Sziasztok srácok, újra itt :)
Aki ismer: véget ért az előző
kapcsolatom 4,5 év után, békében, még talán barátságban válunk el.
Fel is nőttem egy kicsit :D
Amiért itt vagyok: Egy hónapja
szakítottunk, viszont "képbe került" egy másik pasi, aki
egyértelmű jelzéseket küld felém, voltunk többször randizni, már szex
is volt (fenomenális:)), viszont nem tudom hova tenni. A probléma
ugyanis, hogy a sógorom legjobb barátja, így iszonyú kockázatot
vállalunk ezzel az egésszel (ha nem jönne össze ugye). Viszont
képtelen vagyok kiverni a fejemből...:))
Főként pasikat
kérdeznék - ha vannak -, hogy ha tetszik egy lány, együtt is voltatok
vele, már több, mint egy flört, de nem mindent elsöprő szerelem,
ezután mi történik? Úgy álltok hozzá, hogy alakul, ahogy alakul,
vagy...?
Mert nőként próbálom külső szemmel nézni a dolgokat,
és folyamatosan kell, hogy valaminek tudjam nevezni ezt az egészet.
Az egyértelmű jelek ellenére se hiszem el azt neki, hogy tetszem neki
(vszínű önbizalom gondok is ugye). Másrészről ő is nagyon tart attól,
hogy elbalfaxkodjuk, meg nem bízik bennem olyan téren, hogy most
jöttem ki egy szakításból. Azt nem érti meg, hogy az érzelmek hiánya
(mind2 részről) miatt mentünk szét, fél, hogy csak pótlék lesz.
A srácnak, akit ugye már elég régóta ismerem, nem nagyon volt még
komoly kapcsolata, viszont beszélgetéseink alkalmával _ő_ hozza föl a
témát és fél, hogy velem is csak elbénázza.
Röviden: tetszem
neki (nonverbális jelek, keres folyamatosan meg izzik a levegő) és
kapcsolatról beszél. Ezt így tényszerűen leírva se hiszem el, hogy
így lenne, mivel régóta ismerem nagyon...Közös barátaink elmondása
szerint le sem tudja venni rólam a szemét, amiből én persze semmit
nem veszek észre.
Miért kell azon agyalnom, hoy mi-lesz,
hogy-lesz, ahelyett, hogy csak sodródnék? Miért kell tudni, hogy
merre tartunk ahelyett, hogy megélném az egészet? |
RSS cikkek
