Szerelem, párkapcsolat

Tudod, hogy nálam az érzelmeké, a szenvedélyé a fő szerep! Én egy tizedmásodpercig sem gondolkodnék, hogy a szeretődet válasszam! Inkább szenvedélyesen élek 3 évet, és utána meghalok, mint 30-60 évet éljek szenvedélyektől mentesen...

Igen, igazad van. Én ezt tudom. De konkrétan a szerelmi életem háromszögéről beszélek, abban vok tanácstalan...nagyon nyomasztó már számomra a hazudozás...nem tom nem tom nem tom.

Kutató, pesti vagy?
Ha igen akkor akár egy "munkaebéd" keretében szívesen kifejtem bővebben.
Ez minden pesten járó kedves fórumozóra is értendő ám :c)

Na igen, ezt mondtad. De azt nem értem, ha már te kellettél neki, miért a férjét választotta...

Az én véleményem szerint a féltékenység azonosan egyenlő az önbizalomhiánnyal. Márpedig amíg a pasi nem bízik magában, addig Te semmit nem tehetsz ez ügyben. Most mondjam azt, hogy ez meg a másik oldalról egy tipikus csapda-helyzet? Nem Te lennél az első sem az utolsó, aki mondjuk összejön egy amúgy normális, jó fej pasival, aztán a végén pofozkodós féltékenységi jelenetekig fajul a dolog...

Nálam a hölgy visszatért a férjéhez és mindent bevallott...
Bűnbocsánat, apus belátta hogy a nagy féltékenysége és kalaitkája szart sem ért, máig is élenk boldogan és a nő valamiért nagyon mutál.
Tényleg nem tudom, miért, pedig nem úgy váltunk el.

Na és az én szitumra mi a megoldás???
Ha tud vki vmit mondani, írja meg!

Azért ha egyszer viszketnek majd az ujjbegyeid, beverhetnéd, akár magánban is... Nagyon érdekelne!

Nem írok litániát... de "tipikus csapda szituáció"
Nekem is van ilyen tapasztalatom.

Nezd nem akarom lerombolni az illuzioid, de az ex-esetemnek pl. Captain Jack poszter volt a falan meg 24 evesen is, mert 12 evesen rajongott azert a "zenekarert". Es ha meglatott egy ilyen oegyiptomi kinezetu kreol gyereket, aki hasonlitott kulsoleg a Captain Jack akarmelyik tagjara, akkor elhajitott mindent, es a labai elott hevert. Kozben meg tele volt frusztracioval, szorongassal, mert persze az ilyenek meg vegigmennek a non aki odadobja magat, aztan lepattintjak. En ertem, hogy valakinek tetszik valamilyen ferfi, nekem is van egy noidealom, de kb. az a max, hogy jol megnezem magamnak az utcan, mint vmi jo verdat. Mert az csak a kulso, belul akarmilyen lehet. Es eszembe sincs eldobni erte azt, akivel osszeillunk, es akit szeretek. Fel sem merul.

Ez most megdöbbentett... Létezik ilyen? Fel sem tételeztem róla, hogy ne lenne kellően érett egy társkapcsolatra... Köszi, hogy megírtad; jó lenne, ha másoknak is lenne ilyen történetük, mert ha ez tényleg egy tipikus csapda-szituáció, akkor nem fogok tovább totyogni benne...

Álló dákóval? Kín és pokol! :-D

Elmondasod alapjan teljes a deja vum... Leszamitva hogy az ex-macskamnak nem tengeresz, hanem zenesz volt a zsanere. De meg a vegzettsegi dolgok is majdnem stimmelnek... Hiaba a parkapcsolati, erzelmi es szexualis intelligencia nem diploma es vegzettseg kerdese...

Mondtam már, hogy ne légy türelmetlen!!!
2 hét??? mi az.

Furcsa ez a macska-dolog: papíron én vagyok a butább, mert "csak" középiskolám van. Neki meg 3 diploma, 2 nyelvvizsga, tanult, okos nő. De mindig én éreztem magam fejlettebbnek - mintha megragadt volna 17 éves korában, amikor beleszeretett egy tengerészbe, aki röviddel azután dobta. Motorozás, csókcsata, fagyi a balcsin, fürdés a Velencei tavon - valahogy erről álmodozik még ma is! (Szerintem) Természetesen mindenről beszéltünk, mindig mindenben egyet is értettünk, aztán másnap megint kezdődött előlről ugyanaz...

Itt már nem is annyira a szerelemről szól a dolog! Túl tudnék lépni, ha látnám a jövőt, a lehetőséget. 2 hete szuperintenzív módon, több helyen párhuzamosan társat keresek, a nullával azonosan egyenlő eredménnyel. Ez azért aggaszt; nem hinném, hogy ennyire szar pasi lennék... Vagy épp minden szabad nő szabin lenne?

