Beszélgetünk

Remélem innentől minden jóra fordul...de azt a 16évet elvette tőled :(

De az igaz szerelem az olyan, hogy szeretem a hibáit is, látom, hogy ezektől is az, aki. Úgyhogy nem tökéletesnek kell egymást látni, hanem szerethetőnek minden ellenére.

Ha van 3pici gyereked,akikkel nem nagyon van hova menned,akkor talán másképp gondolkodsz...onnantól nem te vagy az első,hanem a gyerekek. És egy ilyen férj nem hagyja csak úgy elmenni a nőt a gyerekekkel...

de a lényeg, hogy képes vagy kilépni belőle. sokan csak várnak, reménykednek, nem tesznek semmit a boldogságukért. neked ennyi idő kellett ahhoz, hogy rájöjj, mégsem ezt az életet akarod. remélem a szerelmeddel boldogok lesztek.:)

rózsaszín köd:) hát az nálam már elszállt:) szerelmes vagyok, de azért már kezdem észrevenni párom hibáit(pár éve), s ő is az enyéimet:):) s valóban, amíg az ember vakszerelmes, addig minden szép és jó, s utána szembesül az ember dolgokkal, ha a hályog lehullt a szemről:) és akkor jön a lényegi része a kapcsolatnak: vagy magasabb szintre emelkedik, vagypedig elhal, megszokás, unalom lesz belőle.

Remélem én is...és kívánom is neked. Nektek mindannyiatoknak, hogy sose kerüljetek ilyen helyzetbe, mint én.
Az érdekes, hogy most hogy elhagytam, még ő van megsértődve, és azt mondja én teszem tönkre ezzel a döntésemmel...holott ő tett (tehetett) volna tönkre engem, marha mázlim hogy pozitív beállítottságú vagyok, és átlépek mindenen. De 16 évem azéletemből elmúlt...16 év!!!

Én csak példákat hoztam fel, amikor is egy erős jellemű ember nem tűr el dolgokat..köd ide, köd oda.

Számomra egyszerűek a képletek...ennyi...
Kerültem olyan helyzetbe, amikor is mindenféle köd ellenére tudtam,h ez már nem fér bele egy normális kapcsolatba.

Na remélem ezt sose fogom megérteni.

Épp hogy még csak az a szerelem.

Az a szerelem sose volt szerelem, majd ki is derül róla előbb vagy utóbb-amelyik ilyet megbocsájt.

Túlságosan leegyszerűsíted a dolgokat a fejedben. Kívánom ne kerülj sosem ilyen helyzetbe,mint Hercegnő vagy az édesanyám...de ez nem ilyen egyszerű,ahogyan azt te elképzeled.

Itt most semmiféle verésről nem volt szó,hanem csak arról,hogy a rózsaszín ködtől nem látta,hogy a párja milyen "ragaszkodó".

Nem kell ahhoz érzelmileg sérültnek lenni...a szerelem mindent megbocsájt...

Sajnos egy érzelmileg sérült ember tekinthet ilyet a szerelem jelének, ahogy egy gyenge, befolyásolható személyiség is. Akit például bántottak gyerekkorában (fizikailag vagy pszichésen), annak a bántás a normális, ahhoz köti a szeretetkifejezést és később is tudat alatt ilyen párt választ magának. :S

Vagy mikor megcsalják az embert..szeretheti, imádhatja, de olyan tüske marad benne még ha meg is bocsát jobb esetben.

Ha engem megütne valaki, azért a köd és a szerelem ellenére tudnám, h ez már túlzás és jócskán túllépte a megengedett határt.

Egyetértek. Talán az mebernek néha vannak rossz érzései, de ez is egyfajta módosult tudatállapot, amikor nem konkretizálja, hogy esetleg baj van. Szerintem sok nőnek volt olyan párkapcsolata az életében,a mit utólag legszívesebben kiradírozna, na az is ilyesmire vezethető vissza.

Szerintem a rózsaszín ködöt azért nevezik "köd"-nek,mert nem látsz tovább a szerelemnél. Vagyis ilyenkor a hibák még nem igazán láthatóak,vagy az ember az elején próbálja a jobbik énjét mutatni.

Szerintem azért rózsaszín köd mellett is észre lehet venni árulkodó jeleket.

