Szerelem, párkapcsolat

A szülés utáni depresszió kortól,együttélés hosszúságától,párkapcsolat milyenségétől független.

Hagyjuk már abba...megbeszétük,hogy egyikünk sem ért egyet a másikkal.Ezekkel a "nemcélzás,csak vélemény" hsz-kal még jobban érezni,hogy csakis célzás.Nem jutunk sosem 1ről a 2re?Ti így gondoljátok,más meg másképp.Ahogy Ti elvárjátok,hogy ne ítéljen el más ezért a gondolkodásért,úgy más is elvárja,hogy őt se ítéljétek el a saját hozzáálásáért.Nektek ez a normális,másnak meg az,hogy megtartja. Lépjünk már túl ezen!!!!!!!!!!!!!!! :S

Nem károgni akarok, de remélem nem jár úgy mint egyik ismerősöm :( 16 éves volt a lány amikor összejöttek, 4 év múlva már együtt éltek, besikerült a baba, bár ők tervezték, esküvő, boldogság, de a szülés utáni depresszió miatt majdnem elváltak :(

Hát igen...nekem is anyum benne lenne egy gyermekbe...persze elmondaná a véleményét h korai ráérek még vele...de ha úgy döntök mellettem lenne, de neki is eddig nehéz élete volt..most jutott el odáig h kicsit pihenjen, én meg szeretném hagyni h tényleg próbálja mostmár kiélvezni az életet. Főleg van egy élettársa egy éve:) Teljesen külön élete van már, és ennek nagyon örülök:)
Tehát nekem ez meg sem fordulna a fejemben.
Dehát reménykedjünk h bianca párja vele marad és ketten együtt egy normális életet tudnak biztosítani a babának.

Én sem élek már otthon, két hetente hazamegyek különben vita lenne belőle, anyagilag meg 99%-os a függetlenség három éve, úgyhogy nekem is fura lenne egy babával leterhelni őket. De én is befogom a számat azt hiszem :D Ez teljesen körülmény és család-függő dolog :)

Hát én is inkább próbálom levenni anyumék válláról a terhet, nemhogy még egy gyerekkel is leterheljem őket :S De én inkább hallgatásba burkolózom :D

És mivel ilyen vagyok alapvetően nemtudom megérteni a másik felet...hogy a család neveljen egy gyermeket. Tehát el is bújtam inkább:D

Az, h független szeretnél lenni, teljesen logikus. Én is erre törekszem, eddig eljutottam egy szintre, de 1 év múlva remélhetőleg teljesen kiröppenek otthonról és elkezdem a saját életemet :)

Erre csak annyit mondanék h olvasd el a hsz-m másik felét.
Amúgy meg nem bíráltam, véleményt mondtam.
De ebben egyet értek...nekünk semmi közünk hozzá, és nemtudjuk milyen az élete h betud-e válallni egy ekkora felelősséget.
Ebben a témában első a család.
Bár nekem ez azért is furcsa mert nekem alapvetően olyan a terészetem h független legyek a családomtól, és hál isten ezt már most 18 éves koromban 80%ba eltudtam érni. Tehát el sem fogadnám h támogassanak én szeretnék megteremteni mindent meg persze a párom. De ilyen téren is fura ember vagyok.

Ezt nagyon-nagyon jól megfogalmaztad és teljes mértékben egyetértek Veled. Én is ismereke egy olyan lányt, aki 17 évesen szült és nagyon jól él, jó munkája van és van egy vagány kisfia, akivel imádják egymást. Ha nem úgy gondolkoznék ahogy, komolyan még irigyelném is a boldogsáágáért. :) Ráaádásul tegnap az egyik egyetemi csoptársamról is kiderült, hogy babát vár. Már lehet látni a hasát eléggé, de ugyanúgy jár órákra, készül vizsgákra. Annyiban különbözik még a többiektől, hogy ő többet mosolyog. :) :)

Hát én ennek nagyon örülök, most tudtam csak elolvasni, hogy milyen döntésre jutottál, de örömömben picit még meg is könnyeztem. :$ Remélem, hogy minden jól alakul, legalábbis én sok jót kívánok Nektek, megérdemlitek nagyon. :)

Akkor örülök,hogy egyetértünk :)

Én is erre akartam célozni :)

Szerintem váltsunk témát,mert ebből csak vita van.Mi nem tudunk meggyőzni Titeket,és fordítva.Nem vagyunk egyformák,és ez nem feltétlenül rossz.Így kerek a világ. :)

Itt az alapvető probléma az, hogy a "nem-anyaiösztönösök" elmondják a véleményüket, ami így visszaolvasba nagyjából abból áll, hogy felvázolják: nem fenékig habostorta és trallala az élet, ami nem egyenlő azzal, hogy vágóhídra, abortuszra akarjuk küldeni Biancát. A másik csoport meg mindig nekünk esik, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről.
Én az utóbbi pár oldalon nem is láttam kísérletet arra, hogy valaki rábeszélje az abortuszra...

:) Én is csak ennyit tudok mondani!!
Sok sikert hozzá, rengeteg örömet fog adni neki ez a baba, az rosszindulatú emberek véleményével meg nem kell törődni. Ha azt teszed amit mások mondanak, nem leszel boldog, mert magad, az érzéseid, és a szíved ellen cselekszel..
Az emberek majd megnyugszanak. Én nem dobnám el magamtól a boldogságot miattuk!! Amúgy biztosra veszem, hogy vannak olyanok is szép számmal akik veled értenek egyet, melletted állnának. Rájuk mindenben számíthatsz.
Én spec. olyat is sokszor láttam, hallottam, h a pasi először elutasította a gyerekét, de egy idő múlva meggondolta magát, és visszament hozzájuk. És boldogan élnek amig meg nem halnak..
Igen, ilyen nem csak a mesékben létezik... Szerencsére.

