-
Csak Te + Én a szigeten
Tölts el pároddal 2 romantikus napot exta szolgáltatásokkal, 49.000 Ft-ért!
www.szexualitas.hu/kulonleges
Idézetek
rajnai [FF] (42)  |
moderálás | válasz | 2010-07-02 | 00:37:14 |
Rajnai Lencsés Zsolt: Hajlatok rendszerében
Hajlatok
rendszerében járok,
meleg vér pezseg, vágtat, zenél,
indák közt ejtőz’ egy fülledt árok,
minden sejt sikolt,
csordul és él.
A kéj puhán nyújtózik itt lenn,
mint alvó macska, mely tettre kész,
a dohos forróság ágak
közt libben,
követel az ösztön, elcsitul az ész.
Némán leskel, mint éhes vadállat
felmeredt tagom, melynek
bája
vörös szövetek robaja-árja,
s magja feltörő
tűztenger-láva.
A gyönyör rám veti magát
s
ágyékon-csüng minden hajlat,
mohón tülekszik, mint ragály
a friss vér, mely nem alvad.
Sóhajok vadul
felszakadnak
és húsból húsba futva
rezgések
rohannak-szaladnak
tagjaink közt ki- s befutva.
A
hév vadul karmol, harap,
veríték-testünk ádáz követel,
belénk ragad a mézes perc, pillanat,
de az édes kínt órákig
nyújtjuk el.
Forrás: rajnainet.hu |
| [134289] +kedvencekhez |
|
gyöngykagyló [NŐ] (39)  |
moderálás | válasz | 2010-06-22 | 21:04:39 |
"Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam
mögé
és megkérdezné fáradt vagyok-é?
Kicsit kezét,
mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s
én azt hinném, hogy úgy marad örökké?
Leoldaná
selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?
Nem lenne szava, nézne
csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy
félbemaradt versre...
S ha már szabályos lett a
pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát ..."
/Dsida
Jenő: Ha valaki jönne.../ |
| [134141] +kedvencekhez |
|
| rajnai [FF] (42) |
moderálás | válasz | 2010-06-03 | 16:30:52 |
Rajnai Lencsés Zsolt: Mámor (18+)
A falról csordul,
lávaként mozdul,
leng és bolydul,
az est;
a
szobában benn,
lazán libben
hálóingben
a nyest.
Haját fogja,
tincsét fonja
majd kibontja
kezem;
de testét is kibontom,
s bókjaimmal ontom,
mert folyton
őt éhezem.
És már hanyagul
fekszik,
ajkából feslik,
bőréből vedlik
a nő,
mialatt ágyékom,
s ő rá hullt árnyékom,
a lágy
tájékon
nő.
És ajkán csüngök már
a kezem
mellén jár
illatja eltalál
az ágyon,
érzem és
hagyom,
s tudom, hogy nagyon,
- e gyűrt pamlagon -
kívánom!
Nyakamat kulcsolja,
derekam
kulcsolja,
szájamon kulcscsontja,
s hágom;
a vér
elborít,
a kéj elborít,
a láz elborít
a
díványon.
Ritmusra röppenünk,
ütemre
döbbenünk,
friss vért önt erünk,
és látszik,
ahogy
lénye
felébred,
mikor duzzadt szemérme
enyémen
játszik.
Mert slattyog és csusszan
csordul és
cuppan,
felszáll és huppan
öle,
és verdes a
nedves,
ölel a kedves,
szorító pelyhes
bőre.
Hangosan kiáltunk,
néha pózt váltunk,
csillagok
közt járunk
ő és én,
s a lelke már
szívembe
váj,
testem övében jár
nő-ösvényén…
A
keze vállamon rajta,
szorít lenn az ajka,
forró a
barlangja
és szív,
s én ágaskodom benne,
epedve
töltöm ki rendre,
enyémhez ér lelke,
mint híd.
Aztán fent sikolt,
közben lent megfojt,
szorít,
birtokol, elold
gyönyöre,
és én is elszállok,
mialatt tovább hágom,
s kéjtől görcsben rángok
ő
tőle.
Majd csendben ölelem,
mint megbékélt vad
elem,
s mellére helyezem
arcom,
az ő könnye
kibukik,
a hangja is elcsuklik,
légzése megnyugszik
mint alkony.
forrás: rajnainet.hu |
| [133630] +kedvencekhez |
|
| Anthico [NŐ] (100) |
moderálás | válasz | 2010-05-20 | 13:29:41 |
“Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén
múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív
gondolatokat.”
/Marcus Aurelius/
---------------------------
"Mivel mi határozzuk
meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját
kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.
Ahhoz,
hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk.
Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran
előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket,
viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk!
Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés
kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit.
Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.
A legtöbb
ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a
sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal,
amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket."
/Andrew Matthews/
---------------------------
"A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni.
Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az
értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép
kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg,
hogy mit látsz és mit gondolsz.
Kazantzakis egyszer azt
mondta: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a menyországba, ha
megfested.”"
/Andrew Matthews/
---------------------------
“Sokan elengedik az
élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.”
/Pearl Buck/
---------------------------
"Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni,
anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában
rejlik.”
/Wass Albert/
---------------------------
“A legtöbb ember
körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni.”
/Abraham Lincoln/
---------------------------
“A boldogság azoknak
van fenntartva, akik hajlandók boldogok lenni, dacára a
körülményeiknek.”
---------------------------
“A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire
szeretjük az életünket.”
/Ruut Veenhoven/ |
| [133216] +kedvencekhez |
|
| moni1071 [NŐ] (35) |
moderálás | válasz | 2010-03-22 | 10:51:11 |
| A legjobb barátnő olyan fogalom, amiből a legtöbb csaj soha nem nő
ki. De kérdezzetek meg egy pasit, hogy ki a legjobb barátja. Erősen
el kell gondolkoznia rajta. Nem fogja azonnal rávágni. Egy csaj
viszont azonnal rávágná. Lehet, hogy a pasasnak egyetlen név se jutna
eszébe, legalábbis a "legjobb barátról" nem. A nők számon
tartják az efféle dolgokat. A férfiak nem. Ne kérdezzétek, miért. |
| [129823] +kedvencekhez |
|
| kiscica [NŐ] (16) |
moderálás | válasz | 2010-03-11 | 16:42:11 |
Ossian-Társ a bajban
Óvnád-e másoktól, önmagától?
Elűznéd rossz álmait?
Bármeddig megvárnád, elfogadnád
Önzését, rossz napjait?
Nem kell az eskü, a gyűrű
kevés
Ez véreddel írt szerződés
Refr.:
Társad a bajban
Rosszban és jóban
Magányodban,
mélypontokban
Napfényben, sárban
Örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban
Pokolra elmennél,
kiegyeznél
Istennel és Ördöggel
Végsőkig védenéd, összes
bűnét
Szerelmed oldozná fel
Nem kell az eskü, a
gyűrű kevés
Ez véreddel írt szerződés
Refr.
(2x)
Társad a bajban! (2x) |
| [129585] +kedvencekhez |
|
| bimbi [NŐ] (39) |
moderálás | válasz | 2010-02-17 | 20:16:51 |
Lennék Napod,ha nappal lenne.
Fényessé tenném hajnalod
Bíborral festeném este a felhőt,hogy gyönyörködj,
Ha
akarod.
Felhő lennék,ha őszidő lenne,
Langy esőt
sírnék,mert messze vagy,
Aztán esőcsepp lennék,rád esnék,
S gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék,ha hűvös
lenne,
Fehér,vidám mi nem ragad,
Ködkarjaimmal ölelném
tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe
lennék,ha tél lenne,
Mit egyetlen céllal repít a szél,
Elolvadni gyönge kezedben,
S míg elmúlnék, érezném : enyém e
kéz.
Szél lennék,ha új tavasz lenne,
elfújnám a
tél hidegét,
Hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg
nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék,ha itt
lennél velem?
Mindenség lennék,hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
Hol nem ragyog más,csak a Te
csillagod. |
| [128164] +kedvencekhez |
|
| gyöngykagyló [NŐ] (39) |
moderálás | válasz | 2010-01-03 | 15:18:51 |
"A szeretet végső titka mindig kimondatlan marad."
/Christian Nestell Bovee/"
"Akik egymást
szeretik, felerősítik eymás jó tulajdonságait."
/Margaret
Fuller/
"Ha őszintén szeretünk valakit, a többi
embert is jobban tudjuk szeretni."
/Anne-Sophie
Swetchine/
"Oktalanság a szerelem oka."
/William Shakespeare/
/Tedd boldoggá azt, aki közel
van hozzád,
és aki messze van, el fog jönni."
/Kínai
közmondás/ |
| [126280] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-24 | 15:06:25 |
A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és
szeressék.