Mintha egykori magamat hallanam. Az a baj, hogy amig az ember igy van, addig tenyleg egy "macskaja" van, es nem egy tarsa. Az ember a tarsaval kb. egy szinten van agyilag, erettsegben, es mindent meg tud vele beszelni. Ez elegge kizarja azt hogy igy gondoljak ra: "nem tudja/hiszi/stb mi mindent szalasztott el". Szerintem.

Ja hát ez télleg elég széles határ...nálunk a határ egy vacsi a kollégákkal, de több az már necces.

Huh, az nem semmi; ott tényleg Te voltál a madár... Ilyesmi nálunk elképzelhetetlen volt. Este 8-kor ő maga hívott fel, hogy nyugi, nem veszett el - pedig sohasem kértem tőle ilyet!

Hát nem tom. Lehet jobban járnál, ha találnál egy szexuálisan jól fűtött csajt...tudom a szerelem...tudom, tudom...

Nálunk ez is fordítva volt: én folyton böködtem, hogy na menjen, próbáljon, akarjon, kívánjon, ő meg csak itthon olvasni szeretett. Az elején még csak-csak eljártunk valahova, de a végén már egy étterembe sem akart elmenni velem. Talán ez volt az egyetlen kritikája velem szemben, hogy én mindig "kritizáltam" - kritizálta a fene, csak nem akartam, hogy mellettem savanyodjon be teljesen!

Nalam ez korulbelul az volt, hogy neha hetekig nem lattam, es kb. 5 "ez csak egyejszakas kaland volt"-ot bocsatottam meg neki. Ha ez madarkalitka... Lehet, de szerintem en voltam a madar...

De ha egyszer szeretem? Igen, kerge macska volt mindig is, és sohasem fogja megérteni, mi mindent halasztott/szalasztott el életében, de akkor is szeretnivaló. Valahogy úgy van nálam, hogy nem az erényeiért, hanem a hibáiért lehet szeretni valakit - ugyanis azok teszik őt egyedivé... Egy tökéletes embert nem kunszt szeretni!

Mit értesz az alatt hogy elment a határokig, amit megengedtél mozgástérnek??? Mintha csak a férjemet hallanám! Csak nála a határ akkora, mint egy madárkalitka. De ezt is sokallja.

Nekem is volt hasonlo (bar nem ennyire komoly es huzamos) kerge macskam, es teljesen hasonlo ervekkel jott elo. Szerettem, imadtam, es turelmes voltam vele, de egy ido utan az lett, hogy en mindig mindenert megbocsajtok, o meg ezt kihasznalta. Nem tudatosan persze, egyszeruen csak elment a hatarokig, amit megengedtem neki mozgasternek. Es nem latta, hogy ettol szenvedek. Amikor vegleg kiadtam az utjat, akkor meg ertetlenkedett, es kozolte, hogy szerinte o sosem bantott engem, es mindig oszinte volt. Sokat erek vele, ha kozben felig tonkrementem, es honapokig tartott ujra magamra talalni. Szoval soha megegyszer hasonlot. Nem mukodik. Szerintem.

Hát...sajnos azt kell mondanom, hogy van abban valami amit az első mondatodban írtál...Én dettó így vagyok a férjemmel...nem szeretem, és nem kívánom, és ha szex van, alig várom hogy vége legyen, néha már fáj is, mert a testem ellenkezik.
Az meg normál, hogy a rokonaid ellene fordultak, hiszen ő hagyott el téged.

Ő úgy gondolja, hogy mivel nem szerelmes belém a teste megmakacsolta magát, és ezért nem volt jó a szex. Legalábbis ezt írta. Az a bizonyos harmadik csak egy impulzus volt; a szikra, ami a robbanást elindította; nem hiszem, hogy komoly hatással lenne rá a későbbiekben. Majd kinövi... (Gondolom én.) Amúgy igen, jól látod a helyzetet; én meg nem tudom, mit kellene ilyenkor tenni. Az összes rokonom és barátom azt tanácsolja, kergessem el, szóba se álljak vele többet, nem érdemli meg. Nagyon meglepett, hogy mennyire megharagudott rá mindenki. Én meg nem; számomra csak egy kerge macska, aki nem tudta/tudja, mit csinál. Sajnos én is az vagyok: nem tudom, mi lenne a helyes...

Sztem símán meggondolná magát. És te még mindig szereted, igaz? Na de ha a szex meg nem műxik. És neked a legnagyobb bajod ez volt. Ha nem is vagy szerelmes már, és remek ember a párod, nem nagyon hagyod el, mert azért alapjában véve jól érzed magad vele. Ha bezavar egy harmadik, akkor érlelődik a gondolat a szakításra...mintha nálatok is vmi ilyesmi lenne, nem?

