Beszélgetünk

ez amúgy magánrendelés volt, 8000 ft.

...és azt se szabad elfelejteni, h ezeknek a szereknek nemcsak annyi hatásuk van, ami ellen szedi a beteg. Van, aki fáradt, lassabb lesz tőle, így csökken a munkavégző képessége. Mást "betompít", azaz nem tud teljesen odakoncentrálni pl a tanulásra, komolyan agyalásra.

Igen, ezt nem is tagadom, h nagyon szép, masszív függőség alakulhat ki. Főleg hosszas terápia során vagy ha nem is igazán figyel oda a doki és csak felírja rendszeresen a tabikat.
És amúgy nem is olyan függőségre kell gondolni ilyenkor, h anélkül begalydul az ember. Ezeket megszokja a szervezet, ha x ideig rendszeresen kapja. Ha pedig hirtelen hagyja el a beteg, az nagyon durva megvonási tünetekkel jár. Ezt az állapotot amúgy pár hónapnyi gyógyszerszedés után is el lehet érni :S

Ha valaki csak azért szed ilyet, mert kedvetlen, boldogtalan...annak találnia kell valami olyan elfoglaltságot, ami boldoggá teszi, endorfint termel.
Ha valaki feszült, ingerült, annak is keresnie kell valami módszert, amivel levezetődik a stressz, feszültség.

Persze, hogy a doki alapból nem "függővé tevés" céllal írja fel a gyógyszert. De konkrét ismerősöm példáján látom, hogy igenis nagyon klassz, masszív függőséget lehet kialakítani: amit valójában senki sem akart, sem az orvos, sem a beteg. És konkrétan x pszichiáter mondta az illetőnek, hogy a "függővé válás nem a beteg szégyene". Nem tudom, kié. Talán a társadalomé?
Mert a beteg talán azért válik függővé, mert nincs idő az állami rendelésen a betegre /a terápia az idő, míg a gyógyszer felírása rendszeresen meg elintézhető rövid időn belül/, a magánrendelés az pénz /nem mindenkinek van rá/. A beteg félti az állását, tehát nincs szintén "ideje", azon kívül a függőségből a gyógyszer megvonása is elméletileg felügyelettel kell, hogy történjen. Az megint "idő" ugye mindenkinek.

"a jóga is nagyon hasznos. na ott végképp nem lehet kattogni, teljes üresség, lenyugodott állapot kell. és a kitartást tényleg növeli. nálam bevált ez a része, plusz a koncentráció.
de ha úgy érzed, ezek nem eléggé csökkentenék a feszültséget benned, akkor meg izzasztó, ugrabugrálós dolgot válassz. "

Én vegyítem :) Aerob+ erősítő edzésekkel kifárasztom magam és akkor érzem, h mintha kiradíroztam volna minden feszültséget és utána elalvás előtt egy jót alfázni kész mámorérzés.

A doki valóban nem azért írja fel a tabit, mert függővé akarja tenni a beteget.Csak mindenki azonnali változást vár, nincs idő a másikra, egy kiadós terápiára..heti vagy két heti fél-1 órányi beszélgetés szinte semmi. Ehelyett inkább beveti a tabikat, amik majd olyan 4-6 hét múlva biztosan hatni is fognak...vagy nem és akkor nagyobb adagot ír fel. Viszont ha egy terápia elnyúlik, akkor a gyógyszerekhez hozzászokik a szervezet...értsd: növelni kell a dózist. És emelt adagról szintén sok-sok hónap a leállás, mert azonnal nem szabad abbahagyni, hanem kicsit gyorsabb tempóban, de kb olyan ritmusban kell csökkenteni az adagokat, ahogy növelve lettek.

"És azért az a véleményem, hogy nagyon is lehetséges, más szexuális hozzállású férfival nem itt tartanál."

sőt biztos!

Fogalmazzunk inkább így, hogy "vágysz az orgazmusra". Valahol az érthető, hogy szeretnéd - ha nem is mindig -, de legalább időnként átérezni azt, hogy milyen egy szexuális aktus csúcspontja.
Egyébként meg férjednek nem kéne rádmutogatnia, és "megbélyegző" jelzőket rád "aggatnia", mert ő legalább annyira oka a frusztrációdnak, mint Te magad.
És azért az a véleményem, hogy nagyon is lehetséges, más szexuális hozzállású férfival nem itt tartanál.

ani, örülök, hogy végre eljutottál addig, hogy tenni kell valamit, úgymond radikálisan változtatni kell az életeteken. jó sok idő kellett hozzá, de csak sikerült. remélem belátod és elfogadod, hogy amiket mi itt javasoltunk azt jószándékkal tettük mindig, csak a végére elfáradtunk, de te is elfáradtál a védekezés/támadás dologban, különben nem mentél volna el dokihoz és most nem gondolkodnál végre azon, hogy lehetne minél előbb elköltözni a szülői házból. szóval hajrá! én szurkolok! :) az első lépés úgy látom megszületett ténylegesen is! és végre történik hozzáállásváltozás is. erről beszéltem:)

a pszichiáter első körben azért foglalkozott veled jobban, mert te inkább megnyíltál, legközelebb lehet a párodat fogja feltérképezni. szóval türelem. egy alkalomból még nem lehet levonni semmit, pláne nem gyógyszeres kezelést- szerintem. de ez nem jelenti azt, hogy nem fog kelleni. majd kiderül a pajzsmirigyvizsgálat és egyéb labor után.
a férjed sem tökéletes, sőt nagyon nem! jó lenne, ha idejönne és olvasná ő is ezeket. nézzen szembe a saját hibáival, ne csak te legyél a felelős mindenért. és lehetne megértőbb veled!