S hogy ne hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY.
Szilágyi Domokos :
Karácsony
Békés, Boldog Karácsonyt és Szeretetben Gazdag
Újévet kívánok mindenkinek! |
| [126104] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-24 | 14:45:47 |
Csakramesék 7.
Koronacsakra:
Kapcsolat: a többi
csakra összehangolása, kapcsolat az éggel, feloldódás az egységben,
magasabb rendű megértés
Mese a magasabb szintű
megértésről
Egy szamuráj elhatározta, hogy elmélyíti
spirituális tudását. Felkeresett egy híres buddhista szerzetest, aki
egyedül élt a hegyekben.
- Tanítsd meg nekem, mi a pokol és mi
a menny!
Az öreg szerzetes lassan felnézett a szamurájra,
tetőtől talpig végigmérte.
-Téged tanítsalak?! - nevetett. -
Nagyon buta lehetsz, ha azt gondolod, hogy tanítanék egy olyat, mint
te. Nézz csak magadra, borostás vagy, büdös, a kardod rozsdás.
A szamuráj dühbe gurult, az arca vörös lett a haragtól és
előrántotta kardját, hogy lefejezze a szerzetest.
- Ez a pokol.
- szólt szelíden a szerzetes.
A szamuráj leengedte a kardját,
először nyugalom töltötte el, majd mély tisztelet az idős ember
iránt. A szerzetes az életét kockáztatta, hogy megtanítson valamit -
gondolta.
Szívét szeretet és együttérzés töltötte el. Könnyek
szöktek a szemébe.
- Ez pedig a menny. - mondta a szerzetes. |
| [126103] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-22 | 14:59:57 |
Csakramesék 6.
Homlokcsakra:
Kapcsolat: a
fantáziával, az álomvilággal, az illúzióval, a felismerésekkel
Mese az illúzióról
A guru az írásokban lévő
összes bölcsességnél is nagyobb horderejű felismeréseket ígért a
tudósnak. Amikor ez mohón faggatózott utána, a guru azt mondta:
- Menj ki az esőre, emeld fel a fejed, a karodat az ég felé. Az
majd meghozza neked a felismerést.
Másnap a tudós bosszúsan
mondta a gurunak:
Követtem a tanácsodat, a víz befolyt a
nyakamba, teljesen hülyének éreztem magamat.
- Jól van -
válaszolt a guru. - Első felismerésnek ez nem is olyan rossz! |
| [126053] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-22 | 10:52:03 |
Csakramesék 5.
Torokcsakra:
Kapcsolat: a
kifejezőkészséggel, a kommunikációval, az elme és a szív közötti
kapcsolattal, a belső hallással
Mese az elme és a szív
kapcsolatáról
Egy tudós tíz évet töltött kutatással,
hogyan lehetne a vizet átalakítani petróleummá. Akárhogy
próbálkozott, nem járt eredménnyel. Tudomására jutott, hogy Tibet
hegyeiben él egy "mindentudó" láma, aki - a kutató reményei
szerint - ismeri a megoldást.
Három feltételt kellett
teljesítenie, hogy bejuthasson a lámához. Egyedül kellett odautaznia,
pedig veszélyes volt. Gyalog kellett mennie, a hegy meredek volt. És
csak egy kérdést tehetett fel a lámának.
Több hónapig tartott,
mire teljesítette az első két feltételt.
Amikor a láma elé
vezették, meglepődött, mert nem egy öregembert talált ott, hanem egy
fiatal hölgyet, akinek szépsége minden képzeletet felülmúlt.
A
láma kedvesen rámosolygott, és mennyei hangon így szólt hozzá:
- Gratulálok, utazó! Eljutottál hegyi erődünkbe. Nos, mit szeretnél
tudni?
A tudós meglepődve hallotta a saját hangját:
-
Drága hölgyem, megtudhatnám, hogy férjnél van-e már? |
| [126035] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-20 | 18:32:09 |
Csakramesék 4.
Szívcsakra
Kapcsolat: a
szeretettel, az együttérzéssel, a bensőségességgel, a
megbocsátással.
Mese a szeretetről
Poroszország egyik uralkodója, Friedrich Wilhelm hirtelen indulatú
ember volt. Sokszor járta Berlin utcáit kíséret nélkül, s ha valaki
felbosszantotta, tétovázás nélkül ráhúzott a sétabotjával.
Az
emberek elkerülték, ha megpillantották a távolból, akkor eltűntek a
környékről. Egyik alkalommal, amikor az uralkodó sétált, egy járókelő
későn vette észre, és csak arra volt ideje, hogy behúzódjon egy
kapualjba.
- Hé, te ott! - kiáltott az uralkodó. - Hová
igyekszel?
Az ember elkezdett reszketni:
- Ebbe a házba,
fenség.
- Tiéd ez a ház?
- Nem, fenség.
- Akkor
miért akarsz bemenni?
A járókelő, nehogy betörőnek gondolják,
hirtelen megmondta az igazat:
- Hogy elkerüljem önt,
fenség.
- Miért akarsz elkerülni?
- Mert félek öntől,
fenség.
Friedrich Wilhelmet elöntötte a düh. Megragadta a
szerencsétlent, rázni kezdte, úgy üvöltött:
- Hogy merészelsz
te félni tőlem? Én a te uralkodód vagyok! Neked szeretned kell engem!
Szeress engem, te nyomorult! Szeress! |
| [126001] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-19 | 10:02:11 |
Csakramesék 3.
Napfonat csakra
Kapcsolat: a
hatalommal, a társadalmi elisnerés fontosságával, az életörömök
megélésével
Mese a hatalomról
Csi Hszing Ce
a Csou-ház Hszüan királyának harci kakast nevelt. Tíz nap elteltével
megkérdezték, kész-e már, mire így válaszolt:
-Még nem. Még
túlságosan dölyfös és harcias.
Újabb tíz nap múlva is
megkérdezték, ő megint csak így felelt:
-Még nem. Még válaszol
a hangokra és a mozdulatokra.
Megint tíz nap múlva is csak ezt
mondta:
-Még nincs kész. Túl haragos a tekintete, túl dühös
még.
Újabb tíz nap múlva végre így szólt:
-A kakas harcra
kész. Hallja az idegen kukorékolást, de egykedvű marad. Ránézésre
olyan, mintha fából lenne. Tökéletes minden képessége. Nincs egyetlen
kakas sem, amelyik a közelébe merészkedne, elszalad mindegyik. |
| [125952] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-18 | 15:48:39 |
Csakramesék 2.
Szakrális csakra:
Kapcsolat: a
szerelemmel, szexualitással, a termékenységgel, az anyagi
teremtéssel
Mese a szexualitásról
Volt
egyszer egy aszkéta, aki cölibátusban élt, élete küldetésének
tartotta, hogy a szexualitás ellen küzdjön. Amikor eljött az ideje,
meghalt, tanítványa pedig annyira összeomlott, hogy hamarosan ő is
meghalt. Amikor a tanítvány a túlvilágra ért, nem akart hinni a
szemének. Ott találta mesterét, a lehető leggyönyörűbb nővel az
ölében. Arra gondolt, hogy mesterének földi önmegtartóztató életét
így jutalmazták. Odament hozzá és így szólt:
-Szeretett
mesterem, most már tudom, hogy Isten igazságos, mert a mennyben
megjutalmazott téged földi önsanyargatásaidért.
A mester
bosszúsan válaszolt:
-Te bolond! Ez nem a mennyország, és ez
nem az én jutalmam. Ez a nő büntetése! |
| [125944] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-12-17 | 21:53:47 |
Csakramesék 1.
Gyökércsakra:
Kapcsolat: az anyagi
világgal, a stabilitással, a teherviseléssel, a halállal, a
félelemmel, amelyet a bizonytalanság, a halál miatt érzünk.
Mese a halálról és a félelemről
Az agrai
maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát.
-Add kérlek, a leggyorsabb lovadat, menekülnöm kell!
-Mi
történt?
-Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a
Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak
el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érhetek, ott
elrejtőzöm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám.
-Jó,-mondja a maharadzsa- indulj máris!
A nap folyamán azután
a maharadzsa is sétálgat a kertjében, és ő is találkozik a Halállal.
Megszólítja:
-Te Halál, miért ijesztgeted az én
kertészemet?
Uram,-feleli a Halál- én nem ijesztgettem, csak
égnek emeltem a karomat csodálkozásomban: hogyhogy még itt van,
amikor este Delhiből kell őt elvinnem? |
| [125888] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-10-12 | 10:25:12 |
Adamis Anna: Szerelem
Úgy szoríts, ahogy eddig
senki,
úgy ölelj, ahogy senkit se még,
kívánj, mint rossz
a jót,
és úgy beszélj,
hogy életet lehelj, ha
szólsz!
