Beszélgetünk

de mivel te ilyen fiatal vagy, lehet másképp van. keress rá a neten.első 3 találat gúgliban csak ilyen otthonok.

Már bocsi, de nincs munkád, nincs végzettséged...ha olyan helyre mész, akkor csak fedélt adnak a fejed fölé, talán valami támogatást, ami még pelenkára se lenne elég. Szóval neked kéne önellátóan élned, pénzt keresned (azért 8 általánossal ne várj csodákat)...de amíg halálra dolgozod magad, addig ki vigyáz a gyerekre? Ki neveli?

Leírtam 2x,de leírom 3x is. Vegyél először tesztet...aztán ha pozitív,akkor kezdj el gondolkozni mi legyen. De addig ne fesd az ördögöt a falra.

most néztem egy cikket, abban az áll, hogy fél évet tölthetnek ott a kismamák. "Mivel az otthonok többségében csak fél évet tölthetnek el az itt lakók, s ezt követően maximum negyed évet maradhatnak még, a jelentkezők várólistára kerülnek"

Bocs kérdezhetnék még valamit?
hogy működnek az anyaotthonok?

a gyereknevelésnek elég komoly anyagi vonzatai vannak. és a gyerek fejlődéséhez (mentálishoz, fizikálishoz)megfelelő, biztonságérzetet nyújtó háttér kell.

Szerintem meg de.
Ha a lányom, a saját lányom 15 évesen lenne terhes (remélem ilyen nem lesz) elgondolkoznék a feleségemmel igen csak a tanácson, amit kapna tőlünk és bár mint mondtam élet pártiak vagyunk, lehet kivételt KÉNE tennünk, mert biza a egy gyereknek adnánk még egy esélyt, hogy rendesen felnőljön, vagy kettővel tennénk rosszat.

Éretlenül, semmi felelősségtudattal mások nyakán élni, eltartatni magad és a gyereked, rosszabb verziókba bele se gondolok. Könyörgöm, gondolj már bele....15 éves vagy...TIZENÖT...te még szinte csak annyit tudsz a világról, h elmész a suliba, nevetgélsz a bnőkkel, nézed a fiúkat, tanulsz és ha hazamész, van hol aludnod, tele a hűtő és fizetik a ruházkodásodat is. :S

lehet de az sem lenne jó ha elvetetném!

hát szandi. még nagyon nem tudsz éretten, felelősségteljesen gondolkodni...remélem nem vagy terhes, mert csak magaddal és leginkább a babával tennél rosszat.

Akkor úgy mondom, h az SZTE TTIK karán csak 1 vagy legjobb esetben max 2 félévet adnak :)

Akkor érthető...ennyi önéletrajznál én is meghallgatnék mindenkit.

szerintem ez egyetemenként, karonként változó, szinte minden félévben kérek egyéni tanrendet, és meg szoktam kapni, és mások is:) csak megfelelő (reális, bizonyítható)indok kell hozzá.

Na, én azt nem fogom beleírni...csak guvvadna a szemük rá :D Meg ha nem is olyan munkakörbe jelentkezek, mint amiből írtam a diplomamunkám, akkor végképp nem fogják vágni :D

Na jó, igaz, de én max 25-30-at kapok egyszerre ha kell, de van hogy 15 is elég.

Fiatalon szülni egy dolog...de gyerekként másik. Persze vannak kirívó esetek, amikor 11-12-13 éves szült (no comment), de azért 15 évesen?? :S
Fiatalnak számít a 19-20 is és akkor már van némi reális képe a világról, és h mi is szükséges egy gyerek neveléséhez.

Tudom :) De a legtöbben részletezve beleírták a diplomamunkájukat is...röviden szólva úgy nézett ki,mintha összeolvasztották volna az önéletrajzot a motivációs levéllel. Szóval kissé kavar volt,és ilyenből érkezett 5-6 (ez egy kis cég)

Én ilyen szituban 500 önéletrajzzal mégis válogatnék. Persze ez én vagyok...leszűkíteném max 100 emberre (az is rengeteg idő).

Hát, nem várom el hogy eltartsanak, de más fiatalok is szültek már, és nem haltak éhen :s
Na jó ez elég hülyén hangzik....de akkor is.
vannak pl anyaotthonok

Jól csinálod :) Igazából a személyes találkozáskor derül ki,szívesen dolgoznál-e az adott személlyel. Tetszik a módszered :)

Alapadatok, sulik, esetleg rendkívüli eredmények, mihez ért és milyen nyelven beszél, jogsi. Szerintem ennyi bőven elég.

