Talán sokakat érdekelhet ez az idézet a Káma-Szútrából, mely az orális szexről szól. A nyelevezete kicsit nehézkes, de láthatjuk miként ír Vátszjájana erről. Láthatjuk, hogy leginkább a fellációról esik szó, a cunnilingust csak pár sorban említi. A megértésben segíthet az írás végén található magyarázat a keretben.
Két fajtája van a herélteknek, az egyik férfiruhát visel, a másik nőnek öltözik. A női ruhát viselő heréltek mindenben utánozzák a nőket: öltözködésükben, beszédmodorukban, taglejtéseikben, kedvességükben, félénkségükben. Mindaz, amit a férfi a nő dzsaghanáján, azaz teste középső részén végez, a herélteknél a szájban történik: ezt a műveletet nevezzük auparistakának. A heréltek a szájközösülésben képzeletbeli élvezetet és egyúttal kenyérkerese-tet találnak, kéjnők módjára élnek, különösen azok, akik női ruhát viselnek.
A férfiruhát hordó heréltek mesterségüket titkon űzik, és ha valami hivatást akarnak gyakorolni, fürdősök, kenegetők lesznek. Az ily herélt azzal az ürüggyel, hogy a vendég testét végig akarja dörzsölni, átöleli, és magához szorítja ennek combjait, majd megérinti nemiszervét és dzsaghanáját, azaz teste középső részét. Ha a vendég lingája merev állapotban van, a herélt kezével nyomogatja és simogatja, hogy ebben a helyzetben megtartsa. Ha ezek után a vendég, aki tisztában van a herélt szándékával, nem szólítja fel a folytatásra, akkor ez magától hozzákezd a közösüléshez. Viszont, ha a vendég megparancsolja, hogy fogjon hozzá, akkor a herélt ezt megtagadja, és csak hosszas ellenkezés után egyezik bele.
Ezután a herélt nyolc műveletet visz végbe, ezek: az egyszerű közösülés, az oldalharapdálás, a külső szorítás, a belső szorítás, a csók, a simogatás, a mangószívás és az elnyelés.
E műveletek mindegyikének befejezése után a herélt ama vágyának ad kifejezést, hogy annál maradhasson; de a vendég az első után a másodikat, majd a harmadikat kívánja s így tovább.
A közösülés e módja közben lehet ütni, karmolni is stb.
Az auparistakát a kicsapongó és feslett nők s a férjhez nem ment szolgálók is gyakorolják, akik a kenőasszonyok mesterségét folytatják.
Az ácsárják (régi, tiszteletre méltó tekintélyek, szó szerint: tanítók) véleménye szerint az auparistaka ebhez és nem emberhez méltó, tekintve, hogy aljas dolog, és a Szentírás tiltja, sőt a férfi maga is szenved, mikor lingáját heréltek és nők szája érinti. De Vátszjájana azt állítja, hogy a Szentírás tilalmai nem vonatkoznak azokra, kik a kéjnőket látogatják, és hogy az auparistaka csak férjes asszonyokkal szemben tilos. Ami az általa a férfiaknak oko-zott bajt és fájdalmat illeti, ez könnyen gyógyítható.
A kelet-indiaiak nem állnak szóba a nőkkel, akik, az auparistakát gyakorolják.
Az ahicshatrabeliek ugyan szóba állnak velük, de tartózkodnak a szájukkal való mindennemű érintkezéstől.
A szakétabeliek mindenféle szájközösülésre hajlandók a nőkkel, míg a nagaraiak ettől tartózkodnak, viszont minden egyébre készek.
Szuraszéna földjének lakói (a Dzsamna déli partján) habozás nélkül megtesznek mindent, mert úgy mondják, a nők természettől fogva tisztátlanok, s így senki sem tud bizonyosat jellemük, tisztaságuk, viselkedésük, mesterkedéseik, bizalmas mivoltuk és szavaik felől. Ezek dacára sem helyénvaló felhagyni velük; hiszen a vallási törvényt, amelynek alapján a nőt tisztának tekintik, megállapítja, hogy a tehén tőgye tiszta, amikor éppen fejik, bár a tehén száját, sőt a borjúét is tisztátlannak tartják. Ugyanígy, tiszta a kutya, amikor vadászat alkalmával elfogja az őzet, bár egyébként az ét-ket, amelyhez kutya ért, nagyon tisztátlannak tartják. A madár is tiszta, midőn csőrével csipegetve, leejt egy gyümölcsöt a fáról, noha a dolgokat, amelyekhez a hollók vagy más madarak hozzáértek, tisztátlanoknak tekintik. A nő szája is tiszta, mikor csókot ad és kap, sőt más hasonló aktusok esetén is a nemi közösüléskor. Vátszjájana mindezt összegezve úgy véli, hogy mindenben, ami a szerelemre vonat-kozik, az ország szokásaihoz és saját hajla-mainkhoz kell alkalmazkodnunk.
E tárgyra is vonatkozik néhány szentencia: "Némely úrnak a szolgája száj közösülést szokott végezni a gazdájával. Vannak oly világfiak is, akik jól ismervén egymást, maguk közt gyakorolják azt. A háremhölgyek, amikor szerelmesek, egymás janiját csókolgatják, s némely férfi ugyanígy tesz a nőkkel. A jóni csókolásánál a szájnál ismert csókokat kell utánoz-ni. Ha a férfi s a nő ellentétes irányban fekszenek együtt, azaz az egyiknek feje a másik lába felé néz, s így végzik a szájközösülést, ezt hollóegyesülésnek nevezzük."
Az effajta dolgok oly erős szenvedélyt keltenek némely kéjnőben, hogy elhagyva előkelő, becsületes és művelt szeretőiket, alantas sorból való férfiakhoz csatlakoznak, amilyenek például a rabszolgák és az elefántvezetők. Az auparistakát, azaz szájközösülést sohasem szabad gyakorolnia művelt bráhmannak, állam-ügyekkel terhelt miniszternek vagy jó hírű embernek; mert ha a Sásztrák megengedik is az alkalmazását, de csakis különleges esetekben tekinthető megokoltnak és helyénvalónak, így például az orvosi könyvek megemlítik a kutyahús jó ízét, erejét és emészthetőségét, de ebből még nem következik, hogy a bölcs ember is egyék belőle. Viszont van olyan egyén, hely és idő, hogy rájuk való tekintettel az említett eljárásokat alkalmazni lehet. Tehát az ember tegye vizsgálat tárgyává a helyet az időt és a véghezvinni szándékolt eljárást, vajon megfelel-e az a természetének; ezek után aztán meg is teheti, nem is, a körülmények szerint. De végtére is, ezeket a dolgokat titkon szokás művelni, és az emberi természet annyira változékony, hogy senki sem tudhatja, mit cselekedne az ember ebben vagy abban az esetben, ha ilyen vagy olyan cél vezetné.
idézet Vátszjájana "Káma-Szútra" c. könyvéből