Titkaim benned öltenek testet,
vágyaim
sorra nyílnak neked.
Ne szólj, ó csak nézz rám,
és altasd
el az örök kétkedést!
Szoríts úgy, ahogy eddig
senki,
ölelj úgy, ahogy senkit se még!
Ne szólj, ó csak
nézz rám,
és altasd el az örök kétkedést!
Ne
ígérj, ne mondj túl sok szépet,
nem kell szó, ide az túl
kevés,
karolj át, csak arra kérlek,
hogy vigyázz rám, és
ne légy tévedés!
Szoríts úgy, ahogy eddig senki,
ölelj úgy, ahogy senkit se még!
Ne szólj, ó csak nézz
rám,
és altasd el az örök kétkedést!
Ne ígérj, ne
mondj túl sok szépet,
nem kell szó, ide az túl kevés,
karolj át, csak arra kérlek,
hogy vigyázz rám, és ne légy
tévedés!
(Zene: Jakab György, előadó: Bontovics Kati) |
| [123148] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-10-09 | 09:55:12 |
"A legfőbb jó a vízhez hasonló:
mindennek hasznos, de nem
harcos;
az alantasban is jelenlevő:
a víz az Út-hoz
hasonló.
Az élet a földet kövesse,
a szív a benső mélyet
kövesse,
a barátság az emberit kövesse,
a beszéd a valót
kövesse,
az uralom a rendet kövesse,
a tett a kellő időt
kövesse.
Ha készséges, de nem erőszakos:
nem kél
zúgolódás semerre." !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Lao-ce |
| [122988] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-09-20 | 18:38:54 |
Borbély Szilárd: A Magzathoz
Mint űrbe tévedt földlakó
lebeg;
Egy sűrű oldat tartja: mint egy vatta;
Míg
áttetsző bőrén lágy csontozatja
Világít át, a földtől
elszakadva
Pulzál a bőr alatt egy vérkörrózsa;
Mint csillagok, áramlanak a nedvek;
Az anyag arca lassan
felszívódva
fordul haléból át emberarcba;
Míg
utazik egy másik testbe zárva;
a hordozó anyahajója bástya;
Mely védi őt a légkörmentes tértől,
és pulzál ott egy apró
szív magánya;
Egy másik szívre kötve körbe jár;
a
testhez nem jut el; saját burkába'
Úszik egy belső ég
alatti opálfényben;
Fenn vérkörök; kis ujjával szájába
Egy másik naprendszernek éjjelében
Tapogat; néz
pontnyi vak szemével;
És evickél egy ismeretlen térben;
Egyedül van; és nincsen egyedül
Míg alszik ott; ahol
nincsen se lentje;
Se fentje; nincsen visszaútja már
A
nemlétezésbe; míg az anyaméhbe'
Egy földi test egy
lélekgépre vár.
Gratulálok, Ancsa! Sok
boldogságot a picihez!!! |
| [122255] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-09-18 | 10:01:57 |
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban
ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem
ijeszt majd
a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a
halálon,
mint egy álmon átesem.
Radnóti Miklós:
Két karodban |
| [122191] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-09-16 | 12:29:53 |
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő,
színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon
repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon
megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő
csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra
gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg
akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát
állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A
madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy
szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába
zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem
tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette
tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a
madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a
kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta
boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is
elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
"Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt
repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad
volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban
szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van
szükséged, hogy újra találkozhass vele."
Paulo Coelho |
| [122112] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-09-14 | 12:54:49 |
Szívem te, taposson a talpad a fehér taviszirom-belepte
nyoszolyán,
lábad lilioma előtt a virágok irígyek, elhal
valahány.
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába
vár.
Hadd zárja kezem a lábadat ájtatosan, annyi nagy
útra sietett!
Derítsed örömre a tagjaim, bokaperecedként
őreidet.
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába
vár.
Csengjen hű szavad! Orcád teliholdján fakad az élet
itala!
hagyd félrevonni melled-tiltó kendőd: különlét
fátyola.
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába
vár.
Nyugtasd mellemre melled! a vágyadat a vágy ereje
öleli át,
mégis örök-elérhetetlen; hűsítsd a szerelem égő
parazsát.
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába
vár.
Add ajakad élet-italát, fényözönöm; mint rabod
tetemét
keltsd föl: tebeléd szállt ez a lélek, testet tűz szórt
szanaszét.
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura,
karjába vár.
Szólaltasd meg öved sok csengettyüjével
kísért szavadat,
gyógyítsd a kakuk-hangtól sebesült fülemet,
mély bánatomat.
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura,
karjába vár.
Oknélküli haragod kimerített; most húnyt
pillák sürüjén
szégyenkezve kitekintgetsz; inkább örülni
szálljunk, te meg én!
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök
ura, karjába vár.
Keltse a lelket tovaragadó
szerelemtitoksértés örömét
a derék Dzsajadéva regéje, kitárva
Rádhá és Hari gyönyörét:
Jöjj a jötthöz! Nárájana, végítélet
örök ura, karjába vár.
*
Boldogságba, gyönyörbe fölmagasodó ős nászi játékukat,
zártan, hévvel ölelkezésüket a vágy, szőrszálmeresztő iszony,
egymás bámulatába húnyt szemeik és tréfás enyelgéseik
gátolták;
huzamos tusájukat a szomj oltása minél előbb.
*
Két mell súlya
lenyomta, két kar ölelé, sebző köröm szaggatá, fog mart ajka ívébe,
tompora ütést, csípést, rúgást szenvedett, haj-sátrat belemarkolás
lefele húz, ajk nedve mérgez szivet -
mindez míly öröm éji
ágy-viadalon! vágy útja míly esztelen!
*
Hozzákezd a leány, hogy ő
teperi most párját a nőtest alá, fordított csata, megkevert
tusakodás, átváltozott két szerep;
ám lágyéka lazúlva zsibbad,
a lián-kar s comb szorítása lágy;
húnyt szem, szívdobogás... a
férfiú kemény kardját ne forgassa nő.
*
Rádhá rózsakörömnyomos kebele; dúlt, álmatlan égőpiros
pillantása, fehére szítt ajaka, és széthullt füzértől zilált
hajfelhője; ruháit öv nem övezi: Kámának ez öt nyila
fúródott
Hari éjszemébe, de nem ott, szívében sebzette meg.
*
Hajfürterdője
széthullt, haja szalaga kibomlott, az arcán verejték,
bimbó-ajakán a romlás, kebele finom edényén a gyöngysor hiánya,
szelíd szépsége nincs már; de ahogy keze elrejti mellét s
szemérmét
és szégyenkezve pillog: örömöt ad az imádott zilált
bájvarázsa.
*
A nász kéje után tovább nem akaró, nyugtot kivánó
picinyt, húnyt pillák mögül illanó mosolyait, száját a sóhajtozót,
gyöngy és gyémánt fogak áradó sugarait, arcát az
ábrándozót,
játéktől kimerült, lazán lenyugodott mellét: a csók
érte, csók.
Dzsajadéva : Gíta Govinda
(Weöres Sándor csodálatos fordítása) |
| [121954] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-09-07 | 11:15:50 |
„Spanyolország északi részén van egy híres, évszázadok óta
ismert zarándokút, melynek Santiago de Compostela Camino a neve. Azt
mondják, a „Camino” – az út – közvetlenül a
Tejút alatt húzódik azon ősrégi vonalak mentén, amelyek a felettük
ragyogó csillagrendszerek energiáját tükrözik vissza.
A keleti
filozófiákban PRANA a neve a föld szellemi életerejének. A prana
kibogozhatatlanul összefonódik a nap életerejével, így biztosít
energiát minden élet számára.
Az életerő kiváltképp érezteti
hatását az úgynevezett erővonalak mentén. Sugárzása nagyon magas
frekvencián történik, s amikor az emberi tudat tapasztalja,
megtisztítja a gondolatot, a tapasztalatot, az emlékezetet, és a
reveláció erejével hat.”
„Sosem voltam buzgó
vallásos ember, sokkal inkább vonzottak a spirituális erők,…
… és persze a kihívás, hogy egyedül kell végiggyalogolni 800
kilométert, miközben az út java része során az ember lényegében
magára marad, és kiszolgáltatottá válik, miként azt a legtöbb
zarándokút megköveteli.”
„A Santiago Caminót több
ezer éve járják szentek, bűnösök, hadvezérek, az élet
számkivetettjei, királyok és királynők. Aki vállalkozik rá, az a
legmélyebb spirituális értelmet és a Mély-énnel való konfliktusainak
megoldásait kutatja. Már az ősidőkben ismert volt, hogy a Camino
energiája segít az embereknek abban, hogy önmagukról
elgondolkodjanak, és önismeretre tegyenek szert.”