Furcsa dolog számomra ez a szerelem, amióta kidobott az asszony. Én szerettem mindig is; ő meg egyszer azt mondta, hogy szerelmes volt belém, máskor meg azt mondta, hogy sohasem volt igazán az; a minap írt egy levelet, és majd egy bekezdésen keresztül részletezte nekem, hogy én milyen jó vagyok, milyen értékes vagyok, milyen nagyszerű - csak éppen már nem szerelmes belém... Ilyenkor mi van? (Néha már bánom, hogy nem csaltam meg; akkor olyan egyszerű lenne a képlet: megbízott bennem, csalódott, kidobott! Esezm ágában sem jutna azon golyózni, hogy most miért történt mindez. De így, hogy sem én, sem Ő nem tud okot mondani arra, miért így történt a dolog, nem igazán tudom megemészteni. Vajon érdemes lenne udvarolnom neki, hátha meggondolja magát; Vagy sürgősen verjem ki a fejemből?)

Hmm...akkor egy másik családos nő lehetett a fórumon :)

Pont fordítva. Nagyon is szerelmes voltam belé az elején...csak tett róla, hogy ez egyszer s mindenkorra kihűljön... és már jó régen ki is hűlt. És mióta meg is mondtam neki, azóta nagyon igyekszik. De ez már eső után köpönyeg...

Lehet, h rosszul emléxem,de mintha te mondtad volna anno, h mikor férjhez mentél, nem is voltál belé szerelmes, csak akkor ő tűnt a "legjobb"-nak. Na, hülyén fogalmaztam, de remélem, érted mit akartam mondani.
Ezzel kapcsolatban: egy ilyen kapcsnál egyértelmű, h egyszer valaki lángra lobbantja a szíved. Ha szerelmes kapcsban vagy, elég kicsi az esélye, h más elszeret a párodtól.

Hmm hmm...
Igen, amióta ég a lába alatt a talaj...

Ja amúgy meg lehet tényleg megérdemlem az Oszkárt. Profi lettem már a színészet terén. Más kérdés, hogy ez engem mennyire nyomaszt...

Dehogynem. Az egyik kolléganőmnek már vallomást kellett tennem. ...
De nagyon jó fej...és írígykedik, a pasim kora miatt...rám, és azt mondogatja, hogy ez elég nagy elismerés számomra, ha egy fiatalabb pasinak kellek egy fiatalabb nő mellett...A férjem meg...észreveszi persze, de mindig is adtam magamra, és most azt gondolja, hogy mióta frankón lefogytam, és olyan lettem ismét mint láykoromban, annak örülök oly nagyon.:)

Kétlem, h felületes lenne...akkor nem foglalkozna ennyit a feleségével.

Igen olvastam, de ha felületes betudhatja a "jóidőnek" is.

Szerintem a férje észreveszi...Múltkor említette h szexuálisan is többet közeledik hozzá, mióta így kivirágzott. Azért szerintem nem olyan hülye, h ne jöjjön rá, h vajon miért ilyen boldog egyik pillről a másikra.

Bakker is nem veszi észre senki?
Érdekes.
Akkor vagy Oszkárt érdemelsz, vagy nem is tudom... :c)

Most legszíveseben egyfolytában csak vigyorognék:):):)
Jajj annyira imádom:)

Igen, ebben már van némi gyakorlatom:)

így bizti nehezebb a vágyakozás..és az örlődés..mert kifele adnod kell a "hétköznapi" énedet..

tudod:póker arc;))))))))))

Azt hittem, ilyen már nem lesz velem többet...Utoljára tinikoromban szenvedtem ennyire. Csak akkor még titkolni sem kellett...Most meg mutatnom kell a hétköznapi arcocskámat:)...:(

Asszem bele is halok.............................
Nem abba, hogy neked jó, annak örülök.:)
Vááááááá

Nekem most olyan jóóó..visszaköltözött Szegedre párom, így bármikot talizHATnánk, hogy ha nem kéne erre a fránya UV-re tanulni :S

Ez az...nem tom, mert most még nagyon kommunikálni se tudunk...:(
De remélem, ha a héten nem, akkor a jövő héten össze tudjuk hozni...

jáájh..hisz tudod miért szrenved..hiányzik neki a cejelmeee;))))

mikor látod ismét???

Mintha nem tudnád szenvedésem okát...