"amikor nagyon szerelmes az ember, szeretne mindig a párjával lenni... "és amikor már a rózsaszín felhőn túlra is lát, akkor már késő lesz akármit is tenni. :(

Így van. Persze egy olyan embernél, aki uralkodni akar a párja felett, nem sokra mész vele. Ezért mondtam, hogy harcolni kell...ismételni, ismételni...de a legjobb, ha az elejétől megtartjuk a szabadságunkat...bár, amikor nagyon szerelmes az ember, szeretne mindig a párjával lenni...
Mókuskerék...

Szerintem elég, ha az ember kiáll önmagáért, azaz megmndja, h neki ez meg az kell és ezt ne akarja elvenni tőle.

És hogy harcoltál ellene??? :))

Hát az lesz hogy majd a barátaimra támaszkodok picit:) azt a 2 és fél hetet meg kihasználom ahogy lehet :(:) Lehet hogy a 2 nap 1 hét lesz, és egy kicsit kiszakadok ebből ami most van. A nővérem amúgy is tud valamit. :D Nagyon lökött. És nem fogja hagyni hogy szomorkodjak. Hát majd lesz valahogy. Ebből a kapcsolatból is tanultam valamit.

Azok alapján, amit itt elolvastam rólad, sztem jó döntést hoztál. Nehogy már még a családoddal se tölthess időt, mert van egy barátod...Én évekig ilyen kapcsolatban éltem, és tudom, mennyire sz*r ha valaki a parancsolónknak érzi magát. Mindig harcoltam ellene, egy kicsit javult is, de elmúlni sosem múlt nála. És egyszer csak elegem lett...

Nagyon fiatal vagy még,meglátod találsz másik fiút. Mellesleg jobb kilépni egy rossz kapcsolatból,mint örlődni benne. Fájni meg még féjdogál egy ideig,mert 2év az bizony nem rövid idő. Próbálj több időt tölteni a barátaiddal,még van 2 és fél hét a nyárból :) Sajnálom hogy nem lehetett megbeszélni vele,de ha most nem lépsz ki,később ez jobban elfajult volna. Ide írj nyugodtan bármikor :)

sziasztok. Köszönöm szépen mindenkinek hogy segített a tanácsokkal:) Véget vetettem a kapcsolatnak, egyszerűen ami nem működik,nem kell erőltetni.:( Rossz,és nagyon fájdogál még a szívem:S:( de majd idővel jobb lesz. Nem lehetett megbeszélni vele a dolgokat. Lehet hogy elhamarkodott döntés volt:( de már így nem lehetett:( Én szívom meg a semmiért. És itt az volt, hogy így akar ürügyet találni arra hogy legyen vége. Én kimondtam. szal, mégegyszer köszönöm!!! Kedvesek voltatok hogy segítettetek:)

Igen többek közt ez is megfordult a fejemben. Sok minden lehetett itt ami bekavart de előre nézek mostmár nem hátra. Én is remélem és köszönöm :)

Vázoltam páromnak a problémát,ő 21éves,de neki nem én voltam az első. Azt mondta,szerinte megjedtél,hogy tökéletes a kapcsolatod,és hogy már nem vagy szűz,ezáltal úgy érzed valamiféle felelősség terhe nehezedett rád.
Gondoltam leírom az Ő véleményét,meglátását is :)

Mi szorítunk Neked :) Remélem túlleszel ezen,és boldog leszel a pároddal :)

Azt hiszem ez jó lesz végszónak amit írtál. Saját magamnak gyártottam nagy katyvaszt nagy valószínűséggel olyan dolog miatt amin máskor nem akadok fent de éppen akkor sikerült. Nehéz lesz kimászni de asszem menni fog. Holnap este jön a szülők elmennek ketten leszünk szombatig. Nehéz lesz nem gondolkodni, rágódni de csak az segithet ha ott tudok lenni a pillantaban mert ha 300km van köztetek akkor muszáj minden percet kiélvezni amit tudtok. Hát ennyi. Vasárnap jelentkezem, hogy hogy ment. Köszönöm a válaszokat.