"Sztem épp hogy nem kezeli éretten.....ha vki nincs tisztában a gyerekneveléssel hozzá se kezdjen"
Most nem azért, de neked a 17 éveddel nincs jogod bírálni Biancát..
Ahogy senkinek sincs. Az ő élete, az ő döntése. Mondhat itt bárki bármit, úgyis az lesz (szerencsére) amit ő akar.
Itt szinte mindenki pártra szakadt. Az egyik azt mondja vetesd el, a másik azt h tartsd meg. :( Én ettől kikészülnék.
Szerintem beszélje meg a családdal, meg a barátjával és közösen hozzanak döntést.

Én anyumat,páromat(21),hugomat(18) meg kolleganőmet(34) kérdeztem meg,mindegyikük azt mondta,ha van segítsége, szerintük megtarthatná.Hosszasan beszélgettünk erről.Igazából én befejezem az érvelést,mert én sem tudlak meggyőzni,és Te sem engem.Veszekedni meg nem akarok,de ebből úgyis csak az van. Szóval Te így gondolod,én pedig úgy. Azt hiszem teljesen ellentétes ebben a dologban a véleményünk,hisz Te még nem szeretnél babát,én meg már nagyon.De ettől függetlenül én egy okos,intelligens lánynak tartalak,úgyhogy nem vitatkzom Veled tovább,mert egyikünk sem fogja meggyőzni a másikat. :)

"Ők nem tervezték a babát,hanem jött. "--> a vállalást itt most a megtartásra értettem.

"az átlag magyar családok nem olyanok,hogy anyuka elmegy gyesre,apuka meg napi 8órát dolgozik.Ez csak a gazzdag családoknál van így.Az átlag az,ha gyerek születik,apuka még többet dolgozik,és amint tud,anyuka is dolgozik,hogy a babának mindene meglegyen.Ha az anyuka nem is dolgozik 3évig,az apukát ritkán látja a gyerek. "--> na pont ezért nem szülnék most gyereket, mert azért pár évvel később jobb egzisztenciával nem kell az apának halálra dolgoznia magát..ez lenne a lényeg...

Mellesleg olyanokkal is beszéltem erről, akikben van anyai ösztön, de ők is osztották a vélményem.

" ...mert valahogy nem vonz a "na, csapjunk a közepébe, vállaljunk gyereket, mki támogatni fog, happy lesz úgyis minden, szóval ne tervezzünk" hozzáállást egy bizonytalan kapcsban állás nélkül ..." ---- Ők nem tervezték a babát,hanem jött.
A barátja annyiból van kész tények elé állítva,hogy a lány meg akarja tartani.Nem vonja felelősségre,és nem követel tőle semmit.Egyszerűen csak a lány úgy gondolja,nem él az abortusz lehetőségével. Azt próbáljátok megérteni,hogy vannak,akik másképp gondolkoznak,mint Ti.Vannak,akikben már megvan az anyai ösztön.Ti ezt azért nem értitek még,mert Bennetek nincs.És ez az,amiben különbözünk.Azt mondom,hogy akiben benne van az anyai ösztön,az mindent megtesz,hogy a babának jó legyen.Benne megvan ez,és szerintem kis segítséggel az elején menni fog Neki,és a saját lábára tud állni.

"...És itt most nem arra értek, h több tízezres ajándékokkal halmozzam majd el, hanem, h esetleg lásson is engem és az apját napközben is, ne csak hullaként hazaesve este a melóból :S..." --- az átlag magyar családok nem olyanok,hogy anyuka elmegy gyesre,apuka meg napi 8órát dolgozik.Ez csak a gazzdag családoknál van így.Az átlag az,ha gyerek születik,apuka még többet dolgozik,és amint tud,anyuka is dolgozik,hogy a babának mindene meglegyen.Ha az anyuka nem is dolgozik 3évig,az apukát ritkán látja a gyerek.
Próbáld megérteni,hogy van,aki meg tud birkózni a feladattal.Persze volt olyan beírás már itt,hogy jobb hogy elment abortuszra.De ez a lány 20éves,tervei vannak,amiket a baba mellet is meg tud valósítani. A barátjára meg nem erőltet semmit.Ha nem akarja a babát,tovább léphet.Szóval szerintem Ti alapvetően azt nem értitek,hogy létezik egy anyai ösztön,ami emberfeletti erőt az az édesanyáknak.Amíg ez nincs meg Benned,nem fogod megérteni Biancát sem.

Szerintem abszolút éretten kezeli,és nagyon pozitívan áll hozzá.Jó látni hogy vannak ilyen fiatalok is.

Persze itt most 2 tábor van:
- az egyik csak az anyaságot nézi, minden mást félredob, mert az úgyis majd jól alakul, stb
- a másik csoport viszont a hátteret nézi, megfelelő környezetet, stb...és csak akkor gondol gyerekvállalásra
Én utóbbiba tartozom, mert valahogy nem vonz a "na, csapjunk a közepébe, vállaljunk gyereket, mki támogatni fog, happy lesz úgyis minden, szóval ne tervezzünk" hozzáállást egy bizonytalan kapcsban állás nélkül :S
Csak mert én tapasztaltam olyanokat, amiket nem kívánok a leendő gyerekemnek. És itt most nem arra értek, h több tízezres ajándékokkal halmozzam majd el, hanem, h esetleg lásson is engem és az apját napközben is, ne csak hullaként hazaesve este a melóból :S

De egyik tábor sem fogja meggyőzni a másikat. Szóval felesleges a vita.

