Beszélgetünk

Jó, nem minden esetben a szülőn múlik.A lényeg, hogy lásson a gyerek jó példát maga előtt. Előbb-utóbb hatni fog rá. Sokszor a kapálózásnál többet ér el az ember a csenddel, azzal, hogy biztos és nyugodt hátteret ad a problémák ellenére...nem?

A verseddel levettél a lábamról, ezt már én is fel akartam rakni.
Én meg ajánlottam egy filmet, egy kis ízelítő, mi várhat rátok.
A férjemet még nem tudtam rávenni arra, hogy megnézze, olyan lenne, mint az élveboncolás.

Ja, hát ez az, de ha "elő is kapnánk a farzsebből", még akkor sem "személyre, helyzetre szabott" tanácsot találnánk benne, hanem általános tanácsokat, és minden helyzet más és más, úgy, hogy nekünk kellene akkor is döntenünk, a "legjobb belátásunk szerint".

A hivatásoson az egyenruhát értettem.

Egy jó barát?Vagy magadra gondolsz őrangyalként?

És nincs arra idő, hogy előkapd a farzsebedből Ranschburg doktor vagy Vekerdy Tamás kézikönyvét, hanem spontán kell cselekedned, a józan eszedre hallgatva.

Hogy iskola helyett csavarog a haverokkal. Bandázik. Még jó, hogy van egy hivatásos "őrangyala", aki sokszor a semmiből bukkan elő, hogy megvédje, önmagától is.

lebukik?ez nem teljesen tiszta

Hidd el, Krisztián, hogy az ember "gyakorló szülőként" hatalmas lelkesedéssel, szeretettel veti bele magát a gyereknevelésbe, és ennek ellenére később "bárhogyan is figyel oda", hogy mit csinál a gyerekével kapcsolatosan, később már önmaga sem biztos abban, hogy az adott helyzetben mindig azt kellett volna-e tennie, amit tett. És mindig lesznek olyan döntéshelyzetek, amit később "hibának" könyvel el magában. Arról nem is beszélve, hogy a nevelés egy kétirányú folyamat, ahol a nevelő és a nevelt mindig "hatnak" egymásra.

Nincs kamasz gyerekem, mivel én a kamaszkoron vagyok túl, ám az anyaságon nem, így látom. Ez is csak egy nézőpont a sok közül. Talán pont azért jobban meg is értem, mit miért tesz egy kamasz, mert a másik oldalba még nem nyertem bepillantást (szülőszerep). Ráadásul nehéz kamaszkorom volt.Elfogult vagyok.
Pluszban pedagóguscsaládból származom...reménytelen....;O)

Szerintem nincs "mit megvédeni", Blanche, mert nem hiszem, hogy hibát követtetek volna el. Nekem az a véleményem, hogy egy szülő bármilyen jóakarattal, a legnagyobb tudásával és szeretetével is neveli a gyerekét, akkor is vannak olyan hatások, amiket nem tud kiküszöbölni. Az iskola, a barátok, a média, mind-mind "nevel", és mi szülők maximum azt tudjuk tenni, hogy elmondjuk a mi "verziónkat", de minden gyerek más-más személyiség, ami az egyiknél beválik, az nem biztos, hogy a másik gyerekednél is célravezető. Mondjuk én még a tinédzserkornál nem tartok a lányomnál, de a párom gyerekeiről hallok "nehéz" dolgokat.

Nem bántás képpen mondom, régen talán én is így hittem, de a valóság egészen más. Látszik, hogy nincs kamasz gyereked. Alapvetően a "félig tele pohár" optimizmusát vallom, de amikor 2-3 hetente rendszeresen a romjaimból kell újjáépítenem magam, nagyon nehéz. Ha már 2-3 hét nyugalom van körülötte, megszólal a fejemben egy vészcsengő, hogy valami készül, jó lesz résen lenni. És akkor jön is a telefon vagy az utcán bukik le.
Hetente-kéthetente, ahogy éppen alakul, lelkizős, sírós szeánszokat tartunk hárman, négyen, sőt öten is, ha a nagyobbik lányom vőlegénye is beszáll.
Kerestem neki pszichológust is, hogy vele beszélje meg azt, amit velünk vagy a nővérével nem akar.

Remélem,hogy nem szúrok el semmit sem,mert odaszoktam figyelni arra ,hogy mit csinálok ha a gyerekkel foglalkozok.

