Mindannyian átestünk már kisebb-nagyobb krízis helyzeteken. Egy szakítás után, mikor hosszabb időt vett igénybe, hogy újra önmagunk lehessünk. Megfigyelték, hogy az ilyen helyzetek feldolgozását mindenki egy pontos "terv" szerint teszi, mely különböző szakaszokból áll.

Van olyan szerencsés ember, aki még az életében nem szakított senkivel, vagy akivel még sohasem szakítottak? Nem tudom, és azt sem, hogy irigyeljem vagy sajnáljam. Milyen szörnyű, unalmas élete lehet az ilyennek? Ha valami jó egyáltalán belopakodhatott a teremtésbe, akkor az maga a szerelem, minden drogok közül a legkábítóbb. Ellenállhatatlan, gyógyíthatatlan, nincs rá orvosság. Vagy ha van, akkor az a szerelem maga. És mint minden ezen a földön, a szerelem is igazságtalan. Kell hozzá legalább két ember, s ma már azt sem merem mondani, hogy férfi és nő.