Shirley MacLaine : Camino - A lélek utazása |
| [121541] +kedvencekhez |
|
| gyöngykagyló [NŐ] (39) |
moderálás | válasz | 2009-08-24 | 19:53:04 |
"Mint a vadász a hegyekben az őzike lábanyomát, a
nyúl
szaladó árnyát kergeti hóvizet át
s nem csügged, de ha így
szólnál neki: "Itt van előtted
mozdúlatlan a vad!" -
rá se tekintete tán:
épilyen a szerelem, mert üldözi azt, ami
illan
s elfordúl attól, ami kínálja magát."
/Kallimakhosz: Mint a vadász/ |
| [120438] +kedvencekhez |
|
| thymian [NŐ] (82) |
moderálás | válasz | 2009-08-23 | 17:24:13 |
Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert,
akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca
előzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak,
és
nagyon boldogak legyünk.
(hemingway)
A kapcsolatok
célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk
megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az örömöt,
hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a boldogságot,
hanem hogy megoszd a boldogságodat.
(walsch) |
| [120369] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-08-02 | 15:52:37 |
"Hogy mi az orgazmusban a szép? Persze-persze, szép az ott lenn
is. De a legszebb, amikor neked ott lenn gyönyörű, és én itt fenn, a
szemeidben látom azt. Mert látom a kis halált, az éghez emelkedést,
és hallom kiáltásod, sikoltásod. És utána sírva fakadsz. Az egész,
akár egy folytonos, zörejtelen opus, mely többet ér annál, amit az
ágyékomban érzek. Olyannyira, hogy csak azért jutok veled együtt a
csúcsra, mert nő vagy és ezt kéred tőlem; de ha tehetném, nem
elbódulva és magamra figyelve, hanem józanul csodálnálak, nehogy
lemaradjak valamiről. Ujjaidat az arcomon, combjaidat csípőm körül,
és szemérmedet szemérmem körül. A szorításodat, a lüktetésedet, és
azt, ahogy együttdobbanunk…"
Rajnai Lencsés
Zsolt: Orgazmus |
| [119199] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-07-23 | 16:43:51 |
Kiss Judit Ágnes
Geometria
Az vagy nekem, mi
magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként
tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen
ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit
érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat
érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam?
Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a
térbe,
mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert
síkjainknak nincsen metszete |
| [118377] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-07-02 | 13:08:03 |
"...Összhangban állok a világmindenséggel!...Örömmel szélnek
eresztek minden feszültséget, haragot, idegességet, előítéletet és
kritikát! Hibáimból tanulok, eredményeimből erőt merítek! Mindenkiben
megtalálom a jót! Gondolataimmal, szavaimmal és tetteimmel pozitív
energiát sugárzok! Örömmel fogadom életem minden új napját! Erős és
talpraesett vagyok! Nem szenvedek hiányt senmmiben! Őszinte,
osztatlan figyelemmel és megértéssel hallgatok másokat! Örömmel tudok
szeretetet adni és elfogadni! Életem minden percét értékelem és
tisztelettel fordulok a körülöttem élőkhöz! Örömmel nézem
fejlődésüket! Saját életem alakulásáért én vagyok a felelős!
Türelemmel kivárom, hogy gondolataim, szavaim és tetteim
megváltoztatásának hatására a gazdagság beköszöntsön életembe! Napról
-napra egyre boldogabbá, gazdagabbá és teljesebbé válik életem.
Ajándék számomra minden nap, mert egyre jobban, jobban és jobban
vagyok!"
(Agykontroll-kazetta) |
| [117056] +kedvencekhez |
|
| Viri [NŐ] (28) |
moderálás | válasz | 2009-06-25 | 13:23:58 |
A varázslatos szerelem c. cikkből. Szerintem nagyon jó!
"A szerelem olyan, mint egy csoda, mint egy misztérium, ami
csak szabadságban, tiszteletben és szellemi éberségben létezhet,
következhet és teljesedhet be. A kényszer, a rutin, az elnyomás, a
parancs, az engedelmesség, a függőség, a megvásárolhatóság nem
tartozik a szerelemhez. Ez a boldogság kulcsa." |
| [116553] +kedvencekhez |
|
| Csengike [NŐ] (37) |
moderálás | válasz | 2009-06-08 | 09:48:36 |
"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.
Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még
elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez
egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha
már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti,
hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon
repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy
visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És
fáj."
Müller Péter |
| [115312] +kedvencekhez |
|
| Viri [NŐ] (28) |
moderálás | válasz | 2009-05-29 | 20:53:14 |
"A természetes állapotunk az örömé, és ezt Te is tudod, hiszen
amikor az ellenkező állapotban vagy rosszul érzed magadat. Tehát ha
ami Te valójában vagy, az öröm, akkor belátod, hogy mennyivel több
energiába kerül negativitást kelteni magadban, mint természetesen
örömtelinek lenni"
"Ha arra törekszel, hogy az
örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek,
hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték
között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a
legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik.
Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől
tanulni."
Weöres Sándor: útravaló |
| [114606] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-05-28 | 11:20:05 |
"Mindig az arc, az arc először,
csak aztán a láb, a kéz,
a test...
mindig az arc, az arc először;
béklyó-láncokkal nem ereszt - - -
Mindig a szem, a
szem először,
csak aztán az orr, a fül, a száj...
mindig a szem, a szem először,
hogy nyugtot soha ne találj -
- -"
Deák Mór: Mindig az arc |
| [114374] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-05-21 | 09:45:53 |
"Nagy különbség van a kifogás és a magyarázat között. A kifogást
azért keressük, hogy elmenekülhessünk az adott probléma elől. A
magyarázatot pedig azért, hogy megoldást találjunk rá."
"Senki sem tudhatja igazán, hogy milyen lenne egy másik ember
életét élni. Számunkra az a feladat, hogy megtanuljuk, hogyan éljük a
saját életünket."
John F. Poppe: Vállalod?
Kifogások helyett: ÉLJ!
(Agykontroll) |
| [113732] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-05-13 | 08:31:14 |
"Az assonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szívük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a
szava méz,
aki ifjú és merész,
aki kezd és célba
fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek
lát a szeme,
akit más és legkívált
barátnő is
megkívánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, új s
bohó,
aki színházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a
sors felett,
aki hírben, pénzben, észben
vagy
szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket." :)))
Vátszjájána: Kit szeretnek a nők? |
| [113334] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-05-08 | 10:38:50 |
"Elmondhatom-e, milyen voltál
annak az estnek
meredélyén?
Mint kivont kard-él, úgy ragyogtál
szerelmem zárult édenénél.
Én azt hiszem, hogy te is
félnél
tőlem, ha kicsit bátrabb volnál.
Ha engemet
mennyedbe vinnél,
mélyebbre hullnál a pokolnál."
Váci Mihály: Annak az estnek meredélyén... |
| [112975] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-05-07 | 10:22:07 |
"Ha mi nők otthon érezzük magunkat a testünkben, bízunk a
bennünk lakó ösztönös képességekben és a maguk mélységében át merjük
élni ezeknek a folyamatoknak minden pillanatát, akkor gyönyörű, erőt
és energiát adó, önmegvalósító erejű élménnyé válhatnak."
"...ideje lenne tudatosítani magunkban, hogy milyen
képességei, rejtett erőtartalékai, energiái és üzenetei vannak a női
testnek, a saját testünknek és mernünk kellene megélni ezeket, mert
ezektől mi is, partnereink, gyermekeink és tágabb környezetünk is
csak egész-ségesebb lehet."
"Azt érzem
(élet)feladatomnak, hogy megmutassam, hogy lehet a női testre
alapvetően máshogy tekinteni és hogy segítséget nyújthassak ahhoz,
hogy minden nő rátaláljon a mindnyájunkban ott rejtőző belső tudásra,
bölcsességre, hogy újratanuljuk, újra felfedezzük, újra megszeressük
a testünket és ezáltal könnyebben szüljünk, hosszabban szoptassunk,
jobban szeretkezzünk, szebben szeressünk."
Hoppál
Bori |
| [112907] +kedvencekhez |
|
| dali [NŐ] (32) |
moderálás | válasz | 2009-05-05 | 12:47:27 |
Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy
telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék
börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a
messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért
kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú
megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd,
ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem
bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy
illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És
mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi
görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt?
Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az
igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz
semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé
fájdalmat szerezni neked....
...Nagyon fájt a szívem, egy évig
azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és
megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül
tudhat meg az ember.
Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod?
Hát igen, én kibírtam.
Hát, ha akarod. De ne haragudj reám
aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy
megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?... Hát
azt, hogy nincsen igazi.