Köszi,hogy megvédesz.
Nem olyan könnyű a barátok rossz hatását ellensúlyozni, mi már iskolát is váltottunk emiatt. Nem hallgat ránk semmiben, megy a saját feje után, 15 éves, és azt hiszi , neki is ugyanazt lehet, mint az 5 évvel idősebb nővérének.
14 évesen már túl volt az első szexuális "élményen", ha annak lehet nevezni. Még jó, hogy védekeztek.
Nem vagyunk züllött család, nem váltunk el ,nyitottak vagyunk egy ésszerű határig mindenre.
Azt az alvás dolgot csak azért mondtam, mert olyan állapotban voltam már miatta, hogy tiszta depis lettem.
Folyton én takargatom a disznóságait, hogy a férjemet kíméljem, mert ő is teljesen maga alatt van sokszor.

Ugyan....a lényeg, hogy bármit teszel, a gyereked szemében hitelesen tükröződjön. Akkor jó lesz a viszony. Te leszel neki a minta.
(jujj, egyébként gratula!gyönyörű gyerek) :O)

Rám húzzátok a vizes lepedőt ezekkel a tapasztalatokkal a kamaszokkal kapcsolatban.

Erről a témáról jutott eszembe, hogy valamelyik nap mondta a párom, hogy a legnagyobb fia /22 éves/ ugyanazokat a dolgokat /fotózás, ugyanaz a márkájú kocsi/ kedveli, mint Ő, tehát az édesapja annak idején. Elég feszült köztük a viszony - mivel a fia az anyja pártján van inkább, és, ahogy így elmondja a párom, mégis "öntudatlanul" ugyanazokat a dolgokat kedveli, hasonló dolgokkal kezd el foglalkozni, mint az édesapja. Igazából annyira sajnálom a párom azért, hogy a fiai nem érzik még át, hogy az apjuknak szükség van a boldogságra. És sajnálom, hogy egy ilyen érzékeny, jólelkű férfi igazából magára marad. És, azt mondja, ha én nem vagyok, gyakorlatilag nincs senkije. Szomorú, de majd rájönnek a gyerekei, hogy az apjuk egy nagyon jólelkű ember... És, bizony nem könnyű több gyereknél "átesni" a tinédzserkor "viszontagságain".

Lehet, hogy magamból indulok ki, de azt ne felejtse el egy szülő sem, hogy ő is sokat tanulhat abból az 5 évből saját magáról-amit kihagyna, átaludna. Szerintem a pedagógus ismid nem szívesen fejlődik.

Hát, mit ne mondjak...sokszor a szülők is hibásak, ha lezüllik a gyerek.
Olyan könnyű a kamaszkorra fogni mindent rosszat, de a szülők elfelejtik sokszor, hogy a kamasz élesebben látja a hazugságaikat, mint ők maguk, mert kegyetlenül őszinte időszakában van.Mondhatni ösztönösen ráérez az ellentmondásokra, hiszen önmagát keresi és próbálja SAJÁT MAGÁT a jó vagy rossz -addig látott- példákból felépíteni.

Remélem,hogy a fiamnak nem lesz olyan időszaka,hogy bekattan...bár ő is lesz kamasz,és akkor szerintem jaj lesz nekünk. =)

Remélem,hogy a fiamnak nem lesz olyan időszaka,hogy bekattan...ár ő is lesz kamasz,és akkor szerintem jaj lesz nekünk. =)

Egy pedagógus ismerősünk mondta egyszer, hogy 15 évig imádkozott azért, hogy szerethesse a gyerekét, 15 évig pedig azért, hogy meg ne gyűlölje.
Mert minden gyereknél eljön az az időszak, amikor bekattan, kinél előbb, kinél utóbb, csak valahogy meg kell próbálni túlélni. Én azt szoktam mondani, de jó lenne átaludni mondjuk 5 évet, addigra talán túllennénk ezen. Szerencsés az, akinek a gyereke a más kárán tanul, és nem olyan, hogy a sajátján se.

Meg mostanában a 15+ korúak már kocsmáznak,a legtöbb már dohányzik is és nagyon sokuk kipróbált már tiltott anyagokat is.

Ezért nem engedem el a lányom bulizni. Van vele így is elég baj.

