FÓRUM
Beszélgetünk
Jó, nem minden esetben a szülőn múlik.A lényeg, hogy lásson a
gyerek jó példát maga előtt. Előbb-utóbb hatni fog rá. Sokszor
a kapálózásnál többet ér el az ember a csenddel, azzal, hogy
biztos és nyugodt hátteret ad a problémák ellenére...nem?
A verseddel levettél a lábamról, ezt már én is fel akartam
rakni.
Én meg ajánlottam egy filmet, egy kis ízelítő, mi
várhat rátok.
A férjemet még nem tudtam rávenni arra,
hogy megnézze, olyan lenne, mint az élveboncolás.
Ja, hát ez az, de ha "elő is kapnánk a farzsebből",
még akkor sem "személyre, helyzetre szabott" tanácsot
találnánk benne, hanem általános tanácsokat, és minden helyzet
más és más, úgy, hogy nekünk kellene akkor is döntenünk, a
"legjobb belátásunk szerint".
A hivatásoson az egyenruhát értettem.
Egy jó barát?Vagy magadra gondolsz őrangyalként?
És nincs arra idő, hogy előkapd a farzsebedből Ranschburg doktor
vagy Vekerdy Tamás kézikönyvét, hanem spontán kell cselekedned,
a józan eszedre hallgatva.
Hogy iskola helyett csavarog a haverokkal. Bandázik. Még jó, hogy
van egy hivatásos "őrangyala", aki sokszor a semmiből
bukkan elő, hogy megvédje, önmagától is.
lebukik?ez nem teljesen tiszta
Hidd el, Krisztián, hogy az ember "gyakorló szülőként"
hatalmas lelkesedéssel, szeretettel veti bele magát a
gyereknevelésbe, és ennek ellenére később "bárhogyan is
figyel oda", hogy mit csinál a gyerekével kapcsolatosan,
később már önmaga sem biztos abban, hogy az adott helyzetben
mindig azt kellett volna-e tennie, amit tett. És mindig lesznek
olyan döntéshelyzetek, amit később "hibának" könyvel
el magában. Arról nem is beszélve, hogy a nevelés egy
kétirányú folyamat, ahol a nevelő és a nevelt mindig
"hatnak" egymásra.
Nincs kamasz gyerekem, mivel én a kamaszkoron vagyok túl, ám az
anyaságon nem, így látom. Ez is csak egy nézőpont a sok közül.
Talán pont azért jobban meg is értem, mit miért tesz egy kamasz,
mert a másik oldalba még nem nyertem bepillantást (szülőszerep).
Ráadásul nehéz kamaszkorom volt.Elfogult vagyok.
Pluszban
pedagóguscsaládból származom...reménytelen....;O)
Szerintem nincs "mit megvédeni", Blanche, mert nem hiszem,
hogy hibát követtetek volna el. Nekem az a véleményem, hogy egy
szülő bármilyen jóakarattal, a legnagyobb tudásával és
szeretetével is neveli a gyerekét, akkor is vannak olyan hatások,
amiket nem tud kiküszöbölni. Az iskola, a barátok, a média,
mind-mind "nevel", és mi szülők maximum azt tudjuk
tenni, hogy elmondjuk a mi "verziónkat", de minden gyerek
más-más személyiség, ami az egyiknél beválik, az nem biztos,
hogy a másik gyerekednél is célravezető. Mondjuk én még a
tinédzserkornál nem tartok a lányomnál, de a párom gyerekeiről
hallok "nehéz" dolgokat.
Nem bántás képpen mondom, régen talán én is így hittem, de a
valóság egészen más. Látszik, hogy nincs kamasz gyereked.
Alapvetően a "félig tele pohár" optimizmusát vallom, de
amikor 2-3 hetente rendszeresen a romjaimból kell újjáépítenem
magam, nagyon nehéz. Ha már 2-3 hét nyugalom van körülötte,
megszólal a fejemben egy vészcsengő, hogy valami készül, jó
lesz résen lenni. És akkor jön is a telefon vagy az utcán bukik
le.
Hetente-kéthetente, ahogy éppen alakul, lelkizős,
sírós szeánszokat tartunk hárman, négyen, sőt öten is, ha a
nagyobbik lányom vőlegénye is beszáll.
Kerestem neki
pszichológust is, hogy vele beszélje meg azt, amit velünk vagy a
nővérével nem akar.