Hát ez az...

Egyértelmű, h totál nem látod át, mi kell a gyerekvállaláshoz, milyen háttér, érettség...te még gyerek vagy és szerintem csak annyit látsz ebből, h valaki majd befogad és felnevel mindkettőnket...mert ugye még te sem vagy önellátó :S

A legtöbb egyetemista mindent bele akar írni az önéletrajzába,és ettől lesz ilyen "vastag". De igazad van,az 1oldalas tömör önéletrajz az,amit az ember szívesen végigolvas.

Én is egy olyan XY főiskolán végeztem a második körben, az elsőnek meg köze nincs hozzá...
De mégis élek :c)))
Aki meg így szelektál az igen felületes.
Én a személyes találkozásokra alapozok.
Időt kerítek rá, a kávét meg nem sajnálom :c))))))))))

Ha jól tudom, ilyenre egyszer adnak "engedélyt", egy félévre...

Majd akkor veszek tesztet ha nem jön meg, addig még van pár napom.De sztem anyukám se vetetné el a helyemben. vagy nemtom, nem szoktunk ilyenekről beszélni

Persze...vannak elég kamu fősulik, amiken nem nagyon képeznek jó szakembert...

Először csináld meg a tesztet...még semmi sem biztos :)

Már bocsi, de szerinted egy 30 éves, dolgozó, 2 gyerekes családanya majd tapsikolni fog a 15 éves hugának a gyerekével? Nem tudom, hogy élnek, de azért plusz 2 éhes szájat etetni, ellátni teljesen és mindent fizetni :S:S:S

Én láttam olyan álláshirdetést,ahova beleírtákl,hogy XY főskolán végzettek kérjük kíméljenek... :D

Az lehet, de akkor sem fogom elvetetni, mert joga van az élethez! Örökbe adhatnám, de tom h nem tudnám megtenni! elvetetni meg még úgyse.......

Szinte mindenhol az amerikai stílusú önéletrajzot szokták várni (1 oldalas, vázlatos, tömör, lényegretörő), a többit meg se nézik. De van, ahol az álláshirdetésben is kikötik.

Először vegyél egy tesztet. És írd meg pozitív vagy negatív. A lényeg,hogyha pozitív,ülj le anyukáddal megbeszélni,hogy együtt kitalálhassátok mi lesz. De reménykedjünk hogy nem vagy terhes,és ezek után remélem rendesen védekeztek. :)

Én 28 évesen lettem apuka, rendes állással meg minden, de hidd el... nem tudod átérezni a helyzet komolyságát.
Nekem 28évesen sem igazán sikerült.
Csak megéli az ember akkor tudja. 15évesen nem kéne átélni (holott élet párti vagyok, de...)

Szerintem az értelmesebbjei szépen megszerkesztik az önéletrajzukat.
Én végülis csak szaktársaim elmondásaiból tudok arra következtetni, amit írtam. Ahova ők jelentkeztek, oda a felvételi elbeszélgetők állítása szerint nemtomhányandesokan küldték be az önéletrajzukat. Szóval megnézték, ki hol tanul, ki mit tud, milyen végzettsége van és csak a diplomásokat hívták be, valamint a végzős BME-s, SZTE-s (lehet, h más egyetemistákat is, de csak ez került szóba) programozókat, akik most fognak diplomázni. Igaz, így is 100 fölött volt a számuk, de aztán a "felvételi programozás" még jobban szelektálta a népet :)

:) Nem rég a mi cégünknél is felvétel volt,és ahogy nézegettem az önéletrajzokat...háááát,a legtöbb 3-4oldalas volt,mindenféle diplomamunka,elismerés stb. A legszimpatikusabb egy 1oldalas,egyszerű önéletrajz volt. Végül a főnökeim mellette döntöttek. A többiek meg,akiknek jó hosszú önéletrajzuk volt, egy értelmes mondatot nem tudtak kinyögni...szóval hiába van 4oldalas önéletrajzod,ha nem tudod eladni magad.