Márai : Az igazi (részlet) |
| [112790] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-05-05 | 11:21:46 |
"Gyökér vagy és törzs,
teli lomb s gyümölcs,
hűs
fuvallat vagy
s meleg nap érlelő,
kötöző
gyökér,
iramodó vér,
vékonyszálú törzs,
széllel
barátkozó,
karom lombja vagy,
karomba
szaladj,
mellem virága,
szívemen takaró,
ébresztő napom
s napos hajnalom
lombom gyümölcse,
mellettem ébredő,
mellettem alvó,
szívemre hajló,
jó nyugalom vagy,
csöndesen dobogó,
szépszavú forrás,
kezdő sikoltás,
szárnyas lehellet,
lélekkel szálldosó,
árnyékban
éles
fény vagy és ékes
árnyék a fényben,
s felhő
is, füstölő,
csukódó pillán
utolsó villám,
nyíló testeddel
karolón ringató,
Te harcon
áldás,
búvó mosolygás,
aki a földön
régen
fehérlő
csontjaimban is majd
ott bujkálsz
mindörökkön."
Radnóti Miklós: Himnusz |
| [112785] +kedvencekhez |
|
| Csengike [NŐ] (37) |
moderálás | válasz | 2009-04-30 | 20:46:52 |
" Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat
valakire,
teljesen odaadni magunkat abban a reményben,
hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben
is.
A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a
hit, abban kevés a szeretet is. " |
| [112612] +kedvencekhez |
|
| Anthico [NŐ] (100) |
moderálás | válasz | 2009-04-27 | 09:43:53 |
"Ne lopj, ne csalj, ne hazudj és ne igyál.
De ha iszol,
idd a kedvesed minden szavát,
De ha lopsz, lopj csókot
édeset,
Ha hazudsz, hazudj kegyesen,
De ha csalsz, csalj
mosolyt az arcára,
És akkor nem fogsz csalódni." |
| [112440] +kedvencekhez |
|
| thymian [NŐ] (82) |
moderálás | válasz | 2009-04-26 | 22:18:40 |
Jean Richepin: Ha szemed lehunyod...
Ha szemed lehunyod,
s csókol mézízű szád,
Képed világosabb e csók prizmáin át.
Ha simogatsz, szivem, és nem kapsz erre választ,
Azt a
gyönyör teszi, mely átjár s tönkrebágyaszt.
Lódul a vér, a szív
kihágy egy ütemet,
Vacognak fogaim és kilel a hideg,
Fejemtől talpamig egyszerre jó s kegyetlen
Rázkódás vágtat át
és dúl az idegekben,
És miközben e mély, nagy űr magába
nyel,
Húsom mint villamos áramtól olvad el. |
| [112434] +kedvencekhez |
|
| thymian [NŐ] (82) |
moderálás | válasz | 2009-04-26 | 22:08:55 |
ó-akkád varázsszöveg (kr.e 22. sz.)
tedd boldoggá
a kedvesed
megérintem ajkad a messzit
megérintem a szemed a fényest
megérintem öled
a nedvest
megérintem szád a szerelmest |
| [112433] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-04-15 | 09:50:33 |
"estéink holdja, melyre fel-felpillantunk néha
- tompa
fényében többtonnás magány,
már nem az a hold, mit korábban
neveltünk,
nézed, hallod, megérinted, a mi tükrünk;
de
se arcod mosolygós nyugalma,
sem pedig beszéded, hallgatásod
vagy tetteid,
senmmi gyönyörű mocskosság nem teheti
kétségessé,
hogy legnagyobb kegyelem elnézni,
miként
simulsz álomba, karomban,
mellkasomra hajtott fejjel,
vagy csak úgy, nélkülem, hasonfekve;
ilyenkor mindig és mindig
újra megtisztít az
álom
és láthatlak úgy, ahogy anyád,
első napodon,
isten nélkül, nyomasztó súly nélkül,
boldog nyugalomban."
K. Kabai Lóránt : holdfény és
hús |
| [111958] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-03-24 | 12:35:09 |
Szerettük egymást húsz évig ez időben,
és olyan szerelemmel,
ami kevésnek adatik meg
Egy évre is, vagy a mézeshetekre, vagy
három éjjel
Együtt hallgatni a kordékat az utcán, és
nincs tovább.
Mi szeretők vagyunk huszadik éve immár,
meg volt vetve az ágyunk sok házban és sok estén.
Almafa bólong ennek a háznak az ablakában,
Egy másikban
pálmák csikorogtak éjszakahosszat,
Egyikben vörös cserepek
alatt a tenger órái teltek.
A hónapok sokfajta
változatában ágyunkat megvetettük -
A nappali fény még most is
túl hosszan időzik az ablakokban
Amíg az éj meghozza a lámpát
és minket egymásnak.
Akik látták őt, nem tudják, milyen
is valóban:
a napfényben tiszta az arca, mint a víz a
tenyérben,
csak éjszaka és a szerelemben söpör rajta sötét
szél...
Aznap írtam e verset, mikor arra gondoltam:
Mert oly soká szerettük egymást mi ketten,
Együtt is
végezzük-e majd - ha a szerelem odavan?
Vagy hát hogyan
is változik velem és vele,
Ha majd ilyen gyönyörre a lélegzet
elfúl és megapadt
a vér a torkunkban, és az idő még nem a
halál ideje?
Archibald Macleish : Befejezetlen
történet
(Várady Szabolcs ford.) |
| [110801] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-03-23 | 13:29:38 |
Ez a vers Madeleine egyedül csak a tiéd
A mi vágyunk egyik első
költeménye
Legelső titkos költeményünk Ó szerelmem
Édes a
nap és édes a háború Ó hogyha bele kellene
halnunk
Nem tudod szűzlányom Testednek kilenc kapuja
Hetet már ismerek kettő még rejtve van előlem
Négybe már
beléptem ne is reméld hogy kilépek valaha
Csillagzó szemeden át
testedbe léptem
És füleden szavaimmal melyek paradicsomra
hallgatnak
És kísérnek
Szerelmem
jobb szeme szerelmem első kapuja
Leeresztette szemhéja
függönyét
Pilláid úgy sorakoztak mint fekete katonák egy
festett
Görög vázán ó szemhéj fekete
Bársony függönye
Mely mögé rejtőzött fényes
És súlyos
szerelmünkhöz hasonló
Tekinteted
Szerelmem bal
szeme szerelmem második kapuja
Az elsőhöz hasonló szűzi mint ő
és szerelemtől terhes
Ó kapu melyen át képem és mosolyom eljut
szívedhez
Csillagként ragyogó imádott szemeidhez hasonló
Tekinteted kettős kapuja imádlak
Szerelmem jobb füle
harmadik kapu
Magamévá tettelek úgy nyitottam ki az első két
kaput
Egészen
Fül hangom kapuja
meggyőztelek
Szeretlek téged akiben eszem által lesz a kép
Értelmesebb
S te is bal fül szerelmem kapui közül a negyedik
Megáldom én
szerelmem füleit
Kapuk akik hangomra megnyíltatok
Mint a
tavasz simogatására megnyílik a rózsa
Rajtatok keresztül ér el
a hangom
Madeleine egész testébe s a Paradicsom
Egészen
férfi vagyok és egészen költemény
Vágyának költeménye amitől
magamat is szeretem én
Szerelmem bal cimpája szerelmem
és vágyunk ötödik
Kapuja
Rajta is belépek
kedvesem testébe
Kényesen belépek férfi-szagommal
Vágyam
szagával
Az éles férfi-illattal melytől Madeleine
megrészegül
Jobb cimpa szerelmem és gyönyörünk hatodik
kapuja
Te aki érzed majd szomszédokkal együtt gyönyöröm
illatát
És összefonódó illatunk mely erősebb és
édesebb
A virágzó tavasznál
Orrcimpák
kettős kapuja Imádlak te annyi párák
És zamatok
tudományába vágó
Finom örömöt kínáló
Madeleine
szája szerelmünk hetedik kapuja
Láttalak téged ó vörös ajtó
vágyam szakadéka
S a katonák kik meghaltak ott a
szerelemtől
azt kiáltották hogy megadják
magukat
E drága gyöngéd kapunak
Ó Madeleine még
két kapu van
Amit nem ismerek
Tested két titokzatos
Kapuja még
Szerelmem nagy-nagy szépségének nyolcadik
kapuja
Ó tudatlanságom mint vak katonák a spanyollovasok
között haldokló Flandria folyékony holdja
alatt
Vagy inkább mint a felfedező aki éhen és szomjan
hal
az őserdő mélyén
Mely sötétebb mint az
Erebosz
És titokzatosabb Dodonáná
És Kasztáliánál üditőbb
forrást rejt magában
De szerelmem megleli ott a templomot
S miután vérbe borította a gátat melyen az ártatlanság
elragadó szörnye vigyáz
Felfedezem és felfakasztom a
világ legforróbb gejzirét
Ó szerelmem édes Madeleine-em
Máris ura vagyok a nyolcadik kapunak
És te kilencedik
kapu te még titokzatosabb
Ki két gyöngy-hegy között tárod fel
magad
Te még titokzatosabb mint a többiek
Varázslatok
kapuja melyekről beszélni se lehet
Az enyém vagy te is
Te
legdicsőbb kapu
Enyém kinek kezében
Ott a kilenc kapuba
Illő kulcsok mindegyike
Ó nyíljatok meg szavamra
kapuk
Én vagyok a Kulcsok ura
Guillaume
Apollinaire : Tested kilenc kapuja |
| [110599] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-03-19 | 09:48:33 |
Nem tudok dönteni, melyik fordítás tetszik jobban :O)
AMARU : TADVAKTRÁBHIMUKHAM
Míg orcája
föléhajoltam, a szemem sugara lábára hullt,
gyengéd, jó szavait
figyelni akaró fülkagylóm elfedtem én,
arcomról letörölve
hirtelen öröm forró verejtéke; de
mégsem rejthetem áradó
örömömet: mind szétrepedt szép ruhám.