Probléma lényege?
Esetleg egy baráti segítség? :c) (goni vagyok ám :c) )

Kezdek szenvedni bakker...:(

Én továbbra is azt mondom, h itt 2 külön probléma áll fenn. Az egyik a már haldokló kapcsod, ahol a barátnődhöz már semmi sem köt. Ha ezt a kérdést rendezed magadban, csak aztán problémázz a 18 éves szerelmeden.

ezt én sem értem...
Nem kötöttek, nem házasok, nincs 1000éves múltjuk.
Komolyan nem értem...

És a párod ha már tudja, miért van melletted?

hat igen, sajnos egyaltalan nem tudom mit tegyek. Mar egy pokol az eletem es a jelenlegi parome is, aki tud mar a dologrol es meg mindig melletem van. Felek Ot elengedni, de titokban csak a masikra vagyok. Viszont a masik tavol van es egyelore nem is talalkozhatunk. Neha erzem beleorulok.

elméletileg létezhet megcsalás a virtuális világban. bár ez mindaddig nem realizálódik, amíg a felek ténylegesen nem találkoznak. akkor derül ki, hogy mi is van. addig meg számomra egy játék(mivel én ezt nem tudom komolyan venni) aki meg élete részeként kezeli avatarját, az persze ezt másképp látja. van itt olyan, aki second life-ozik??

sokan képesek komolyan venni az ilyen virtuális érzelmeket.egyszerűen elhiszik, hogy valós.

volt régen egy kutatás azzal kapcsolatban, hogy mi az ami emlék, a fantázia szüleménye, illetve a tényleges valóság. képeket mutogattak embereknek(összemontírozott kép, amin az illető volt, de valójában soha nem járt az adott helyen stb) sokáig nézegették a képeket, naponta többször pár héten át, s végül elkezdett nekik derengeni, hogy ezt ők tényleg csinálták, itt meg itt voltak, s a végén már határozottan tényként állították, hogy azok megtörténtek velük.

a second life-t is kb így tudnám leírni. a végén a párok azt hiszik majd, hogy a valóságban meg is történtek a dolgok.
bár eleve a megcsalás fogalma is problémás.mindenkinek más. na meg eleve, nem mindenki veszi komolyan ezt a second life-os dolgot. bár mint ahogy a példát is írtam, nagyon összefonódhatnak a dolgok a virtuális és valós világban.

na erről még sokat tudnék írni...:)

érdekes témát feszeget a cikk. a virtuális világ veszélyes olyan szempontból, hogy sokan keverik a valósággal. pl a cset is vmilyen szinten ilyen vagy akár egy fórum is. felveszünk bizonyos szerepeket, idealizált önmagunkat.mindenki igyekszik egojának megfelelő képet sugározni mások felé.

bááár, a megcsalás....azok, akiknek avatarjuk van, azok nagyon durván netfüggők, és keverik a valósággal a dolgokat. a másik felet is idealizálják. virtuális megcsalás.nem rossz szó. rendesen akcióznak az avatarok??:D ez nem perverz egy kicsit? :)))mondjuk, aki ott éli ki szexuális fantáziáját, annak nem lehet rendben a párjával a szex. hacsak nem közösen megbeszélik, hogy figyu drágám, most a szomszéd csajjal a second life-ban összebújunk....vagy nem is tudom. mintha felnőttek barbiznának, csak kicsit durvábban, a másik fél meg erre: jó én meg akkor annak a párjával, vagy gruppenben nyomják majd :D na ez nekem bizarr.

Hiába mondunk mi bármit is, úgyis az lesz, h azzal maardsz, akit nem szeretsz...szinte mindenki ezt teszi:a biztosat nem hagyjuk veszni hagyni, majd szépen csalom évekig folyamatosan.Sajnos a legtöbben így állnak hozzá, ami szerintem szánalmas.

A másik: szerelmes vagy egy 18 éves tinibe, akinek nagy valószínűséggel nem te leszel az utsó pasija. Szóval egy ilyen komoly 10 éves kapcs után ne hidd, h ez a 18 éves eldobva mindent (nem tom, h tanul-e még) odamegy hozzád és veled éli le az életét. Ha szeretnéd méga jelenlegi párod, azt mondanám, csak fellángolás és ilyen miatt nem szabad elhagyni a kedvesed, de így...

Szerintem a 2 probléma teljesen más dolog is, hiszen nem a 18éves lányka fogja eldönteni,h tovább szenvedj egy már megúnt kapcsban :S Szerintem magadtól is kiléptél volna ebből,csak az új szerelem jobban rásegít.