Mindenkiben van ilyesfajta hangualtingadozás, csak van, akiknél ez erősebb te is utóbbi vagy, de hogy ne érezd magad egyedül, én is ilyen erősen élem meg ezeket, elég kontúrosak az érzelmeim, ezzel semmi baj. Tudom, hogy amikor rosszabb passzban vagyok,a kkor az kicsit nem én vagyok, de megélem, mert tudom, hogy szükséges ezt megélnem ahhoz, hogy utána az életemben jelenlévő pozitívumok mély szeretetet és hálát váltsanak ki belőlem. Tehát nem kiirtani fogom magamból, hanem kicsit úgy gondolok rá, mint jin és jangra tudod. Ettől még szereted a barátnődet, ebben biztos lehetsz. Sok önző szerelem van, sok problémás szerelem van körülöttünk, ezért természetes, hogy néha felfoghatatlan az érzés, amikor életünk párjával vagyunk együtt, hisz mást látunk magunk körül, de hogy mi a normális és mi nem az, azt senki sem hivatott eldönteni. Ha egymásnak tökéletesek vagytok, akkor nem számít, hogy mi van körülöttünk a világban. Én tudom magamról, hogy akkor bántok mást, amikor magammal nem vagyok picit rendben, de aztán utólag ez mindig tudatosul bennem és tudom, hogy akkor vagyok önmagam, amikor örömet és szeretetet érzek. És amikor épp rossz passzban vagyok, akkor elég erre gondolnom. De én mondjuk ezt a barátomnak is megmondtam,hogy így álljon hozzám tudja, hogy amikor épp picit bántom, akkor kicsit enm önmagam vagyok és kértem, hogy legyen ezzel tisztában. Így könnyebb picit.

Igen. Én is egyre jobban ezt érzem. Amikor az agyam végre kihagy mint akkor is és csak az érzéseim irányítanak akkor valahogy mindig azt veszem észre, hogy Ő nekem a legfontosabb. Meg ami még eszembe szokott jutni az az hogy mikor nem tudom meggyőzni a dolgokról akkor azt mondom magamnak, hogy nem számít mit gondolok, hogy érzek akkor is vele maradok bármi is legyen mégha egy idegroncs lesz is belőlem. Az is jobb mint nélküle. Persze ha nek i lenne terhes és kérné hogy menjek el elmennék. Furcsa mert ha ő akarná hogy menjek és tudnám hogy tisztán igy gondolja és jól meggondolta és igy is érzi akkor nem kérlelném hanem mennék.

Szerintem szereted. Gondolj arra, hogy amikor épp úgy érzed nem szereted, az azért van, mert magadban vagy bizonytalan.

Igazából azért szólt a kérdés mert általam sem ismert okokból felötlött bennem a kérdés szeretem e a páromat még. Mostanában olyan mintha az agyam eluralkodott volna rajtam és belekerültem egy állapotba amit már részleteztem párszor de nem is ez lényeg. Egy esetre lettem figyelmes. Mikor náluk voltam és szokás szerint kattogtam mint mindig az elmult időszakban. Azt vettem észre, hogy már nincs mellettem az ágyban. Lementem leültem és hallottam, hogy rosszul van nagyon. Egy pillanatig azt gondoltam lehet terhes. Aztán valahogy hirtelen nem érdekelt semmi az sem hogy mi lesz kettőnkkel csak felalá járkaltam ideges voltam rárontottam a fürdőben és könnybe lábadt szemmel kérleltem, hogy menjünk orvoshoz nem akartam, hogy baja legyen csak ezen járt az eszemben. Azóta ha gyötörnek a gondolatok ebbe kapaszkodom.

Nem egyszerű megfogalmazás, de szerintem ha szeretsz valakit, akkor nem vagy közömbös, nem mindegy, hogy veled van-e vagy sem. Akkor szeretnél vele lenni, szeretnéd magad mellett érezni, de ha kell szabadon is tudod engedni. Ha szeretsz valakit, az lehet annyira jó is, hogy fájjon. Ha már nem szeretsz valakit, akkor közömbös az illető. Nem mozdul már meg benned semmi. Akkor pedig tényleg szívből (nem önzőn)szereted az illetőt, ha boldog vagy már a létezésétől is, attól függetlenül, hogy melleted van-e vagy sem. Boldog vagy attól, hogy ő van, létezik, lélegzik, érez, dobog a szíve. :))

Na most nekem lenne egy hülye kérdésem. Milyen érzés az ha úgy érzed valakit már nem szeretsz? Lehetséges, hogy úgy éld meg mintha szeretnéd az illetőt és ő szakított volna veled, hogy nem vagy hajlandó elfogadni és minden hiányzik ami vele volt és legszívesebben mindent helyre állítanál mert úgyérzed nem tudsz nélküle létezni? Kicsit paradoxon de lehetséges ilyen?

ha megmondja, akkor már nem tudom magam mellett tartani...:( És ha őszinte is... nem jobb nem is könnyebb...