Remélem,hogy nem szúrok el semmit sem,mert odaszoktam figyelni arra
,hogy mit csinálok ha a gyerekkel foglalkozok.
Köszi,hogy megvédesz.
Nem olyan könnyű a barátok rossz
hatását ellensúlyozni, mi már iskolát is váltottunk emiatt. Nem
hallgat ránk semmiben, megy a saját feje után, 15 éves, és azt
hiszi , neki is ugyanazt lehet, mint az 5 évvel idősebb
nővérének.
14 évesen már túl volt az első szexuális
"élményen", ha annak lehet nevezni. Még jó, hogy
védekeztek.
Nem vagyunk züllött család, nem váltunk el
,nyitottak vagyunk egy ésszerű határig mindenre.
Azt az
alvás dolgot csak azért mondtam, mert olyan állapotban voltam már
miatta, hogy tiszta depis lettem.
Folyton én takargatom a
disznóságait, hogy a férjemet kíméljem, mert ő is teljesen maga
alatt van sokszor.
Ugyan....a lényeg, hogy bármit teszel, a gyereked szemében
hitelesen tükröződjön. Akkor jó lesz a viszony. Te leszel neki a
minta.
(jujj, egyébként gratula!gyönyörű gyerek) :O)
Rám húzzátok a vizes lepedőt ezekkel a tapasztalatokkal a
kamaszokkal kapcsolatban.
Erről a témáról jutott eszembe, hogy valamelyik nap mondta a
párom, hogy a legnagyobb fia /22 éves/ ugyanazokat a dolgokat
/fotózás, ugyanaz a márkájú kocsi/ kedveli, mint Ő, tehát az
édesapja annak idején. Elég feszült köztük a viszony - mivel a
fia az anyja pártján van inkább, és, ahogy így elmondja a
párom, mégis "öntudatlanul" ugyanazokat a dolgokat
kedveli, hasonló dolgokkal kezd el foglalkozni, mint az édesapja.
Igazából annyira sajnálom a párom azért, hogy a fiai nem érzik
még át, hogy az apjuknak szükség van a boldogságra. És
sajnálom, hogy egy ilyen érzékeny, jólelkű férfi igazából
magára marad. És, azt mondja, ha én nem vagyok, gyakorlatilag
nincs senkije. Szomorú, de majd rájönnek a gyerekei, hogy az apjuk
egy nagyon jólelkű ember... És, bizony nem könnyű több
gyereknél "átesni" a tinédzserkor
"viszontagságain".
Lehet, hogy magamból indulok ki, de azt ne felejtse el egy szülő
sem, hogy ő is sokat tanulhat abból az 5 évből saját
magáról-amit kihagyna, átaludna. Szerintem a pedagógus ismid nem
szívesen fejlődik.
Hát, mit ne mondjak...sokszor a szülők is hibásak, ha lezüllik a
gyerek.
Olyan könnyű a kamaszkorra fogni mindent rosszat, de
a szülők elfelejtik sokszor, hogy a kamasz élesebben látja a
hazugságaikat, mint ők maguk, mert kegyetlenül őszinte
időszakában van.Mondhatni ösztönösen ráérez az
ellentmondásokra, hiszen önmagát keresi és próbálja SAJÁT
MAGÁT a jó vagy rossz -addig látott- példákból felépíteni.
Remélem,hogy a fiamnak nem lesz olyan időszaka,hogy bekattan...bár
ő is lesz kamasz,és akkor szerintem jaj lesz nekünk. =)
Remélem,hogy a fiamnak nem lesz olyan időszaka,hogy bekattan...ár
ő is lesz kamasz,és akkor szerintem jaj lesz nekünk. =)
Egy pedagógus ismerősünk mondta egyszer, hogy 15 évig imádkozott
azért, hogy szerethesse a gyerekét, 15 évig pedig azért, hogy meg
ne gyűlölje.
Mert minden gyereknél eljön az az időszak,
amikor bekattan, kinél előbb, kinél utóbb, csak valahogy meg kell
próbálni túlélni. Én azt szoktam mondani, de jó lenne átaludni
mondjuk 5 évet, addigra talán túllennénk ezen. Szerencsés az,
akinek a gyereke a más kárán tanul, és nem olyan, hogy a
sajátján se.
Meg mostanában a 15+ korúak már kocsmáznak,a legtöbb már
dohányzik is és nagyon sokuk kipróbált már tiltott anyagokat is.
Ezért nem engedem el a lányom bulizni. Van vele így is elég baj.