Összegezve amit mondani akarok: értelmetlen tovább éveket pazarolni a mostani párodraés esélytelen komolykapcsot remélni egy 300 km-re levő 18 évestől.

háát..kényes szitu...
egy a lényeg..ha nincs papír...gyerek..kötöttség..ne maradj a párodnál..mert magadnak..és neki sem jó..mert halott ügy..és csak a lehetőségeket veszititek el amig még kitartotok..
a 9év sok..de ha már csak a sok közös emlék tartja össze nincs értelme...
mondjuk én 20évesen ezért nem kötöttem le magam az első barátnőimmel..mert jó volt..müködött volna..de élni akartam még...


a másik tészta...én nem hiszek az ekkora korkülönbségben...
neked már azért társ féle kéne..no nem most..de azért távlati tervben család..stb...összeköltözés..és 2kereset..stb...
míg ő csak 18..élnie kell..tapasztalnia...összejöhettek..de nem hinném hogy sok ideig maradna veled..mert gondolom diák..még jó ideig..nem az az életvitel....meg változik még..magát sem ismeri..simán modosulhat az ideálja...én pl 18fele a vékony hölgyeket kutattam..mig manapság a nőiesebb lányokért vok oda...

a 300km az amugy rengeteg..pláne ha ekkora a korkülönbség..mert közben ugye azért él..stb...

én azt mondom lépj ki a jelenlegiből..
és akár meg is próbálhatjátok..de télleg csak úgy van sanszod ha közelebb hozod...de 1 tanács...próbálj nem halálosan belehabarodni..mert nem biztos hogy hosszú életü lészen...

a 200-300km.nek én nem is adnék sanszot..annyi plussssz ráfordítás hogy az idő megöli...
de a 60km még sikerülhet...áldozat kell..de ha legyőzitek mutatja az erődet...
amugy ugy tényleg jobb hogy ha vége..nem ütközöl folyton rá emlékeztető szitukba-ismerősökbe..könnyebb lépni tova...

Ha viszont ő nem szeret és nem is fog (ami kiszámíthatatlan) akkor magától értedődő sztem hogy maradj a régi mellett, és hoz majd az élet vmi újjat...

A ,,szeretőd,, is szeret téged vagy csak te őt...? Mert ha ő nem akkor vagy azt csináld amit én per pill...harcolj a szerelméért vagy ha már szeret akkor őt válaszd... sztem

Ez elég nehéz, de én semmiképp sem maradnék amellett akit nem szeretek, csak mer az biztos..

Hello
Kivancsi lennek egy par ember tipjere a kovetkezo helyzetben. Egy 9 eves kapcsolat utan halalosan beleszerettem egy nalamnal 10 evel fiatalabb lanyba (en 28 eves, a lany 18). a jelenlegi tarsam akivel elek 29 eves. Meg azt kell megjegyezzem, hogy a szereto (a 18 eves) 300 km-re el tolem. En semmi kepen nem akarok oda menni ahol O van, viszont Ot ide szeretnem hozni.
Ti kit valasztanatok? A regit, akit mar nem szeretek, de akivel biztos a helyzetem, vagy az ujat, akiben orulten szerelmes vagyok, de aki meg csak egy gyerek es nem tudom mennyire tudja, hogy mit akar.

Köszi a választ :)
Örülök hogy így gondolod. Csak tudod az előző barátnőmmel meg egy suli, egy város, egy társaság, szóval mindig együtt tudtunk lenni kisujjmozdítás nélkül. Meg ugye itt a honlapon is mindig az van hogy hu a párkapcsolatok úgysem húzzák sokáig és így azért nem olyan jó belekezdeni, bár tudom ott a 300-as távokról van szó ez meg 60...és ez szeirntem tényleg nem okoz gondo ha szeretjük egymást.
Meg amúgy szakítás után a volt bnőmmel a közös suli/város/társaság az eléggé visszaütött....szóval talán ez így pont szerencsé lesz. De azért mások véleményét is szívesen meghallgatom!

Szia!60 km szerintem sem a világ vége főleg a cél érdekében!Nekem van ismerősöm akik 250 km távolságban élnek párkapcsoaltban...minden csak akarat kérdése...Ha szeret téged a lány és komolyan gondolja és látja hogy te képes vagy miatta majd felutazni délutánonként akkor szerintem nem fog bekavarni nála senki!De örülök hogy jól alakultak a dolgok...