szerintem már az is lényegesen csökkenteni fogja az ingerlékenységed, feszültségérzetedet, hogy nem otthon fogsz élni.
és lényeges, hogy türelmes legyél. nem egyik napról a másikra lesz változás.
a sport mindenképp hasznodra válna. én futottam egy időben, hát nem lehet össze-vissza gondolkodni közben, mert koncentrálni kell a légzésre, ritmusra stb. én mindig totál üresjáratban futottam. vagy ha az elején kattogtam, hamar elmúlt, mert a lélegzetvételre kellett koncentrálni.
a jóga is nagyon hasznos. na ott végképp nem lehet kattogni, teljes üresség, lenyugodott állapot kell. és a kitartást tényleg növeli. nálam bevált ez a része, plusz a koncentráció.
de ha úgy érzed, ezek nem eléggé csökkentenék a feszültséget benned, akkor meg izzasztó, ugrabugrálós dolgot válassz.

ha lehet, akkor a napsütésben töltsél el egy fél órát. az is felvidítja az embert. plusz nem árt valóban a B-vitamin.

fontos, hogy bízz a dokidban, és ha valami kételyed támad, akkor őt kérdezd, erősítsen meg téged vagy cáfoljon.
(mondjuk én biztos, hogy maradtam volna a pszichológusnál. ha gáz van, ő ugyanúgy átirányít a pszichiátriára...)
túl sokat vártál, vagy reménykedtél. azért már lassan 2 éve itt kapálóztál...nem baj. csak így kicsit nehezebb lesz kijönni a gödörből. de a lényeg, hogy kinyitottad a szemed.
remélem sikerül találni egy jó kis albérletet. és a terápia is jól fog menni.
sok sikert, türelmet és kitartást!

Természetesen nem minden pszichiáter akarja függővé tenni a betegét. Nem is erről szólna alapból a dolog. Viszont a rohanó ellátásban sokszor arra van csak idő, hogy felírják a gyógyszert, azután viszlát. A magánorvos meg gondolom, rendesen elkéri az árát a kezeléseknek, és végül is érthetően érdeke, hogy "visszajárjon" a beteg.

Nem minden pszichiáter akarja a páciensét gyógyszerfüggővé tenni. A magyar kórházi gyakorlatban sajnos tényleg kevés a lelkiismeretes pszichiáter, és sajnos kevés az idejük arra, hogy tényleg foglalkozzanak a beteggel. Nem azért, mert nem akarnak, hanem mert minden lényegteten figgy-fenét, adminisztrálást 10 példányban 20 helyre, a nyakukba akasztanak, ott van nekik a sok beteg, akivel már nem lehet mit kezdeni, de az utcára nem tehetik. És ők is csak alkalmazottak. Lehet, hogy az orvosod akár nem akarna bogyót adni, de ha a főnöke elvárja, hogy legalább 1 recepttel távozzon a beteg, akkor ki kell adnia (az már a Te dolgod, hogy szedni akarod-e vagy sem), de meg kell felelnie, mert meg akarja tartani a munkahelyét.

A bogyókról nem lehet azt mondani, hogy egyértelműen csak rosszak. Ha az orvos eleve mondjuk fél-egy évre tervezi a szedését, és azt a célt szolgálja, hogy makó arra az időre, amíg a pszichoterápia tart, akkor nem lesz tőle az embernek baja, nem lesz függő. Ilyenkor abban segít, hogy elfedje azokat a felszínes, állandó frusztációkat, amik nem engedik az embert abban, hogy a probléma gyökeréig leásson, és kigubancolja; és a terápiába beletartozik a bogyi elhagyása is. A páciensnek akkor engedi el a kezét a terapeuta, ha már megoldotta a tünetek okát, és kedélyjavító nélkül tudja megfelelően nélkül kezelni a dolgait. Természetesen, ilyenhez akkor nyúl egy jó pszichiáter, ha tényleg indokoltnak látja.

Ha mérlegelsz, akkor úgy kellene, hogy számításba veszed az orvos szándékát, és hogy mennyire bízol benne. Ha tudod, hogy neki az a célja, hogy a bogyóval egy átmeneti segítséget nyúltson, és tényleg a legjobb tudása szerint fog veled foglalkozni, nem biztos, hogy felesleges a bogyi.

Amiket itt már javasoltak (sport, táplálkozás) és a bogyó mérlegelésében pedig nem vagy-vagyként kellene gondolkodni. Az egészséges életvitel mindenképp segít, és szükséges lenne, a tablettákról meg gondolkodj.
Futás közben nem hiszem, hogy igazán gondolkodni kezdenél, lévén, hogy most nem sportolsz. Valószínűleg 5 perc után durva, 10 perc után még erősebb légszomjad lesz, 15 perc után pedig kipurcansz majd kezdetben. Ezt egy agyi játékként kell csinálni, treníroznod kell a kitartásod, próbáld kontrollálni a tested. Ha jó fülhallgatót veszel, tudsz zenével futni, na az jó kis agymosás. Ráadásul, ha addig futsz amíg azt érzed, hogy felülmúltad magad (már két körrel ezelőt nem bírtad, de mégis ment), akkor olyan érzésed lesz, mintha vmi iszonyat jó drog beütött volna, csak nem káros, és nem rossz, ha lejössz. Nagyon kellemes fizikai érzeted lesz utána, és elégedett leszel magaddal, hogy megcsináltad. Futás után mindenképp nyúlts, ne felejtsd el, hogy a felső tested is át kell mozgatni, és vegyél egy jó cipőt!
A jóga viszont sokkal jobban edzi az akararot, és a kontrollt magad fölött, én inkább azt javasolnám.
Ne várj el túl sokat magadtól! Nem érdemes úgy belevágni, hogy ezen túl minden nap, elég, ha a hétfőt kihagyod, mert a hétfőt utálod, kedden edzel, szerdán kimosod a szennyest, csütörtökön mozgás, pénteken lazulós nap, szombaton kirándulsz egyet, vasárnap meg punnyadás egy DVD előtt. Ha már ez megy, akkor fokozhatod, ha jól esik, de túl nagy fába ne vágd a fejszéd, mert még egy kudarc forrás felesleges.