Szerintem a szülők legtöbbször nem is tudják,hogy egy buli
alkalmával mik történhetnek a gyerekeikkel.
Anthico,ugyanazt írtad le mint amit én csak bővebben. Nem tűnt
fel??
Ez azért nem így van...éppen múltkor olvastam egy kint élő
magyar nő cikkét és annak kapcsán kerestem fel pár japán
kapcsolatokról szóló cikket, amit szakemberek írtak.
Igaz,
nagyon nagy hagyományok uralkodnak ott és teljesen más az
értékrendjük. Nekünk, nyugatiaknak elképzelhetetlen, h csak
akkor mutatkozzunk kettesben valakivel a társadalom előtt, ha
össze is akarjuk kötni az életünket. Náluk nincs járás, nincs
szakítás...mert ha egyszer kettesben megláttak egy japán nőt egy
japán férfival, azután az ismerősök, rokonok úgy veszik, h ez
egy életre is fog szólni. Nyugati szemmel sokminden túl
konzervatívnak tűnik, de ők ebben nevelkednek fel, ők nem élik
át a mi hétköznapjainkat, ezért nem is lehet mondani, h
szenvednének.
Ha pedig elválik egy nő, akkor szinte semmi
esélye munkát vagy párt találni, mert teljesen leírják.
Nézd meg a 105712-t.
Miután így belemerítettétek
pennátokat a gésákba, :)
kivárom, amíg befejezitek,
különben is tanulnom kell. Bocsi.
(Csak az egyik oldalon ezt
a kérdést tettétek fel. Hol vannak a szülők, amikor a tinik
részegen fetrengenek az utcán. Bár az enyém még itt nem tart.
Hála istennek!)
NANÁ, HOGY FORDÍTVA ÍRTAM!!!
A szöveg helyesen:
"problémás gyerekek szülei" lett volna.
Na igen,teljesen más a kultúránk. Még jó,hogy nem japán vagyok.
De látod,nem vehető kihasználásnak,csak tőlünk nézve...mert
ott ez a megszokott,az elfogadott,a hagyomány.Ők talán nem is
érzik annak,mert ebben a kultúrában élnek. Nem összevethető a
két világ,mert teljesen más.
Az egy dolog,hogy jól megélnek ebből de a japán férfiak
igazából kihasználják a saját párjaikat. =S
Úgy látom, jó témát dobtam fel. Szinte égnek a vonalak. De én
ilyen mélyen még nem merültem el ebben, így nem nagyon tudok
hozzászólni. Különben is egy másik témával készülök, a
"Hol vannak a problémás szülők gyerekei?" kérdésben
ugyanis érintett vagyok. De majd máskor.
A japán feleségekre olyan szinten van rábízva a háztartás, hogy
a családi kasszát ők kezelik, ők döntenek fontos családi
kérdésekről, kiadásokról, a férfi teljesen rájuk bízza magát
ebben a kérdésben. Ennek az az ára, hogy a külvilág felé
játsszák az alázatost, ám az irányítás az ő kezükben
van.
A férfiak a japán társadalomban sztem totál a nőkre
bízzák magukat. Nincs ezzel semmi gond...
csak a japán
nőket nem értem, hogyan tudnak felnézni a japán hapsikra... :P
Hajjaj, addig örülj, amíg nem a nigériai feleségtartásról van
szó. :) Na meg sok békát lenyelnek a japán nők, de azért
annyira panaszkodniuk se kell, elég jól megélnek ők ebből. :)
De akkor Japánban a feleségek/élettársak mind eszközök az
ottani férfiak számára....szégyen. Örülök,hogy itt nincs
ilyen.
Na miért vesznek használt diáklány bugyit??
Azt is ródd már fel, hogy a japán férfiak miért vesznek
automatából használt diáklány bugyit? XD
"nem pattognak annyit, nehogy a végén elveszítsék azt az
életformát, amit a férjük lehetővé tesz nekik." Csak itt
jön be amit mondtam,hogy a nők nem egyenrangúként való kezelése
meg magával vonja ezt az egészet...hogy rászorulnak a
férfira...aztán emiatt kell beletörődniük dolgokba.Szóval sok
összefüggés van itt.