Ui: Lédával értek egyet, h Bianca egyáltalán nem éretten kezeli a helyzetet, de ez csak egy magánvélemény volt.

Amúgy ebben az egészben az a "poén", h bianca kész tények elé állítja a pasiját: terhes vagyok, megtartom, te mit reagálsz erre :S Nem hiába védekeztek (igaz, elég rosszul) 2 féle módon is. Egyikőjük sem akarta és ez a legeljén tisztázva is lett. Egy 20 éves férfi most egy életreszóló döntés elé lett állítva, mikor ő kiangsúlyozta, h nem akar ilyesmit :S Ja és ő lesz a világ legszemetebb pasija, h ha nem aakrja, vagy tovább lép :S

Szerintem nem az a lényeg mikor jön a baba,hanem hogy az anya,apa hogy állnak hozzá.És látom hogy szerencsére Bianca-ban megvan az a hozzáállás és szeretet az eljövendő baba iránt,ami a körülményektől függetlenül a legfontosabb.Örülök nagyon hogy ilyen ember.Sok sikert kívánok Neki,és tudom hogy nagyon boldog anyuka lesz.

Persze...ebben is igazad van...és igen lehet h én is 30 évesen fogok szülni..mikor mindent megtermetettem arra h egy apró életet a világra hozzak. De ezaz h nekem ez a kitérium...h mindent megteremtsek amit fontosnak tartok...és rátaláljak egy igazi párra...azért is furcsáltam a dolgot...mert ok h 4 év...de nekem 3 éves kapcsim volt, nemrég lett vége...és az is 3 év...deh ha nincs együtt élés nem jönnek ki úgy a problémák ahogy kellenének...!

Sztem épp hogy nem kezeli éretten.....ha vki nincs tisztában a gyerekneveléssel hozzá se kezdjen....főleg egy nem biztos párral....a legnagyobb hülyeség amit el lehet követni. Egy gyerekhez pár kell, külön ház, két kereset, nemtudom itt ki van azzal tisztába h mennyibe kerül egy gyermek...kinek van öccse huga akit félig ő nevelt...nekem van és tudom milyen tudom milyen ha beteg és egész éjjel mellette kell lenned hetekig....semmire nincs egyszerűen időd még saját magadra sem...rohanni kell vele állandóan...a baba cuccok háromszor annyik mint a felnőttek...sorolhatnám oldalakon kerersztűl.
De mind1...nem is írok többet mert csak felidegelem magam.
Tényleg azt kívánom bianca h sikerüljön megoldani ezeket a problémákat...és még sokkal többet.

Ne riaszd el,ugyanis szerintem nem fogja fel egyszerűen,hanem épp hogy éretten kezeli a dolgot. Felnőtt nő módjára.

Van,aki jobban szereti azt kis teremtményt,mint saját magát.És attól,hogy 20évesen szül,még nem veszti el a lehetőséget a karrirépítésre.Egyik ismerősöm 17(!!!) évesen szült.Most egy csodálatos 12éves kislány anyukája,és menő munkája van.Ugyanúgy elvégezte a sulit.Igaz,az elején a szülőknek kell segíteniük,de nem örökre.Egy kis idő,és segítség,és a saját lábára tud állni.Csakis a saját elhatározás kérdése,kit mennyire gátol egy gyerek.Sőt!Szerintem az a baj,ha gátolja.Egy gyerek inkább hajtóerő,mint hátráltató.És aki úgy gondolkozik,mint Te,nyilván elvetetné.De Ő másképp gondolja,és szerintem nagyon bátor hogy így döntött.Tisztelem a bátorságáért.
Lehet,hogy Ti majd 30évesen akartok gyereket vállalni,de így,hogy nincs Benned anyai ösztön,nem tudod mit érez az,akiben van.El kell mondjam,ez egy olyan érzés,hogy az életed is odaadnád a gyermekedért.És ez az,ami erőt ad tovább menni,és jobbat-jobbat keresni,tanulni,dolgozni.Szerinted másképp hogy menne az,amit egy anya csinál?Az anyai ösztön mindennél erősebb,és pont ezért,akiben benne van,az azért hajt,hogy a gyermekének jobb legyen.Nem azért,hogy anyucin apucin élősködjön plusz egy személlyel.Aki ezt teszi,abban nincs meg az anyai ösztön.

Nagyon egyszerűen fogod fel ezt az egészet...de mind1 sok szerencsét!Szükséged lesz rá.

Párom véleménye a témával kapcsban:
Megszülöd a gyereket és ha magadra maradsz, akkor teljesen a szüleid fognak titeket eltartani, mert míg nem szülöd meg, addig suliba jársz, aztán meg otthon maradsz vele. Azaz ők etetnek és fizetnek mindent. Nekik lesz lepasszolva, ha valahova menni akarsz...mintha nem is a te gyereked lenne, hanem az övék :S
Egy gyerek nevelésében szép dolog, ha segítenek, de jelen esetben teljesen ők nevelnék :S Akárki akármit mond, kell pénz, kereset, munka ahhoz, h eltartsd majd magatokat és te még javában velük élnél, tanulnál :S Ilyet én nem várnék el szüleimtől :S

Azért én nem fogok sokat halasztani!

Nekem 2 évfolyantársam van, akik elmentek időközben szülni, majd visszajöttek és folytatták tovább a sulit.
Van egy 40 éven felüli nő is, aki kolleganője volt anyukámnak, ő 3-adéves most, két gyereke van, és férje, munkája. De az elég nehéz lehet úgy..