Költözésről meg annyit, hogy nekem szerepe volt a házasságom tönkremenetelében a szülőkkel élés. Költözz(etek), költözz(etek)! Még akkor is, ha jobban össze kell húznotok magatokat.

Párom szerint orgazmushajhász vagyok. Tényleg az vagyok?
(Csak mert vágyom rá)

Az kéne, h mindketten eljussatok oda, h ez villanjon be az agyatokba: ácsi, itt gond van és mi vagyunk érte a felelősek és ha akarunk változtatni, akkor totális pál-fordulat kell ide!

És ekkor már totálisan más hozzáállással vetnétek bele magatokat a változásba és sikerülne is...

Az az alapvető baj, h mindketten csak húztátok...voltak aprócska megmozdulások, de igazi változásra való vágyakozás nem. Nem mászott bele ő sem abba, hogyan javíthatná az "idejét" és te is nagyrészt csak vártad-vártad...telt múlt az idő és tessék..2 év ide vezet. Ha legelején mindketten fogjátok magatokat és mind hozzáállásban, mind gondolkodásban, eltökéltségben változtattok, akkor nem jutottatok volna ide.

Párom szerint,nem szeretem igazán, ha a szex miatt szakítok vele, hát lehet, hogy igaza van, de ha boldogtalan vagyok a szex.életünk miatt, hogyan érezzem uazt iránta, mint az elején??

Azt mondják, kettőn áll a vásár, csak lehet, hogy azért mert én "vittem " a szót a terápián, azért csak rám koncentrált a nő, de nemcsak az én "agybajom"....

Próbálkozni kell, keresni a megoldást. A futást se próbáltad, honnan tudod, h nem segít, h valóban nem kapcsol ki?
Tessék próbálgatni, mi az, ami ellazít, mi az, ami segít, oldja a feszültséget...Legyen ez akár az agykontroll, akár jóga, akár sport, akármi...
Ne a pirulától várd a megváltást...az tüneti kezelés és függőséget okoz...:S

Akkor válassz olyan sportot, ami kellően fáraszt, és eltereli a gondolataidat. A futás valóban monoton és kattog közben az agyad. De ha pl eljársz valahova aerobicozni, ott oda kell figyelni, mit kell csinálni, követni kell és figyelni a ritmust...az kellően leköt.

Hááát Ani, nem javallanám, egy középsulis jó barátom szintén ezt a megoldást választotta és azóta 3-4 gyógyszertől függő. Ha nem tudja bevenni, akkor olyan ideges lesz, hogy azonnal nyugtatót kell bevennie és 24 évesen altatóval tud csak aludni. Amikor én mentem pszichiáterhez, akkor nekem is ez volt az egyetlen kikötésem, hogy gyógyszeren és injekción kívül bármit, így maradt az akupunktúra. :)

Tehát nem az orgazmuskészségre írta fel, arra sajnos nem lehet semmit, hanem a feszültségre.

Az a baj, hogy sokat gondolkodom, ha pl futnék is közben a problémán járna az agyam. Kb a zene kapcsol ki, közben énekelek.

szerintem arra gondoltak, szebbnek fogom látni az életet, nem tör le annyira, nem leszek feszült, v. ingerlékeny a kedélyjavítótól.

Először is az életben azért lehetsz feszült, mert az ágyban nem OK valami. Ez oda-vissza igaz. De nem mindegy az ok és az okozat szerintem.

Igen, de míg beáll az antidepresszáns hatása /az legalább az 1 hónap/, addig csak a mellékhatásokat fogod érezni. Mellékhatás lehet például az álmosság is, fáradékonyság stb. Nem igazán értem, miért segítené elő az orgazmuskészséged kialakulását az, ha kornyadozol a gyógyszer mellékhatásaitól. A másik, hogy akinek meg valóban kellene valami, az "jót röhög a markába" /már bocs/. Ha meg majd leállsz a gyógyszerrel, akkor meg hiányozni fog a hangulatjavító hatása. A pozitív hangulatot inkább máshonnan merítsd az életedből.

A férjed szexhez való viszonyán pedig igenis van mit javítani. Eleve az orális szextől való idegenkedése is. Ha legalább az aktust igen-igen minimális ideig bírja, akkor kompenzálná valahogy azzal, hogy máshogy kényeztet. De, az orális szex neki nyűg, teher.
Eleve nekem az furcsa, ha kívánom a másikat, akkor hogy nem tudom elfogadni minden porcikáját.
Én, miután volt már tapasztalatom hasonló orális szextől - meg úgy szextől is - idegenkedő férfival, még egyszer soha az életben nem maradnék meg valaki mellett, aki nem vállal fel minden porcikámmal együtt. Az, ha egy férfi szereti csinálni az orális szexet a nőnek, akit szeret, azt is jelzi, mennyire fogadja el a másikat. Prűd, nedvektől idegenkedő férfival soha többet nem lennék együtt.
És, szerintem Te is szedhetsz bármilyen gyógyszert, azon semmi sem fog változtatni, hogy férjed kedvetlenül tesz meg olyan dolgokat, amiért más férfi majd "megvesz" /már bocs/. Ha az ilyen-olyan undorai a szexben amúgy normális dolgoktól megmaradnak, attól még a Te frusztrációd egyre csak nőni fog, bármit is szedsz gyógyszert.