(Weöres Sándor
fordítása)
Bár szemközt velem áll, lehajtom a fejem,
lábára néz csak szemem.
Hallgatná csevegő szavát buta fülem, ám
két tenyérrel fedem.
Két arcomról a titkos öröm verítékét
gyorsan kezem törli le.
Ám elárul vágyakozó kebelemen
széjjelrepedt köntösöm.
(Vekerdi József fordítása)
Míg szájával számhoz közelített, elnéztem, s konokul bámultam a
padlóra,
fülem nem akarta meghallani, de édes szavai ölemben
bizseregtek.
és elpirultam, izzadt arcomat tenyerembe zártam,
tehetek-e róla,
hogy szemérmem virága magától feslett ki néki,
mint bimbójából a rózsa?
(Faludy György fordítása) |
| [110240] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-03-12 | 10:27:22 |
"A hisztéria veszedelmes betegség, kötelezően kellene
gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak
bele."
"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor
ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok
férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."
"Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok
gyönge."
"A lelki sérülés nem múlik el soha.
De hozzáedződik a lélek."
"Szerelem. Egyfülű
kosár - olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen - de csak egy
füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik."
"Szerelem és szeretet. A jó tulajdonságokat szeretjük - a
rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk."
"Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást
akar. A nő a férfit, a férfi a nőt."
(na ki?
Karinthy :O)) |
| [109793] +kedvencekhez |
|
| Valdebbo [FF] (101) |
moderálás | válasz | 2009-03-09 | 22:06:03 |
Merűlve voltak mély álomba
mindnyájan, akik alszanak,
mikor beszöktem egy klastromba,
hol szép apácák laktanak.
Játszottak már az angyalkákkal
álmokban a friss sororok,
Sanctust hortyogtak nagy pauzákkal
közöttök a vén
máterok.
Becsúszván Soror Formózával
szűk
celllájának ajtaján,
ki átsegített font létrával
a
klastoromnak kőfalán,
átkaptam töstént karjaimmal,
mint
régen-kívánt tárgyamot,
s megrakván képét csókjaimmal,
elkezdtem véle harcomot.
Mióta egymást
megszerették
a szóló-házban szíveink,
ily Rendez vousnak
nem lelhették
jó módját mesterségeink.
Ott ült, ha együtt
tréfálgattunk,
az őr, egy titkos trónuson,
s alig hogy
cédulát válthattunk
némelykor a vas-ablakon.
Most
hát, örülvén a prédának,
az ágyra vontam Kincsemet,
hogy
harmatjában szűz udvának
megoltsam régi tüzemet,
s kezébe
adván húsvillámot,
mely szörnyű nagyra duzmadott,
felbontogattam oltárkámot,
mely kődök-alján csillogott.
De, áh, mely nagy volt bámúlásom,
midőn elállván
útamot,
bármely hő volt is koldúlásom,
be nem fogadta
dúcomot.
Ujjammal bátran átvéshettem
egész völgyének
udvarát:
de ha vesszőmet ráértettem,
rémülve zárta
pitvarát.
A csillagútnak hajlására
az Éj azonban
feljutott.
Intette már a solyozsmára
a nagy harang a
klastromot.
Futott a költő, hajlékunkhoz,
megzördítette
zárjait,
s becsukva lelvén, szomszédunkhoz
sürgette
gondos lábait.
Ez volt órája válásomnak.
Elkezdtem búcsúzásomot,
s kis hasznát látván járásomnak,
szidtam magamban sorsomot.
Átkúlcsolt lyányom. Sóhajtozni
érzettem végső csókjait,
s új lángra láttam gyúladozni
a mécsvilágnál arcait.
Dühödtem. Forró ihletéssel
széthánytam minden gátomot,
s egyszersmind szörnyű
szürcsögéssel
völgyébe döftem dúcomot.
Megrezzent
lyányom. Ijedtében
zokogva szürcsölt friss eget.
De
olvadt végre, hogy völgyében
mozgatni kezdte a szöget.
Tüzes volt harcom. Markaimmal
felkapván alsó
combjait,
fenékig dúltam ostromimmal
völgyének húsos
bótjait,
s már kétszer lőttem ki dúcombúl
egyvégben
férfiségemet;
akkor megtérvén mély bájombúl,
kivontam
bágyadt csövemet.
Szó nélkül habzott e pauzánkig,
de most, rám nézvén, Kedvesem
"No még csak egy kis
Miatyánkig
- úgymond nyöszörgve -, Édesem!"
Mit
tudtam tenni? Ujjaimmal
meg visszatúrtam dúcomot,
s tüzet
szerezvén csókjaimmal,
megújítottam harcomot.
Verseghy Ferenc: Soror Formoza
:) |
| [109522] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-03-09 | 21:55:13 |
"Ne keresd sem amit kedvelsz, sem ami ellenedre van.
A
kellemest veszíteni, a kellemetlent tűrni fáj.
Így kedvesnek ne
tarts semmit; kedves dolgok távozta rossz.
Kedvest és
kellemetlent nem ismerõnek bilincse nincs."
(Dhammapada) |
| [109521] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-03-05 | 10:18:43 |
Mikor engem szádba vettél
legelőször életemben
Libabőrös
lett a testem
Veríték ült köldökömre
Köd ereszkedett
szememre
Szívem úgy vert mint az üllőn
Kalapács a forró
vasra
Belemártottál magadba
Mit akarsz tán azt se
tudtam
Ajakad mint pánt szorított
"Menekülj, ha
tudsz te golyhó!"
Eszem ágában sem volt ez:
A
gyönyört ha így akartad?!
S ha szokatlan volt is tetszett
Nagyon elbűvölt a játék
Hogy elém letérdepeltél
s
furulyámat kézbe fogtad
Zene zendült mélyről bennem
Megigézett sejtjeimben
Tüzes ajkad égetett míg
Nekidőltél combjaimnak
Hajad úgy omlott ölembe
Feketén
mint nyári zápor
Kezed egyre szorosabban
Kulcsolódott
hangszeremre
Szaporázta nyelved is, már
Nyugtalankodott a
vulkán
S kilövellt a forró láva
Alabástrom melleidre
Sima, gömbölyű hasadra
Kisimult parázsló arcod
Szelíd,
őz-szemekkel néztél -
Mikor engem szádba vettél
FECSKE CSABA : ANAKREÓNI |
| [109127] +kedvencekhez |
|
| tengerszem [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-03-04 | 09:39:57 |
Nel mezzo del cammin
Internátus, Berck Plage, 1926
nyarán
Emlékszel még a nyári intézetre,
a
tengernél, hol hajlongtak a fák?
Bőrönddel kézben
érkeztünk egy este
franciául tanulni, két diák.
Emlékszel még a nyári intézetre?
–
„Egy szobátok lesz”, szólt a gondnokasszony,
„magyar barbár, német emberevő!”
Rád
pillantottam, fellángolt az arcom,
te fehér voltál mint
a krétakő.
– „Egy szobátok lesz”,
szólt a gondnokasszony.
Tíz órakor eloltották a
villanyt.
Foszforeszkáltál, mikor a ruhát
ledobtad. Forgolódtunk ágyainkban
és egymást lestük a
holdfényen át.
Tíz órakor eloltották a villanyt.
Úgy jöttél mint öldöklő bosszúangyal,
ahogy
hüvelyből repül ki a kard,
ingedben, mely kis, reszkető
haranggal
sután alig félcombodig takart.