Szerintem a szülők legtöbbször nem is tudják,hogy egy buli alkalmával mik történhetnek a gyerekeikkel.

Anthico,ugyanazt írtad le mint amit én csak bővebben. Nem tűnt fel??

Ez azért nem így van...éppen múltkor olvastam egy kint élő magyar nő cikkét és annak kapcsán kerestem fel pár japán kapcsolatokról szóló cikket, amit szakemberek írtak.
Igaz, nagyon nagy hagyományok uralkodnak ott és teljesen más az értékrendjük. Nekünk, nyugatiaknak elképzelhetetlen, h csak akkor mutatkozzunk kettesben valakivel a társadalom előtt, ha össze is akarjuk kötni az életünket. Náluk nincs járás, nincs szakítás...mert ha egyszer kettesben megláttak egy japán nőt egy japán férfival, azután az ismerősök, rokonok úgy veszik, h ez egy életre is fog szólni. Nyugati szemmel sokminden túl konzervatívnak tűnik, de ők ebben nevelkednek fel, ők nem élik át a mi hétköznapjainkat, ezért nem is lehet mondani, h szenvednének.
Ha pedig elválik egy nő, akkor szinte semmi esélye munkát vagy párt találni, mert teljesen leírják.

Nézd meg a 105712-t.
Miután így belemerítettétek pennátokat a gésákba, :)
kivárom, amíg befejezitek, különben is tanulnom kell. Bocsi.
(Csak az egyik oldalon ezt a kérdést tettétek fel. Hol vannak a szülők, amikor a tinik részegen fetrengenek az utcán. Bár az enyém még itt nem tart. Hála istennek!)

Ez alatt mire gondolsz??

NANÁ, HOGY FORDÍTVA ÍRTAM!!!
A szöveg helyesen: "problémás gyerekek szülei" lett volna.

Na igen,teljesen más a kultúránk. Még jó,hogy nem japán vagyok.

De látod,nem vehető kihasználásnak,csak tőlünk nézve...mert ott ez a megszokott,az elfogadott,a hagyomány.Ők talán nem is érzik annak,mert ebben a kultúrában élnek. Nem összevethető a két világ,mert teljesen más.

Az egy dolog,hogy jól megélnek ebből de a japán férfiak igazából kihasználják a saját párjaikat. =S

Úgy látom, jó témát dobtam fel. Szinte égnek a vonalak. De én ilyen mélyen még nem merültem el ebben, így nem nagyon tudok hozzászólni. Különben is egy másik témával készülök, a "Hol vannak a problémás szülők gyerekei?" kérdésben ugyanis érintett vagyok. De majd máskor.

A japán feleségekre olyan szinten van rábízva a háztartás, hogy a családi kasszát ők kezelik, ők döntenek fontos családi kérdésekről, kiadásokról, a férfi teljesen rájuk bízza magát ebben a kérdésben. Ennek az az ára, hogy a külvilág felé játsszák az alázatost, ám az irányítás az ő kezükben van.
A férfiak a japán társadalomban sztem totál a nőkre bízzák magukat. Nincs ezzel semmi gond...
csak a japán nőket nem értem, hogyan tudnak felnézni a japán hapsikra... :P

Hajjaj, addig örülj, amíg nem a nigériai feleségtartásról van szó. :) Na meg sok békát lenyelnek a japán nők, de azért annyira panaszkodniuk se kell, elég jól megélnek ők ebből. :)

De akkor Japánban a feleségek/élettársak mind eszközök az ottani férfiak számára....szégyen. Örülök,hogy itt nincs ilyen.

Mert nem normálisak:)

Na miért vesznek használt diáklány bugyit??

Azt is ródd már fel, hogy a japán férfiak miért vesznek automatából használt diáklány bugyit? XD

"nem pattognak annyit, nehogy a végén elveszítsék azt az életformát, amit a férjük lehetővé tesz nekik." Csak itt jön be amit mondtam,hogy a nők nem egyenrangúként való kezelése meg magával vonja ezt az egészet...hogy rászorulnak a férfira...aztán emiatt kell beletörődniük dolgokba.Szóval sok összefüggés van itt.