Jól van, értem..

Az biztos, ha elmegyünk albérletbe, és mégsem jön össze, haza nem megyek, maradok vhogy az albérletben ill. keresek majd másikat, amit egyedül is bírok fizetni ill. többesben lakni..., de haza nem...

Ja, azt mondta még a doki, nekem ugyebár most van"a kamaszkor"-leszakadás és csak ezután jöhetne az orgazmus- na akkor várhatok még rá...

Meg hogy ha feszült vagyok az életben, hogy várom, hogy az ágyban ellazuljak? Nem tartom, tartottam magam feszültnek, és fél-egy évig nem voltak ekkora problémák az életemben, sőt, az orgazmus eszembe se jutott vagy fél évig .


mostmár igen feszült vagyok. Szerintem az ágyban, jó partnerrel el lehet felejteni, felejtetheti a gondokat nem??

Te tudod...Én mondtam a sportot, ami szerintem alap egy embernél...Kanyim is írta...
De mindenki maga dönti el...bogyizik-e vagy sem.

Barátnőm szedett már kedélyjavítót, azt mondta, jót tett neki, de mikor leállt vele, nagyon rossz volt .

A férjednek igenis rengeteg minden "tanulni" valója van a szexben, amit egy gyakorlottabb férfi nem így kezel, ahogy a férjed. Masztizni meg nem nagyon hajlandó, hogy megtanulja húzni az időt. Akkor ő mit tesz a kapcsolatotokért...? Ilyen alapon igenis legalább annyira felelős a kialakult helyzetért. Sőt!
[130758]


Erről pl szó sem volt, csak rólam, hogy milyen támadó vagyok, feszült.
Férjem "kezeléséről" csak annyit mondott, esetleg szedjen be vmi Cialist, attól tovább bírja...Nem azért, de úgy tudom, a korai magömlés is lehet pszichés alapon, aztán meg csak engem vesézgetett ki....

A pszichiáterek abszolút gyógyszer-szemléletűek. Kémiai szerek segítségével próbálják meg megoldani a problémákat. Hamar rádhúzhatják, hogy ilyen-olyan pszichés betegséged van: egyébként is jól jön a bizonyos gyógyszergyártó cégektől kapott ilyen-olyan figyelmesség az orvosnak /aki netán egy bizonyos gyógyszercéggel áll szoros kapcsolatban/. Bizonyos esetben az orvosnak szabályosan érdeke is gyógyszert felírni a páciensnek.
A pszichológusok más szemléletűek: szerintük nem gyógyszeres "mankók"-tól kell a segítséget várni /jó, vannak súlyos esetek/, mert a gyógyszer elveszi a betegtől azt a lehetőséget, hogy maga, igaz, erőfeszítéseket téve próbáljon megoldásokat találni az élete problémáira. Ha elkezdesz, Ani gyógyszerekhez nyúlni, még függővé is válhatsz 6lehet, hogy testileg egyelőre nem, de lelkileg mindenképpen/, közben meg az életedet befolyásoló más személyek /például anyukád is/ fittyet fognak hányni a változásnak /hogy ők változzanak/, továbbra is marad, hogy Te leszel a felelős a kialakult helyzetért. Közben, meg netán az, akinek valóban már gyógyszerre lenne szüksége az nem hajlandó semmit változtatni, és továbbra is zsarol érzelmileg, és gyakorlatilag szívja a Te saját energiádat, lemerít lelkileg stb.

A kedélyjavítókról annyit, hogy bizonyos antidepresszánsok okozhatnak csökkent szexuális vágyat /is/ többek között, meg egyéb sok-sok nem kellemes mellékhatást. Az nem tudom, ebben az esetben miért lenne pont jó.....??? Az, ha Téged "oldanak a feszültségtől", az alapprobléma megmarad. Anyukáddal való együttélésetek. Az, hogy ingerlékenynek talált a pszichiáter az már egy következménye a problémás házasságodnak.
Egyébként, meg hogy a fenébe ne lenne benned feszültség, mikor az alapproblémád, hogy a szex végén már vagy 2 éve nincs semmilyen feloldódás /vagyis orgazmus/.
Másrészt ilyen alapon férjed nyugodtan szedhetne valamilyen szedáló valamit, hogy ne menjen mondjuk 1-2 perc alatt el egy aktusnál. Mert, ha megnézed, mit írnak bizonyos 1-2 percre rögzült aktusra képes férfiakról, akkor fehéren-feketén le van írva, hogy bizonyos szexuális tapasztalatlan férfiaknál kimondottan gyakori a korai magömlés. A férjednek igenis rengeteg minden "tanulni" valója van a szexben, amit egy gyakorlottabb férfi nem így kezel, ahogy a férjed. Masztizni meg nem nagyon hajlandó, hogy megtanulja húzni az időt. Akkor ő mit tesz a kapcsolatotokért...? Ilyen alapon igenis legalább annyira felelős a kialakult helyzetért. Sőt!

