Szüzesség, érettség, élekor

Cikkünkben két közismert magyar szexológus írását idézzük egyazon témában. Mindkét írás azzal foglalkozik, hogy mi az oka és mik a következményei a fiatalok egyre korábban megkezdett nemi életének.

Elsőként Dr. Lux Elvira írása következi "Hát még nekem…" című könyvéből idézünk:

Az első havivérzés csak az egyik jele a serdülés folyamatának, de meglehetősen pregnáns jele. Amikor Semmelweis Ignác a bácsi lányok menarchéjáról készített statisztikát, azt találta, hogy ez átlagosan a tizenhét és feledik életévre esik. Napjainkban, az elmúlt évszázadban indult technikai forradalom következtében is, ez az életkor alig több, mint tizenkét év. Teljesen egyértelmű, hogy egy tizenhét éves ifjú hölgy inkább nevezhető nőnek, mint egy kilenc-tíz éves gyerek - hiszen a mai átlagban ők is benne vannak.

Napjainkban tehát a biológiai éréssel nincs szinkronban a személyiségfejlődés. Minél inkább távolodik egymástól a két életkori dátum, annál inkább növekszik a szakadék a pszichés fejletlenség és a biológiai fejlettség között. Ez sokféle személyiségzavarnak lehet a forrása. Az érett testtel, de éretlen lélekkel megkezdett nemi élet, a nem kívánt terhesség, a fiatalkorúak szülése, művi abortusz stb. mind-mind mélyen érinti a személyiséget. A művi abortuszt sem testileg, sem lelkileg nem lehet meg nem történtté tenni, akkor sem, ha látszólag nincsenek következményei. A megszületett gyerek viszont, a „gyerek a gyereknek” a fiatal anya egész életét meghatározza. Kapcsolatot, házasságot lehet rövid időre tervezni, de gyereket nem.

Láttam tizenhárom éves falusi lányt szülni a klinikán. Nem volt szívderítő. Nem mondta el az anyjának, hogy gyereket vár, s így az abortusz lehetőségét elmulasztotta. Tizenkét évesen esett teherbe egy tizenöt éves fiútól. Az anya úgy próbált segíteni a bajon, hogy a lányát elhelyezte a klinikán mint veszélyezetetett terhes. A rokonoknak, szomszédoknak azt mondta, hogy a kislány vidéken van, ő pedig magárra vállalta a terhesség látszatát – egyre nagyobb kispárnát kötött a szoknyája alá. Még harmincöt éves sem volt, így a dolgot nem tartotta senki különösnek. Mikor eljött a szülés ideje, ő is feljött Pestre, és a lánya kisbabáját úgy vitte haza, mintha a sajátja volna.

Második rész Dr. Veres Pál tollából származik, melyet a "Fedezze fel Ön is az új szexualitást!" című könyvéből idézünk:

Amikor a "régi", az emberiség előtti szexualitásban az ivaréretté vált utód önálló életet kezd, azt a gondozója nem akadályozhatja meg. Csakhogy az állatvilágban az utódokról való gondoskodás igen változatos formában már a „pályakezdők” részére is biztosítva van. Az embernél viszont civilizációs eredmény (?), hogy a testi érettség nem jár együtt a társadalmi érettséggel, ami közönségesebb meghatározással azt jelenti, hogy a gyermek hamarabb tud, - és szeretne, - közösülni, utódot nemzeni, mint ahogyan képes lenne annak eltartására.