Nem nem élek együtt a barátommal!!
De ha meg is szülöm a sulit attó még a sulit be fogom tudni fejezni.
Majd halasztok. Ha pedig megszülöm akkor lesz segítségem!!
Még ha a barátom azt is mondja,h ő nem akar ebbe részt venni!!
Igazábó már nincs mit ezen szerintem gondlkozni!!
És ha szerencsém van akkor a családom is támogatni fog teljes mértékben!!
De néha nem feelőtlenségből fogan meg egy baba!!
A szülés után ha erőre kaptam akkor befejezem a sulit és meg fogok mindent tenni azért,h szép gyerekkora legyen.

Pedig mostanában egyre inkább "divatba" jön ez.

De nem ez a modern családmodell.
Amúgy én ilyenről még nem nagyon hallottam. Mármint az előbbiről.

Az nem megosztás, hogy anya melózik, apa meg otthon ül, vagy mindketten rátukmálják nagymamára az unokát. SZERINTEM :P

"és itt most nem az olyan ultramodern családokra gondolok, hogy a nő melózik, apuka meg otthon csücsül a gyerekkel" A modern család lényege a munkamegosztás, hogy a férfi és nő megosztja egymás közt a feladatokat..

Na jó, én befejeztem a vitát, mert ennek sosem lenne vége :P

Akkor nem is olyan ritka. Szerintem meg tényleg nem..

De az ilyen tényleg nagyon ritka... És a végzettség nehezebb megszerzését nem a férfiakra gondoltam, nekik ilyen helyzetben sokkal könnyebb, bármennyit segítenek a gyerek meg a ház körül, mert nem az ő nyakukon lóg a gyerek a nap 24 órájában (és itt most nem az olyan ultramodern családokra gondolok, hogy a nő melózik, apuka meg otthon csücsül a gyerekkel, esetleg nagymama, és akkor mindketten dolgozhatnak meg karrierezhetnek...).
33 éves korára az ember két gyerek után már meg tudja úgy szervezni az életét (főleg két nagyobb gyerekkel), hogy jut ideje a családon és a munkán kívül másra is.
Keresztanyám is három gyerek mellett diplomázott le, közben a férje is építgette a karrierét, szóval ismerek pozitív példákat, de azt is tudom hogy mennyi energiába került ez nekik. De ők is éltek előtte együtt, nem "csak úgy" jött a baba.

Bocsi lehet h lemaradtam de ti együtt éltek? Vagy próbáltatok már együtt élni? Nemtudom én Anthicoval értek egyet ha már az van ki kivel ért egyet...egy baba akkora nagy felelőség h azt el nem leeht képzelni...és ebben a helyzetben nem csak egy baba mellett döntessz hanem abban is h egy férfi mellett egész életedben...ugyanis a válás ami ebben az országban nagyon nagy arányú szintén rosszúl hat a babára, vagy gyerekre.
Másrészt nekem anyum 17 volt amikor teherbe esett velem...apuval ők nem éltek együtt akkor még, 18 évesen szült meg apu 19 volt, és bizony mikor elkezdtek együtt élni és velem is kiderült h egyáltalán nem illenek össze...anyám súlyos depressziós lett miattam és apám miatt is mert korai volt az egész. ÉS anyum a mai napig viseli ezt.....!De ez már lényegtelen számotokra.
És ahhoz h vki karriert építsen baba mellett ahhoz iszonyatos lelki és fizikai erőre van szükség, ami kb 100ból 1 embernek ha megvan.
A vetetésről annyi hogy hál isten nekem még nem volt, pár barátnőmnek volt mert felelőtlenek voltak, nekik smemi bajuk nem lett tőle, azt h meddőek lennének az meg nem most derül majd ki.
Persze most iszonyat nagy az anyai ösztön benned, de kérlek gondold át érett fejjel. Még akkor is ha a párod melletted áll.

Nagyon nehéz ez.. Én nem tudom, mit tennék, ha kiderülne, pedig gondolkoztam róla már, és nem vagyok már 20 éves se..
A karrierrel kapcsolatban megemlítem saját családom példáját. Én vagyok a 2. gyerek a családban. Tesóm már nagy volt, és én is már javában megvoltam, mikor apum ledoktorált jogból..
Anyukám fősulit végzett tanárnő szintén, tesóm mellett csinálta meg diplomáját.
Amikor velem volt terhes 33 éves korában, akkor tanult meg vezetni, nagy hassal. :) Első autós útjuk apukámmal Nyíregyháza-Pécs között volt, trabanttal, amikor még anyum terhes volt velem. :)

Nagyapám is karriert futott ember volt, ő is szintén 2 lány mellett doktorált le bioszból, emellett kántor volt, kémia szakfelügyelősködött sok településen..

De gondolom szereti a barátnőjét és tényleg nem úgy érte a babahír, hogy fel tudott volna rá készülni... Ahogy a lány sem. Ha pasi lennék és a barátnőmről hirtelen kiderülne hogy terhes, amikor tudtommal nem eshetett teherbe, nem biztos hogy beérném egy nappal a gondolkozáshoz...
Tényleg nem feltétlenül teszi tönkre egy húsz éves ember életét egy baba, de gyerek mellett nagyon nehéz az érettségi mellé valami használható végzettésget szerezni, meg elég sokmindent meg- és át kell szervezni hozzá, hogy működjön. És minden elismerésem annak, aki ezt bevállalja, és végig is tudja csinálni!