Tudod, Ani, hogy ez mi amit anyukád csinál... /az enyém szintén ezt csinálja /illetve akarná csinálni, és felháborodik, ha nem engedek/ - pszichológus mondta: ez az ún. mártír-szindróma, mikor a szülő áldozatként, mártírként akarja feltüntetni magát. Igazából anyukád érzelmileg zsarol /ismerős, mert az enyém szintén ezt csinálja/. És az a véleményem, hogy mindenképpen külön kell menned /mennetek/, mert így egy idő után rá mehet a saját egészséged is, nem csak a házasságod.

A különköltözés nagyon fontos...önálló élet, külön kis kuckó.
De ti döntsétek el, hogyan is akarjátok ezt megvalósítani..együtt vagy külön.

Akkor már csak együtt kéne elköltözni, különben marad minden szinte ugyanúgy.

Párom költözzön el, márhogy ne együtt költözzünk el??

a szülők már csak ilyenek..én giga házból is menekülök..pedig félig önálló szintem van.. és?? attól még nem lehet felszabadultan élni.. ha most meztelenül akarnék rohangászni a páromal és a konyhában szeretkezni eléggé necces lenne;) persze hogy ők neveltek fel..de úgy természetes hogy a gyerekek idővel kirepülnek.. nem azt mondom hogy le kell sz*rni aztán a szülőket és nem látogatni..dehogy.. de azért egész más mint velük élni... és ez rengeteg feszültséget okozhat.. amik aztán bekerülnek akaratlanul is a kapcsolatotokba.. simán lehet hogy ezért (otthon) nem is tudod magad elengedni...
párod költözzön el és sztem ott talizzatok mostantól kicsit...
feszültség levezetésére meg néha kis kocogás.. otthoni ugrabugra mindig jó.. és kell is...

Meghogy ő (anyu)fölnevelt minket egyedül, mi meg otthagyjuk, meg nem sokat szokott kérni, aztán azt sem csinálom meg stb...

Persze, hogy ingerlékenyebb vagyok, nincs szex. életünk, otthon állandó vita van: hálátlan gyerek vagyok, meg egyedül hagyom stb...ezeket hallgatom nap mint nap, meg ha elmegyünk ugye majd hazajárok, segítek majd otthon stb...

Nem kell...nem kényszer.
Ne bogyóktól várd a jó kedvet, a kevesebb feszültséget, ingerlékenységet. Ezt te magadnak is el tudod érni. A mozgás nagyon jó gyógyír. Mondtam, levezeti a felgyülemlett feszültséget és még boldogsághormonokat is termel. Jobb a sport, mint rászokni antidepis bogyikra.

Azt mondtam a páromnak, keressen albérletet, megnézzük, és hétvégén költözzünk, vagy hagyjuk egymást., aztán különmegyünk.
Olyan gáz, hogy most bogyókat kéne szednem...

Olyan rossz, hogy most öt hétig semmi, nem tud fogadni..

szia

előbb költözzetek külön és csináltass labort

aztán ha valami gond van a pajzsmiriggyel, csak akkor kezdj el szedni bármit is.

a pszichiáterek erre vannak beállva, hogy gyógyszer, gyógyszer, gyógyszer.

amúgy jót mondott, amit mi is, hogy nem tesz jót neked hogy szülővel éltek egy fedél alatt. az albérletet mi is mondtuk...
nem egészséges a szülőkkel élni, mert nem hagyják, hogy a gyerekük önálló legyen, mindenbe beleszólnak. nehezükre esik felnőttként kezelni a gyereküket...stb. szóval nem egészséges. de mivel szeretjük a szüleinket, nem akarjuk megbántani őket, így a "kiakadásunkat" elrejtjük, elfojtjuk, ami ingerlékenységhez, agresszióhoz, depresszív tünetekhez vezethet...

szóval mielőbb költözzetek el otthonról! legyen saját, önálló életetek! és még az albérlet is jobb, mint a szülőkkel élni. akármilyen kegyetlenül is hangzik.

A pszichiáterek orvosok, és ők a gyógyszereket preferálják. Nem úgy, mint a pszichológusok, akik próbálják pszichés oldalról megközelíteni, nem kémiai, orvosi szempontból.

Az ingerlékenység amúgy simán lehet vitaminhiány is. Múltkor írtad, h szereted a jó magyaros kajákat, nem mozogsz..gondolom, vitaminokból se sokat viszel be. Magnézium + B vitaminok (azt hiszem 6 és 12) hiányakor lép fel feszültség, túlzott stresszreakció. Ezek szükségesek az idegrendszer helyes működéséhez és ha hiányod van belőlük, ideje feltölteni a készletet. De ha ez is a gond, akkor is heteknek kell eltelni, mire érezhető a hatás. Azt hiszem, van spec B vitaminos felturbózott étrendkiegészítő (persze nem gyógyszertárban, mert ott miniadagokat adnak), nekem nagyon bevált anno.

De a mozgás se lenne rossz megoldás...rendszeres sport...mert egyrészt feszültségoldó,másrészt boldogsághormonokat termel :) Tehát szerintem rendszeres mozgás és megfelelő vitaminbevitel mellett múlna az ingerlékenység.

Elmentünk a pszichiáterhez ( 1 órás volt), azt mondta, ha akarok, szedhetek kedélyjavítót, meg sok a feszültség, vmi gát bennem, ill. nagylabort csináltassak, mert az ingerlékenységem, lehet, hogy a pajzsmirigy alul, ill. túlműködése miatt van, és akkor arra szedjek vmit.
És költözzünk külön-albérletbe, de csak 5 hét múlva tud újra fogadni, mert szakvizsgára készül.