Sziasztok!
hát ahogy olvasom a "témámat" néha elszégyellem magam,nade (végülis még nem biztos a baba), ha viszont megvan, nem vetetem el.OLyan eset is volt hogy11 éves lány egészséges gyereket szült.Az enyém is lehet az(nem iszom,nem cigizek, nem vok beteg)
És ha terhes leszek hát felvállalom!!Lehet hogy anyámék haragudnának, de sztem nem vágnának ki, ha meg mégis, akkor lesz hová mennem.VAn 2 nővérem (28, és 30 évesek) Az utóbbinak 2 gyereke van!
tom h nehéz felneveni 1 gyereket és sok mindenre van szüksége, de hidjétek el ,tom a helyzet komolyságát!

Lehetséges egyéni tanrendet kérni a TO-n.Nálunk is volt ilyen.

Ez szimpatikus számomra:)
Fontos az egyedi,de az előírásoknak is megfelelő önéletrajz.Olyan embert senki sem vesz fel,aki még azt sem tudja per pill.mit szeretne csinálni,mihez van kedve..

Ez még csak az eleje,és remélem végig tudom csinálni...az órákra még nem tudom hogy járok be,mert annyi szabit nem tudok kivenni,de ezt is megbeszéltem a tanulmányi osztály ügyintézőjével. Úgyhogy jóformán minden adott,elég a pontszámom is. Márcsak azt kell megoldani,hogy pénteken vagy hétfőn eljussak a felvételi elbeszélgetésre délelőtt...

Manapság a gyakorlat kincset ér.Hiába van diploma,ha mellette nincs 2-3év gyakorlat,akkor nem őt veszik fel.Nemhiába szeretnék én olyan képesítést,ami tényleg rengeteg gyakorlatot ad az elmélet mellett,és ezért utálom az egyetemet,ahol egész nap ülünk és olyan előadásokat hallgatunk,aminek az anyagát rendesen bemagoltuk,aztán másnap gózünk nem volt semmiről.

Ami fontos,
-honnan jön
-ismeri e valaki közülünk
-milyen az önéletrajza (külalak, szerkesztés, vagy csak office sablon)
-mennyire van tisztában magával (mit kér-mit tud nyújtani)
-személyes találkozókra meg nem sajnálom az időt :c) ha el tudja magát adni és úgy vélem tudás is van mögötte... egy próbát megér :c)

Gratulálok neked!Ezek szerint képes vagy belevágni ebbe a komoly dologba és a magad erejéből,elszántságából akarod megvalósítani az álmaidat.Ez nagyon szép:)
Hát persze,h.mindig van valaki,aki gáncsoskodik,és beleüti az orrát,abba,ami nem rá tartozik.Én is valahogyan így szeretnék elboldogulni,ahogyan te.Igaz,hogy nagyon kemény lehet,de legalább saját erődből valósul meg,nem kényszerből!

De ha mondjuk egy állásra több 100 önéletrajzot adnak be, akkor valami alapján szelektálni kell..szóval nem rossz az a diploma.

Mindig mindenki azt mondja,az álmainkért küzdeni kell...hát én könnyeztem,verejtékeztem tegnap,mert több okból kifolyólag nem jelentkezhettem arra,ami érdekel. Aztán ma úgy döntöttem,ha most nem adom be a pótjelentkezésem,sokáig bánni fogom,ahogy azt is,hogy érettségi után nem tanultam tovább. Pár óra múlva adom postára...beszéltem a főnökömmel is,mondtam hogy ez az álmom...ha emiatt rúgnak majd ki,akkor sem fogom sajnálni,hogy beadom a jelentkezésem. Megpróbálom...ha kell,mellékállást vállalok mellette hogy tudjam fizetni,bár szerencsére találtam egy elég baráti költségvetésű fősulit.
Szóval megpróbálom valóra váltani az álmom...ja,de a szüleim is ellene vannak a válsaztott szaknak,a munkáltatóm szerint sem érek vele sokat,és az ismerőseim is mind le akartak beszélni. Úgyhogy egyedül vágok neki...

szia. velem is előfordult:) mikor továbbtanulás volt, s mondtam, mit szeretnék, meg mi szeretnék lenni, a tanár szó szerint lehülyézett és javasolta, hogy felejtsem el az álmaimat... ahhoz képest a karunkon az összes tanár ismeri már lassan a nevemet, jól tanulok, ösztöndíjakat kapok:) és van olyan volt osztálytársam, akinek matekból pótérettségiznie kellett, annyira nem ment neki a matek, erre most végzett a bgf-en. szóval neked belül kell tudnod, hogy mire vagy hajlandó, milyen erőfeszítéseket vagy képes tenni azért, hogy elérd a célodat.