Nem bántásból írtam, hanem mert egy férfi nem úgy éli át a terhességet,mint a nő,főleg akkor nem,ha nem akarja a babát.Ha nem akarja,szíve joga.Én csak azt mondom,ketten döntsenek,ne pedig egyik kényszerítse a másikat.Egyébként meg szerintem attól hogy valaki 20éves,még beleférhet az életébe egy baba.Nem tervezték,jött...az meg,hogy egy férfinek kényszer legyen hogy gondoskodjon egy babáról,aki az ő vére,elég szégyen.Nem hiszem,hogy a lány egyébként ráerőltetné.Ha meg megszüli,a fiú eldönti akar-e tudni a gyerekéről,vagy sem.De a gondoskodás nem a pénzelést jelenti.Olykor többet segít 1-1adag pelenka,vagy kis ruha,ilyesmi.Ez meg nem olyan dolog,hogy valaki tönkremenjen havonta 1csomag pelenkába.Ennyi hozzájárulás egyáltalán nem tűnik "nagy,megerőltető" feladatnak.
Egyszóval ha a fiú nem is akarja,de a lány megszüli,mert van aki segít Neki,hát én erre azt mondom,a fiú eldönti érdekli-e a saját gyereke,vagy sem.De ha nem,az elég szánalmas...

Én pont azért írom azt, amit,mert a te helyedbe képzelem magam.
Amúgy a hsz, amire reagáltál, az nem neked ment, hanem azt hiszem raphael-nek, ő kérdezett rá erre konkrétan.
És én voltam hasonló szituban, pozitív teszt után 1 hétig, míg az ultrahangra időpontot kaptam, abban a hitben éltem,h terhes vagyok.Átrágtunk mindent párommal, mit fogunk tenni, miben fog segíteni, fizetni fogja a műtétet, ott lesz velem minden percben...szóval...én abbana tudatban, h terhes vagyok, meghoztam ezt a döntést.

Látom erről a témáról már régóta folyik a szó, 2 órán keresztül csak ezt olvastam, de még mindig nincs vége. :) Nem baj, ez a téma ennél sokkal többet is megérdemel.
Én is az abortusz ellen vagyok. Tényleg nem egy nő volt, aki utána nem tudott terherbe esni.
Valóban meg lehet érteni mindkét oldalt, de tengerszemmel értek egyet. Nincs eleve meghatározva, hogy a baba derékba töri a pár életét.. és a karriert sem. Csak mert ez másokkal megtörtént, még nem kell általánosítani. Van szerencsére ellenpélda is..
Egyébként hihetetlen hogy képes valaki teherbe esni foggátló és óvszer ellenére is.
Akik meg nem használnak semmit, és esetleg szeretnék is a babát tehát próbálkoznak, azoknak meg nem jön össze :( :S
Igazságtalan az élet.

Amennyire én tudom, volt hasonló helyzetben, csak oda kéne figyelni arra, amit mond...

Hát beleképzelte magát a helyedbe szerintem, azért mondja azt, amit! Én is sokszor gondolkodom azon, hogy ha velem megtörténne, akkor mit tennék! Úgy gondolom, hogy elvetetném... Nem azért, mert olyan jó hecc, hanem mert a baba még nem fér bele az életünkbe! Nem akarom felborogatni a barátom- és az én életemet sem! Szerintem ez nem elítélendő, hogy van aki így vélekedik, valaki meg másképp! Bár lehet, hogy tényleg máshogy alakul, ha az ember belekerül a szituba!

Jó te pl az abortuszt választanád(azt mondod)!!
De ha a helyemben lennél azért akkor szerintem nem így vélekednél erről!!

Ebben van valami!

Most jutott eszembe, h tegnap intáztek hozzám egy olyan kérdést, h h esett volna, ha engem nem tartanak meg anyumék.
Mindketten dolgoztak, együttéltek, 5 éves kapcs állt a hátuk mögött, szóval megvolt a háttér, tudták, milyen a nap 24 órájában együtt...tehát egészen más ilyen helyzetben bevállalni egy babát, mint amikor mindkét fél még suliba jár, együtt sem éltek, nincs munkájuk :S

Lassan 4 éve vagyunk együtt és 20 éves a barátom!!

Értettem első olvasatra is :))))

Nem azt mondtam hogy most az ezzel járó összes fájdalmat neki kell elviselnie, akár marad a baba, akár nem, de:
* Nem olvastam teljesen végig az előzményeket, de nem biztos hogy ő tudtában volt annak, hogy lehetőség volt arra, hogy a baba megfoganjon.
* Lehet tényleg úgy fogta fel, hogy ezt most neki kell eldönteni. Mert a pasik hajlamosak mindenre megoldást keresni, ha kell, ha nem.
* Ha nem is neki kell eldönteni, de a véleménye szerintem számít, és ezt tényleg nem lehet azonnal eldönteni... Jobb lett volna, ha azonal rávágja, hogy jó, akkor elvetetjük?
* Az esetleges babavállaláshoz is ketten fognak kelleni... Normál esetben is hisztizzen be a nő, hogy most a pasi miért boldog/boldogtalan attól hogy ő terhes, amikor azt neki kell kihordani és megszülni?

Mármint hozzászólás! Tittára nem tudok írni meg fogalmazni ma! :D

Az előző hozzáállás egyetértés akart lenni! Szóval érted! :D

Na, tudtam én! Azért nem kell teljes mértékben az egyetlen áldozatnak beállítani a nőket!

Én is láttam anno páromat, h ő hogy viselte az akkori szituációt. 1 hétig abban a tudatban élni, h terhes vagyok :S Mindkettőnket nagyon megviselt, és ő tartotta bennem a lelket.