(mondjuk ingerlékenység az anyukámmal való 3-as együttélés miatt, anorgazmia miatt is van, ami bogyóval nem hiszem, hogy megoldható, de a kedélyjavító hátha jó lesz)

Véleményetek?

Ani ez nem egy normális sms, ebből látszik a haverodnak mennyit jelent egy csaj...gondolom, a nagyképűségét meg nem akarják lelombozni a szűk picsájú csajok, ezért inkább sikongatnak neki, hadd higyje milyen menő.
Az ilyen pasi egy tapló.
Persze meg lehet beszélni haverral, baráttal vagy tesóval intim részleteket is...
Személyszerint engem izgat is, mit mond rólam a barátom a haverjának, szeretem kiszedni belőle, mit mesélt rólunk :D
És nincs semmi ebben...én is szoktam beszélni ilyesmiről.
Attól függ, ki mennyire nyílt ebben a témában.

tusod=tudod

ha egyszer-kétszer nem mész át a vizsgán, ha sohasem, el sem tusod végezni az egyetemet?!

És nem azt kívántam, hogy dögöljön meg, csak tartsa meg magának a megjegyzéseit, mert nem vagyunk kíváncsiak a lány puncijának szűkösségére:) és a sikolyaira.

elolvasva amiket írtál, hogy szerinted hogyan kellett volna reagálni , meglepődtem:vagy gratulálok a pozitív felfogásodhoz, vagy nem vagy egészen nyomas. Nem tudom melyik...(ha te ezt így tudod értelmezni)

Ez kb olyan, mint mikor nekem nem sikerül egy vizsga, de egy barátnak igen. Akkor nem azt gondolom magamban, mikor elújságolja, h átment, h "d*gölnél meg!"...hanem megkérdezem, h te miből készültél, mire mentél rá jobban, stb :)

Ilyenkor kell megkérdezni, h te h érted el ezt a csajnál. Hátha tud valami okosat mondani (ha már mi h*lyék vagyunk ehhez :D).
Mindenki azt látja a dolgokban, amit akar. Ha ez valakit mélyen megbánt és sértettséget okoz, ez egy nézőpont. Aki ebben pedig lehetőséget, ötleteket lát, az egy másik.:)

Bocsi, ez a tapintatlanságának szólt, ill. kérkedni akart, milyen nagy sikereket okozott a csajnak.Ha a barátomnak nem megy kielégítenie a párját, nem írom meg neki, hogy de az én csajom sikoltozott a gyönyörtől

és tényleg föl nem köszöntötte a névnapján, de ezt megírta.hát barát az ilyen? és akkor ki is az önző-mert ő pl az, nemhogy tapintatlan....
Írta volna azt, hogy boldog névnapot!
Ehelyett...

Mert az milyen gondolkodásra vall, h a férjed barátjának olyat írsz, h ne örüljön annyira, mert a nők meg is játszhatják? :D
Ehhez neked végképp közöd nincs, de nem bírod ki, h ne döngölhesd a másikat a földbe :D

És amúgy sem érett ffi gondolkodásra vall ilyet írni,és tiszteletlenség.

Mondjuk ezt én is így gondolom. Lehet persze örülni a más "sikerének", de akkor is van valahol tapintat a világon egy barát részéről.
Én sem lelkendezek a legjobb barátnőmnek, hogy így meg úgy, ha tudom, hogy ő neki rosszul esnének dolgok. Meg nem is minden tartozik egy 3. személyre egy kapcsolatról. Ez persze nem jelenti azt, hogy a barátnőm nem örül az én boldogságomnak, vagy nem érez velem együtt, ha bármi problémám van - de azért határ van, hogy ne tapossunk bele a másik lelkébe bizonyos dolgokkal.

Alakított, vagy nem a nő, mi erre nem vagyunk kíváncsiak, elég a magunk baja-és ezt egy barát fölfoghatná!

Na meg is írtam a haverjának, hogy ő csak ne legyen olyan biztos a teljesítményében, mert a nők tudnak színlelni is.

Szerintem egy kicsit bunkó dolog ilyet írni másnak /még ha barát is/ sms-ben. Ettől függetlenül honnan tudod, hogy a látványosan sikongató "csajszi" nem alakított-e nagy mű-orgazmust a férjed barátjánál? Az, hogy volt-e a nőnek orgazmusa sokszor igazából csak a nő tudhatja. Ha egy nő ügyesen színlel, akkor meg lehet azt szépen játszani /más kérdés, hogy értelme nincs/. De ettől függetlenül felesleges azon még idegesítened magad, hogy férjed haverjáéknál milyen a szex - lehet még az egésznek fele sem igaz - csak nagyzolni jó. De, ha igaz is, a Ti szexuális életeteken az úgy sem változtat.

Na mi van, erre nincs reakció???

Párom is már egy csomószor leállította, hogy őt nem érdeklik a részletek, de semmi.
Aznap volt pl a névnapja, de azt nem írta a "barátja", hogy boldog névnapot, de azt igen, hogy "ilyen szűk picsája még nem volt ..."

Hogy írnám le, mikor nem is tudom, mekkora, de nem is érdekel :)
Amúgy ez kölcsönös dolog...ha egy baráti viszonyban mindkét fél ilyen nyílt, azzal semmi baj nincs. Én olyan vagyok, h ilyen intim élményeket nem mesélek senkinek a való életben...de ez én vagyok :)

Ez nem kicsike igazság, hanem annyi, ha tudod vkinek vmilyen baja van, nem jössz elő azzal.. Tapintat!

Van, ilyen barátnőm, csak a nők ezt nem beszélik ki ilyen nyíltan, meg ilyen alpárian...