Úgy jöttél mint öldöklő bosszúangyal.
Petroniusról
suttogott a szánk,
csiklandozott az ágy nehéz daróca
(azt hittem: bűnöm száz darázsa bánt)
mellbimbód úgy szúrt mint parány vadrózsa,
s
Petroniusról suttogott a szánk.
Ajkad kemény volt mint a
nyers barackok,
mosolyod durva és fogad jeges,
tested rügyedző illatot fakasztott,
mint déli
szél, ha hómezőn evez –
ajkad kemény volt mint a
nyers barackok.
Kint bukva szállt a cinkos telihold,
szemed setétjét sárga szikrák törték,
körmünk
az ágyvason szikrát csiholt,
ágyékunk szemben állt, mint
két tükörkép
s kint bukva szállt a cinkos telihold.
Testedből bodzabokrok íze áradt,
combod hideg
volt mint a gyors folyam,
s akár két játszó, fiatal
vadállat:
haraptuk egymást tréfás komolyan.
Testedből bodzabokrok íze áradt.
Aztán odabújtunk
egymás öléhez.
Ilyen, gondoltam, az édeni rét,
a Kísértő kígyófeje szemérmed,
a Bűn Fájáról
alma a heréd.
Aztán odabújtunk egymás öléhez.
– „A kárhozat vár”, hallottam anyámat,
de mit bánom, legyek az ördögé,
s győztesen én is
odanyomtam számat
ágyékod bársony bimbója köré.
– „A kárhozat vár”, hallottam anyámat.
Villám nem sújtott, nem jött értem ördög,
de
libabőrös lettem. A kezem
véknyadhoz csúszott s az öröm
elöntött,
hogy ilyen nagyszerű a szerelem.
Villám nem sújtott, nem jött értem ördög.
Az ablak
alatt háborgott a tenger.
Kéj cikkázott ölemben mint a
kés.
Egy csepp spermádat érezte a nyelvem,
s mellemben folyt, üdítő vízesés.
Az ablak alatt
háborgott a tenger.
Szökőkút lettél. Magodból,
szerelmem,
torkomban vadvirág fakadt. Olyan
boldog voltam veled. Fanyar tejedben
lubickolt mind a
harminckét fogam.
Szökőkút lettél torkomban,
szerelmem.
Féltem, hogy elfordulsz tőlem utána,
de nem mozdult el se kezed, se szád.
Begörbült
combodon szemem pillája,
s magamba szívtam öled
illatát.
Féltem, hogy elfordulsz tőlem utána.
Majd átadtuk egymás testét a holdnak,
nem volt rajtunk
sem takaró, sem ing
és tudtuk, hogy gyönyörű lesz a
holnap.
Felébredtünk, ölelkeztünk megint,
majd átadtuk egymás testét a holdnak.
Tűnt Édenünk
kertjét ma hol keressem?
Kék csillagok közt reszkettél
velem,
nem furdalt bűn azóta íly hevesen,
nem korbácsolt még így a szerelem.
Tűnt Édenünk
kertjét ma hol keressem?
Ma már tudom, hogy minden
elveszett
és győzelmes lányok prédái lettünk.
Sírhatnék, de utunkra nem lelek,
hol összenőtt a
sűrűség megettünk.
Ma már tudom, hogy minden
elveszett.
Emlékszel még a nyári intézetre?
Azt képzeltük: zöld és örök vadon,
de vaságyunkat a
rozsda megette
és sárga lomb kering az udvaron.
Emlékszel még a nyári intézetre?
(Párizs,
1939)
( Faludy György ) |
| [109052] +kedvencekhez |
|
| thymian [NŐ] (82) |
moderálás | válasz | 2009-03-01 | 19:37:30 |
A csókok átka
Valami szent, nagy éjszakán
Vad
nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület
meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap
belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból
fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás,
nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van
talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette
meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen
sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak
mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok
éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet
lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak,
búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem
szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak
szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem
laknak itt: csak istenek.
Szívek messze
egymástól
Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most
lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog
a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után
futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem
tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott,
beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az
enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj
leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő
megáll.
Ady Endre, Új versek c. kötetből, 1906 |
| [108769] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-03-01 | 16:52:41 |
Mióta várlak, már nem is tudom.
Napok, hetek vagy évek óta,
mindegy.
Sok a dolgod, tudom, hisz férfi vagy,
nem
ülhetsz a szoknyámon örökké,
sőt, másén sem. Ez nem
szemrehányás:
sokkal féltékenyebb vagyok kalandjaidra
amelyek tőlem távoltartanak,
mint a nőkre, akik mellett rám
gondolsz,
bűntudattal, mégis elégedetten,
hisz én nem
vagyok olyan, mint te meg ők,
bár néha belédmar a kétség: hátha
én is.
Nyugodt lehetsz: én hűséges vagyok
hozzád s éppíly
hű lennék bárki máshoz,
ha mást szeretnék. Hűségem, nem
érdem,
fogyatékosság inkább:képtelen
vagyok másra még
csak gondolni is,
s érdemednek éppígy nem tartanám,
ha hű
lennél hozzám míg másra vágysz.
Régen - nem is tudom, mikor -
még nem szenvedtem
hiányodtól ilyen betegesen.
Korán
felkeltem, tettem dolgomat,
nem azért, hogy ne kelljen rád
gondolnom,
mint mostanában. Boldoggá tett a napfény,
a
kezem nyomán születő rend, a munkás
nappal utáni éjszaka
nyugalma,
a napok, a hetek rendje, költöző
madárként
visszatérő évszakok
önmagukat jelentették, nem téged,
nem
a te elindulásod, megérkezésed,
nem vártam levelet,
üzenetet,
nem kémleltem estefelé az utat:
hátha
előbukkansz a jegenyék közt,
nem rezzentem fel álmomból
riadtan:
mintha kopogtak volna... S csak a szél.
Nem
forgolódtam féléjszaka ébren
jelenre váltva múltat és jövőt,
nem kívántam meghosszabbítni
az éjszakát, hogy legalább
álmomban
láthassalak. Ha reggel felkelek,
elképzelem: hol
jársz most, mit csinálsz -
mint a növényeket a föld alól
felszívott nedvesség:remény duzzaszt
s estér velük fonnyadok.
Lefekszem
feléd tájolva arcom a sötétben,
mint hívő
Mekka felé. Nem bírom
ezt én így tovább. Börtönöm vagy, kilépek
belőled, mint gubójából a lepke.
Szabad akarok lenni.
Egyedül
voltam eddig is, de most én szabom meg
magányomat, mindig magam leszek
inkább, mint mástól kelljen
függenem.
Inged kívántam lenni, kenyered,
vized és
levegőd. Már nem kívánom
éhséged, szomjad csillapítani,
ugyanarra van nekem is szükségem,
mint neked s bárkinek.
Tárgy nem vagyok,
hogy ha eszedbe jut, elővegyél,
anyád
se, hogy mint tékozló fiú
visszatérj hozzám, amikor
elfáradsz.
Nem rostokolok itthon ezután,
hogy itthon
találj, ha véletlenül
betoppansz. A hosszú ádventnek vége.
Megkaptam a lapokat. Köszönöm.
Bármikor meglátogathatsz. Nem
zavarsz.
Megbocsátok persze. Hisz nem szeretlek.
Tóth Éva : Solvejg utolsó levele |
| [108756] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-02-27 | 20:40:21 |
Fudzsivara Nó Ietaka: Ha mástól hallod...
Ha mástól
hallod,
cseresznye szirma mily szép:
Ez még nem elég!
A szemeddel kell látnod
az új tavasz köntösét.
(365 waka)
(Nálunk már virágzik a barka. Tényleg itt
a tavasz! :))) ) |
| [108660] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-02-27 | 12:31:34 |
„Nézd, szerintem a legjobb, ha keresel valakit, aki pontosan
olyannak szeret, amilyen vagy.
Jókedvűen, rosszkedvűen,
csúnyán, csinosan.
Aki úgy látja, hogy a nap süt a fenekedből.
Az ilyen mellett kell kitartani.”
( Mac
MacGuff / Juno ) |
| [108652] +kedvencekhez |
|
| gyöngykagyló [NŐ] (39) |
moderálás | válasz | 2009-02-26 | 22:56:17 |
Murphy törvényei a szeretkezésről:
1. Ha szereted
csinálni, nincs kivel.
2. Ha szereted csinálni és van kivel,
nincs hol.
3. Ha szereted csinálni, van kivel és van hol, nincs
miért.
4. Ha szereted csinálni, van kivel, van hol és
van miért - akkor olyan unalmas az egész, nincs benne semmi
izgalom."
Murphy orgazmus-törvényei
férfiaknak:
1. Minél nagyobb az orgazmusod, annál
ritkábban juthatsz hozzá.