Testiekben tényleg nem viseli meg a férfit, de azért lelkiekben szerintem nekik sem könnyebb! Attól még hogy mondjuk nem teszik szóvá, ők ugyanúgy szenvedhetnek!

Egy baba összehozásához ketten kellenek!Nem a lány hibája,csak ő az,aki a "szenvedő" alanya a dolognak.Nem a férfinak kell abortuszra mennie,nem őt fosztják meg egy kis élettől,ami már benne van,benne növekszik,akármennyire nem akart ő sem teherbeesni.A lelki fájdalmat nem a férfi éli át....

szerintem sokkot kapott. gondolom erre álmában sem gondolt volna. szóval meg kell emésztenie. azért is kérte szerintem az egy nap gondolkodási időt. mert mégiscsak komoly dologról van szó.
lehet írtad, de mióta vagytok együtt és a barátod hány éves is?

Gondolj bele: ő egy fiatal férfi, aki négy éve együtt van a barátnőjével, és ő úgy tudja hogy tisztáztátok: egyelőre nem kell baba. Erre a barátnője, mint derült égből fapapucs, közli vele, hogy baba lesz. Szerintem az ő helyében te is megpróbálnád feldolgozni. Sőt, neked is kellett idő, mire feldolgoztad a hírt, és attól függetlenül hogy te már túltetted magad az első pánikon valamennyire, most ő van ugyanabban az állapotban, mint te a legelején.

Nem tudom, hogy milyen körítéssel adagoltad be neki, de ő lehet úgy érzi hogy ezzel a kijelentéssel te azt mondtad, hogy lesz baba és kész, dolgozd fel ahogy tudod. Nem feltétlenül arra célzok hogy nem működik a kommunikáció, csak a pasik pánikhelyzetben előjövő, nőket megszégyenítő kombinálási képessége ködlött fel bennem :) Akinek nem inge... :p

De nem úgy látszot rajta mintha nagyo akarná ezt a babát!!!

Hát, ezt valahogy meg tudom érteni :)

Ma közöltem a barátommal és eléggé ledöbent a hír hallatán...
Szinte fal fehér volt az arca is,h terhes vagyok!!
De nem tudtuk megbeszélni,h mi legyen mert ,szerinte neki szüksége van 1napra,h ezt feldolgoza magában!!!

Rendben te így gondolod. Csak én meg úgy gondoltam, hogy legyen már egy tárgyilagos rizikófaktor-lista is, hogy azért mégis tisztában legyünk vele, miről is beszélünk. Igen, minden műtétnek lehetnek szövődményei, csak nem minden műtét kötelező és akkor az ember, ha nem muszáj (vagy én legalábbis így gondolom) ne vesse alá magát, ha létezik ezer más megoldá is.

Mondtam, minden műtét komoly műtét, minden műtétnek lehetnek következményei, szövődményei. Az abortusz is egy ilyen.
Én 1 éve ezeket végiggondoltam és még így is mellette döntöttem volna (párom is támogatott volna mindenben), ha tényleg valós lett volna a pozitív teszteredmény.

Szerintem ez a minimum, amit át kell gondolni abortusz előtt.

"Műtét alatti komplikációk:
A műtét utáni korai szövődmények közül a fertőzést kell megemlítenünk. Magas lázzal, erős alhasi fájdalommal járhat. Az állapot azonnali krízis antibiotikus kezelést igényel.
A műtét után késői szövődmények közül minden bizonnyal a leggyakoribb a méhnyak elégtelensége (incompetentia cervicis uteri). Az állapot következménye a terhesség félidejében, burokrepedéssel induló spontán vetélés. Ennek megelőzése a méhszáj megnyílása előtt kivitelezett méhszájzáró műtét. A műtéti kezelést méhellazító gyógyszeres kezeléssel és tartós ágynyugalommal szokás folytatni.
Reziduum: A leggondosabb ellátás mellett is előfordulhat, hogy magzati szövetek, illetve magzati mellékrészek maradnak vissza. Erre tartós vérezgetés hívhatja fel a figyelmet. Ekkor szükség lehet a méhkaparás megismétlésére, lehetőleg antibiotikus védelemben. Ez természetesen ismételt kockázatokkal jár.
Petevezeték-elzáródás: A méhűri fertőzés hasüregbe terjedése ellen a szervezet a petevezetékek lezárásával védekezhet. Ilyen esetekben a későbbi gyermek utáni vágy "lombikbébi-módszer" alkalmazásával elégíthető ki.
A gyakorta ismételt, illetve szövődményes méhkaparások a későbbiek során lepénytapadási rendellenességet okozhatnak. Ilyen lehet a mélyen tapadó lepény vagy a lepény beszűrődése a méhizomzatba (placenta accreta, increta, percreta, a beszűrődés mélysége szerint). Sok esetben a méhlepény spontán nem válik le, művi beavatkozással sem választható le, és sok esetben a méh eltávolítását is szükségessé teszi. "
Na ez volt egy tárgyilagos információközlés egy orvostól az abortuszra vonatkozóan.

A méhfal "véletlen" kilyukasztása nem is tekinthetű műhibának, mivel az orvos gyakorlatilag vakon dolgozik. Ez egy olyan kockázat, amit az abortálni akaró nőnek magára kell vállalnia, mielőtt beleegyezik a műtétbe.

Általában még a vákuumos eljárás mellett is szoktak küretet alkalmazni, tehát kaparást, hogy bbiztos legyen, hogy nem maradt benn placentamaradvány vagy magzati rész, ami később gyulladást okozhat. A küreteszköz meg legrosszabb esetben átszakíthatja a még falát, mivel azt előzőleg felpuhították, így sérülékenyebb. ilyen állapotában még a vákuumot is nagyon nehezen lehet kezelni, mert nem érezhető egyértelműen, hogy mennyire van fent a méhben.