Te is leírhatnád, hány cm-es a pasid farka és utoljára hogyan elégített ki..

amúgy..ebben kicsike igazat adok... most ha haverom megbukott a vizsgán én meg átmentem most nem ugrándozok mellette örömömben..
nem azt mondom hogy ha neki szar akkor én se örüljek és búslakodjak detto... de azért nem kell mellette virulni...
mint amikor egyik haveromat kidobta a csaja és enyhén összeroppant.. én sem ecseteltem hogy mi milyen jól vagyunk és merre voltunk és hogyan szeretkeztünk..stb...

Miért zavar az téged, h a férjed és a haverja ilyenekről ilyen nyíltan beszél? Jah, h neked nincs ilyen bnőd, akivel tudnál csacsogni ilyenekről? Tehát férjednek se legyen ilyen haverja?

Másrészt én még sohasem írtam le, mekkora a párom farka stb.


Szóval normális egy ilyen sms:"Hű, ilyen szűk picsám még nem volt, úgy sikongat a csaj"

Vedd , aminek akarod, én tapintatnak nevezném!

Ma megyünk pszichiáterhez, kíváncsi vagyok mond-e olyat,(újat) amit még ti nem mondtatok?

Tehát ha te is szenvedsz, mindenki szenvedjen, vagy csak kussoljon az öröméről...
Mi ez,ha nem mérhetetlen önzőség és megkeseredettség? :S

Ha levizsgázom 5 -re a barátnőm meg megbukik, nem áradozok mellette, hogy milyen jó nekem(ennyi tapintat lehetne)

Ja, kb.

Szóval ha nektek gondotok van, ezért senki se merjen megmukkanni az élvezetes szexet illetően? A barát is maradjon csendben és ne merjen mesélni a saját élményeiről?
Először a férjedtől sajnálod az élvezetet, de most már azt se vagy hajlandó eltűrni, h más ilyet meséljen? Olyan emberekkel akarod körülvenni magad, akik ilyenekről említést se tesznek vagy át sem élik az orgazmust?

erre azt írta vissza a párom: jó neked, mi meg épp válni készülünk.

Ő meg még belerúg egyet..

Ja, ez barát, mikor tudja, hogy szexuális problémánk van és már többször is azt ecsetelgette, mekkorákat élvez a csaja...

Neked mi közöd van ahhoz, h a férjed haverja milyen hangnemben ír a férjednek egy élményéről? Neked írta? Milyen jogon háborít fel és milyen jogon oktatod ki őt ezért mailben?
El akarod marni a barátait mellőle? Mert ezt csinálod.

Tökre felhúztam magam a hétvégén, párom állítólagos haverja írt neki egy sms-t, hogy azzal a csajszival, akivel van:
"ilyen szűk p-ja még nem volt, és hogy sikongat a csajszi"
hogy lehet ilyen vki, pedig tudja is, hogy nekünk problémánk van-másrészt ocsmány dolog!meg is írtam neki emailben is.

Úgysem érdekel a válaszom, egyik füleden be,a másikon ki, miközben legyintesz is rá még egy nagyot...:D

Na jó, és én mért ne élhetném át?

Ha jól emlékszem, ő nem ezt álmodta, hanem egy izgalmas álom után orgazmusra ébredt, amit a valóságban élt át, nem csak álmodta. Ez azért más, hiszen valóságban élte át egy felfokozott izgalmi állapot végén.

Mert pl Pannnah is csak az álmában tapasztalta meg, ill. arra édredt, ha jól emlékszem, és se magában sem a párjával nem jött neki össze, de álmában igen.

Kérdés: ha sosem tapasztaltad meg az orgazmus érzését, ha egyáltalán nem tudod, milyen, akkor miért várod, h álmodban átéld? Hiszen nem ismert érzés.

Szoktak erotikus álmaim lenni, sokszor azt, hogy szeretkezek, és az orgazmust próbálom elérni, de sosem sikerül(álmomban sem) Éjszaka is azt álmodtam, közben tudtam, hogy megcsalom a párom, de akivel megtörtént az álmomban, az is gyorsan elment, és csalódtam egy nagyot megint-az álmomban.(Ilyenkor a pasik ismeretlenek, akikkel próbálkozom) Legalább álmomban sikerülhetne-van, aki az álmaiban elmegy...

Próbálj meg kevésbé mély mozdulatokat tenni, nem annyira behatolni. Esetleg más pózban eleve nem tudsz annyira behatolni és ott így nem is kéne külön figyelned rá. Ha így nem érzi a fájdalmat, akkor valószínűleg a méhnyakát irritáltad, szúrtad.

Sziasztok. A köldök és a szeméremdomb között félúton szokott neki fájni, a nedvességgel tutira nincs gond, azt azért észrevenném, szerencsére fel tudom izgatni, van hogy térdig lucskosak vagyunk mire befejezzük :) Amúgy volt neki valami felfázásszerűje, de kigyógyult belőle és azóta van ez. Am tudtommal eleinte szúrófájdalom, aztán a sex befejezése után folyamatos tompa.

Milyen fájdalmat érez? Csíp? Érzékeny a bejáratnál, belülről? Konkrétan mélyen érzi? Szúró?
Ez nagyon fontos...mert lehet az is, h egyszerűen kiszárad és kidörzsölöd. Ez bizony napokig érződik, és igencsak érzékeny lesz tőle a hüvely fala, de talán a bejárata még inkább. Viszont az is lehet, h túl mélyre hatolsz és túlságosan megnyomod a méhnyakát...ez hirtelen, belenyilalló, kellemetlen érzéssel jár és ez is képes sajogni belül napokig.
Tehát a fájdalom helye és milyensége nagyon lényeges szempont.

