hogy eggyé válsz
azzal a férfival, akit szeretsz. Igenis ki lehet élvezni annak a
gyönyörét is, mikor a reggeli rohanásban /mielőtt felébred a
lányom, és iskolába rohanunk.../ pár percig még együtt lehetek
a másikkal. És ezt különösen értékelem, annál is inkább,
mert nem lehet mindig az enyém..., talán ettől értékelem
méginkább.
Hát a te ilyen irányú véleményeden meg se vagyok lepve,
mondhatnám előre tudhattam volna. Azt inkább meg se kérdem,
miért negatív, ha egy film lelkizős... :) Én inkább úgy
fogalmaznék, hogy nem szeretném, ha egysíkú lett volna, csak
szórakoztató, mert az hazug film lett volna úgy. Így tökéletes
szerintem, ahogy van. Emberek vagyunk, nem végigröhögjük az
életünket, néha szoktunk lelkizni is, szomorkodni, a baromállat
mindenünket. XD
Ezzel egyetértek...a film inkább lelkizős, szenvedős, mint
szórakoztató :S
Nem is az, hogy vicces... miért úgy nézed az embereket, hogy
"mások nyomora"... hát könyörgöm emberek vagyunk és
esendőek, problémákkal. Nekem is vannak problémáim, ha hiszed ha
nem. Ha nem ilyen jellegű, akkor másmilyen. A film arról szól, ha
észrevetted, hogy mindenkinek megvan a saját kis különbejáratú
problémája, esendősége, nemcsak a szexológusnőnek, de a vége
épp azért happy end, mert sikerül mindenkinek felszabadulnia
alóla, mégpedig nem azért, mert jót bőgnek egymás vállán,
hanem azért, mert végre elértek a felszabadulás azon fokára,
ahol ki is tudják nevetni egymás "nyomorát".