Nem. Ha ez az intézmény nem lenne, akkor sok pasi otthon adná ki a
feszkót, az meg nem tenne jót senkinek sem. Mondom a japó pasik
kicsit tudathasadásosak. Tisztelik a feleségüket annyira, hogy nem
engedik ki a gőzt otthon, de le is nézik azért őket. Érdekes
dolog, de ahogy Raphael is írta, a japán kultúra elég sajátos
(és akkor még finoman fejeztem ki magam). :)
Na jó,de ez náluk nem számít megcsalásnak??
Nem így mondanám. Inkább azt mondom, hogy nem pattognak annyit,
nehogy a végén elveszítsék azt az életformát, amit a férjük
lehetővé tesz nekik. Nem is akarnak egyenrangúak lenni igazából,
de cserébe nem féltékenykednek állandóan a férjükre, ami
azért ha sok nyugati és európai háztartásban is meglehetne.
Csak ugye annyira ragaszkodnak egyes hagyományokhoz,és
gondolkodásmódhoz....Tehát a nők ott beletörődnek hogy nem
egyenrangúak,és a férjet elküldik gésához akik viszont el
vannak ismerve,holott a feleségek is ugyanúgy megadhatnák
mindazt,amire a férfi vágyik...csak a hagyományok nem ezt
diktálják abban a kultúrában.Egy feleség ott hiába lenne pont
olyan mint egy gésa,akkor sem kapná meg azt a megbecsülést.Ezért
inkább nem próbálkoznak...hiszen hiábavaló.
Hát ez az, hogy egy szimpla kurva mikor tanul iskolában
teaszertartást, művészeteket, shamiszenjátékot? :) ahhoz a
mesterséghez nem kell tanulni. :) Sok könyvet olvastam a témában,
és bizony elmondható, hogy egy feleséget nem lehet megcsalni, mert
azért mégiscsak ő szülte a gyerekeket, de nem is lehet tőle ezek
után olyan dolgokat elvárni, mint egy hivatásos szórakoztató
nőtől, márpedig sok férfinak ez az igénye. Ez abból is
következik, hogy a japán férfiak mind gyerekek még agyilag és
lelkileg. Egy felelős üzletember kieresztheti a gőzt a
gésáknál, ha már a civil életében folyton komolynak kell
lennie, ezért igényli annyira, hogy amikor gésánál van, akkor
azt csinálhasson, amit csak akar, ami csak jólesik neki, hogy
végre kiszolgálva érezhesse magát. Egyébként szerintem is az a
dolga egy nőnek, hogy kiszolgálja a férfit. Ezt viszont egy
leterhelt feleségtől nem lehet elvárni, így maradnak más
levezető szelepek. Azt hiszem a japán házasságok háromnegyede
nem lenne működőképes uniformist hordó diáklányok és gésák
nélkül. :)
Idáig csak annyit tudtam a gésákról,hogy kurvák,meg,hogy
szigorú tanulásban/neveltetésben van részük. De akkor a gésák
kiváltják a háziasszonyokat?? ("...Mindenről elbeszélgetni
egy férfival, nagyon komolyan odafigyelni rá, kedvesnek lenni,
szórakoztatni a férfit ...")
Ez komoly. Alig vannak valamibe nézve ezek a háziasszonyok ott.
Amúgy a közhit teljesen azt hiszi, hogy a gésák a kurvák. De nem
mert a japán kurvákra külön kifejezés van. Természetesen a
gésák is szexelnek, de ami a szexet megelőzi, ahhoz érteni is
kell részükről. Mindenről elbeszélgetni egy férfival, nagyon
komolyan odafigyelni rá, kedvesnek lenni, szórakoztatni a férfit
egy külön művészet, ahhoz nem elég jól kinézni és jól tudni
cidázni.
Szerintem általában le vannak nézve...de a férfiak a szexért
cserébe sokszor megalkuvóak...nem igaz ;)? Amúgy direkt azt is
említettem(ha jól emlékszem),hogy más kultúra szemszögéből
nem is lehet rendes rálátás arra a világra...tehát nem lehet
itteni dolgokat ottani dolgokra vonatkoztatni.Nem lehet ilyet mondani
hogy gésa=prostituált,mert annyira eltérő a két kultúra,hogy ez
ilyen formában nem értelmezhető.Szóval bonyolult ez...van
egyfajta romantikája a dolognak.
Akkor én eddig tévhitben voltam a gésákkal kapcsolatban... Én
azt hittem,hogy a gésák azok egyenlőek a k*rvákkal,de ezek
szerint nem. "...Japánban amúgyis csak a feleségek vannak
lenézve, akik sokszor küldik el frusztrált párjukat
gésához...."---> ez komoly??