Sziasztok... régi vendég vok, de most valamit nagyon nemtok (először is bocs a hibákért ballakl nyomom a jobb gipszben :S) szóvasl: a barátnőm gakran panaszkodik, hogy fáj neki a közösülés, mármnt eleinte nem, csak 15-20 peerc után, és ha közben elkezd fájni neki akkor van hogy napokig fáj... ez eléggé tönkreteszi a sexuális életünket... plz help

pedig csökkenti bizony.. nekem részben ez is segített egy kapcsolatom kinyírásában.. mert drasztikusan csökkent a párom szexuális vágya.. és ez ugyebár csak felkorbácsolja a többi problémákat....

Erről nem tudtam:D

Köszönöm a választ mindenkinek, különösen Anthico megszokott kedvességének:) nagy köszönet és nagy puszi

Alapvető folyása van egy nőnek. Nem olyan sok, mint mondjuk szex közben, de alapból van. Ezért attól, h ha benyúlsz és nedvességet érzel ott, az nem feltétlen annak a jele, h kíván, hanem ez egy teljesen alap "funkció" nálunk :)

Elég általános, hogy a bogyi visszaveszi a libidót. Nem a dondolataival van baj, hanem a fogamzásgátlóval.

Lehet hogy csak testileg van hatnékja,a szervezet attól még dolgozik.Ha kíván akkor agyilag is fel kell legyen húzva.Sztem minden nőnél volt már olyan hogy nem érezte hogy kívánná épp a ....... a bugyijában viszont más volt a helyzet.Nem lehet hogy a párod fejében van a gond?Lehet hogy többet kellene fantáziáljon és így nemcsak testileg kívánna.

A vagina nem Góbi-sivatag. Egy kicsit mindig nedves, csak nem annyira, mint felizgulva, vagy nagyon bevadulva.

Hello mindenki! Én egy olyan kérdéssel fordulok hozzátok ami elég érthetetlen számomra. Szóval, a párom fogamzásgátlót szed és azóta csökkent a libidója jóval. Előtte nem nagyon maradtak ki napok szex nélkül. Nem is ez a lényeg.
Azt vettem észre nála, hogy ha csak úgy spontán benyúlok a bugyijába nedves a puncija, akár reggel rögtön ébredés után közbe pedig nem volt erotikus álma, vagy a nap akármelyik szakába. Persze nem mindig de elég sűrűn érzem hogy nedves ha odanyúlok. Mégse kívánja a szexet.

Na erre írjatok nekem valami okosat, hogy ez mitől lehet, miért van és mindent:) Nekem ez új:) Köszike.

Én nem is a vastagságra értettem,lehet hogy rosszul fejeztem ki magam.Ha a méhnyak nincs hozza szokva a nagy mérethez,nincs kitágulva akkor fájhat,ez embertől függő,van akinek hamar kitágul,van akinél több időbe telik és fáj,van akinél egyáltalán nem fáj.Nemcsak a vastagsághoz hanem a (mélységhez)mérethez is hozza kell szoknia.

Ha akkor fáj neki amikor tövig nyomja az csak a hossza miatt lehet...a vastagsághoz ennek nincs köze, tehát nem kell itt tovább tágulnia. Többiek bólogassanak ha jól látom:).

no ez igaz.. bár kicsike fájdalom még kellemes is tud lenni sok lánynak ahogy én is tapasztaltam...;)))
de minden pozitúrában más és más.. tessék variálni és keresgélni..
volt olyan hogy ami az egyik partnerrel szuperül működött a másikkal borzalmas volt és fájt neki..stb..stb..

A méhnyak döfködése járhat nagyon kellemetlen fájdalommal. Nálunk is van olyan póz, ahol néha szokott fájni...főleg 1-1 hirtelen mozdulatra. Meg kell találni azt a pózt, azt a mozgást, ami nem jár fájdalommal és mindketten élvezitek.

Azért fájhat ha tövig nyomja mert még nem vagy hozza szokva a mérethez,de idővel annyira kitágul hogy majd nem fog fájni,amúgy ha enyhébb a fájdalom akkor még élvezetet is okozhat.Csak szex közben szokott fájni?Ha igen akkor nincs semmi baj.

Sziasztok!Én is irnák pár dolgot a barátomról.Neki 20cm a szerszáma,hát elsö látásra eléggé meglepödtem amikor megláttam,hogy majd mit kezdek vele.De most már eléggé belejöttem a használatába.Nagyon szeretem kényeztetni van,hogy végig csak a 69pózban vagyunk,hol én felül,vagy alul.Ö is nagyon szeret engem kényeztetni végig.Jó a sex is,csak ha tövig nyomja néha fáj is.Megbeszélünk egymással mindent.Csak láttam,hogy mások is irogatnak gondoltam én is irok egy kicsit.

közel 2-3 éve próbálkoznak.. és mind a ketten eléggé későn kezdték a dolgot.. egymásnak az elsők voltak.. Ani magával szinte sosem próbálkozott és masztival sem képes az orgazmust elérni....
a partnere meg eléggé gyorstüzelő..szoval az aktus eleve olyan amilyen.. kezdetben meg szinte undorodott a punci nedveitől és sztem azóta sem tulzottan lelkesen nyalakszik alant...
minden tanácasot adtunk már..
én már régesrég azt javasoltam hogy próbálja ki 1 rendes szexpartnerrel