Sziasztok!
Nha már írtam ezelőtt arról a lányról és úgy tűnik kezd komolyra fordulni a dolog szóval valószínűleg össze fogunk jönni. És alapból egy városban lakunk, viszont ő most megy középiskolába és nem oda ahol én tanulok. Nha most az a helyzet hogy ez szerintem jó lehet, abból a szempontból hogy pl ha szakítunk ilyenek akkor nem kell minden nap egymás arcát bámulnunk és szenvedni, mint pl. volt barátnőmmel. A város ahol ő fog tanulni 60 km-re van az enyémtől és koleszos lesz...igazából. Nincs jogsim de ez a 60 km napi 1 óra, 1 óra 15 perc buszozás ez kb heti 2 délután jó időbeosztással megoldható. Azaz h elmegyek hozzá hétközben is stb, meg még ott a hétvége is. zóval ti nemtudom mit gondoltok erről de szerintem azért 60 km az nem a világvége nem?:$
Viszont a másik h ok tudom h még össze sem jöttünk de azért kb épp nyár végén fogunkl ha összejövünk és még nem lesz oylan nagy az érzelmi kötődés és kicsit félnék h iylen szempontból esetleg bekavarhat egy ottani srác....jó. Ok. Erre így jelent helyzetben nagyon f@szság gondolni. Szal csak az első pontot kommentáljátok sztem..:D

Jha és ha barátnak akarna, nem maradnék...

Igazából a régi nem kavar be, ebben biztos vagyok...és hát elég sűrűn vagyunk együtt, a séta viszont jó ötlet, mert auz ritkán tesszük, és én jha szenvedek :S de kitartok, mert rég volt az hogy éreztem volna valakin hogy megtudom szeretni...és most ő itt van és nem akarom elszalasztani a szerelmet magam mellett.

háát..ahogy nézem..te eléggé szenvedsz..mert nem tudod hogyan is áltok...és ha..ő csak mint barát akarna..akkor maradnál mellette?..ugy hogy szíved szakad?..vagy inkább felednéd?

amugy..a legjobb ha valahogy kitisztítod a dolgokat..mond neki hogy szeretnél pl sétálni..vagy moziba menni..és talizzatok valahol..de mint barátnő szeretnél vele találkozni...erre dőntenie kell...
lehet hogy nem heverte ki a régiét?..vagy ennyire kiakarna ismerni?

Köszi szépen a tanácsot...be tartom, rendesek vagytok hogy segítettek !

Egy rövid bejegyzés a virtuális megcsalásról. Mindenképpen vitára érdemes a téma.

Lehet-e félrelépni virtuálisan?
webisztan.blog.hu/2007/08/17/lehet_e_felrelepni_virtualisan

Hát ebből ítélve szerintem ő is vonzódik hozzád...Csak még nem meri kimutatni az érzéseit vagy addig nem mondja neked hogy szeret amíg teljesen nem biztos benne.Meg ha nagyon rossz kapcsoalta volt mikor összeismerkedtetek lehet ez mély nyomot hagyott benne és nem tudja mennyire lehet benned megbízni azért nem sieti el a dolgot.szerintem te továbbra is közeledj felé,éreztesd vele hogy szereted mert sztem ő is érez irántad valamit.Hagyd hogy megnyiljon lehet neki több időre van szüksége!És mutasd neki azt hogy benned megbízhat...Szerintem minden jól fog alakulni:)De sok sikert hozzá:)

Jha és nem mondta még hogy barátként tekint rám de azt sem hogy nem...nemtom

Az a baj, hogy tudom mien az a tudat hogy szeretem de ő mégsem lehet az enyém...és én megpróbálok kűzdeni érte amíg tényleg nem lessz vmi olyasmi ami már nem ad okot a reményre és a harcra...

Az idézet jól esik mert reményt ébreszt bennem, és abban is van valami hogy meg van zavarodva, mert miközben neki volt egy egy honapos nagyon rossznak mondható kapcsolata, kezdtük megismerni egymást. És igen mondtam már neki hogy szeretm őt ami, igazából 2 hete volt és utánna hagytam az egészet és ezen héten újra itt aludt és elvoltunk eggész éjjel...azt hiszem hogy most már télleg szerelmes vagyok belé. Nem volt köztünk még komolyabb sexuális kapcsolat. De a testi részt úgyértem hogy kibeszéltük egymásnak egymást :) és volt egy hidromasszázs ...

ööö azt akartam érni bele van építve a szövegbe h nem érzi azt mint te:))))Bocsi vannak helyesírási hibáim:))))

Szia!Jó hogy csatlakoztál hozzánk:)
Nem hosszú legalább részletesen kifejted és igy könnyebben tudunk tanácsokat adni:)Hát...nem tudom most mit gondoljak...Erről épp egy idézet jutott most eszembe:"Az hogy valaki nem ugy szeret ahogy te szeretnéd,nem jelenti azt,hogy nem szeret a szíve minden szeretetével"Szóval volt már köztetek testi kapcsolat is?És rákérdeztél már hogy ő mit érez vagy hogy tekint rád?Szerintem ha barátként közeledne feléd akkor nem húzná az agyadat ha tudja h te többet akarsz.És ha már kiismert ő is téged majdnem teljesen és szeret veled lenni az is egy jó jel mert szimpi vagy neki te is.Lehet ő még nem érti azt mint le,lehet csak később fog benne kialakulni és csak akkor tudja jobban kimutatni.Vagy ha annyira talpraesett és nem tudja megmondani mit akar akkor sztem össze van zavarodva,maga sem tudja mit érez vagy mi lenne a jó.mondtad már neki hogy szereted?hány éves a csajszi?

látom itt télleg egy összeszokott banda van, még egyszer bocs a hirtelen belépésért ...