Nem kell levelezőn lenni ahhoz, h tudj dolgozni. Én is kezdetektől fogva dolgozom...legfőképp netes meló tanév közben, de sokszor hétvégente jövök. Nem olyan egetrengető költségei vannak egy szaknak, főleg ha államin vagy...no meg ha még ösztöndíjat is kapsz.

Én ha valakit alkalmazok, nem teszem kövételmények közé a diplomát. Perzse van köztük jópár diplomás, de amit én elvárok azt nem tanítják (nekem sem tanították meg) a főiskolákon, egyetemeken.
Van egy srácom, előtte étteremben dolgozott üzletvezető helyettes volt... most rá merem bízni nyugodtan az egy nem kis IT cég szakmai cuccait teljesen, ha éppen nem vagyok.
Nagyon penge... csak épp amikor sulit kellett választania vendéglátós akart lenni... :c)

Én is szeretnék még diplomát szerezni,mert nem vagyok hülye és látom,hogy erre akárhogy is,de szükség lehet.Főiskolán egyik tanárom nagyon tehetségesnek tartott,és dicsérte a szakdolgozatomat is.De úgy semmiképpen nem fogok elvégezni egy szakot,hogy míg államin tanulnék,szüleim eltartanak,utána meg sokszorosan megkapnám,milyen egetrengetően sokba voltam nekik,és milyen óriási áldozatot hoztak értem.Vagy én állom tanulásom költségeit(munka mellett levelezőre is lehet járni,még senki se halt bele),vagy sehogy se teszem meg,amit várnak!Gondoljanak,amit akarnak.Így lehet,hogy sokkal nehezebben élnék,és nagy teher nehezedne rám,azaz nekem kellene gondoskodnom magamról,de legalább sokkal boldogabb és nyugodtabb lennék!

Én úgy vagyok vele, h ha valakire rákényszerítik a diplomát...és vagy képességeihez mérten ez már sok vagy egyszerűen ő nem érez erre késztetést, akkor ez a legnagyobb hülyeség, mert csak szenvedni fog. Viszont aki képes erre, szeretne papírt, annak szerintem időben ajánlatos megszerezni.

Egyébként annyiszor mondták már életem,és iskolai pályafutásom során,hogy én nem értek semmihez,és semmit sem tudok tisztességesen megtanulni,(segíteni nem segített egyikőjük sem,mert ők iskolai tudományokhoz nem értenek)hogy most a diplomához visszatérve,akaratlanul is felmerül bennem,akkor azt honnan veszik,h.le tudnék diplomázni,ha én olyan semmirekellő vagyok?

De jó neked!Engem életemben nem ösztönöztek semmiben,ha valamit jól csináltam,jó jegyet szereztem,akkor az természetes volt,de ha elrontottam valamit(pl.mikor megbuktam a gépkocsi forgalmi vizsgán),akkor én milyen hülye vagyok,még erre se vagyok képes.Ezután már úgy vagyok vele,hogy ha ami érdekel(nagyon szeretek rajzolni,alkotni,imádom a pedagógiai-pszichológiai témájú könyveket),azt megtartom magam szórakoztatására,velük semmit se közlök,úgyis mindenbe beleszólnak!

Ezért mondtam, h ez már túlzás...nekem nem mondták meg mit és hol tanuljak..magam választottam. Egyszerűen csak ösztönöztek, h tanuljak, képezzem magam, minél több dologhoz értsek.

Én is megértem őket,Anthico,de az nagyon szar érzés,amikor mint tegnap is,anyám felhánytorgatja a 15 éve kapott tíz-húszezrest,amit a tanulásom fejébe kaptam valamelyik rokontól,hogy én minél többet,minél kitűnőbben stb produkáljak.Komolyan mondom,úgy érzem magam,mint egy befektetési alap,amit csak tömnek,hogy minél jobban kamatozzon!Soha nem kérdezték,hogy mit szeretnék,abba a suliba mentem,amibe írattak,soha nem választhattam iskolát,még főiskolát,egyetemet se.

Ha belegondolsz, szinte mkinek van érettségije..viszont valami hasznos (!!!) diplomája már keveseknek. Itt persze nem a büfészakokra godnolok, vagy azokra, amiből évente több tízezer diák szerez papírt.