Ha menni akar mondja meg hogy MIÉRT?! És beszéljük meg. És az hogy "MERT ELMÉSZ A NŐVÉREDHEZ" nem kifogás, nem tudom elfogadni. :( Egyszerűen akkor engem sért meg, mondja azt hogy nem szeret...

Már azon is gondolkoztam hogy valaki mondott rólam valamit, van pár rosszakaró "barátosném" akik szintén össze szerettek volna jönni a "barátommal" (ha nevezhetem így), de nem sikerült nekik. És mostis próbálkoznak ha van lehetőség. És most ez hogy a nyár elején nem taliztunk annyit, jó lehetőség volt, hogy valamit beadjanak neki. Csak azt nem értem akkor ha ez a problem, hogy attól fél hogy valakivel akarok ott talizni AMI NEM IGAZ, akkor miért nem mondta el, és mindjárt le tudnánk rendezni.

Ha emiatt aggódna, akkor egy normális ember nem pont úgy fog viselkedni, amivel még jobban elűz magától :S

eddig nem volt probléma, de most vagy megijedt hogy már nem az az érzés ami régen volt(felőlem), vagy nem tudom. Az utóbbi időben sokat kellett itthon maradnom, segíteni és problémáim is voltak, (ezt egy másik topic-ban is írtam, hogy a szorgalom, és ugye felhoztam magam úgy ahogy nem sikerült az elmúlt egy évben.tanultam ésatöbbi.:() ezt megértette, és segített is amiben tudott, de mondtam is neki egy idő után hogy egy kicsit szeretnék magamban tanulni. még azt is megértette, de lehet hogy csak nekem mondta hogy "jó ok" és ezek miatt nem tudtunk olyan sűrűn találkozni mint ahogy szerettünk volna. és lehet hogy most jött ki rajta vagy nem tudom. És ezek miatt volt az a para hogy már nem szeretem!:( de ez még nem ok erre az egészre. Hogy ilyen. :(

Szia,a véleményem igaz nem olvastam visza a dolgokat hosszan de ha menni akkar had mennyen eleg fital vagy,hogy ne talaj masikat. sok szerencset bizzom benne megoldodik a problemad.

Ui:Minéll tobbet engec annal jobban csinaja.

remélem meg tudjátok beszélni, de nekem akkor is furcsa, hogy te el szeretnél menni 2 napra valahová, ő meg szakítani akar veled meg ilyenek:S:S érzelmileg akkor elég labilis lett a barátod vagy valaki bogarat ültetett a fülébe vagy nemtom:S

vagy csak eddig nem tűnt fel neked. és szerinted mitől változhatott meg így egyik hónapról a másikra? mi történhetett szerinted, ami miatt mostmár ilyen tök birtokló lett?

1 hónapja jött elő...akkor valaminek ki kellett ezt váltania. Eddig engedett neked mindent? Mehettél amerre szerettél volna? Kirándulni, barátnőkkel, szórakozni, családhoz? Ha igen, akkor valami történt, h így megváltozott...h ennyire féltékeny lett és birtokolni akar.

Tudom hogy furcsa hogy nem olyan régi ez a dolog. De eddig, nem volt ilyen problémája. Nem tudom hirtelen hogy jött ez a "CSAK VELEM ÉS SENKI MÁSSAL" dolog, de azt tudom ez is egy téma lesz a beszélgetésben! amit minél hamarabb kell lebonyolítani.

Akkor az első adandó alkalom lett volna a megfelelő. Ha nekem tiltana meg párom valamit, akkor nem tűrném el...igenis megmondnaám, h márpedig én ezt vagy azt fogom csinálni, vagy igenis elmegyek ide vagy oda.

Mikor lett volna "nem reménytelen" ügy??? Nem tudtam csírájában, mert még nem jött elő ez a fajta "önző" megnyilvánulása csak 1hónapja körülbelül.

Nem hinném, h ez újkeletű dolog lenne, azaz h most fordult elő először. Szerintem a 2 év folyamán végig így viselkedett és ez eléggé fontos téma ahhoz, h előjöjjön egy nagy beszélgetés során.
De ahogy thymian is írta...beleszoktattad a jóba, nem ellenkeztél, nem mondtál neki nemet, az volt amit ő akart, stb. 2 év után ne nagyon várj változást :S