"A lehetséges szövődmények a műtét után: a meggyengült méhnyak záróképességének hiánya miatt bekövetkező fertőzés, mely érintheti a méhet, a petevezetéket, a kismedencei hashártyát; a placentamaradványokat a méh üregében görcsök, bőséges vérzés jelzi. Meddőség is kialakulhat, méhnyak-elégtelenség. A meggyengült méhnyak nem bírja el a növekvő magzat súlyát, vetélés vagy koraszülés következhet be. Esetleges lelki következmények: szorongás, lelkiismeret-furdalás,veszteségérzés." Ez egy nőgyógyász véleménye és tények is egyben. Ja és még valami: vákuumos eljárásnál is ugyanúgy erőszakosan kell tágítani a méhet és nem is mindig és mindenhol alkalmaznak vákuumot még. Anyum ilyesmikkel foglalkozik, egészségügyis, tehát tudom.

Nem értem, h mi köze egy véleménynek egy módszer tudományos mivoltához???
A régi módszer brutális volt, kegyetlen..ezzel szemben az új kíméletesebb és kevesebb kárt okoz. Ez tény, és nem véleményekről van szó :S

Senki se kötött bele, csak képzeld, másoknak lehet más véleménye, mint neked... ha ez neked újdonság, akkor sajnállak. Ettől még nem veszed el a kedvem és ugyanúgy leírom a véleményem. Senki se forgatja ki a szavaidat és nem köt beléd, ez egy paranoia már nálad. Csak más véleményt írtam, mint te. Az nem egyenlő azzal, hogy téged támadlak. Én megértem mit írsz, de ettől még fenntartom a saját véleményem.

Miért kell kiforgatni minden szavam? Vagy egyszerűen miért nem lehet megérteni, mit írok????
Kíméletesebb módszer a mostani, mint az eddigiek...ha ebbe is belekötsz, akkor sajnállak.

Kíméletes abortusz.. ez egy elég nagy paradoxon. Már önmagában maga az abortusz kizárja a kíméletességet. Egy terhes méhet tágítanak és kiszívnak és nem hagyják békén, már ez önmagában hogy lehetne kíméletes... mikor még így belegondolni is borzasztó, nemhogy átélni... :S :S

Minden műtét okozhat problémát, persze... de ez elég újfajta és kíméletesebb módszer.

A vákuumos eljárás ugyanúgy okozhat komplikációt, álszentség azt mondani, hogy minimális a komplikáció, mivel ennél természetellenesebb beavatkozás az emberi testbe, mint az abortusz, nem nagyon van. És még tedd hozzá az orvosokat, hogy ők mennyi mindent elronthatnak benne, mint ahogy számtalan műhibát is okoznak a nőgyógyászatban.

mert akkor talán másképp alakult volna minden, s nem hibáztatnád magad a karrierje miatt.
amúgy így már értem a karrierhez való ragaszkodásodat is...

de megbeszélted vele, hogy hogyan érzel, éreztél?

Én az vagyok, persze...de tudtam, h nagyon vágyik rá, mikor láttam, h megkönnyez egy versenyt..és ez nekem fájt :((((

különben nem okolnád magad.

mert akkor nekem is magamba kéne néznem, hogy anyukám nem tudott miattam visszamenni dolgozni és kirúgták... de nem teszem, mert azt érezteti velünk, hogy örül, hogy velünk lehetett itthon.

mondjuk igen, azért az eb, vb más. az tényleg nagy lemondás lehetett :S de emiatt ne hibáztasd magad, hisz dönthetett volna úgy is anyukáddal, hogy inkább eb, vb, mint te.

én büszke lettem volna apumra, ha engem választ. mert nagy lemondás lehetett, de gondolom akkor ezt meg is kaptad, hogy miattad nem lett karrierje, mégha nem is ilyen durván mondva, de éreztette veled valahogy, nem?:/

Igen, roppant önző az a férfi, akire akarat ellenére rákényszerítik, h élete végéig fizessen egy olyan gyerek után, akit ő nem akart :S

egy gyerekért áldozatot kell hozni, nem vitás. még több kompromisszumot jelent. de nekem ne mondja azt senki, hogy gyerek mellett nem lehet karriert építeni! számtalan példa van a környezetemben erre, meg a gyerek még inkább hajtóerő tud lenni. erre élő példa apukám :))) pedig alapvégzettsége szerint lakatos. de amúgymeg ezermester:) és mondhatjuk, sokra vitte(3 gyerek mellett szerzett diplomát). a nagyszülők semmit nem tudtak segíteni, csak a szeretetükkel, bíztatásukkal, és lehetett számítani a leki támogatásukra.
mi 3an vagyunk tesók, anyumék szolgálati lakásban kezdték. nem voltunk gazdagok sosem, harmadik tesóm becsúszott volt, de egy percig nem haboztak, hogy mi legyen:) pedig nélküle meg dög unalmas lenne az életünk:)) a szüleim sok mindenről lemondtak, sosem éreztették velünk. azt sem, ha nem volt úgy pénz a háznál, sosem mondták, de inderekt módon sem éreztették, hogy miattunk nincs jobb kajára, joghurta, ruhára, bútorra stb. pénz. a lényeg az volt számomra, hogy mindent megtettek azért, hogy harmonikus családi életünk legyen. talán emiatt sem vagyok anyagias. nagy kedvencük volt a természetjárás, miattunk csak kis időre kellett abbahagyni, de utána már együtt mentünk kirándulni, bejártuk az országot, voltunk nyaralni is(igaz országon belül, de nekünk az is jó volt) :) eljártak ugyanúgy koncertekre, néha vittek minket is.:) szóval megoldható gyerekkel is minden, csak szervezés, akarás kérdése-szerintem. és ezt a felfogásom a szüleimnek köszönhetem, mert ez a példa volt előttem egész életemben.