Egy dologban viszont igazat adok nekik...mikor egy ember kizökken a tanulásból (otthagyja a sulit vagy évekig nem tanul), elmegy dolgozni, akkor rohadt nagy erő kell ismét visszaülni az iskolapadba..no meg ki is esik a tanulás gyakorlatából.

Anyám nem tudom hol él,mert szerinte vannak a diplomás(akármilyen diploma!)"gazdagok",akiknek tejfölben úszik az élete,tele vannak pénzzel,mindent megvehetnek,egyszóval az az Isten,aki diplomás,míg akik nem rendelkeznek ezzel a kiváltsággal,azok a csóró utolsó senkik.

Egyrészt megértem szüleidet, másrészt meg szerintem ez túlzás. Nálunk is hasonló a helyzet azzal a különbséggel, h én nem kényszerből szerzem meg a diplomát. Érthető, h áldozatokat hoztak, h te (a kicsi lányuk) legalább megszerezz egy ilyen papírt. Ők diploma nélkül dolgoznak, és szerintem úgy gondolják, h egy ilyen papírral azért több lehetőséged van..már ha a fizut nézzük, az is kezdőként több lehet, mint amit ők keresnek.
Ismerősök körében azért azt látom,h 2 éves felsőfokú valami szakképestíés vagy az ilyen 1-2 éves tanfolyok nem sokat érnek a munkaerő piacon. Persze megtanulja (max nagyon nagyvonalakban) az ember az adott szakmát, de ha abból diplomája lenne, egyből előnyt élvezne és még több fizut is kapna.
Az én szüleim is világ életükben azt szerették volna, ha megszerzek egy egyetemi diplomát és mivel a képességeim se akadályozták ezt meg, így jövőre diploma lesz belőle. Én nem miattuk csinálom, de láttam, h mivel tud többet adni egy diploma (elhelyezkedés, pénz), mint szinte minbér fölött 1-2 ezerrel keresni. De én nem miattuk csinálom, nem kényszerből, hanem beláttam, h igenis ez nagyon hasznos és számomra is fontos...és azt is láttam, h tényleg hoztak ezért áldozatot..nem is keveset.

Őket igazából az zavarja,(inkább anyámat),hogy ha nem tartanak el,akkor nem tudják a fejemhez vágni a feláldozási szöveget.Meg a másik,hogy mivel ők nem tanulhattak,így tudat alatt,vagy tudatosan elvárják,hogy teljesítsem be az álmaikat.Még csak nem is baj,mert én is szeretném,de nem úgy hogy elvárás a sok jóért és luxusért,amit megkaptam gyerekkoromban(egyke vagyok,sajnos)!

Éna helyedben felhomályosítanám a szüleimet arról, hogy mennyi diplomás munkanélküli van és hogy adott esetben többet ér és jobban el lehet helyezkedni egy szakképesítéssel, mibnt egy olyan diplomával, amiből túlképzés van. Különben minden szakmában a gyakorlat számít, nem annyira a papír. És inkább büszkék lehetnének rád, hogy innentől megpróbálsz a saját lábadra állni, nem az ő pénzükön élni.

Szeretném,ha valaki meghallgatna,mert kész vagyok teljesen.
A következő: érettségi után elvégeztem a fősulin két évet,és felsőfokú szakképesítést kaptam.Most azt tervezem,hogy elmegyek egy tanfolyamra,amit pályakezdők,állástalanok számára finanszíroznak államilag és még egy szakmát szerzek.Az sem lenne rossz,ha később ezzel majd el tudnék helyezkedni.
De!Anyám erre azzal jött,hogy ők apámmal nem azért áldozták fel egész életüket,véres verejtékkel dolgoztak stb.hogy most elfecséreljem az időt és ne szerezzek diplomát.
Én megértem,hogy szeretnék,hogy diplomás legyek,és én is ezt tervezem,de nem pillanatnyilag.(egyszer már jártam egyetemre 1évet,az arra jó volt,h.rájöjjek,nem nekem való).Később is tudnék levelezőre járni.De anyám azt vágja a fejemhez,hogy én később már tuti nem tanulok,és akkor oda az ő Nagy Álmuk,amiért feláldozták magukat!Ezt már unalomig hallgattam,és rohadtul elegem van belőle!
Jó,h.az utolsó csokit nem vágja a fejemhez,amit nekem vett!Most miért baj,ha mégis dolgoznék?!Szeretnék a magam lábára állni 22 évesen,nem eltartatni magam,hogy utána megkapjam a nagy áldozathozatalt!Hát erre nekem nincs szükségem.Anyám azt is mondta,h.ő miattam nem tudott tanulni,képezni magát,mivel én már akkor a nyakukon ültem,és valamiből el kellett tartson engem.Jó,hogy azért nem borulok térdre hálaimával,hogy megszülettem!Szüleimnek csak szakmunkás végzettségük van ebből kifolyólag.Érdekes,mikor végeztem a fősulin,szörnyen büszkék voltak ám a kicsi lányukra!De most kiderült,hogy az semmi a szemükbe,csak egy ugródeszka.Ha nincs diplomám,egy nagy senki leszek,ők ezzel le is írnak!Érdekes,nem élünk luxusban,mégis tudnák még finanszírozni a diplomát,de azért h.utána nézegessem a falon,mert nem ér semmit?Én is szeretnék majd később valamilyen HASZNOS oklevelet szerezni,de nem úgy,h."elvárjuk"!
Kb.ennyi.Majd lesz nagy csodálkozás,ha mikor újabb képesítést szerzek,fogom magam és lelépek otthonról.Legalább a páromra számíthatok,ha másra nem is.