Nem. Ha ez az intézmény nem lenne, akkor sok pasi otthon adná ki a feszkót, az meg nem tenne jót senkinek sem. Mondom a japó pasik kicsit tudathasadásosak. Tisztelik a feleségüket annyira, hogy nem engedik ki a gőzt otthon, de le is nézik azért őket. Érdekes dolog, de ahogy Raphael is írta, a japán kultúra elég sajátos (és akkor még finoman fejeztem ki magam). :)

Na jó,de ez náluk nem számít megcsalásnak??

Nem így mondanám. Inkább azt mondom, hogy nem pattognak annyit, nehogy a végén elveszítsék azt az életformát, amit a férjük lehetővé tesz nekik. Nem is akarnak egyenrangúak lenni igazából, de cserébe nem féltékenykednek állandóan a férjükre, ami azért ha sok nyugati és európai háztartásban is meglehetne.

Csak ugye annyira ragaszkodnak egyes hagyományokhoz,és gondolkodásmódhoz....Tehát a nők ott beletörődnek hogy nem egyenrangúak,és a férjet elküldik gésához akik viszont el vannak ismerve,holott a feleségek is ugyanúgy megadhatnák mindazt,amire a férfi vágyik...csak a hagyományok nem ezt diktálják abban a kultúrában.Egy feleség ott hiába lenne pont olyan mint egy gésa,akkor sem kapná meg azt a megbecsülést.Ezért inkább nem próbálkoznak...hiszen hiábavaló.

Hát ez az, hogy egy szimpla kurva mikor tanul iskolában teaszertartást, művészeteket, shamiszenjátékot? :) ahhoz a mesterséghez nem kell tanulni. :) Sok könyvet olvastam a témában, és bizony elmondható, hogy egy feleséget nem lehet megcsalni, mert azért mégiscsak ő szülte a gyerekeket, de nem is lehet tőle ezek után olyan dolgokat elvárni, mint egy hivatásos szórakoztató nőtől, márpedig sok férfinak ez az igénye. Ez abból is következik, hogy a japán férfiak mind gyerekek még agyilag és lelkileg. Egy felelős üzletember kieresztheti a gőzt a gésáknál, ha már a civil életében folyton komolynak kell lennie, ezért igényli annyira, hogy amikor gésánál van, akkor azt csinálhasson, amit csak akar, ami csak jólesik neki, hogy végre kiszolgálva érezhesse magát. Egyébként szerintem is az a dolga egy nőnek, hogy kiszolgálja a férfit. Ezt viszont egy leterhelt feleségtől nem lehet elvárni, így maradnak más levezető szelepek. Azt hiszem a japán házasságok háromnegyede nem lenne működőképes uniformist hordó diáklányok és gésák nélkül. :)

Idáig csak annyit tudtam a gésákról,hogy kurvák,meg,hogy szigorú tanulásban/neveltetésben van részük. De akkor a gésák kiváltják a háziasszonyokat?? ("...Mindenről elbeszélgetni egy férfival, nagyon komolyan odafigyelni rá, kedvesnek lenni, szórakoztatni a férfit ...")

Ez komoly. Alig vannak valamibe nézve ezek a háziasszonyok ott. Amúgy a közhit teljesen azt hiszi, hogy a gésák a kurvák. De nem mert a japán kurvákra külön kifejezés van. Természetesen a gésák is szexelnek, de ami a szexet megelőzi, ahhoz érteni is kell részükről. Mindenről elbeszélgetni egy férfival, nagyon komolyan odafigyelni rá, kedvesnek lenni, szórakoztatni a férfit egy külön művészet, ahhoz nem elég jól kinézni és jól tudni cidázni.

Szerintem általában le vannak nézve...de a férfiak a szexért cserébe sokszor megalkuvóak...nem igaz ;)? Amúgy direkt azt is említettem(ha jól emlékszem),hogy más kultúra szemszögéből nem is lehet rendes rálátás arra a világra...tehát nem lehet itteni dolgokat ottani dolgokra vonatkoztatni.Nem lehet ilyet mondani hogy gésa=prostituált,mert annyira eltérő a két kultúra,hogy ez ilyen formában nem értelmezhető.Szóval bonyolult ez...van egyfajta romantikája a dolognak.

Akkor én eddig tévhitben voltam a gésákkal kapcsolatban... Én azt hittem,hogy a gésák azok egyenlőek a k*rvákkal,de ezek szerint nem. "...Japánban amúgyis csak a feleségek vannak lenézve, akik sokszor küldik el frusztrált párjukat gésához...."---> ez komoly??