2. Mire gyakrabban hozzájutnál, már
megnősültél, és megette a fene az egészet."
"Lopott orgazmusnak rövid a hatása."
"Az orgazmus akkor jó, ha akusztikusan reagálsz
közben."
Murphy orgazmus-törvényei
nőknek:
1. Ha húszéves korod előtt megismered,
hihetetlenül nagy szerencséd van.
2. Ha csak harminc felé jutsz
hozzá először, még az sem rossz."
"Negyvenévesen esik a legjobban."
"Ha ötvenig
nem ismered meg, ne is erőlködj. Arra a kis időre már
minek...?"
"Az igazi nőnek nincs
kora." |
| [108649] +kedvencekhez |
|
| tengerszem [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-02-26 | 14:12:05 |
"Jeanne: Utálod a nőket. Mit követtek el ellened?
Paul:
Vagy megjátsszák, hogy tudják, ki vagyok, vagy megjátsszák, hogy én
nem tudom, hogy ők kicsodák. Ez nagyon unalmas."
"Jeanne: Akkor szerettem bele, amikor először hallottam
zongorán játszani.
Paul: Úgy érted, amikor először belenyúlt a
bugyidba.
Jeanne: Gyerek volt még! Mind a tíz ujjával
játszott.
Paul: Meghiszem azt."
"Jeanne:Mit csinálok én veled ebben a
lakásban?Szeretkezem?
Paul:Szeretkezel?Nem! Megnyitod, kitárod
magad. Kiteregeted a zsigereidet.
Jeanne: Te pedig azt gondolod
rólam, hogy kurva vagyok.
Paul: Nem. Azt gondolom, hogy amolyan
régimódi úrilány vagy, aki igyekszik alkalmazkodni.
Paul
kimegy, Jeanne egyedül marad.
Jeanne: No lám... ez még
rosszabb, mintha kurva volnék. "
Paul: Miért
kutakodtál a zsebeimben?
Jeanne: Hogy megtudjak valamit
rólad.
Paul: Ha többet akarsz megtudni, a sliccemben
kutakodj."
( Az utolsó tangó Párizsban) |
| [108586] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-02-25 | 18:48:09 |
"Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár
táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a
bolond szív mintha szomorú lenne.
Dalolnak, s zeng az
édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De
nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog
énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a
szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban."
Paul Verlaine : Holdfény |
| [108323] +kedvencekhez |
|
| hercegnő [NŐ] (39) |
moderálás | válasz | 2009-02-19 | 13:07:43 |
Pillanatkép
Kettesben szép, boldog együttlét...
Mosolygós szemek, s halk zene...
Suttogó szavak, s kalandozó
kezek...
Szerelem illata, Életünk legszebb pillanata...
Akarom még, még, hogy tartson örökké
A határtalan
vágy lángoló folyama...
Veled lenni, érezni, Szeretni...
Tudni, hogy Vagy nekem, s én Neked vagyok... |
| [107144] +kedvencekhez |
|
| hercegnő [NŐ] (39) |
moderálás | válasz | 2009-02-19 | 13:00:56 |
A gyöngy
Volt egy lány, ki boldogan élt,
Soha
semmitől sem félt.
Törődött, védett, szeretett,
Más
egyebet nem is tehetett.
Volt egy gyöngyszem, mit
őrzött féltve,
Szíve a gyöngy mélyébe volt téve.
Egy
nap a kincs kezéből elgurult,
S a lány élete teljesen
felborult.
Futott a lányka utána sebesen,
Észrevette, feleslegesen.
Megállt, és csak sírt,
Apró
könnyeivel nem bírt.
Bele fog halni úgy hitte,
Hisz a kincs szívét is vitte.
Úgy döntött leül és vár,
Vagy a gyöngy jön, vagy a halál.
Linzenbold Lilla |
| [107142] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-02-18 | 10:22:02 |
"Én ÉN vagyok magamnak,
S néked én TE vagyok,
S
te ÉN vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten MI
vagyunk.
De csak ha vállalom."
Radnóti
Miklós: Papírszeletek
Kis nyelvtan |
| [106839] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-02-08 | 12:24:44 |
... Músza ibn Maszáb meglátogatott a városban egy asszonyt, akinek
volt egy gyönyörű szépen éneklő rabnője, akit meg akart venni tőle.
Ez az asszony maga is tündöklően szép, rendkívül megnyerő és igen
gazdag volt. Látott ugyanakkor egy csúf megjelenésű és rossz külsejű
fiatalembert is, aki parancsokat osztogatva járkált le s föl.
Músza megkérdezte, ki az a férfi, mire az asszony azt válaszolta:
- Ő az én férjem, akiért életemet is odaadnám.
- Nehéz
szolgaság, amire adtad magad - mondta -, őszintén sajnállak érte.
Allahhoz tartozunk és hozzá térünk is majdan vissza! De micsoda
balszerencse okozta, hogy egy ilyen párját ritkító szépség és
csodálatos alkat, mint amilyen te vagy, egy ilyen férfié lett?
Az asszony így felelt:
- Ó testvérem, ha azt művelné veled
hátulról, amit velem elölről, minden szerzett és örökölt vagyonodat
feláldoznád érte. Szépnek tűnne neked, s egyszerűsége nagyszerűséggé
változna szemedben.
- Allah tartsa meg őt neked! - válaszolt
Músza. "
Muhammad an-Nefzawi: Az illatos kert |
| [105780] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-02-07 | 20:54:18 |
"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga
iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de
nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem
adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő
lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még
álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de
ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az
élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként
röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő
feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és
messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti
örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az
íjat, amely mozdulatlan."
Részlet Kahlil Gibran: A
próféta c. könyvéből
;O) |
| [105759] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-02-07 | 15:15:43 |
"Ha van szerelmed, bárhol él:
melletted él.
Ki
tudja, mi a szerelem,
mindig remél,
mert lenge tér és
ledér idő
a léleknek kegyőzhető:
a vágy a legnagyobb
erő, ha harcra kél.
A távolság csak kérkedő
ellenfeled;
ha tudsz szeretni igazán -
legyőzheted.
A fegyvered a képzelet:
idézd fel őt s itt
van veled
a messzeségbe rejtezett
szerelmesed.
Tűnékeny múlt, örök jelen
s vágyott jövő
-
ez már közös, nem tépi szét
tér és idő,
ha
testünk , lelkünk és agyunk
úgy éli, hogy együtt vagyunk,
és minden, amit álmodunk,
elérhető."
Claude-René Dubois |
| [105715] +kedvencekhez |
|
| martinagore [NŐ] (25) |
moderálás | válasz | 2009-02-05 | 21:39:34 |
"Vállam ágak súrolják a sötétben.
A fák tövébe hullok,
mint a lomb.
Zseblámpa kattanása. Rám hajolnak.
Eltűnök. Egy falon kirajzolódom,
és más leszek.
Fölkelek és lenyugszom
fényreklámok éjében s hajnalában.
Hídkorlátok peremén siklom át,
egyenletes zúgássá
hengeredve.
A holdnál gyorsabban fogyatkozom,
felhőbe fullad sárga cikkelyem,
s fölhangzom egy raktár
mélyén, a néma
pamutbálák között érthetetlen
sikoltás."
(Kálnoky László: Mélytenger) |
| [105572] +kedvencekhez |
|
| BLANCHE [NŐ] (48) |
moderálás | válasz | 2009-02-05 | 19:26:32 |
"Sosem a búcsúlevelek,
nem a szakítás, nem a
könnyek
jelentik azt, hogy elköszöntek
örökre a
szerelmesek,
de a strandon a tétován
más
combra áttévedt tekintet,
a türelmetlenül leintett
hálálkodás a nász után,
ha nincs folytatni
gusztusod
a kedvesed-harapta almát
vagy mikor
gyönge diadalmát
meghagyni színleg sem tudod,
mikor először áll meg úgy
pillantásod a kedves arcán,
hogy nem vidámodsz fel nyugalmán
s nem leszel tőle
szomorúbb,
mikor szúrás nyomán a vér
egy
perccel hamarabb megalvad
és mikor csók közben magad vagy
-
szerelmed véget akkor ér."
Baranyi Ferenc |
| [105562] +kedvencekhez |
|
|
|
| TÉMAKÖRÖK |
|
|
| SZAVAZÓ |
|
|
| FRISS KOMMENTEK |
|
| FÓRUM |
|
| FRISS CIKKEK |
|
| MELLÉKLETEK |
|
|
| TÁMOGATÓNK |
Az oldal Molnár Tamás szexuálpszichológus szakmai és anyagi támogatásával
készül!
www.szexterapia.hu
|
|
| |
 RSS cikkek
|