Te ismered, te tudod, mi érdekli, te tudod, minek örülne. Van férfi, aki egy kis erotikus "vigasztalásnak" tud örülni a legjobban, más pedig csak egy bocsánatkérő puszinak.

sziasztok.
Tegnap kicsit összekaptunk a barátommal, az én hibámból. szeretném valahogy kiengesztelni, valami kis meglepetéssel. Nincsen valami jó ötletetek? sajnos virágot én nem vehetek, az hogy nézne ki?:)
köszi szépen

Bár ez kicsit összetett dolog,szóval el lehet kalandozni az Orális szex topic felé vagy a Segédeszközök felé is..úgy ahogy az Anális szexbe is bele lehet olvasni és az Erotikus játékokba is :)

Női orgazmus topic...olvasgasd :)))

Szép hajnalt mindekinek,kis segitség kéne.Azt szeretném megtalálni az oldalon,hogy lehet kielégiteni egy not!Amire én gondolok azzok magyarázatok és képek de lehet roszul tudom ahh ...minden hozza szolast elore is koszi.

Én is azt mondom, hogy ritka az olyan lány, aki 16 évesen érett az anyaságra, de létezik ilyen. Ez amúgy nem életkortól függ, de én is azt mondom, hogy az alsó korhatár legyen legalább 19-20 év, az alatt ne szüljön már.

Van ilyen, de ritka, mint a fehér holló...sőt...

Az egyik ismerősöm 16évesen szült,most 12éves a lánya. A szülők is együtt vannak,ami nagyon ritka. De szeretik egymást, és nem bánták meg,hogy így alakult.

Én is ismerek olyat, akit 16 évesen csábított el egy 26 éves, azt se tudta, mi micsoda. Terhes lett és meg is szülte, "felnevelte"..vagyis ez erős túlzás, mert inkább a nagymama nevelte a gyereket. Tőle több szeretetet kapott, jobban odafigyelt rá, mint a 10-e,20-on éves anyja, aki azt se tudta, mi is az anyaság.

Nekem akkor is az a véleményem, hogy jobb, ha néha nem születik meg az a baba, minthogy sínylődjön...
Egy élő példa: ahol én lakom, egy 13 éves kislány szült. Anya nélkül nőtt fel, az apja nevelte. Valaki elcsábított, sztem ő maga azt sem tudta mi történt vele. Aztán terhes lett, és megszülte. Elvették tőle a körülményei miatt. Aztán visszaharcolták maguknak. És élnek, szegényen, koszosan. Jobb-e vajon annak a babának???

Tudom, de nagyon sok igazságtalanság van még az életben...ami ember életeket vesz el...

De jelen esetben az abortuszról volt szó

Ez igaz...nap, mint nap látunk meggondolatlanságból származó tragédiákat.

Igen, sajnos ez így van...
Meséltem, hogy nekem is volt...kiszakadt a gumi, és becsúszott. Akkor még tanultam, és a barátom sem a megbízható jövőkép volt...Bár nem 15 éves voltam, akkor sem láttam semmiféle jövőt sem magamnak, sem a gyerekemnek, ha megszülöm. A szüleim is segítettek volna pedig. De ésszerűen kell végiggondolni, érveket és ellenérveket felsorakoztatva.