Sziasztok, teljesen új vagyok itt és azért írok mert végre van egy normális forum ahol ezekről a témákról lehet beszélgetni...szóval lenne egy kisebb storym, amit örülnék ha meghalgatnátok...Nos, azt kell tudni rólam hogy úgy 8-9 hónapja jöttem ki egy hosszú és szép kapcsolatból...nagyon szerelmesek voltunk, és sokáig nem bírtam kiheverni, de aztán sikerült. Azóta volt 4 kapcsolatom, de mindegyik 1-2 honapnál nem vitte tovább...nem éreztem hogy szerelmes lehetnék, és nem is hiányzott...kb úgy egy honappal ezelőttig, meg ismertem valakit, akivel mindenben eggyetértünk, és teljesen kinyiltunk egymásnak, maximálisan megbízunk egymásban, de az a bökkenő hogy én már annyiszor léptem felé hogy végre összejöjjünk és ne csak barátok legyünk hogy nem igaz már, én nagyon szeretem őt, ki ismertem majdnem hogy testileg is és lelkileg maximálisan és ő is engem...de vhogy rajta ritkán érzem azt amit én érzek, ő még nem lépett felém egyszer sem... és nemtudom hol van a hiba, ha barátnak akar akkor mért nem mondja meg végre...pedig eggyáltalán nem egy félénk csaj, hanem inkább nagyon talpra esett , de nemértem egyszerűen, ő most ment el 1 órája Halasra Sasha és Digweedre és beleőrülök abba hogy nem lehetek vele, az hosszú stroy miért...nem is lényeges. Nem szeretem feladni a kihívásokat, de már annyit tettem hogy legyen valami... és még mindig semmi,félek hogy feladom a küzdelmet érte...nah bocsásson meg az akinek a mondatát félbe szakítottam,és bocsi ezért a k***va hosszú regényért...

Igen tényleg ezért mert bennem lenne h "mi lett volna ha".Ha pedig nem működik ugysem pazarlok rá sok időt.Igaz nem érzem azt az igazi szerelmet de azért valami bennem maradt a 2 és fél évből.

Érdekes szitu, az tény: nem szereti már, a pasi bunkó volt vele, szakított, erre mikor megjavul, visszengedi...még ha valaki fülig szerelmes...de így...
Elég sok az ilyen nem szeretem-szétegyünk-visszangedem(összejövünk) kapcs...ami az én szememben csak időpazarlás.

bár ha a lángot várod, nem gondolod, hogy ez erőltetett?

sztem megér egy próbát, különben emésztenéd magad a "mi lett volna ha..." dolog miatt. bár kívülállóként nem sok esélyt látok.nekem is volt már olyan, hogy megbocsátottam (meg az elvem is az, hogy ha egyszer nem működik, akkor nem fog úgysem...na de a kivétel erősíti a szabályt, ugye:))

Igazából ennek több oka is van ám azonkivül amiket leírtam...nem vagyok es erős jellem sajni ezen a téren!olyan egyedül éreztem magam és ezenkivül még több problémával is küzködtem és most tényleg rendes tényleg megváltozott és jó volt ez h van aki ennyi minden megtesz értem msot ezekben az időkben és sztem ezért adta mmeg a lehetőséget hátra ujralobban a láng...de majd meglátjuk!

És mindezek miatt fogadod vissza őt?
Mert esetleg nem találnál mást?
Nekem első barátom NEGYVEN szál vörös rózsát küldetett és egy plüss állatot egy szívhez szóló bocsánatkérő levéllel.Én viszont csak emiatt nem fogadtam vissza, tovább léptem. Bár mindenki más típus...én ha egyszer eldöntök valamit,akkor határozott vagyok.

Ha nem lesz semmi legalább bebizonyosodik!Nem oylan téren vagyok válogatós...De őbenn a sok rossz mellett vanank jó tulajdonságok is mert akkor nem szerettem volna!É külsőleg is az ideáljaim közé tartozik...és hpzzá hasonlóval kevéssel találkoztam...persze volt olyan aki nagyon rendes volt,beszéltem vele...de nem éreztem azt hogy én akarom...lehet aért volt mert nem tetszett nem tudom...ilyen téren érzem magam válogatósnak...nálam nem a külső számít...de nagyon ritka nálam h érzések alakulnak ki valaki iránt!