A mostani módszerrel nagyon minimálisa komplikáció, mivel nem sértik fel a méh nyálkahártyáját. Már nem kaparással végzik az abortuszt!

A legelső hsz-ban azt írtad,a szüleid melletted lennének.Egyébként meg ha ennyire húzod az időt,Te is tudod hogy a szíved mélyén ott a válasz.Próbálj felnőni,és vállalni a véleményed úgy.Ez a Te döntésed IS kell hogy legyen.

AZért bajnokként abbahagyni egyik percről a másikra, kiszállni...úgy, h külföld várt volna rá...eb, akár vb...:S

Ennyire nem érted? Én azt mondom, h ami addig az életét jelentette, feladta miattam, és tudtam, h iszonyat nehéz volt ezt megtennie :S

A vitákkal csak összezavartátok szegényt. :S

Hát sztem egy gyerek megtartása iszonyat fontos dolog..és nem szabad elhamarkodni. Sztem az első h legyen egy több éves kapcsolatod...akiben tényleg megbízol...akivel az egész életedet eltudod képzelni...és tényleg harmonikus minden. És ha ez megvan a közös élet...a közös kassza...stb stb akkor pár év múlva tudnám elképzelni a gyermeket, amikor már tényleg megtervezitek, meg én a mai világba nagyon félnék h a baba beteg lesz...nem figyelek oda mit csináltam mit ettem...én tök felkészülnék egy baba érkezésére h amennyire tudok teljesen egézgséges legyek. A másik h tényleg legyen valamennyi anyagi háttér, és legyen állandó munka, és végzettségem is. Sztem ez egy rendkívűl összetett dolog.....legalább én nagyon így látom.

Különben meg már tök ciki az élet, lassan kéne neki valami reklámot csinálni, nehogy kimenjen a divatból. :) Nem muszáj szülni, csak egy gyerektelen majd öregkorában ne nyavalyogjon, ha a rákövetkező generáció véletlenül nem szeretné majd eltartani... meg a nyugdíját fizetni...

Azért ezek megint önző indokok. Szegény férfi jajj nehogymár fizessen, mert a nő "konok" volt és képes volt életben tartani a gyereket... Jujj mekkora bűn és konokság nem megöletni egy magzatot....

ez igen, ha gyereked lenne meg se néznéd?? gratula!! :D :D

ezt neked kell eldöntened...
mérlegeld hogy mia a fontos..mi mennyit ad-nyújt neked...

de első lépésed az legyen hogy kérd ki párod véleményét..mégiscsak közös a gyerek..joga van tudni róla.. meg azért 1 ilyen döntéshez tán télleg közös akarat kéne...

tudom hogy ismét anyagi oldalról közelítem meg...
de ha ő pl kapásból elutasítja..aztán ezen összevesztek..stb.. ő attól még jó ideig fizetheti a gyerektartást.. a te konokságod miatt...

na mind1..én ezért vigyázok oltárira.. mert fene akar sosem látott poronytyok után tejelni.....

Amiket leírtam, azok tények voltak. Egy abortusz nem vidám dolog, utána a nők majdnem mindegyike olyasmiről számol be, mintha kitéptek volna belőlük egy darabot. Nem ijesztgetni akarlak, csak éppen sokan félvállról veszik, holott sok kockázata van az abortusznak, főleg egy fiatal szervezetre. Ha úgy érzed, hogy tudnál annak a kis életnek ott benned esélyt adni, ha látsz erre bármi esélyt, akkor ezzel már lehet valamit kezdni, erre építhetsz. Az életben pedig bízni kell, nem azért vagyunk itt és senki nem azért születik, mert az élet ki akart velünk tolni. Hinni kell, bízni kell, megpróbálni pozitívan hozzáállni a dolgokhoz vagy legalábbis elfogadással és akkor nem rosszként fogod tekinteni, ami veled történik, mert enm véletlenül történik semmi sem. Az biztos, hogy enm könnyű gyereket nevelni, de olyan csodákat is át lehet élni általa, amit pár cinikusan gondolkozó ember soha nem fog. Az a gyerek a te gyereked, hozzád tartozik, szóval a te döntésed lesz. De ha látsz esélyt az életre, akkor próbáld ezt megadni neki.

Na most már végkp nem tudom,h mrgkéne e tartanom vay inkább abortusz????

Választani mindig kell, naivitás azt hinni, hogy lehet úgy élni, hogy lavírozok és egyszerre mindent élvezek. A gyerek megszülethet később... vagy nem.... az abortusznak komoly szövődményei lehetnek, nem egy nő nem tudott már az abortuszai után teherbe esni, bármennyire is szeretett volna akkor már. Erre mondom azt, hogy nem lehet előre eltervezni dolgokat. Ugyanis az abortusz nagyon természetellenes dolog és nagyon fájdalmas egy nő számára mind testileg, mind lelkileg.

Az a gyerek akkor már nem fog megszületni...az egy másik lesz.

most ez nem választási kérdés.. de tán még boldogabb lett volna ha tán nem kell választania...
és most persze ha nincs más megoldás..akkor le kel lmondani bizonyos dolgokról...

de itt adott a lehetőség..hogy kis megfontoltsággal..tervezéssel megmaradjon a motorozás és a gyerek is megszülessen..késöbb...