Ha ezt nézzük, akkor mindentől elszörnyedhetnénk, mert nemcsak az abortusz az, ami emberi életet vesz el tudatlanság miatt...

Igazad van,tudom...csak fáj hogy ennyi egy élet...hogy a tudatlanságnak ekkora következménye is lehet.

Persze...de látszik, hogy neked nincs még gyereked...hidd el, én azért nagyjából látom, mennyire érett egy ilyen korú gyerek...nem érett, hidd el. Semennyire.

Az ő baja, ha ezt nem fogja fel, de 15 évesen szerintem mindenféle fejmosás után se fogja úgy látni, mint majd 5-10 év múlva...majd idővel éri fel ésszel, h mi is történt.
De az viszont tényleg az ő és a szülei dolga, h ezt hogyan oldják meg. Nagyon sok nő örökbeadás és abortusz közül az utóbbit választja.

Ez akkorsem egy olyan "baki",hogy például 1-est kapott a suliban,itt egy élettel "játszik",vagyis kettővel.

Szerintem ez a 15 évesen gyereket akar sem így indult, hanem elgondolkodott, hogy hát ha már terhes, mi lenne, ha...vagy épp fél megmondani otthon, vagy fél az abortusztól...vagy épp úgy gondolkodik, mint te, nem tudjuk. És le tudjuk beszélni a babáról, mert ésszerű okokat sorolunk fel neki.

De én értelek :D

Nem értesz? Ezt mondom,hogy ez a borzasztó...amikor valaki védekezik,vagy más oknál fogva szükséges,azt nagyon jól tudod hogy nem piszkálom,elég baj az neki. DE mikor 15évesen kijelenti hogy gyereket akar,esetleg be is sikerült,aztán meg elveteti mert mégsem így gondolta...na ez az,ami dühítő.

Tudom milyen érzés, amikor átlátod, hogy mi történik és dühít maga az, hogy ilyen szituáció előfordulhat egyáltalán, hogy megtörténik, hidd el én megértem és sokszor érzem ugyanezt. Reménykedjünk, hogy hátha nem terhes, mert még nem biztos.

És aki védekezik? Akinél valamiért besikerül? Az is hülye? Nem.

Mindegy...csak borzasztónak tartom hogy egy magzatnak azért kell meghalnia,mert h*lye az anyja...és bocs,de így van.

és gondold el, ha ilyen felelőtlen, akkor mit csinálna a megszületett babával??hogy (nem) nevelné??:S

Abortusz mindig is volt, van és lesz is...ezellen nem lehet tenni. Ha meg valahol korlátozzák, betiltják, akkor felkeres olyan embert a nő, aki megteszi neki (akár illegálisan is).

Értem,amit mondtok,csak azt az egyet nem,hogy miért ilyen felelőtlenek egyesek???Ha belegondolsz a hülyesége miatt kell elvetetni ha terhes...

Vagy mikor a nő maga ült forró vízbe, vagy feldöfött magának valami éles szerszámot :S

Mert a 15éves lány belehal?....nem....nem hal bele...az a kis magzat pedig igen.

Megtették ezt a régiek is, Ancsa. Csak akkor nem orvosok, és fele nő belehalt. Ez jobb? Akinek nem, kell, annak nem kell...

Mert inkább előnyt adnál egy meg sem született kisgyermeknek, mint egy már élő, fiatal gyermeknek...

Láthatod, h nincs ennyi esze...

szerintem egy 15 évesnek nem szabad szülnie. ha 19-20 éves lenne, akkor mást mondanék, deígy a saját és a baba egészségét kockáztatja, mivel egy 15 éves _lány_ szervezete még nem épp gyerekkihordásra van kitalálva. az még egy fejlődő szervezet.

Azért 15 évesen ennyi esze nincs,hogy a gyerekvállalás csupa felelősség?

Hogy jutott volna eszébe egy 15 éves gyereknek...Ezért mondom mindig azt, hogy az anyának igenis ott kell lennie a gyereke mellett, és felvilágosítani. És ha 15 évesen is jön el az idő, amikor lefekszik valakivel, akkor is felelősséggel tegye.

Nem tudom, h mi a fájdalamasabb...abortuszra elmenni, vagy megszülni, odaadni és egy életen át szenved a nő attól a tudattól, h valahol van egy gyereke, valahol nevelik, valahol családot alapít és ő ezt a b*dös életben nem fogja látni.

Miért?