Amúgy tényleg érdekes vagy: állítólag válogatsz (vannak igényeid), de kitartaszt egy tahó mellett, aki most hirtelen ennyi idő után kisangyal lesz.

Persze reménykedsz... de szerintem többen is azt látják, h ebből nem lesz már soha semmi.

háát..mikor sétáltok..és minden kafa köztetek..próbál tapogatózni a keze felé..ha érzi hogy ott 1 bátortalan kéz..és ő is akrja az ő keze is arra fog mozdulni..nem kell erőltetni a csókot..

de mondjuk nem rosszak a kilátásaid..ha első tali után..még pl azon a héten lesz második is...

Én értettem a helyzetedet!Dehát ha tetszel neki meg megértitek egymást meg taliztatok már akkor szertintem már majdnem célba értél:)Mert akkor nem talizna veled szerintem...Lehet csak arra vár hogy megtedd az első lépést!Nem baj ha visszautasítja sztem a csókod az nem koppanás te megpróbáltad mert ugy érezted!De sztem nem fogja!Légy vele nagyon kedves beszélgess vele sokat míg belejöttök és majd utána...:))

ésn nem fogok várni pár hónapnál többet ha nem lobban ujra!És most nem rózsaszín köd van előttem!Tudom mit csinálok!

Szeirntem mindenki máshogy látja én is tudom h nem mindig jó döntés amit hozok de sztem én vagyok most ebben benne...és tudom h nagyon hasznosak voltak a tanácsok és köszönöm is őket...de akkor sem vagy a helyemben és igy könynebb beszélni!

Asszem még mindig nem vágtad teljesen :D
Már látott ÉLŐBEN is. :D Találkoztunk, beszéltünk, álltunk már egymástól 2 m-nél közelebb :) Szal így ezek után modta hogy neki nagyon kevés ember tetszik, de én pl igen. Meg valszeg a belsőm is mert elég sokat beszélgetünk...szóval szerintem van esélyem. Azt most nem nézem hogy ő szerintem hozzám képest egyszerűen túl jó, mert szerinte túl kicsi az önbizalmam meg alábecsülöm magam : de mindegy ilyen vok...inkább mint nagyképű.
Csak nemtudom hogy hogy közeledjek hozzá...jó talán ha találunk majd épp élőben is valami közös témát akkor elleszünk..de pl honnan vegyem le azt hogyha pl megcsókolnám akkor nem lökne el v ilyenek?:S Mert én megtenném de csak ha tuti h viszonzott mert azzal koppanni áhh...
Nha mindegy, most az uccsó mondatomért leszóltok majd, de remélem egy kis alkohol majd megold mindent....

hidd el..ha "belül" már megértitek 1más..a nehezén túl vagytok..fotót meg már tuti láttatok a másikról..jojo..élőben más..meg fotón a legjobbikát küldi el az ember..de azért tudja kb mire számíthat..és még így is dumálgat..szoval csak optimistán...

Csáó! Egy picit félreértettétek a helyzetem, bocsi. A lány már látott élőben, tudja hogy hogy nézek ki, nem csak képekről. De amúgy ja, nem mert bókolni, de mondjuk megjegyezte hogy nem sokan tetszenek neki de én pl. azok közé tartozom. Meg így tökjól elbeszélgetünk, csak félek hogy amikor meg találkozunk oda se merek majd menni aztán :S..pedig úgy várom :D....ezért egy nagyon picit kéne inni előtte hogy oldja a dolgokat.

ha ő igy érzi..szíve joga..most az vette le a lábáról..hogy amikor szerette a partnerét..egy "tahó" volt..most meg épp olyan amilyennek kellett volna lennie..csak kicsit későn döbbent rá..de megpróbálja..hátha van még valahol 1 szikra ami lobban..
de télleg fecséreli az idejét..ha néhány hónapnál tovább vár a szikrára...

amugy én nem hiszek az újrakezdésben..ha valaki szakítani akart..akkor néhány hét..hónap alatt nem változik meg sem az ő nézete..sem a partner..max kicsit színlelik...

Van benne valami, sőt... :)

Lányom, te vagy a nagy butus átlag. Már elnézést. És még te nevezed magad válogatósnak... Muhaha... Gatulálok, hogy ennyit tudtál leszűni az itteni sok hasznos tanácsból. Látom sok időd van, amit el tudsz fecsérelni. És most ezekért lehet engem nem szeretni.

Mindegy én megpróbálok ha esélytelen ugyis hagyom...De legalább nem bánom meg később h egy esélyt sem adtam...

Mikormár ezt mondja egy ember, ne várjon fellángolást :s Esélytelen!